Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-28 / 1204. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 február 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 v/ne Year .........................$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c jingle Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, Q. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az Olvasóinkhoz! Attól eltekintve, hogy a Bérmunkás olvasóinak nagyobb része most dolgozik és módjukban van az előfizetési összeget megfizetni nem csak a következő esztendőre, de visszamenőleg is, azokra az évekre, amikor a Bérmunkás a legnagyobb belátással volt a kevés jövedelemmel vagy semmi jövedelemmel nem rendelkező olvasók tekintélyes számára és a lapot éppen olyan pontosan elküldte ezekhez az olvasókhoz is. A depressziós nehéz éveket a Bérmunkás is az egyes önfeláldozó munkások önkéntes munkája és anyagi segítségével küzdötte keresztül, még csak felszólítással sem háborgatta a nehéz helyzetben levő olvasókat az előfizetés ügyében. A munkaviszonyok javulásával több helyről siettek ezt a Bérmunkásnak megköszönni a két-három esztendős tartozás beküldésével egyetemben. Nem kis számban vannak azonban még ma is olvasóink, akik ezideig nem jutottak el a Bérmunkással szembeni kötelezettségüknek a lerovásához. Ez a felszólításunk nem szól azokhoz az olvasókhoz, akik a munkából kiöregedtek és jövedelem hiányában a lap küldésének a beszüntetését kérték, de a Lapbizottság minden esetben biztosította őket, hogy a Bérmunkástól nem kell megválniok szűkös helyzetükben és a lap továbbra is megy ingyen a részükre. De, akiknek módjukban van előfizetésükkel segíteni a Bérmunkásnak a megjelentetésében, azokhoz intézzük ezeket az írásokat, részben, mert a Bérmunkásnak egyedüli alapja az olvasók, illetve előfizetők tábora, másrészt a háborús helyzetben az újságokhoz szükséges anyagok: festék, papirosra is a takarékosság szabályait készülnek alkalmazni, megkövetelve, hogy csak olyan olvasóknak küldjék az újságokat, akik azt megrendelik. Ennek egyik látszata a lapot csomagoló papiroson feltüntetett lejárati szám. Tehát a posta is ellenőrizni tudja, hogy kik kapják jogosan az újságot. Néhány héttel ezelőtt ezen a helyen megírtuk, hogy a Bérmunkásnak most nincs utazó lapkezelője, aki bejárjon a bánya és más kisebb plézekre, vidékekre. A nagyobb városokban levő lapkezelőinknek is sok helyütt a heti hat meg hét napos munka mellett fárasztó az olvasók megkeresése. Ezért kértük és ezúttal újból kérjük az olvasókat, akiknek az előfizetésük lejáratban van, hogy azt most újítsák meg és az összeget küldjék be a BÉRMUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. címre. A BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA Valóban pazarlás lenne... (gb) A második világháború a háborúval kapcsolatos eddigi feltevések és fogalmak jórészét megváltoztatta. Eddig az igazság rövid, szabatos kifejezésének tartották Montecucoli olasz generálisnak ama mondását, hogy a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz, meg pénz. Igaz, hogy ma a billióknak olyan tömegét költik a háborúra, miről eddig álmodni sem lehetett, de az is igaz, hogy a tengelyhatalmak már évek óta folytatják a háborút billiók nélkül is. Mert nem a pénzre van szükség, hanem az anyagok különböző tömkelegére, amelyeket pénzért vesznek, de amelyeket ágyúval, gépfegyverekkel is ki lehet erőszakolni. És hiába van a sok pénz, ha nincs mit vásárolni rajta. A régi háborúkhoz nem kellett ilyen sok minden, mint a mai, technikai háborúhoz. így természetesen a felszerelés kérdése í csak pénz kérdés volt. Most azonban oly nagy a hadviselők szükséglete, hogy a világ száml»avéhető összes ipari termelvé- | nyét igénybeveszik. Sőjt annyira mentek, hogy megszabják, mennyit engedélyezhetnek a nem háborús célokra. IJiába van a pénz, nem engednek nyersanyagokat, vagy csak nagyon kis mennyiséget a háborút nem szolgáló célokra, mert a nyers anyagok legnagyobb részére Mars istennek van szüksége. Most azonban, hogy a kereseti viszonyok javultak, az egyházak is nagyobb jövedelemhez jutottak. A kedvező alkalmat aztán sok egyház templom építésre akarja felhasználni. Igen ám, de a templom építéshez építőanyagokra van szükség, amelyekből háborús célokra sincs elegendő. így Donald Nelson, haditermelési direktor nem engedélyezi az építkezést, noha a War Production Board dollar-a-year tisztviselői nagyon szorgalmazták. A templomok azzal érvelnek, hogy nagy szükség van a templomokra, részben a nemzeti moral fejlesztésére, részben pedig azért, hogy az érdekeltek megfelelő helyen imádkozhassanak és kérhessék az istentől az amerikai fegyverek diadalát. Ha tekintetbe vesszük az egyházaknak az utóbbi pár év alatt mutatott demokrata ellenes működését, ha rágondolunk a spanyol nép szabadságharcának leverésére, amelyben a katholikus egyháznak olyan nagy része volt, akkor az ilyen templomok építése vajmi keveset emelné a nemzeti moralitást. Abban is tamáskodunk, hogy a győzelemért való imádkozás segítene. Hiszen éppenugy imádkoznak az olasz templomokban a fascista- g)yőzelemé|rt. De azonkívül, ha éppen imádkozni akarnak, hát azt megtehetik a szabadban is, még könnyebben feljut hangjuk a menyekbe. Az ilyen imát csak Hitler hallgatná szívesen, aki ugyan még nem isten, de állítólag győzelme esetén ilyen szerepet szántak neki. Hitler bizonyára örömmel venné, hogy ha hadihajók, tankok, repülőgépek és ágyuk helyett, itt templomokat építenének és nem Mars istennel , hanem valami jóságos képzeletbeli lénynek áldoznának és akitől várnák a segítséget. Ugylátszik azonban, hogy Nelson jobban bízik az ágyuk dörgő szavában, mint a temDlomi zsolozsmákban. Szerinte az okos ember Hitlerrel csak ilyen hadiszerszámokon keresztül értekezhet. És mégis, az egy dolláros tanácsadók a templomok mellett kardoskodtak, noha jól ludják, hogy az ily építkezés most milyen pazarlás lenne. Hogyan lehet ezt megmagyarázni? A washingtoni újságírók egyike a magyarázatot abban találta, hogy a dollár-a-year tanácsadók legtöbbje republikánus, akik az egyházak támogatását keresik ily módszerekkel az őszi képviselői választásokhoz. Lehet, hogy van benne valami igaz, de mi mégis másképpen magyarázzuk a dolgot. Az egyházak és a nagytőkések szövetségesek. A dollar- a-year tanácsadók mind a nagytőkések soraiból valók. És noha ők maguk nem vallásosak, mégis azt akarják, hogy minél több templom legyen, minél több nép járjon a templomokba, ahol elterelik figyelmüket a földi bajokról, a szervezkedésről, munkásjóléti intézkedések fejlesztéséről és ami a legfontosabb, az iparok igazgatásának kérdéséről. Másszóval templomokba igyekszenek terelni a népet, hogy jó, engedelmes kizsákmányolható alanyok maradjanak és igy biztosítani akarják maguknak az évi egy dollár keresetet, meg a nem éppen megvetendő mellékjövedelmeket. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik,a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szak-tervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. / * E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet1, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — ^ dolgozó tagjai be- süntessék a murvát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás* van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ W 1 W a* Ipa rí Forradalmárok Szentháromsága W ^ W
