Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-14 / 1202. szám

6 olcai BÉRMUNKÁS 1942 február 14. Washingtoni tükör MÜFELHÁBORODÁS A HONATYÁK KÖZÖTT — VITA A TÁNCOSNŐ KÖRÜL WASHINGTON, február hó. — A kongresszus alsóházában országos méretű eseménnyé fúj­ták fel Mayris Chaney táncos­nőnek az Office of Civilian De­fense (OCD) által való kineve­zését. Ez a hivatal, amelynek LaGuardia newyorki polgármes­ter, és Mrs. Eleanor Roosevelt, az elnök felesége a direktorai, az utóbbi napokban az említett táncosnőt kinevezte torna igaz­gatóvá. Az OCD véleménye szerint a polgári védelem egyik részét képezi a gyermekek testi fej­lettségének előmozdítása, vala­mint a szellem és a “moral” fel­építése megfelelő színházi pro­dukciók segélyével. Azért szí­nészek kinevezésén kívül külön 80,000 dollárt irányoztak elő Walt Disney, a hires Mikey egér meg a bolondos Donald kacsa megteremtőjének egy olyan film készítésére, amelyben Do­nald kacsa szemléltetően mu­tatná be a jövedelmi adó fizetés gyönyöreit. A képviselők azonban ügy vélik, hogy a polgári védelem inkább röpülő támadás elleni menhelyek építésével, támadó röpülőket leső posztok felállítá­sával, az elsötétítés problémái­val, az esetleges bombázásnál támadt tüzek elfojtásával stb. foglalkozzon és azért a költség- vetésben külön kiszabták, hogy az előirányzott összegből tán­cosnők meg színészek (mint olyanok) nem alkalmazhatók és Donald kacsától is megvonták a dollárokat. A költségek tárgyalásánál a képviselők, akik pár héttel előbb minden vita nélkül élet­fogytiglani nyugdijat szavaztak meg maguknak csak pár évig tartó szolgálat után is, siettek felhasználni az alkalmat, hogy az ország népét a szégyenteljes cselekedetükről elhárítsák. Az­ért ragadták meg ezt az egyéb­ként nem fontos dolgot és igye­keztek kiszínezni annyira. Természetesen különösen a republikánus képviselők hasz­nálták ki az alkalmat, mert az említett szinésznő Mrs. Roose­velt pártfogolt ja. Általában azt akarják elhitetni az ország né­pével, hogy Mrs. Roosevelt az OCD igazgatósági állását arra használja fel, hogy pártfogolt- jait jól fizetett állásokba he­lyezze. Miss Chaney táncosnőt évi 4,600 dollár fizetéssel ne­vezték ki. Bennet, republikánus képvi­selő, Missouri államból, volt a legélesebb kritizáló. Szerinte Miss Chaneynek semmi egyéb kvalifikációja nincs arra az ál­lásra, mint az, hogy az egyik táncát elnevezte “Eleanore Gli- de”-nak a First Lady tisztele­tére. “Ha ez a táncosnő megér évi 4,600 dollárt”, — mondotta Bennet, — “akkor az én kerü­letemből való Sally Rand, or­szágos hirü meztelen táncosnő megér 25 ezret.Megigérem Miss Rand nevében, hogy nem egy, de féltucat táncot fog elnevezni az elnöki család tiszteletére. így az egyik structollas táncnak Jimmi kapitány, a másiknak Elliot kapitány, a harmadiknak John hadnagy, a negyediknek Franklin kadét, (az elnök fiai), az ötödiknek Sistie, a hatodik- nek pedig Buzzie (az elnök uno­kái) lesznek a nevei.” Hasonló éles szatírával beszéltek más képviselők is. A New York államból való Taber republikánus képviselő felhasználta az alkalmat arra, hogy bemutatta a képviselő­háznak az általa összeállított “paraziták és piócák” lisztáját. Mint ismeretes, Roosevelt elnök követelte, hogy az élősdiek hagyják el Washingtont, adja­nak helyet a háborús alkalma­zottaknak. Taber most az elnök segítségére siet a lisztával ame­lyen első helyre tette Herold Iekes belügyminisztert, akit számos olyan magas állású tisztviselőnek a neve