Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-14 / 1202. szám
AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A TRÓNÖRÖKLÉS ÁRA Magyarország kivénhedt kormányzója, Horthy Miklós úgy van az amerikai magyar újságok által beállítva, mintha ő teljes erejével ellene szegülne Hitler parancsainak. Megismétlődik a régi komédia, amikor minden bűnért a “bécsi kama- rilla”, nem pedig Ferencz Jóska volt a felelős. Most, hogy Hitler parancsára újra teljes mozgósítást rendeltek el Magyarországon és egyenlőre 16 teljes magyar hadosztályt, körülbelül 300,000 embert bocsájtanak Hitler korlátlan rendelkezésére, úgy állították be az ügyet, hogy Horthy ellen szegült Hitler parancsának, csak Bárdossy miniszterelnök volt az, aki azt keresztül vitte. Meg írták azt is, hogy Horthy ellen-követelésül Erdély teljes vissza adását követelte. Természtesen ez csak egy megszokott, hazug propaganda, amelynek a célja, hogy a magyar történelem leggyalázatosabb gyilkosát, Horthyt, nemzeti hősként játszák ki. Tény az, hogy miként az ezer éves magyar történelemben annyiszor, most is folyt alkudozás. Most is, amiként a múltban a magyar nép bőrére, a nép gyilkos uralmuknak a biztosítását akarták keresztül vinni. És amint a híradásokból kitűnik a 300,000 magyar fiú bőréért Horthy és a gangszterjei biztosítékot kaptak Hitlertől, hogy ha ez a vén jovas-tengerész felfordul, vagy lemond, az utóda a fia Horthy István lesz. Háromszáz ezer magyar ifjú élete az ára annak, hogy ez a vén bandita a családi uralmát megerősítse a mggyar nép nyakán. Ha száz élete volna ezeknek a banditáknak, még akkor sem bűnhődnének eléggé, azért a szörnyűségért, hogy a magyar nép ifjúságát — azután, hogy az orosz fronton már ezideig is 20 ezer elesetteken kívül a sebesültek és foglyok száma megközelíti az 50 ezret, most még sokkal nagyobb tömegben küldi a vágóhidra. Jellemző az amerikai Eckhardtista vezérek mentalitására az, hogy még ezek után sem tartják szükségesnek, hogy a magyar népet és főleg a katonaságot lázadásra szóllitsák fel. De ha bűn és gyalázat volt feláldozni 70,000 magyart az orosz hadjáratra, ezerszeresen bünö- sebb és szégyenletesebb az a mat, hogy a vezetők egy későbbi és nagyobb válságba visz- szahivhatók legyenek, mint például az orosz forradalmárok voltak — azt a kérdést nehezebb megválaszolni. Jobban szolgálták volna az ügyet, mint mártírok a börtönben? Helyes volt-e Haywood- nak, Rothfishernek és a többi IWW vezetőknek a mozgalmat itt hagyni a mozgalom válságában? Többet használtak volna az ügynek, ha mint Mooney hu S3 évet börtönbe töltöttek volna ? Erre nehéz a felelet. De a “nagy válság” idején ott hagyni a tömegeket a vezetőknek nincs joguk. (A második kérdéshez is hozzáfogok szólni.) (-) szerep, amelyet Hitler most osztott ki a magyar hadsereg részére. “....szégyen és iszonyat magyarként állni a gáton”—mondja a magyarság nagy költője. Ez a mondás ma fenn áll minden magyar származású egyénre, mert ma a magyar hadsereg olyan szerepre vállalkozott, amely szégyenpirt kerget minden magyar arcába és iszonyatot vált ki minden becsületes emberből. A szovjet hadsereg hatalmas feszitő erejével szemben a Hitler gyarmat katonái nem állták meg a helyüket. Nemcsak, hogy az ellentállásuk tört meg, de igen sok esetben harc nélkül megadták magukat, úgy hogy először a szlovák, azután a magyar és a román katonaságot is ki kellett vonni a harcvonalból és most már csak mint kisebb egységek a német hadseregbe vannak beosztva és a nácik ügyelnek arra, hogy át ne mehessenek az oroszokhoz. Ezért Hitler a 16 magyar hadosztály nagy részét arra használja fel, hogy leváltsa a Szerbiában és Görögországban harcoló német hadosztályokat, mert dacára annak, hogy vagy három hónapja, hogy leverte a náci .horda a szerb és görög hadsereget, még ma sem ura ezeknek az országoknak. Különösen Szerbiában állandó a harc. Az ország két harmad részét a szabadságharcos szerbek tartják megszállva és irgalmatlanul pusztítják a náci briganti- kat. Az éhség által is pusztuló görögök is állandó harcban vannak a megszálló csapatokkal. Most erre a gyalázatos hóhér munkára a szerb és görög szabadságharc leverésére fogják felhasználni a magyar hadsereget. Soha még magyar katona gyűlöletesebb, m e g v etendőbb szerepet nem kapott, mint Horthy-Hitler jóvoltából az a sereg kap, amelynek egy része már meg is érkezett Szerbiába és Görögországba. Nemcsak azt jelenti ez, hogy a magyar hadsereg egy más nép szabadság harcát akarja I vérbe folytani, hanem azt is, j hogy gyalázatos hóhér szerepre vállalkozott akkor, amikor a hősiesen harcoló szerbeket végzi ki. De ez volt az utolsó