Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-03-07 / 1205. szám
BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.0t) i/ne Year ...........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders __ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az igazi árulók (gb) Az Amerikai Magyar Szövetséget támogató magyar lapok az utóbbi hetekben szervezett, s valószínűleg központilag irányított nagymérvű fajgyülöleti propagandát fejtenek ki. Minden valószínűség szerint a már többször leleplezett “nem német ellenes”, hanem náci érzelmű AMSz vezetők állnak a propaganda központjában. Ennek a propagandának célja a KÁRPÁTOKON BELÜL LAKÓ, KÜLÖNBÖZŐ NEMZETISÉGEKNEK EGYMÁS ELLENI USZÍTÁSA. Ezt a politikát követték évszázadokon át úgy a magyar, mint a német, a cseh, román és a szerb uralkodó osztályok, akik amig a népeik egymással veszekedtek és verekedtek, ők mindannyiukat kizsákmányolták. Úgy a magyar, mint a német, a. cseh, meg a többi kizsákmányolok csak egytől rettegnek; hogy ezek a különböző nyelvet beszélő népek egyszer kibékülnek egymással, kezetfognak és felismerik igazi ellenségeiket, a kizsákmányolóikat, bármilyen színű zászlót lobogtatnak is. Akkor aztán rájönnek arra is, hogy szebb, boldogabb jövőt nem az egymással való veszekedés és verekedéssel, hanem A BÉKÉS KOOPERATIV MUNKÁVAL TEREMTHETNEK. A magyar “poison peddler”-ek, — mint Roosevelt nevezte őket, — azt állítják, hogy a különböző népek kooperációját hirdetők cseh meg szerb uralmat akarnak Magyarország területén. Elmondják tehát őket mindenféle árulóknak és valóság gal tobzódnak az ocsmány szavak használatában, noha azok valójában csak rájuk illenek. A valóság az, hogy ezek a magyar fascisták továbbra is fenn akarják tartani a magyar dzsentri osztály kizsákmányoló hatalmát. Bizonyítja ezt az a kegyeletes dicsérő megemlékezés, amivel Horthy lemondását kisérték. A magyar faj uralmát követelik, de magát az uralmat természetesen Horthyékra bízzák. Valószínű, ho^y a magyar méregkeverőkhöz hasonlóan megtaláljuk a cseh, a román és szerb mérgezőket is, a németekről már nem is szólva. Mi azt tartjuk, hogy elérkezett az idő az összes kizsákmányolok likvidálására, akár német, magyar, cseh, szerb vagy román faji kiválóság jelszava alatt rabolják is ki népeiket. És elérkezett az ideje annak, hogy itt Amerikában felismerjük és kipellengérezzük a képviselőiket. Miránk, magyarnyelvű munkásokra természetesen elsősorban a magyarnyelvű méregkeve- rők leleplezése vár.* Tudatában vagyunk annak, hogy a dunavölgyi népeknek, — mint minden más népnek, — GAZDASÁGI SZABADSÁGÁT CSAK A MAGÁNTULAJDON JOGÁN FELÉPÜLT TERMELÉSI RENDSZER ELTÖRLÉSE, A TERMELÉSI ESZKÖZÖKNEK TÁRSADALMASÍTÁSA FOGJA MEGTEREMTENI. De ennek elengedhetetlen föltétele, hogy az aránylag kis területen lakó számos nyelvicsoport között az évszázadokon át felépített és mesterségesen szított gyűlölet megszűnjön, helyét a barátság és kooperáció foglalja el. A fajgyűlölet élesztése Magyarországon oly általános volt, hogy már a csecsemőket is beoltották vele. “Hallgass, mert elvisz a vad rác!” vagy “a kása nem étel, a tót nem ember” és hasonló kifejezéseket minden gyerek hallott eleget. így nemcsoda, ha az ily nevelésben részesültek csak nehezen képesek belátni, hogy ezen népek mind egyformák, akik ha megszabadulnak elnyomóiktól, akkor A NEMZETI HATÁROKAT LESÜL VESZTHETIK ARRA A JELENTÉKTELEN NÍVÓRA, MINT PÉLDÁUL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN* AZ EGYES ÁLLAMOK HATÁRAI ÁLLNAK, AMELYEKET A LEGTÖBB ESETBEN ÉSZRE SEM VESZ AZ EMBER. Akik igazán őszintén, tárgyilagosan nézik ezt a dolgot, belátják, hogy nem azok az árulók, akik a nemzetek kooperációját sürgetik, hanem igenis azok, akik még mindig az egyes nemzeteknek a többi fölötti uralmát hirdetik. Méreg árusítók (gb) A jelenlegi amerikai viszonyok gondos analizálói előtt nem lehet titok, hogy bizonyos tekintetben követjük Francia- ország példáját, természetesen az amerikai viszonyoknak megfelelő módozattal. Mint most már teljesen kitűnt, Franciaországban a háború kitörésének idején és még azután is a nagytőkések és a középosztály egy része nagyobb veszedelemnek tartotta a népies egységfrontot a nácizmusnál és ennek tudható be a francia front hihetetlen gyors összeomlása. A francia “popular front” kormány a most vád alatt álló Blum miniszterelnöksége alatt a népjóléti intézkedések