Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-21 / 1203. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 február 21. Huszév előtti felismerés (IPARI JOBBÁGYSÁG) dés, hogy milyen irányban történik haladás? Ezúttal nem teszünk kísérletet a megválaszolásra, csupán nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a munkásosztálynak van a legkevesebb oka abban reménykedni, hogy a nálánál erőteljesebbben szervezkedett kapitalista osztály, vagy az általa központosított kormányh ata- lom egyforma mértékkel mér. Annál kevésbbé van erre oka, mert amig a decentralizált időkben ha remélhetett is valamely csekély kedvezményt, ez kizárólag azon alapult, hogy akkoriban minden egyes munkáltató abszolút uralkodó volt a maga egyéni birodalmában. SEMMIVEL KEVESEBBET Midőn a munkáltatók saját végrehajtó tanácsa a kormány, eltulajdonít tőlük valamelyes hatalmat és utasítja őket minimális munkabérek fizetésére, vagy arra például, hogy automobil helyett tankokat gyártsanak, nagyon különbözik hatásában attól, mint például ha a műhely szervezet adná az utasításokat és gondoskodna azoknak a betartásáról. A dolgozóknak minden okuk meg van arra, hogy saját szervezetüktől reméljen legmesz- szeb’rmenőleg eredményt. Ami reájuk vér, ha a politikusok és kapitalista államférfiak tervezik a jövőt, sokkal rosszabnak néz ki, minél többet látunk az ilyen tervelésekből. Ezen és egyéb okoknál fogva, mi ragaszkodunk azon ajánlathoz, hogy a munkát felszabadíthassuk minden értelmű zsarnokság alól, elengedhetetlenül szükséges, hogy a munkások még hatalmasabb mértékben szervezkedjenek iparilag és sokkal dicsőségesebb célzattal mint amire sok szervezett munkás eleddig gondolt. Kijelentjük, hogy a szervezett munkások végleges törekvése arra kell irányuljon, hogy még több hatalmat szerezzze- nek szervezetüknek; annál kevesebb semmi esetre sem elégséges. Midőn az union vezéreket hason csúszkálva látjuk, amint a munkások ellenségeinek ajánl- gatják az örökös szolgaságot a csupasz csont ellenében, amit a szervezetek tagjai kapnak és önmaguk “méltóságos” hivatalokban részesülnek, cöak természetes, hogy undorral tekintünk az olyan értelmű szervezkedésre, amelyet az ilyen csuszó-má- szó férgek képviselnek. A régi rabszolga kereskedés rendszere elég undok volt minden fázisában. De valószínűleg gbban sem a mezőn robotoló tudatlan rabszolga, vagy a földbirtok ura volt a legaljasabb fél, hanem az árulkodó csúszómászó rabszolga, aki valamivel jobb falnivalóért és ruházatért segített urának rabszolgatársai hajszolásában és alázatos engedelmesség tartásában. Abban az időben is jó véleménnyel voltak a rabszolgatartó urak eme aljas árulókkal szemben. Hasonmásuk ma is felismerhetők a munkás fakirok személyében. A munkás szemfényvesztő mindent elkövet az igazi egyesülés meggyalázására, azonban soha sem fog igazában segédkezni annak felépítésében. A MEGÉLHETÉS A nagy változás nincs is olyan messze a jövőben, mint azt sokan hinni szeretnék. Mindenesetre bekövetkezik. A jelen pillanatban azonban, nekünk fontos problémákkal kell megküzdeni. Itt van az élelem kérdése, ruházkodás és hajlék nagyobb bőséggel és jobb minőségben az összes dolgozók javára. Ott van a munkabér és munkaidő kérdése és a munka- viszonyok problémája. Persze, hogy még a politikusok is elismerik, hogy mindezek olyan kérdések, melyekkel a munkásszervezeteknek kell foglalkozni. Nos tehát, mi egyetértünk abban, hogy ezek olyan ügyek, melyekkel a munkásoknak azonosítaniuk kell magukat és melyekkel napról-napra, óráról-órára szerv