Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-28 / 1204. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 február 28. A munkásmozgalom harcainak lecsapolása (Industrial Worker) Az elnökhöz küldött jelentésében, Miss Perkins munkaügyiminiszter kijelentette, hogy “a szervezkedés jogáért folyó munkásküzdelem, a közös tanácskozások céljából majdnem teljesen végétért.” A szakszervezkedés, amint a jelentés tovább fűzi, megalapozott intézménnyé fejlődött, magánügyei már a közönség érdekeibe hatnak és a munkásszervezeteknek nyújtott törvényes védelem, “óriási tekintélyt és nagy felelőséget hárít rájuk.” “Ez természetesen abból ered, hogy a szakszervezkedés már nincs többé pólyában, hanem egy fontos amerikai intézmény, amely az egész népre vonatkozó nagy fontosságú téren működik.” ”Az ügyei tehát a közönség tulajdona és határozottan elvárható, hogy olyan elbírálásban részerüljön, mint a többi intézmények.” A befejezés, amit Perkins asszonyság észrevehető megelégedéssel kifejez, lényegében helyes. Abban ugyanis, hogy a munkásmozgalom azon része, amelyet általánosan szakszervezkedésnek ismerünk és amely magában foglalja az összes szak és úgynevezett ipari szervezeteket, amelyek csak munkás reformokra törekszenek a kapitalizmus alatt, tényleg túllépte pólyás állapotát és kezdi elérni végső hivatásának sorsát, közintézménnyé való fejlődését, hogy a többi intézményekhez hasonló elbírálásban részesüljön. Ezeket az in tézményeket, olyan elbirálásban kell ezentúl részesíteni tehát, mint például a rendőrség intézményét és iskola rendszerünket, értékük érdeme szerint, amit közösségü- nek tartanak. Ezek a szakszervezetek nem tekinthetők többé, kizárólagosan a bérmunkások harcieszközeinek, akik pedig megalakításuk és fenntartásukban az egyedüli tényezők, Perkins szerint, most a közönség érdekeit kell szolgálják. A “közönség érdekei” kifejezett értelme, szerintünk azonban attól .függ, hogy kihasználja azokat. A hírlapok, politikusok és kapitalisták egyéb szószólói között úgy értelmezik, hogy MINDEN; ami üdvös a birtok tulajdonosainak, de legkülönösebben a nagyoknak, akik a nemzet javai felett az ellenőrzést gyakorolják. A Perkins féle nézetek szerint a szakszervezetek, éppúgy, mint a börtönök és aggmenhe- lyek, (hiszen ezek is megalapozott közintézmények) a közönségre vonatkozó hasznosságukkal igazolják létüket és nem a benne lakók szolgálatával. A szegény menhelyek egyike azon eszközöknek, mellyel a társadalom a nyomor problémáját kezeli; a szakszervezetek tehát azon eszközök volnának, melyeket a munkáltatók által uralt társadalom, a munkás problémák kezelésére használ. X MUNKÁSELLENESSÉG A szóbanforgó tárgy már többször meg volt világítva e hasábokon. Még akkor, midőn a kis acéltársulatok és Henry Ford lecsapott a szervezetekre. A kezdődő kapitalizmus korszakára emlékeztető könyörtelen erőszakkal, mi utaltunk arra, hogy a szakszervezkedés már abba az irányba iramlott, amely a kapitalizmus által való bekebelezéshez vezet. Már nem tekintik elkerülhetetlen kellemet-. lenségnek, amelyet megtűrni j kell, hanem olyannak, amely hasznos eszköznek bizonyult arra, hogy a munkásokat olyan vonalra terelje, amely kielégítő a munkáltatóknak. Azonban az ilyen irányú végső lépés az Egyesült Államokban csak ezután következik. A szakszervezkedés ifjú izmosodó korában, érzékeny csapásokat mért a munkáltató osztályra. Még ma is, a munkás- osztálytól elválaszthatatlan gazdasági erő, itt-ott a munkáltató osztály ellen irányul — például mikor valamely szervezett csoportja sztrájkot folytat a feletkésőbb a kormányt kérte arra, hogy a tulidő