követett, akik Taber szerint nem végez­nek hasznos munkát, tehát pa­raziták. Eltekintve attól, mennyire jogosult vagy sem a képviselők éles kritikája, ez a dolog mutat­ja azt a külömbséget, ami a szólás szabadság terén itt, meg a tengelyhatalmak országaiban észlelhető. Ugyan mi várna ar­ra az egyénre, aki Hitler, Mus­solini, a japán császár, vagy akár Horthy személyét vagy családját olyen gúny tárgyává merné tenni? És vájjon mi vár­na azon lapokra, amelyek az ilyen dolgokat meg mernék írni ? Eddig még mondhattuk, hogy Európában tényleges háború vtan, tehát azért korlátozzák annyira a szabadságjogokat. De azonban december 7-ike óta az Egyesült Államok is tényleges háborúban áll, de azért a sza­badszólás, a.sajtó és a kritika jogát meghagyták, legfeljebb csak annyiban korlátozták, amennyiben azzal az ellenség direkt segítséget nyerne. Természetesen a reakciós erők itt is megpróbálják majd a szabadságjogok teljes letörését, amelyet csak az amerikai néptö­megek, de különösen a munkás­ság ébersége akadályozhat meg. “H A R C!” A DEMOKRATIKUS AMERIKAI MAGYAROK SZÖVETSÉ­GÉNEK RÖPIRATA Kézhez kaptuk a Demokra­tikus Amerikai Magyarok Szö­vetsége “Harc!” nevű mimeog- rafált röplapjának második szá­mát. Az első szám jó pár héttel ezelőtt jelent meg s annak ide­jén említést tettünk róla la­punkban. A kiadók bejelentik, hogy a röplapot ezentúl igye­kezni fognak hetenként meg­jelentetni. így a hetenként meg­jelenő Harc! mintegy központi orgánuma lesz úgy az Egyesült Államok terén, mint az egész amerikai kontinensen • alakult hasonló demokratikus csopor­toknak. Ez nemcsak a harmo­nikus együttműködést, de egy­ben a fejlődést és erőgyarapo­dást is elő fogja segíteni. Ez a szám leginkább a dunai konfederácio kérdésével foglal­kozik, amelyet most már az ese­mények hatása alatt a régi, közismert amerikai magyar szélhámos vezérek is magukévá tettek, persze oly módon, hogy a jelenlegi magyar parazita uralkodó osztállyal uralhatnák az uj alakulatot. Ezzel a kérdéssel foglalkozik Vambéry Rusztem vezető cikke, amelyet alant közlünk, valamint Halasi Bélának egy hosszabb cikke is. Egy másik cikk Deák Ferencet mutatja be — nem a haza bölcsét, hanem a zsidóból lett antiszemita ébredő és Eck­hardt ügynököt, aki most “ve- zéri” szerepet kapott. Beszámol azonkívül a röplap a délamerikai csoportok haladá­sáról, valamint a Szabad Fórum tavaszi előadás sorozatáról. Az első előadást Dr. Jászi Oszkár fogja tartani fepruár 14-én, szombaton este. Másnap pedig “Kerek asztal” konferenciát tartanak, amelyen Jászin kívül résztvesznek Vambéry, Halasi Béla dr., Halász Miklós dr. Vin­ce Sándor és mások. Az érdek­lődőknek készséggel ád további felvilágosítást Dr. John Tere- bessy, központi titkár, akinek cime 325 E. 80th St. New York. A DUNAI KONFEDERÁCIO Irta: VAMBÉRY RUSZTEM Megvallom, hogy a m. kir. kormány newyorki félhivatalo­sát (Amerikai Magyar Népsza­va) nem mindenben érheti szem­rehányás, amiért, mint hallom, bennünket Benesék szenilis ügy­nökeinek bélyegzett. Szerényen di jazott tintakulik fantáziája ugyanis ritkán terjed odáig, hogy valaki esetleg meggyőző­désből is vallhat népszerűtlen véleményt. Ami pedig a szeni­litást illeti, emlékezetem való­ban kezd cserbenhagyni. így nem emlékszem arra se, melyik hazafias színműben énekelték azt a gyönyörű nótát, hogy: “Legyen úgy mint régen vót, süvegei je meg a magyart oláh, vadrác meg a tót.” Ez a költői alkotás híven fe­jezi ki a dunai konföderáció gondolatát, már a hogyan azt