ezetüknek foglalkozni kell. Mi nem tudjuk türelmesen elfogadni az olyan megnyilatkozást, mintha a munkaidő és bérharc haszontalan volna, sőt egyesek amolyan kijelnetéseit sem, hogy hátráltatja a munkás osztály haladását. Intézmények, melyek segélyével az ember gazdasági és társadalmi életét irányítja, nem a tantermekben, vagy könyvtárakban születtek, nem is az eszes emberek agyából ugrottak elő teljesen kifejlődve. Minden emberi intézmény,' az azonnali megvalósítható cél körül forog. A dolgozók Egy Nagy Szervezetét is, csak a gyakorlati tevékenység olyan iránya fejlesztheti ki, amely a mindennapi munkás szükségletek kielégítésére törekszik. Megbízhatóságát ebben az értelemben kell igazolni a lakóság nagy többsége előtt. Ezenkívül, csakis az azonnali célokért folyó tevékenységben gyara, pithat j a erejét és szerezhet tapasztalatot, hogy hatalmasabb feladatra vállalkozhasson. Ne engedjétek magatokat tétlenségbe altatni az ipari küzdelem terén holmi hülye képzeli lődéstől, miszerint valamely intézmény tantermének búvára, elmélkedő kisértete egyszer csak megjelenik egy olyan tervvel, amely képessé teszi a ki- zsákmányoltakat az egépzföld gerekségén, hogy birtokukba vegyék a föld javait, termelő gépezeteket és azután boldogan élhetnek mindörökre. Egyének könnyön elsajátíthatják a tudást tanulással. Csoportok, még az olyan csoportok is, amelyek azonos felfogású egyénekből verődnek össze, csak akkor cselekednek észszerűen, ha megfelelő képzettségük van arra, hogy összhangban működjenek szükségtelen és a lehető legcsekélyebb súrlódás nélkül. Harcolni a munkáltatókkal jobb munkaviszonyokért, rövidebb munkaidőért és magasabb bérekért a szervezetek alapfeltétele, fejlődésének elengedhetetlenül szükséges létalapja. Más módon felépült bármilyen szervezet, a munkások részére nem képez értéket. Tekints még egyszer az IWW programjára. Az IWW lapjainak és irodalmának olvasása által ismerd meg jobban. Beszélgessetek egymás között a tárgyról munkástársak és azután írjatok, hogy felismertétek-e azt, hogy az IWW-nak valóban he“A világháborúnak vége, —• készüljünk az uj háborúra. Minden újabb hir azt bizonyítja, hogy a különböző országok kapitalistái, — békelefegyverzési és kitudja milyen konferenciák ellenére — erősen készülnek az újabb háborúra.” “Ezek között, nagyon természetesen Amerika jár elől a jó példával. Csak nem régen jutott nyilvánosságra ama borzalmas hatású mérgezett gáz, melyet Amerika készenlétben tart a bekövetkezendő háborúra. Pedig ez csak egyike a majdan használandó gyilkoló eszközöknek. Most újabb hir szivárgott ki a kormány gondosan titkolt háborús készülődéseiből.” “A hir szerint, a múlt háború tapasztalatain okulva, bevezetik az ipari sorozást. Vagyis, nem csak a katonákat fogják sorozni, hanem azokat az ipari munkásokat is, akik a háborúra termelnek. K é n y s zersorozást számítanak bevezetni a bekövetkezendő háború sikere biztosítására. Az erre vonatkozó tervek készen vannak, a különböző iparban foglalkoztatott munkásokat nyilvántartják és újabb háború esetén besorozzák őket a háborús iparokba.” “Ez egy újabb bizonyítéka a kapitalista cl s z i n t e ségnek. Egyik a másikát ámító komolysággal összeülnek és tárgyalnak a jövőbeni háborúk kiküszöbölése céljából. Ugyanakkor, lázasan készülődnek az újabb háborúra. De ez nem is lehet másképpen. Amint látjuk, a kapitalizmus természetrajzának megfelelően, kényszerítve van a profitot szaporítani. Ezen profit biztosításával járnak a háborúk. Eszerint, amig profitra utalt kapitalisták lesznek, állandóan fenyeget bennünket a háború réme. A háborút csak a kapitalizmus megszüntetésével lehet kiküszöbölni.” “Ezt pedig csakis az IWW-n keresztül érhetjük el. Az IWW az egyedüli szervezet, mely az osztályharc alapján küzd a kapitalista rendszer s ezzel együtt a háborúk megszüntetéséért. Amikor a termelés eszközeit kiakarja vonni a kapitalisták ellenőrzése alól, ezzel megszünteti a profit lehetőségét és annak a biztosítására hivatott háborúkat. Könnyen megérthető, hogy abban a pillanatban megszűnnek a háború lehetőségei, amin! megszűnt annak oka: A PROFIT.” “Éppen ezért, minden munkás önmagával, családjával és embertársaival szemben teszen eleget kötelességének, midőn az IWW-ba szervezkedik és kiveszi a maga részét, a háborút, nyomorúságot és rabszolgaságot jelentő kapitalista rendszer elleni küzdelemből.Az IWW-ban szervezkedve, megtette az első lépést, a kapitalista rendszer megdöntéséhez és az IWW végcélját képező, a munka diadalát jelentő IPARI DEMOKRÁCIÁHOZ.” * A fenti irás, mint vezércikk ! lyes válasza van az úgynevezett munkás problémák megoldására. a “Felszabadulás”-ban jelent meg 1922 februárjában és habár azóta teljes huszesztendő telt el, lényegében ma is azonos felfogásainkkal, mert hiszen az újabb események vihara bennünket igazolt. Sajnos, azonban bekövetkezett az előre meglátott veszedelem ép maholnap nemcsak a háborús iparokban foglalkoztatott munkásokat sorozzák be, de ugyanúgy besorozhatják valamennyit oly mértékben, amint a szorult helyzet arra okot szolgáltat a hatalmon lévőknek. A munkásosztály nem igyelt őszinte intelmünkre és inkább hagyta magát félre vezettetni politikusai és hivatásos vezérei által, minthogy önmaga kísérelte volna meg osztály szervezett hatalmánál fogva, a háborúk okainak megszüntetését. Elmulasztotta osztály szervezetének kiépítését és hanyagságának átka kiséri nyomdokainkat. Ennek ellenére, a szervezkedés még mindig nem késő és a káros mulasztásokat pótolni lehet az IWW-ban tömörülve és arra készülve már most, hogy a mostani vérzivatar elmúlásával jogos emberi vívmányaink csorbítatlanul fennmaradjanak, ha a kapitalizmus rendszere továbbra is érvényesülne. Eddigi vívmányaink épségben tartása, már egy lépéssel tovább vinne végcélunkhoz és az eredményen felbuzdulva, hatalmasabb erővel felkészülve megvalósíthatnánk az uj világrendet, amelyben nem kisértene a háború réme, mert a termelés közhasználatra történne és nem profitra. Az ilyen uj világrend megalapozására hívjuk segítségül a dolgozókat. (Szerk) Azt tartják bölcs világnézetnek, amely alkalmazkodik minden világnézethez. A pénz olyan élvezeti kincs, amely mihelyt élvezzük, nincs. Szerkesztői üzenetek: Bokor Kázmér, New York.—Mi nem olvassuk az ön által említett lapot. Ha az amerikai magyar lapok szennyes, személyeskedő cikkeivel foglalkozni akarnánk, arra az egész lapunk kevés volna. Egyébiránt a Demokratikus Amerikai Magyarok Szövetségének “Harc!” című röpirata válaszolt arra a támadásra. Elvégre is nem a Bérmunkás, hanem a Harc van hivatva a Vámbéry-Jászi csoport tagjait ért támadás visszaverésére. Vámbérynek ilyen irányú és minden tekintetben közérdekű válaszát lapunk is átvette. Geréb József munkástárs csodálkozással olvasta hozzá címzett levelét, amennyiben ily nevű munkástársat nem ismer New Yorkban, valamint az ön neve nem szerepel előfizetőink sorában sém. Ez azt^ jelenti, hogy álnév alatt ir hozzánk. Noha sejtjük, hogy ki rejtőzik az álnév alatt, mégis az ilyen levelezést nem kívánjuk folytatni s a jövőben semmiféle álnév alatt irt levelet figyelembe nem veszünk.