fizetést szüntessék be vagyis vasárnap és szombatokon is csak a rendes órabért kelljen nekik fizetni. Ezt most Washingtonban tárgyalják, húzzák halasztják és a General Motors ettől teszi függővé, hogy milyen mértékben és mikor kezdjék a gyárakat átalakítani. Mr. Kanzler, aki nyíltan fejezte ki union gyűlöletét már többször, szívesen várf hogy ezt a nagyon fontos kérdést eldöntsék. Más gyárak harcolják ki az unióval, amelyből Fordéknak is meg lesz a hasz- nuk. A szenátusi vizsgáló bizottság, amelynek Truman, Missouri szenátor volt az elnöke, nagyon erősen elitélte az automobil cégeket, amiért nem kezdték meg régebben átalakítani a gyárak és gépek feleslegesét haditermelvényekre. De most nem tudják, hogy Mr. Knudson mellé egy másik száz százalékos fascistát tettek, Mr. Kanzler személyében, hogy ezt az átalakítást késleltesse. A Chrysler Gun plantben egy 8 hónapi munkát rossznak, “scrap”-nek nyilvánítottak február 12-én. A főmérnököt, akit már éveken keresztül mint náci agitátort ismert mindenki a gyárban és talán éppen azért tették a Gun plant fejévé, elbocsátották, de az összes alanto- sait, akiket ő szedett és tett oda még mindig megtartották és csakis suszterokból lett toolma- kereket tesznek be a Gun plant- be, akik nem ismerik fel a tévedéseket, vagy boldogok, hogy megtartják őket, igy nem mernek szólni. Majdnem hetenként tesznek jelentést az FBI-hoz, mely viszont a General Inspector Knud- sonnak tesz jelentést. így szénen folyik a hadi ipar és még mási^ száz billió dollárt megszavazhatnak gyorsan, mielőtt '*> é«? ué«z munkát fognak kapni « mai háborúhoz szükséges mé' ''’ben. tes tisztviselők tilalma ellenére; vagy midőn a felettes tisztikar tábornokszerü hatalmát akarja bebizonyítani és amellyel nagy munkás vezérségüket akarják a kormánnyal és a munkáltatókkal elismertetni. Azonban az ilyen akciókat ma gyerekes fejletlenségnek nevezik, amely a szakszervezkedés póilyás korából maradtak vissza. Mig a felnőtt korban a szakszervezeteknek kötelessége mindent elintézni a tényleges tagság részére egyeztetéssel, alkudozással és békéltető bíróság utján. Legelőször a “kifejlett szervezkedés” kifejezést írásainkban mi használtuk. Legutóbb pedig a munkásság szemfényvesztői adoptálták, hogy azzal kifejezésre juttassák azt a szervezkedést, amely őszintén elfogadja azon szerepet és a velejáró ténykedést, amelyet a haladó politikusok és “felvilágosodott” munkáltatók kijelölnek. Nevezetesen betölti azt a szerepet, ami a munkáltatóknak legnagyobb előnyére válik, hogy munkaerőt szállít olyan esetekben is, midőn rivális szervezetek harcban állanak, vagy mikor azt nem teszi, gondoskodik a tényleges tagság spontán meg nyilvánuló harciasságának le- csapolásáról. Ezt nevezhetik ugyan fejlett szakszervezkedésnek, lényegében azonban csak az marad, amit néhai Gompers Samu ápolt és amit a hozzája tartozó törzs főnökök, mint: Green, Hillman, Lewis, Murray és a többiek kifejlesztettek ; azonban egyáltalán nem kifejlett munkás szervezkedés. A* munkás szervezkedés fejlődése éppen az ellenkező irányba kell haladjon. Ahelyett hogy a tényleges tagságtól a kezdeményezést elvegye, inkább annálinkább fejleszteni kell. Ahelyett, hogy a munkásokra, mint akadályozó erő hasson, inkább tanítania kellene őket arra hogy megértség és felismerjék önerejüket és felelősségüket és arra szervezni őket, hogy önerejüket felhasználhassák gyakorlatilag és eredményes módon Az igazi unionizmus le kell rázza magáról a mesterséges aranyozás mázát, amit a szakmai szervezkedést védelmező érdekvezérek reája mázoltak. El kell hárítania azt a balga felfogást, melyszerint igazság