m. kir. tollnokok és m. kir. mi­niszterelnökjelöltek elképzelik. Ezek ugyanis Hitler és a jó Is­ten segedelmével helyreállítják Szent István Birodalmát, azu­tán Hull-tól és Churchill-től “kérlek kedves bátyám” alapon munkájukra megszerzik a de­mokráciák áldását, végül pedig valahogy majd csak kiegyeznek a süvegelő szomszédos kisebb­ségekkel. Lehet, hogy a tótok, rácok meg egyéb primitiv ben- szülöttek nem igy gondolják a szövetséget s húzódozni talál­nak az ölelő karok elől. De erre is akad kádencia Bizet dalmű­vében, ahol 'Carmen énekli: “Ha nem szeretsz, úgy én szeretlek s ha én szeretlek — jól vigyázz!” Mi szenilis, csehszlovák ügy­nökök azonban úgy tudjuk, hogy az ilyen egyoldalú szere­lem tragikusan szokott végződ­ni. Egyének életében csak úgy, mint' népekében. Öngyilkosság­gal vagy háborúval. És azok a m. kir. tollnokok, akik suttyom­ban elakarják ismertetni a ná­ci hódításokat amikor tiltakoz­nak Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, mint Habsburg Kossuth Otto Lajosnak konfö­derációs partnerei ellen, ha nem is szenilisek, de mégis feledé­kenyek. Elfelejtik, hogy Cseh­szlovákia és Jugoszlávia a Szö­vetséges hatalmakhoz tartoz­nak. Minthogy az Atlantic Charter megfogadta ezeknek az államoknak f e 1 s z a b a ditását, nem lehet egy szuszra angol­amerikai lojalitástól csöpögni s az asztal alatt belerúgni az Egyesült Államok szövetsége­seibe. Mi szenilis, csehszlovák ügy­nökök területi kérdésekkel az­ért nem foglalkozunk, mert Eu­rópának mai cseppfolyós álla­potában e kérdés, enyhén szól­va, időszerűtlen. Aki ma azt me­ri megjósolni, hogy a Szövetsé­ges Hatalmak hogyan fogják megrajzolni a térképet, az vagy szédelgő vagy gyengeelméjű. Trianon ép úgy meghalt, mint Versailles s csak azoknak kép­zeletében él tovább, akik húsz év óta abból élnek, hogy Tria­nont támadják, de egy szavuk sincs annak a kasztnak eszeve­szett, öngyilkos, nemzetiségi politikája ellen, amelyből Tria­non megszületett. Mi szenilis, csehszlovák ügy­nökök ép oly kevéssé kívánjuk Trianont, mint ahogy nem va­gyunk hajlandók a hitleri igaz­ságtevést elismerni, amely a szomszéd nemzetek élete ellen tört. Semmiféle szövetség, te­hát a dunai népeké sem kezdőd­hetik azzal, hogy előbb meg­gyilkolom azt, akivel baráti szövetségre akarok lépni. Hinni merjük Ady Endrével, hogy az “emberbarikádokon” találkozó szabad nemzetek az etnogfáfiai határokról folytatott vitában nem fognak egymás élete ellen törni. Mert abban a gazdasági érdekközösségben minden dol­gos ember, akár magyar, akár román Vagy jugoszláv egyfor­mán talál megélhetést. Legfel­jebb a, “kegyelmesek”-nek, a vadászatot hivat aloskodással megszakító szolgabiráknak, a Noszty meg a Gyurkovics fiuk­nak, a belőlük élősködő tintaku­liknak s hasonló pernahajderek­nek lesz rosszabb a sora. De emiatt nem fáj a fejünk, mert a magyarság annál inkább tud megélni mentői hamarább sza­badul ettől a nemzetfentartó társaságtól. Mi szenilis, csehszlovák ügy­nökök ugyanis arra törekszünk, hogy a magyarságnak és a ma­gyar kultúrának életlehetősé­gét biztosítsuk abban az égsza­kadásban és földindulásban, amely a háború után aligha ke­rülhető el. Akiknek ez nem elég “p o z i t i v” program, azoknak nyilván fontosabb, hogy ők ma­rad janak életben. Minden mik­roba ezt a politikai felfogást szokta vallani. H i valkodva büszkélkedünk vele, hogy nemzetünk bölcsője Ázsiában ringott és éktelen düh­re gerjedünk, ha rámondják, hogy meg is látszik rajtunk.

Next

/
Thumbnails
Contents