Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-28 / 1204. szám

1942 február 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ...CS Ö MEGJEGYZÉSEI HORTHY LEMONDOTT Magyarország tört énetében sok gyalázatos véreskezü hóhér vitt nagy szerepet. A Dózsa féle parasztforradalmat vérbe folytó Zápolya János, a jobbágyságot gúzsba kötő Verbőczy István, vagy a Habsburg uralmat vér­tengerrel biztositó Caraffa vagy Haynau neve egyformán szé­gyene a magyar történelemnek. De soha a történelem olyan ke­gyetlen, elvetemült gyilkosát a magyar népnek nem mutatott fel, mint Horthy Miklós. Ez a nagy hazafi, aki mig a Habsbur­gok voltak uralmon, típusa volt a császári és királyi tápornokok- nak, izig-vérig osztrák volt, ki még a privát életben sem be­szélt magyarul. Megmutatta hó­hér szerepre méltó voltát már az első világháború alatt, amikor durva bánásmód és a rossz élel­mezés miatt forrongó cataroi matrózokat m e g t i z edeltette. Ezért a vitéz tettéért tartotta alkalmasnak a magyar uralkodó osztály arra, hogy a magyar forradalom bukása után az ural­mukat biztositó Nemzeti hadse­regnek nevezett terror alakulat fejévé tegye. Horthy Miklós méltónak bizo­nyult a megbízatásra. Tudtával bebizonyitottan a parancsára gyilkoltak le sok ezer magyar munkást és parasztot. A hír­hedt siófoki vérengzésekben ak­tiv részt vett, fehér lován nézte végig a kivégzéseket és köpte le a mártírok testét. Tudtával tör­téntek a borzalmas kínzások, a nők megbecstelenitései és az általa creált'“bíróságok” halálos ítéletei. Minden ellenforradalom bizonyos idő múlva meg kegyel­mezett a börtönbe vagy emig­rációban élőknek, csak Horthy nem ismert kegyelmet. Förtelmes, gonosz működését betetőzte azzal, hogy a magyar népet— hogy a gyalázatos ural­mát biztosítsa — Hitler vágó- hidjára küldötte. Az utolsó tény kérdése az volt, hogy újabb 300 ezer magyar ifjút adott Hitler mészárszékére annak ellenérté­kéért, hogy megalapozhatta a Horthy dinasztiát, hogy Hitler bele egyezett, hogy az utódja a fia Horthy István legyen. Most amikor a trónöröklés biztosítva van, lemondott és csak napok kérdése az, hogy a helyét a hozzá méltó fia foglal­ja el. Ezt a hóhért akarják még ma is nemzeti hősként' az amerikai magyarságnak beadni az itteni magyar lapok. Mi reméljük, hogy ez a ki- vénhedt hóhér még nem múlik ki az árnyék világból. Borzal­mas igazságtalanság volna a magyar néppel szemben az, Jia a hitlerizmus pusztulása után, nem volna meg az elégtétele, hogy ezt a véreskezü fenevadat, ne a magyar nép ítélete fossza meg a nyomorultul bitang éle­tétől. A FIFTH COLUMNA MUNKÁBAN A japán támadás egy időre el­hallgatatta ezt a társaságot, amely azóta cionisták csoportja név alatt lett ismeretes. Ez a reakciós banda ma ismét sze­mérmetlen nyíltsággal kezdte meg a defetista aktióját, hogy maga az elnök volt kénytelen nagyon erős szavakkal megbé­lyegezni a hitlerizmusnak vég­zett tudatos szolgálataikat. Hazug hírek terjesztése, a la­kosság megrémitése, a veszte­ségek felfújása, az eredmények lekicsinylése, a szövetségesek közti egyenetlenségek szitása, főleg a Szovjetnek küldendő se­gítség elleni agitáció a fő jelszó, mely ravaszul oda irányul, hogy Japán legyőzhetetlen, ki kell vele egyezni, neki kell hagyni a Holland gyarmatokat és Kínát. Azután leszámolni Hitlerrel. A belpolitikában sorozatos táma­dás a munkás szervezetek ellen, a kormány azon tagjai ellen, akiket radikálisoknak neveznek. Az elnök helyett a feleségét támadják, mert két jelentékte­len helyre a barátait nevezte ki. Ez azonban csak ürügy. Mi nem igen vagyunk járatosak az éj­jeli mulatók táncosnőinek az ok­tatás terén való