Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-21 / 1203. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 február 21. Huszév előtti felismerés (IPARI JOBBÁGYSÁG) dés, hogy milyen irányban tör­ténik haladás? Ezúttal nem teszünk kísérle­tet a megválaszolásra, csupán nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a munkásosztálynak van a legkevesebb oka abban re­ménykedni, hogy a nálánál erő­teljesebbben szervezkedett ka­pitalista osztály, vagy az általa központosított kormányh ata- lom egyforma mértékkel mér. Annál kevésbbé van erre oka, mert amig a decentralizált idők­ben ha remélhetett is valamely csekély kedvezményt, ez kizá­rólag azon alapult, hogy akkori­ban minden egyes munkáltató abszolút uralkodó volt a maga egyéni birodalmában. SEMMIVEL KEVESEBBET Midőn a munkáltatók saját végrehajtó tanácsa a kormány, eltulajdonít tőlük valamelyes hatalmat és utasítja őket mini­mális munkabérek fizetésére, vagy arra például, hogy auto­mobil helyett tankokat gyárt­sanak, nagyon különbözik hatá­sában attól, mint például ha a műhely szervezet adná az uta­sításokat és gondoskodna azok­nak a betartásáról. A dolgozóknak minden okuk meg van arra, hogy saját szer­vezetüktől reméljen legmesz- szeb’rmenőleg eredményt. Ami reájuk vér, ha a politikusok és kapitalista államférfiak terve­zik a jövőt, sokkal rosszabnak néz ki, minél többet látunk az ilyen tervelésekből. Ezen és egyéb okoknál fogva, mi ragaszkodunk azon ajánlat­hoz, hogy a munkát felszaba­díthassuk minden értelmű zsar­nokság alól, elengedhetetlenül szükséges, hogy a munkások még hatalmasabb mértékben szervezkedjenek iparilag és sok­kal dicsőségesebb célzattal mint amire sok szervezett munkás eleddig gondolt. Kijelentjük, hogy a szerve­zett munkások végleges törek­vése arra kell irányuljon, hogy még több hatalmat szerezzze- nek szervezetüknek; annál ke­vesebb semmi esetre sem elég­séges. Midőn az union vezéreket ha­son csúszkálva látjuk, amint a munkások ellenségeinek ajánl- gatják az örökös szolgaságot a csupasz csont ellenében, amit a szervezetek tagjai kapnak és önmaguk “méltóságos” hivata­lokban részesülnek, cöak termé­szetes, hogy undorral tekintünk az olyan értelmű szervezkedés­re, amelyet az ilyen csuszó-má- szó férgek képviselnek. A régi rabszolga kereskedés rendszere elég undok volt min­den fázisában. De valószínűleg gbban sem a mezőn robotoló tu­datlan rabszolga, vagy a föld­birtok ura volt a legaljasabb fél, hanem az árulkodó csúszó­mászó rabszolga, aki valamivel jobb falnivalóért és ruházatért segített urának rabszolgatársai hajszolásában és alázatos enge­delmesség tartásában. Abban az időben is jó véleménnyel vol­tak a rabszolgatartó urak eme aljas árulókkal szemben. Hason­másuk ma is felismerhetők a munkás fakirok személyében. A munkás szemfényvesztő min­dent elkövet az igazi egyesülés meggyalázására, azonban soha sem fog igazában segédkezni annak felépítésében. A MEGÉLHETÉS A nagy változás nincs is olyan messze a jövőben, mint azt sokan hinni szeretnék. Min­denesetre bekövetkezik. A jelen pillanatban azonban, nekünk fontos problémákkal kell meg­küzdeni. Itt van az élelem kér­dése, ruházkodás és hajlék na­gyobb bőséggel és jobb minő­ségben az összes dolgozók ja­vára. Ott van a munkabér és munkaidő kérdése és a munka- viszonyok problémája. Persze, hogy még a politiku­sok is elismerik, hogy mindezek olyan kérdések, melyekkel a munkásszervezeteknek kell fog­lalkozni. Nos tehát, mi egyet­értünk abban, hogy ezek olyan ügyek, melyekkel a munkások­nak azonosítaniuk kell magu­kat és melyekkel napról-napra, óráról-órára szerv ezetüknek foglalkozni