és egyenlőség megvalósítható volna mindenki részére a mai gazdasági rendszer keretein belül és helyes felismeréssel törekedni kell a gazdasági ellentétes osztályok megszüntetésére. Végül úgy kell tekinteni az ipar munkásaira, mint az egyetlen ulkotó erő birtokosaira, amely elkerülhetetlenül szükséges az uj társadalmi rendszer megvalósításához, a modern gépkorszaknak megfelelően. Nem elégséges az, hogy a munkásokat csak mint hasznos igavonó barmokat kezeljék, kikre lehetőleg jó gondot kell fordítani az érdekvezérek és politikusok gyámsága alatt. A régi s z a k s z ervezkedési mozgalom nagyon kevés kivétellel, teljes veszteség a munkásosztály részére, különösen amidőn a munkáltató osztály, mint hasznos “közintézménynek” ismeri el. Enyhén kifejezve, mikor a vén dáma a munkáltatóknak és politikusaiknak tetszik, abban a pillanatban megszűnt a munkások hasznára i NEM AKADÁLYOZHATÓ Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a legtökéletesebbnek látszó eszköz sem bizonyult elég tökéletesnek, a munkásmozgalom hosszantartó gátlására és ebből következik, hogy a munkásosztályt törekvéseiben véglegesen semmi sem akadályozhatja. Úgynevezett törvény télén munkabeszüntetések, szüntelen megismétlődnek még a legkonzervatívabb szervezetek tagsága által is. Voltak törvényen kívüli sztrájkok náci németor- szágban is és az Angol kent-i szénbányász sztrájk magasabb munkabérért csak nem rég zajlott le. Egyéb munkás akciók is lezajlottak Német országban, ahol pedig a munkás szervezkedés megakadályozására, a munkatábor létesítése amint hírlik, meglehetősen tökéletes. Akik úgy vélekednek, hogy az osztályharc erői a bérért dolgozók és kapitalisták közt folyó küzdelemben gátolva van és a kormány, valamint a munkáltatók által dominált szakszervezeti mozgalom teljes ellenőrzésével feltartóztatható, azoknak nagyon rövid felfogásuk van az elégedetlenkedések széles terjedelméről, amit a tűrhetetlenné váló viszonyok csak jobban élesztenek. Közben a munkás fakirok persze hasznot húznak a részleges és ideiglenes eredményekből, de ugyanúgy a munkáltatók is. Egyelőre, a tényleges tagság kezdeményezése a föld sok táján és sok alapiparban megszorítva van, azonban az igazán tiszta unionizmus magva elhin- tődött és mindenütt termékeny talajra talál. KRITIZÁLOK Az IWW némely kritizálójá- nak legmesteribb érve szervezetünk ellen, amint ők elgondolják, minden feltevésünket háttérbe szőrit. Kimutatják, hogy a többi munkásszerveze- itek nagyszerű taglétszám növekedést mutathatnak fel, az IWW taglétszámának lassú növekedésével szemben és ez megdönti az IWW minden kritikáját a többi szervezetekkel szemben-. Továbbá szerintük, az általunk hangoztatott kritika ártalmas az IWW legjobb érdekeire és az egész munkásmozgalomra. Válaszul az ilyen, vagy ehez hasonló szószátyárkodásra azt mondjuk a józanabbul gondolkodóknak, hogy vegyék elő képzelő tehetségüket egy pillanatra. Tegyük fel, hogy egy oly országban vagyunk szerencsés munkások, ahol jelenleg az ösz- szes munkások egy nagy hamis szervezetben vannak szervezve, olyan szervezetben, amelyet a munkáltatók elismernek és a kormány kezdeményez, amelyben a régifajta munkás fakirok és rajtuk kívül sokan újak töltik be a tisztségeket. Szóval amolyan felnőtt, k i fejlődött szervezetben, amelynek hatalmában van sztrájktilalmat elrendelni és kizárólagosan a zöld asztalnál lefolytatott tárgyalásokkal az ellentéteket elintézni — röviden egy nagyon sikeres szervezetben. Továbbá tegyük fel, hogy a sok ezer közül egyike vagyunk azoknak, akik az ellenzéki táborhoz tartozunk (többé-kevés- be felismerhetetlenül a többiek