képességeiben, de kétségtelen, hogy annyira megfelelt volna az is és a köz­ismert moziszinész is, mint egy ócska politikus, de nem is ezt nem tudják megbocsátani, ha­nem azt, hogy Mrs. Roosevelt barátai azok közül kerülnek ki, akik, mint vörösök szerepelnek a Dies bizottság listáján. De ezzel a müfelháborodással azt is elakarják érni, hogy a figyel­met eltereljék a saját disznósá- gaikról, nemcsak a megszava­zott nyugdíjról amit most kény­telenek visszacsinálni, hanem arról, hogy az “America First” egyik vezérszónokát, Laura In- galst, most ítélték el, mint Hit­ler fizetett kémjét. Ugyan erre a sorsra jutott a reakciós Ha­milton Fish kongressman tit­kára is. Egy most folyó kém­tárgyalásnál ki tűnt, hogy a re­akciós képviselők és szenátorok beszédeit a náci kémiroda ké­szítette, sőt az ilyen és mások által elmondott beszédeket az állam költségén kinyomatták és százezer számra, portó mente­sen küldötték szét. Az öntudatos munkásoknak a leghatározottabban vissza kell utasítani ezeket az álcázott ná­cikat. Magyar vonatkozásban ezt az elnök által megbélyegzett szerepet Himler Márton viszi. Ő a rémhír terjesztő, aki rava­szul uszit a szervezett munká­sok ellen és ellentéteket akar szítani a magyar és az Ameri­kával szövetséges népek közt, akik itt eddig békességesen él­tek egymás mellett. A munkásság ellenez minden háborút, jól tudva azt, hogy a terheket ő viseli, de ezt a rá- kényszeritett háborút folytatni kell a hitlerizmus kipusztitásá- ig, hogy tovább dolgozhasson az osztályának a felszabadulásáért. NEGYVEN ÉVI ROBOT JUTALMA . A “Jersey Híradó” nagy cikk­ben számol be arról a nagy ese­ményről, hogy egy magyar asz- szonyt az American Tobacco Co. “kitüntetett abból az alka­lomból, hogy 40 éve dolgozik a gyárban és mindig kitűnő, pél- c^a mutató munka erő volt.” Be­számolóját azzal fejezi be, hogy “ebből is lehet látni, hogy a hü és szorgalmas alkalmazottat megbecsülik és értékelni tudják amit az is bizonyít, hogy a 40 éves határkőnél megemlékezett róla és megajándékozta a kom­pánia.” A Jersey Híradó azt is meg­írja, hogy a “hűséges” munkás­nőt mivel ajándékozta meg a kompánia a 40 éves robotért. “Egy gyönyörű pocketbookkal.” Hát ha van valami, ami a szemérmetlenség netovábbja, az nem az, hogy a kompánia a 40 éves robotért egy pocketbookot ajándékozott, hanem az, hogy a Híradó tintakulija ezt úgy le­írta, ahogy az megjelent és ahogy az “öreg napilap” mint magyar szenzációt szintén le­közölt. Ez a munkás asszony valószí­nű hűségesen termelte a profi­tot 40 éven keresztül éhbérért. Valószinü sohasem sztrájkolt, nem kért, pláne nem követelt béremelést és a jutalom az át­robotolt életért egy pocketbook, amely ha még olyan ‘gyönyörű’ is, biztos nem került többe, mint 10 dollárba, igy minden évi hű­séges robotért 25, mond és ird 25 centet kapott ráadásul az éh­bérre. Tudja-e ez az írnok azt, hogy az American Tobacco Co. igazgatója évi fizetése több mint fél millió dollár, hogy bó- nusként is többet kap évente, mint amennyit ennek a roboto­ló asszonynak a 40 évi fizetése kitett? Ahhoz, hogy az igazga­tó egy évi fizetését elérje lega­lább 600 évig kellege hűségesen robotolnia. Kicsi eset, mindennapi esét, de éppen ezért hü tükre a mai társadalmi rendszernek és jól­sikerült fotográfiája nemcsak a Híradó, de a többi polgári szer­kesztőknek is. Ez a kis hir kö­telességünkké teszi azt, hogy terjesszük a lapunkat, hogy el­lensúlyozzuk a polgári lapok munkások agyát mérgező hí­reit. A CLIVEDEN SET Pár héttel ezelőtt óriási fel­tűnést keltett Roosevelt elnök­nek az a követelése, hogy a pa­raziták hagyják el Washington várost, mert ott minden