kell. Mi nem tudjuk türelmesen elfogadni az olyan megnyilatko­zást, mintha a munkaidő és bér­harc haszontalan volna, sőt egyesek amolyan kijelnetéseit sem, hogy hátráltatja a munkás osztály haladását. Intézmények, melyek segélyével az ember gazdasági és társadalmi életét irányítja, nem a tantermekben, vagy könyvtárakban születtek, nem is az eszes emberek agyá­ból ugrottak elő teljesen kifej­lődve. Minden emberi intéz­mény,' az azonnali megvalósít­ható cél körül forog. A dolgozók Egy Nagy Szer­vezetét is, csak a gyakorlati te­vékenység olyan iránya fej­lesztheti ki, amely a minden­napi munkás szükségletek ki­elégítésére törekszik. Megbíz­hatóságát ebben az értelemben kell igazolni a lakóság nagy többsége előtt. Ezenkívül, csak­is az azonnali célokért folyó te­vékenységben gyara, pithat j a erejét és szerezhet tapasztala­tot, hogy hatalmasabb feladat­ra vállalkozhasson. Ne engedjétek magatokat tétlenségbe altatni az ipari küz­delem terén holmi hülye képze­li lődéstől, miszerint valamely in­tézmény tantermének búvára, elmélkedő kisértete egyszer csak megjelenik egy olyan terv­vel, amely képessé teszi a ki- zsákmányoltakat az egépzföld gerekségén, hogy birtokukba vegyék a föld javait, termelő gépezeteket és azután boldogan élhetnek mindörökre. Egyének könnyön elsajátít­hatják a tudást tanulással. Cso­portok, még az olyan csoportok is, amelyek azonos felfogású egyénekből verődnek össze, csak akkor cselekednek észsze­rűen, ha megfelelő képzettsé­gük van arra, hogy összhang­ban működjenek szükségtelen és a lehető legcsekélyebb súrló­dás nélkül. Harcolni a munkál­tatókkal jobb munkaviszonyok­ért, rövidebb munkaidőért és magasabb bérekért a szerveze­tek alapfeltétele, fejlődésének elengedhetetlenül szükséges lét­alapja. Más módon felépült bármi­lyen szervezet, a munkások ré­szére nem képez értéket. Tekints még egyszer az IWW programjára. Az IWW lapjai­nak és irodalmának olvasása ál­tal ismerd meg jobban. Beszél­gessetek egymás között a tárgy­ról munkástársak és azután ír­jatok, hogy felismertétek-e azt, hogy az IWW-nak valóban he­“A világháborúnak vége, —• készüljünk az uj háborúra. Min­den újabb hir azt bizonyítja, hogy a különböző országok ka­pitalistái, — békelefegyverzési és kitudja milyen konferenciák ellenére — erősen készülnek az újabb háborúra.” “Ezek között, nagyon termé­szetesen Amerika jár elől a jó példával. Csak nem régen ju­tott nyilvánosságra ama borzal­mas hatású mérgezett gáz, me­lyet Amerika készenlétben tart a bekövetkezendő háborúra. Pe­dig ez csak egyike a majdan használandó gyilkoló eszközök­nek. Most újabb hir szivárgott ki a kormány gondosan titkolt háborús készülődéseiből.” “A hir szerint, a múlt háború tapasztalatain okulva, beveze­tik az ipari sorozást. Vagyis, nem csak a katonákat fogják sorozni, hanem azokat az ipari munkásokat is, akik a háborúra termelnek. K é n y s zersorozást számítanak bevezetni a bekö­vetkezendő háború sikere bizto­sítására. Az erre vonatkozó ter­vek készen vannak, a különbö­ző iparban foglalkoztatott mun­kásokat nyilvántartják és újabb háború esetén besorozzák őket a háborús iparokba.” “Ez egy újabb bizonyítéka a kapitalista cl s z i n t e ségnek. Egyik a másikát ámító komoly­sággal összeülnek és tárgyalnak a jövőbeni háborúk kiküszöbö­lése céljából. Ugyanakkor, láza­san készülődnek az újabb há­borúra. De ez nem is lehet más­képpen. Amint látjuk, a kapita­lizmus természetrajzának meg­felelően, kényszerítve van a profitot szaporítani. Ezen pro­fit biztosításával járnak a há­borúk. Eszerint, amig profitra utalt kapitalisták lesznek, ál­landóan fenyeget bennünket a háború