lépés arra, amely Magyarország teljes megsemmisítéséhez vivő utat jelzi. Mert elképzelhetetlen, hogy majd a hitleri járom alól felszabaduló kis népek mint egyenlő testvér országra tekintsenek arra a Magyarországra, amelynek hadserege a gyilkosaik, a hóhéraik voltak. Itt csak egy segítség lehet, ha a magyar nép és hadsereg fel lázad a gyalázatos urai ellen és egyesülnek az elnyomott népekkel a közös elnyomóik ellen. Az amerikai magyarságnak a hivatása az, hogy ennek a lázadásnak a tü- zét szítsák a kirobbanásig. Nekünk a kötelességünk még az is, hogy mindenütt és mindenkor rámutassunk arra a hazug szerepre, amelyet az Amerikai Magyar Szövetség és áz Eckha rdtista “Függetlenek” játszanak, amelynek az az egyet len célja, hogy a magyar nép mai urainak a hatalmát biztosítsa minden esetre. PENZIÓT A kongresszusi és szenátor urak részére a kongresszus nyugdijat szavazott meg, amely szerint minden olyan szenátornak és kongresszusi tagnak, aki öt évig ebbe a nem éppen terhes, de jól fizetett munkába volt, az élete végéig nyugdijat kapna. Hát bizony ennél szemtelenebb megrablási szándék az amerikai népet illetőleg nagyon kevés fordult elő. Azért irom, hogy szándék, mert ez az érvágás nem fog sikerülni, mert akármilyen tunya és közömbös is az amerikai nép de ilyen nagy fokú szemtelenség mégis csak megmozdította és a felháborodás olyan nagy, hogy a szenátusban feltétlen el fog bukni a tervezet. Nagyon is érthető a munkásság felháborodása, akkor, amikor egy munkás csak 65 éves korában jut hozzá a nagyon is szánalmasan kis nyugdijához, amely azt jelenti, hogy 40-42 évig kell neki termelő munkát végezni, addig az urak saját maguk munkáját oly nagyra értékelik, hogy már öt évi szolgálat után hatalmas nyugdíjra tartanának igényt. Természetesen, ha ez keresztül menne, csak a kezdet volna, ugyan igy nyugdíj járna az állami képviselőknek, a szövetségi és állami hivatalnokoknak, bíráknak, stb., úgy hogy egy-két évtized után minden második ember közal- kalmazot vagy nyugdíjas volna. Ebben a kérdésben pontosan érvényesült az amerikai humor, amely — miután a nevetségesség öl — meg ölte ezt a zsarolási tervezetet. De igazolta azt is, hogy egy egységes megmozdulás minden parlamenti akció nélkül érvényesíteni tudja á nép akaratát. REPÜLŐGÉP, VAGY MENTŐAUTÓ Amint megírtuk, Himler bányász testvér, azzal az ideával lépett a magyarság elé, hogy gyűjtsön össze 350 ezer dollárt és vegyen érte egy bombázó repülőgépet. Az indítványt oda vitte a Magyar Szövetség igazgatósági gyűlése elé, ahol nagy vita indult meg felette, amelynek a végén elvetették a bombázó tervet és elhatározták, hogy gyűjtést rendeznek arra, hogy Vörös Keresztes Ambu- láncokat vásároljanak a hadseregnek. Ennyit közöltek a lapok a kérdésről, de bölcsen elhallgatták azt, hogy mi is volt az, amiért a bányarém tervét elvetették. Az igazgatósági tagok ismét a jó kétkulacsos szerepet játszották. A felszólalók kihangsúlyozták, hogy egy harci eszköz vásárlása nagyon veszedelmes lehet. Abban az esetben ha Hitler győzne, ez egy letagadhatatlan bizonyíték volna amellett, hogy a Magyar Szövetség náci ellenes, ellenben egy mentő autó ajándékozása, tisztán humánus cselekedetnek lenne minősítve és nem állna fenn az a veszély, hogy a bombázó gépet, amit a Magyar Szövetség vesz, esetleg a magyarok ellen is használják. Természetes, hogy a mig nem is olyan régen nyílt “német barátok”, akik ma fél téglával verik a mellüket, hogy mennyire amerikaiak, a semleges autó tervet fogadták el, igy a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Különben a lapjaik is ilyen ^kétkulacsos szerepet játszanak továbbra is. Az orosz győzelmeket elhallgatják, vagy lekicsiny- lik. Azért, hogy Magyatrország ismét 16 hadosztályt ad Hitlernek, nem a kormányt, vagy pláne Horthyt okolják, hanem a nyilas kereszteseket, akik erre rákényszerítik Horthyt. A bridgeporti Egyetértésnek megint kezd kinyílni a szája.Tá- madja az oroszokat, hogy nem támadják megJapánt, de ugyanakkor kifogásolja, hogy Hitler ellen amerikai katonák mennek Angliába. Azt hogy Magyarország 16 hadosztályt küld Hitlernek, pimaszul igy Írja meg: “Magyarország meghajolt a német követelések előtt és újabb hadosztályt állított fegyverbe.” így egyes számba, mintha csak egy hadosztályt küldene Horthy Hitlernek. Hiába forgatják ezek az urak megijedve a köpenyeiket, azért kilátszik az alól a náci lóláb. A családalapítás és honalapi- tás abban egyforma, hogy min- denikben a főszerepet az ellenzék játsza. Savanyu szőlőhöz vágják a legmosolygósabb pofát. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. BÉRMUNKÁS 5 oldal 1942 február 14.