lakha­tó helyre szükség van az álla­mi alkalmazottak elhelyezésére, akiknek számát a háború meg­sokszorozta. Roosevelt elnök kö­vetelésének legfontosabb része az, hogy az Egyesült Államok elnöke elismerte, miszerint Washington városban nagy számmal élnek paraziták, vagy is olyanok, akik semmi hasznos munkát nem végeznek. Most az elnöknek egy másik kijelentése tartja izgatottság­ban a washingtoni köröket.Roo- sevelt az újságírókkal folyta­tott beszélgetés közben kijelen­tette, hogy Amerikában is van az Angolokéhoz hasonló “Clive­den Set”, akiknek működése ve­szélyezteti a háború sikerét. Az érdekelt körök ijedelmét növel­te Thomas E. Dewy, new yorki volt főügyésznek, a republiká­nus párt egyik vezérének és po­tenciális elnökjelöltnek hasonló kijelentése. “Cliveden Set” névvel azon angol csoportot jelölték, mely­nek tagjai mindent elkövettek, hogy Anglia és Oroszország kö­zött jó viszony ki ne fejlődjön. Ez a csoport a bolsevizmust na­gyobb veszedelemnek tartotta a fascizmusnál, ami természetes, hiszen tagjai leginkább a na­gyon gazdag emberek soraiból kerültek ki, akiknek jövedelmét, életjáradékait az orosz példa ve­szélyezteti. A háborút megelőzőleg ez a csoport nagy hatalmat gyako­rolt és nekik tulajdonítható a müncheni behódolás. Abban reménykedtek, hogy ha Hitlert kellő módon megerősítik, azon­nal a bolsevikok ellen indul és igy ők parazita életüket tovább folytathatják. Hitler azonban cserben hagyta7 őket, — mint ahogyan eddig még mindenkit rászedett, — paktumot kötött az oroszokkal és megtámadta Lengyelországot. Ez a Cliveden Set bukását okozta, befolyásu­kat elvesztették, Chamberlain megbukott, majd meghalt, Lord Halifax a k ü 1 ügyminiszteri székből kiesett és bedugták a washingtoni követségi palotába. Noha az események eléggé beigazolták már, hogy Hitler náci győzelme a “felsőbbrendü” germán faj fegyveres terror uralmát jelenti a többi népek fölött, valamint beigazolódott az is, hogy ezen erőszakos ura­lomra törekvőkkel, akár német, olasz vagy japán csoporthoz tartoznak is, egyezséget kötni nem lehet, mert nem tartják be és csak ellenfeleik megtéveszté­sére használják fel az egyezsé­geket, tárgyalásokat, hogy az­tán orvul támadhassannak; mé­gis az orosz győzelmek láttára a Cliveden Set hivei úgy Angliá­ban, mint Amerikában újból hallatnak magukról. RETTEGNEK AZ OROSZ GYŐZELEMTŐL 0 Mi lesz, ha a Vörös hadsereg győz és elfoglalja Németorszá­got? — kérdezik ijedten. Só­hajtoznak, hogy az oroszok győzelme esetén egész Európá­ban meg fogják szüntetni a ma­gántulajdon jogra épített ter- 'melést és akkor, szerintük, ép- penugy vége a “keresztény ci­vilizációnak”, mintha Hitler győzne. A Cliveden Set ameri­kai hivei tehát azt szeretnék, hogy az oroszok csak úgy ver­jék meg Hitlert, hogy közben maguk is elvérezzenenek és a háború végén csak angol és amerikai haderő maradjon, amely képes lesz majd a régi “keresztény civilizációt” hely­reállítani. Ami alatt' természe­tesen azt a rendszert értik, amelyben a parazitáknak jut a jólét és a hatalom. Minden eddigi vereségük da­cára sem szabad a Cliveden Set hatalmát lekicsinyelnünk. A nagy tőke, a születtet arisz­tokrácia és kizsákmányolást tá­mogató sajtó meg a szószék mindig nagy erőt adnak nekik. Propagandájuk rendkívül szé­leskörű és ravasz. A leg jelen­téktelenebb eseményeket ra­gadják meg propagandájuk cél­jaira és e tekint,etben verse­nyeznek a nácikkal. Jelen körülmények között természetesen nem mernek nyíl­tan az oroszok ellen támadni. E helyett a múlt eseményeit ele­venítik fel. Most egyszerre mipt nagy Tiősöket emlitik Ttrotskit, meg a többi kivég-

Next

/
Thumbnails
Contents