Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-21 / 1203. szám

1942 február 21.

BÉRMUNKÁS

3 oldal

MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA--------------------------LEVELES LÁDA

A mai rovatot egy csomó levél elintézésére használom fel, melyeket pár hét óta zsebembe hordok és gyakran lelkiismeret furdalásaim vannak, hogy eddig nem vettem sorra őket. A lelki bántalmak már annyira erőt vettek rajtam, hogy éjjel aludni sem tudtam. Felugrottam, hogy most mindjárt elintézem a leveleket, de akkor eszembej ütött, hiszen csak nem verem fel a házat az Írógép zörgéssel?! Szóval másnapra maradt a dolog, amikor megint elodáztam, hogy majd “holnap.” Persze mindig csak holnap. Most azonban az alábbi kis eset következtében “ma” lett a holnapból.

Jó pár héttel ezelőtt egyik nagyon aktiv és odaadó munkástársnőnk elbeszélte nekem, hogy az egyik department-sto- reban járva látta a nagy tömeg tudatlan asszonyt, akik rajongva vették körül az agyafúrt, ravasz, mindenképpen magyaráz- hótó és előre elkészített jövendölést mondó jósnőt. Sőt még pénzt is fizettek a jövendölésekért, amelyek még a gyerek in- \ telligenciáját sem elégíthetnék ki.

Munkástársnőnket felháborította ez a látvány, mert hiszen szemmel láthatólag bizonyította, hogy a nagy tömeg mennyire elmaradott és milyen egy- ügyü módszerekkel lehet elterelni figyelmüket a napi élet komoly kérdéseiről. Felháborodását valóban ipegfelelő kifejezésekkel tolmácsolta, olyannyira, hogy kértem, irja meg ezt a dolgot lapunk részére, hadd okuljanak mások is belőle.

Munkástársnőnk meg is ígérte a “cikket”. Azonban ugylátszik, hogy az írásnál bajok történtek, mert most levelet kaptunk tőle, amelyben értesít, hogy álmában is megjelentem, valami balta félével a kezemben, követelve a “cikket”, és hogy ő nagyon el van foglalva, hadjak hát neki békét. Nos, leirtam a jósnő dolgot, remélve, hogy rontunk valamit a bizniszükön. így most már Munkást ársnőnk aludhat nyugodtan.

*

Bizony nem valami jó az, ha az embernek ilyen rém álmai vannak. Én is valamelyik nap azt álmodtam, hogy az Ikunak meg a Ricának nem adtam vizet, mire olyat ugrottam, hogy szinte kiestem az ágyból. Csak akkor eszméltem rá, hogy évekkel ezelőtt, még farmer koromban, egyszer elfelejtettem vizet adni az Iku meg a Rica nevű teheneknek, csak estefelé jutottak eszembe. Ez a dolog még most is kisért és rémálmokat okoz.

Ez meg azért jutott eszembe, mert egy Michigan állambeli farmer munkástárs felesége irja, hogy szereti olvasni ezt a rovatot, mert megtudja belőle milyenek az aktuális viszonyok a gyárakban. Viszont pár munkástárs meg azt mondotta nekem, hogy szeretnék hallani, milyen élet folyik mostanában a farmokon. Igaz, én, mint volt farmer tudok egyet-mást a farm életről. De az utóbbi egykét év alatt a farmokon állítólag igen nagy változások történtek.

Állítólag most olyan nagy árakat kapnak a farmerek, hogy már az elnök is megsokal- ta és a farmerok a sok pénzt nem tudják hová tenni. Persze ezeket csak azok mondják, akik soha nem próbálták, hogy mit jelent a farmból életet csinálni. Éppenazért jó volna, ha a farmer munkástársak meg munkástársnők megírnák, mit hozott a New Deal, meg a háború a farmeroknak? Talán ha megkapom ezeket az újabb információkat és itt továbbíthatom, engem sem fog bántani többet, hogy a tehenekről egyszer megfeledkeztem.

*

Egy newyorki olvasónk, aki nem régen olvassa lapunkat, meglepetve irja: “I can learn more inside stories from your paper, than of The New York Times. Of corse, they would not write anything to show the incompetence of the so called dollar-a-year man.’.’ (Több belső dolgot tudok meg a lapjukból, mint a New York Timesból, amely természetesen nem ir semmit a dollár-a-year tisztviselők tehetetlenségéről.)

A New York Times, az amerikai nagytőke vezető lapja, ezt a mottót viseli a címlapján: All the news that fit to print! Természetesen minden olyan hir (news), amelyik az uralkodó osztály kapzsiságát, erkölcstelenségét mutatja, kiesik ebből a kategóriából, az “does not fit to print”, — nem megfelelő a nyomdafestékre. A New York Times tulajdonosai és szerkesztői osztálytudatosak, védik osztályuk érdekeit. De ugyanezt teszi a Bérmunkás is, amelynek minden sora osztályunkat, a munkásosztályt igyekszik szolgálni és éppen ezért hozza azon híreket, amelyeket a New York Times elhallgat.

*

Egy másik olvasónk levelében ezen sorok ragadták meg a figyelmemet : “Élvezettel olvasom úgy az ön cikkeit, valamint az egész lapot. Bizony ebben a felfordult világban valóban jóleső tudat egy józan és érdekes olvasmánnyal, — ha rövid időre is bár, — de elűzhetjük az ördögöt gondolatainkból.”

Ha a munkástárs itt az “ördög” kifejezés alatt a mai társadalmi rendszer okozta számos bajokat érti, — mint ahogy valószínűleg azt érti, — akkor nem elégedhetünk meg azzal,

hogy csak a “gondolatból” űzzük ki. Törekednünk kell, hogy az Ipari Demokrácia megvalósításával kiöljük őket teljesen.