egész sorozatát hozta. Noha még mindig messze maradtak az igazi ipari demokrácia megteremtésétől, mégis a tény az, HOGY AZ A KORMÁNY A NÉPMILLIÓK JOGAIT SZÉLESBITETTE KI A KIVÁLTSÁGOS KISEBBSÉG ROVÁSÁRA. A szelíd, októberi forradalom célkitűzései felé tartottak fokozatos, békés törvény- hozás utján. Ellenfeleik, akiket bátran nevezhetünk ellenforradalmároknak, előbb csak titokban szabotáltak, de a kellő pillanatban siettették az összeomlást és most már nyíltan a Hitlerrel való együttműködést hirdetik, amiben csak az azzal járó veszedelem akadályozza meg őket. Mindez már történelmi tény. Roosevelt “New Deal” adminisztrációja hasonlít a volt francia egységfronti kormányhoz abban, hogy szintén bizonyos mérvű munkásjóléti intézkedéseket foganatosított. Természetesen minden ilven munkás jóléti vívmány A KISEBBSÉGET KÉPEZŐ KIVÁLTSÁGOS OSZTÁLY JOGAIT KORLÁTOZZA. Pár évvel ezelőtt az volt az általános felfogás, hogy Roosevelt ezen munkásjóléti intézkedésekkel megmentette az amerikai kapitalizmust, mert a nagy nyomorba jutott nép forradalomba ment volna. Vagyis ezen intézkedéseket nem a New Deal adminisztrációnak a munkásság iránti jóindulata, hanem a kapitalista termelés megvédésének szükséglete szülte. De bár mi volt is az indító ok, az eredmény az lett, hogy AZ AMERIKAI NAGYTŐKE KÉPVISELŐI ÉS POLITIKAI, MEG IRODALMI LAKÁJAI A KORMÁNY SZIGORÚ KRITIKUSSAIVÁ CSAPTAK FEL. N Azt már láttuk, hogy a japán támadást megelőzőleg hogyan szabotálták a fegyverkezést. Bírósági tárgyalásokon derült ki, hogy ultrahazafiak, képviselők, szenátorok, újságírók, miként játszottak össze Hitler ügynökeivel. A pearl-harbori támadás óta természetesen taktikát kellett változtatniok, nehogy fel- ismerjék őket. Az uj taktika lénvege A ROMBOLÓ KRITIKA, ALAPTALAN hírek terjesztése, a néptömegek egymás ELLENI’ USZÍTÁSA, stb. Visszaélve az amerikai szabadság- jogokkal annyira szemérmetlenekké lettek, hogy maga Roosevelt elnök is kénytelen volt szóvá tenni őket legutóbbi beszdé- ben, amikor “rumormongers and poison peddlers” néven említette őket. Ilyen “poison peddler” a munkásfaló Westbrook Pegler, akinek vezetése alatt a reakciós sajtó igazi bemocskoló hajszát indított az elnök felesége ellen. Pegler és társai keselyük módjára várják az alkalmat a lecsapásra. Ilyen alkalmat adott nekik az, hogy Mrs. Roosevelt a polgári védelem keretébe sorozott olyan dolgokat, amelyek “a néptömegek életét köny- nyebbé és élvezetesebbé teszik.” Erre a célra hajlandó volt pár ezer dollárt kiutaltatni. A cél tehát nem elitélendő, de Mrs. Roosevelt elkövette azt a tévedést, hogy erre a célra a polgári védelem kasszájából akarta kiadatni a Miss Chaney táncosnő 4600 dollárt kitevő évi fizetését. Peglerék ebből az igazán jelentéktelen dologból csináltak országos botrányt. Mrs. Roosevelt helyesen ismerte fel, amikor a támadásokra válaszolva ezt mondotta: “Része ez annak az évszázados harcnak, amelyet a kiváltságos kisebbség a többség java ellen folytat.” Ebben az esetben a támadás valódi lényege a reakciós elemek támadása az elnök személye ellen családtagjainak gyalázásával, hogy igv a tekintélyét aláássák. Régi, kipróbált trükk ez, a “'poison peddlerek” csak kopirozzák. A “poison peddlerek” ilyen ravasz csoportját találjuk meg az amerikai magyar újságírók és egyleti vezetők között is. Ezek azonban még azonkívül, hogy mindenben követik a Pegler által kijelölt irányt, még tovább mennek azzal, hogy a magyarságot a csehek meg a szerbek ellen uszítják, nem is szólva az oroszod elleni gyalázkodásaikról. Fáscista múltjukhoz híven még ma is ilyen mérget árulnak, — a népeknek egymás elleni uszítás és fajgyűlölet mérgét, noha ravaszul ugyanakkor hadiröpülőgépek vásárlásáról, kórházak felszereléséről kiabálnak, hogy alattomos, méreghintő munkájukról eltereljék a figyelmet. Valóban nagy prófétai előrelátás kellene annak megmon- dására, hogy ez az évszázados harc, amelyet a kiváltságos kisebség a többség java ellen folytat, mikor kerül nyilt ütközet elé az Egyesült Államokban éppen ugv, mint került Spanyol- országban, Franciaországban és más országokban? Vájjon még a háború alatt, vagy csak annak befejezte után? — nehéz rá feleletet adni. De annyi bizonyíts, hogy ITT IS EL FOGUNK 77Szervezés77 — 77Nevelés77 — 77Felszabadulás77 w * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W * W 1942 március 7. BÉRMUNKÁS 4 oldal