réme. A háborút csak a kapitalizmus megszüntetésé­vel lehet kiküszöbölni.” “Ezt pedig csakis az IWW-n keresztül érhetjük el. Az IWW az egyedüli szervezet, mely az osztályharc alapján küzd a ka­pitalista rendszer s ezzel együtt a háborúk megszüntetéséért. Amikor a termelés eszközeit ki­akarja vonni a kapitalisták el­lenőrzése alól, ezzel megszünteti a profit lehetőségét és annak a biztosítására hivatott háború­kat. Könnyen megérthető, hogy abban a pillanatban megszűn­nek a háború lehetőségei, amin! megszűnt annak oka: A PRO­FIT.” “Éppen ezért, minden mun­kás önmagával, családjával és embertársaival szemben teszen eleget kötelességének, midőn az IWW-ba szervezkedik és kive­szi a maga részét, a háborút, nyomorúságot és rabszolgasá­got jelentő kapitalista rendszer elleni küzdelemből.Az IWW-ban szervezkedve, megtette az első lépést, a kapitalista rendszer megdöntéséhez és az IWW vég­célját képező, a munka diadalát jelentő IPARI DEMOKRÁCIÁ­HOZ.” * A fenti irás, mint vezércikk ! lyes válasza van az úgynevezett munkás problémák megoldá­sára. a “Felszabadulás”-ban jelent meg 1922 februárjában és ha­bár azóta teljes huszesztendő telt el, lényegében ma is azonos felfogásainkkal, mert hiszen az újabb események vihara ben­nünket igazolt. Sajnos, azonban bekövetkezett az előre meglá­tott veszedelem ép maholnap nemcsak a háborús iparokban foglalkoztatott munkásokat so­rozzák be, de ugyanúgy besoroz­hatják valamennyit oly mérték­ben, amint a szorult helyzet ar­ra okot szolgáltat a hatalmon lévőknek. A munkásosztály nem igyelt őszinte intelmünkre és inkább hagyta magát félre ve­zettetni politikusai és hivatásos vezérei által, minthogy önmaga kísérelte volna meg osztály szervezett hatalmánál fogva, a háborúk okainak megszünteté­sét. Elmulasztotta osztály szer­vezetének kiépítését és hanyag­ságának átka kiséri nyomdo­kainkat. Ennek ellenére, a szer­vezkedés még mindig nem késő és a káros mulasztásokat pótol­ni lehet az IWW-ban tömörülve és arra készülve már most, hogy a mostani vérzivatar el­múlásával jogos emberi vívmá­nyaink csorbítatlanul fennma­radjanak, ha a kapitalizmus rendszere továbbra is érvénye­sülne. Eddigi vívmányaink épség­ben tartása, már egy lépéssel tovább vinne végcélunkhoz és az eredményen felbuzdulva, ha­talmasabb erővel felkészülve megvalósíthatnánk az uj világ­rendet, amelyben nem kisérte­ne a háború réme, mert a ter­melés közhasználatra történne és nem profitra. Az ilyen uj vi­lágrend megalapozására hívjuk segítségül a dolgozókat. (Szerk) Azt tartják bölcs világnézet­nek, amely alkalmazkodik min­den világnézethez. A pénz olyan élvezeti kincs, amely mihelyt élvezzük, nincs. Szerkesztői üzenetek: Bokor Kázmér, New York.—Mi nem olvassuk az ön által emlí­tett lapot. Ha az amerikai ma­gyar lapok szennyes, személyes­kedő cikkeivel foglalkozni akar­nánk, arra az egész lapunk ke­vés volna. Egyébiránt a De­mokratikus Amerikai Magya­rok Szövetségének “Harc!” cí­mű röpirata válaszolt arra a tá­madásra. Elvégre is nem a Bér­munkás, hanem a Harc van hi­vatva a Vámbéry-Jászi csoport tagjait ért támadás visszave­résére. Vámbérynek ilyen irá­nyú és minden tekintetben köz­érdekű válaszát lapunk is át­vette. Geréb József munkástárs cso­dálkozással olvasta hozzá cím­zett levelét, amennyiben ily ne­vű munkástársat nem ismer New Yorkban, valamint az ön neve nem szerepel előfizetőink sorában sém. Ez azt^ jelenti, hogy álnév alatt ir hozzánk. No­ha sejtjük, hogy ki rejtőzik az álnév alatt, mégis az ilyen leve­lezést nem kívánjuk folytatni s a jövőben semmiféle álnév alatt irt levelet figyelembe nem veszünk.

Next

/
Thumbnails
Contents