Természetesen ez nagy munka. Az ilyen elismerő sorok segítenek bennünket a kitartásban, remélve, hogy á jóleső sorokon kívül segítenek lapunk terjesztésében is.

*

Egyik olvasónk meg azt mondotta, hogy ő verseket tud írni. Bevallom, nem 1 ragadtam meg az alkalmat versek kérésére, noha a jó poézisnek nagy hive vagyok. Csakhogy a versíráshoz különös született tehetség kell. Nem akarom azt mondani, hogy mtmkásembernek nem lehet ilyen tehetsége. Dehogyis nem. A nemrégiben elhunyt Varga József például igazán nagy képességgel megáldott proletár költő volt. De az ilyenek a fehér hollónál is ritkábbak. ,

Ezt azért mondom, mert most egy . másik olvasónkat a japán támadás olyan haragba hozta, hogy felháborodásának versben igyekszik (kifejezést adni. Azonban ha mindazt, amit versben akar elmondani, prózában irta volna meg, akkor érdekes olvasmány lett volna, mert egy munkásembernek a háborúra vonatkozó véleményét hartal- mazná.

De ahogy igy versbe próbálja szorítani gondolatait, azok ellaposodnak, félig-meddig értelmetlenné lesznek és nem a kívánt hatást, hanem éppen ellenkezőjét eredményezik. A vershez nem elég, hogy a sorok rímeljenek. Még az sem elég, ha az ütemeket meg más versszabályokat megtaláljuk benne, ha az erő, a hangulat, érzés, ihlet, stb., hiányzanak. Mindezeket csak született tehetség tudja a versbe beírni.

Azt a versirót, akiből ez a tehetség hiányzik, fűzfapoétának nevezzük. Azt hiszem, hogy a kezdő verselő önmaga rájöhet, hogy legfeljebb csak eddig viheti, ha próbálgatásait valóban jó költeményekkel hasonlítja össze. És noha a szárnypróbálgatást nem givánjuk lekicsinyelni, az alanti szakasz mutatja, hogy munkástársunk helyesebben teszi, ha prózában ád kifejezést gondolatainak.

“Hitler, Mussolini, Japán, Eckhardt és Hess,

Mindegyik csak a prédára les.

Midegyik nagyzási hóbortban szenved,

Nem bánják, ha a világ népe miattuk bármennyit szenved.

Midegyik vezér akar lenni,

És meglátják, hogy a végén egyikből sem lesz semmi.”

Hiszen bár már látnánk, — mondjuk rá egyhangúlag mindannyian, de azért a vers mégis csak nagyon gyönge marad.

A TOROKGYULADÁSRÓL

Irta: Dr. KOVÁCS RICHARD

A tavaszi kellemetlen időjárással kapcsolatos meghűléses bajoknak egyik leggyakoribb ja a heveny torok vagy mandula gyuladás. Egyformán támadja meg a fiatalokat és az öregeket s kellemetlen, kínzó betegség érzetét kelti. A baj lényege a torok képleteknek, nevezetesen “garat-iveknek” és a köztük lévő torokmandulának gyuladása. A betegnek “fáj a torka”, úgy érzi, mintha valami idegen test volna a torkában, minden nyelés fáj, a beszéd nehézkés, duny- nyogó lesz, mert a rendes hangképződésnél szereplő szájpad iv a duzzanat folytán rosszul mozog. A torokgyuladással láz kapcsolatos, az egész szervezetben betegség érzete áll fenn, .a beteg minden tagjában érez fájdalmat és néha rendkívül erőt- lenedik. A közönséges torok- gyulladásnál ezek a kínzó tünetek rendszerint 2—3 nap alatt elmúlnak.

Az ily torokgyuladás gyógykezelése rendkívül egyszerű. Amig láz áll fenn, maradjunk ágyban, tegyünk a nyak köré hidegvizes borogatást és erre egy száraz kendőt (úgynevezett Priessnitz-borogatás) és ezt minden 2—3 órában változtassuk. A torkot öblítsük óránként felváltva kamilla teás főzettel és 3 százalékos klórkáli (potassium chlorate) oldattal (egy

evőkanál klórkálit egy félliter forralt vízbe).

Amig a gyuladás a fájdalmas nyelés fennáll, csakis folyékony táplálékot, tejet, lágy tojást, kompotot, stb., együnk. Egykét napi koplalást mindenki jól elbir, nem kell mindjárt kétségbeesni, ha pár napig nem tölthetjük meg a gyomrunkat a szokott módon! Igen hangsúlyozzuk, hogy még egyszerű to- rokgyuladásnál. is igen fontos az otthon, illetőleg ágyban való maradás. Az orvostudomány újabb kutatásai megmutatták, hogy elhanyagolt, f i g yelembe sem vett torokgyuladás után gyakran következik súlyos ve- segyuladás vagy rheuma, aminek magyarázata tán az, hogy a gyuladt torkon át könnyen bekerülnek a vérbe a fenti bajokat okozó apró élősdiek, fertőző baktériumok.

Az egyszerű torokgyuladással is mindig együtt jár az állkapocs alatti nyirokmirigyek fájdalmas duzzanata, amit a legtöbb laikus hibásan “dagadt manduládnak nevez. A mandulák benn vannak a szájfenéken, azokat látni lehet, de kitapintani nem. Amit kívül a nyakon érzékenynek és dagadtnak találunk, azok a nyak azon nyirokmirigyei, melyekbe a torokképletek nedvkeringése beleszolgál és a melyek ép úgy, mint

(Folytatás a 8-ik oldalon)

IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT

Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése