Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-14 / 1202. szám
6 olcai BÉRMUNKÁS 1942 február 14. Washingtoni tükör MÜFELHÁBORODÁS A HONATYÁK KÖZÖTT — VITA A TÁNCOSNŐ KÖRÜL WASHINGTON, február hó. — A kongresszus alsóházában országos méretű eseménnyé fújták fel Mayris Chaney táncosnőnek az Office of Civilian Defense (OCD) által való kinevezését. Ez a hivatal, amelynek LaGuardia newyorki polgármester, és Mrs. Eleanor Roosevelt, az elnök felesége a direktorai, az utóbbi napokban az említett táncosnőt kinevezte torna igazgatóvá. Az OCD véleménye szerint a polgári védelem egyik részét képezi a gyermekek testi fejlettségének előmozdítása, valamint a szellem és a “moral” felépítése megfelelő színházi produkciók segélyével. Azért színészek kinevezésén kívül külön 80,000 dollárt irányoztak elő Walt Disney, a hires Mikey egér meg a bolondos Donald kacsa megteremtőjének egy olyan film készítésére, amelyben Donald kacsa szemléltetően mutatná be a jövedelmi adó fizetés gyönyöreit. A képviselők azonban ügy vélik, hogy a polgári védelem inkább röpülő támadás elleni menhelyek építésével, támadó röpülőket leső posztok felállításával, az elsötétítés problémáival, az esetleges bombázásnál támadt tüzek elfojtásával stb. foglalkozzon és azért a költség- vetésben külön kiszabták, hogy az előirányzott összegből táncosnők meg színészek (mint olyanok) nem alkalmazhatók és Donald kacsától is megvonták a dollárokat. A költségek tárgyalásánál a képviselők, akik pár héttel előbb minden vita nélkül életfogytiglani nyugdijat szavaztak meg maguknak csak pár évig tartó szolgálat után is, siettek felhasználni az alkalmat, hogy az ország népét a szégyenteljes cselekedetükről elhárítsák. Azért ragadták meg ezt az egyébként nem fontos dolgot és igyekeztek kiszínezni annyira. Természetesen különösen a republikánus képviselők használták ki az alkalmat, mert az említett szinésznő Mrs. Roosevelt pártfogolt ja. Általában azt akarják elhitetni az ország népével, hogy Mrs. Roosevelt az OCD igazgatósági állását arra használja fel, hogy pártfogolt- jait jól fizetett állásokba helyezze. Miss Chaney táncosnőt évi 4,600 dollár fizetéssel nevezték ki. Bennet, republikánus képviselő, Missouri államból, volt a legélesebb kritizáló. Szerinte Miss Chaneynek semmi egyéb kvalifikációja nincs arra az állásra, mint az, hogy az egyik táncát elnevezte “Eleanore Gli- de”-nak a First Lady tiszteletére. “Ha ez a táncosnő megér évi 4,600 dollárt”, — mondotta Bennet, — “akkor az én kerületemből való Sally Rand, országos hirü meztelen táncosnő megér 25 ezret.Megigérem Miss Rand nevében, hogy nem egy, de féltucat táncot fog elnevezni az elnöki család tiszteletére. így az egyik structollas táncnak Jimmi kapitány, a másiknak Elliot kapitány, a harmadiknak John hadnagy, a negyediknek Franklin kadét, (az elnök fiai), az ötödiknek Sistie, a hatodik- nek pedig Buzzie (az elnök unokái) lesznek a nevei.” Hasonló éles szatírával beszéltek más képviselők is. A New York államból való Taber republikánus képviselő felhasználta az alkalmat arra, hogy bemutatta a képviselőháznak az általa összeállított “paraziták és piócák” lisztáját. Mint ismeretes, Roosevelt elnök követelte, hogy az élősdiek hagyják el Washingtont, adjanak helyet a háborús alkalmazottaknak. Taber most az elnök segítségére siet a lisztával amelyen első helyre tette Herold Iekes belügyminisztert, akit számos olyan magas állású tisztviselőnek a neve követett, akik Taber szerint nem végeznek hasznos munkát, tehát paraziták. Eltekintve attól, mennyire jogosult vagy sem a képviselők éles kritikája, ez a dolog mutatja azt a külömbséget, ami a szólás szabadság terén itt, meg a tengelyhatalmak országaiban észlelhető. Ugyan mi várna arra az egyénre, aki Hitler, Mussolini, a japán császár, vagy akár Horthy személyét vagy családját olyen gúny tárgyává merné tenni? És vájjon mi várna azon lapokra, amelyek az ilyen dolgokat meg mernék írni ? Eddig még mondhattuk, hogy Európában tényleges háború vtan, tehát azért korlátozzák annyira a szabadságjogokat. De azonban december 7-ike óta az Egyesült Államok is tényleges háborúban áll, de azért a szabadszólás, a.sajtó és a kritika jogát meghagyták, legfeljebb csak annyiban korlátozták, amennyiben azzal az ellenség direkt segítséget nyerne. Természetesen a reakciós erők itt is megpróbálják majd a szabadságjogok teljes letörését, amelyet csak az amerikai néptömegek, de különösen a munkásság ébersége akadályozhat meg. “H A R C!” A DEMOKRATIKUS AMERIKAI MAGYAROK SZÖVETSÉGÉNEK RÖPIRATA Kézhez kaptuk a Demokratikus Amerikai Magyarok Szövetsége “Harc!” nevű mimeog- rafált röplapjának második számát. Az első szám jó pár héttel ezelőtt jelent meg s annak idején említést tettünk róla lapunkban. A kiadók bejelentik, hogy a röplapot ezentúl igyekezni fognak hetenként megjelentetni. így a hetenként megjelenő Harc! mintegy központi orgánuma lesz úgy az Egyesült Államok terén, mint az egész amerikai kontinensen • alakult hasonló demokratikus csoportoknak. Ez nemcsak a harmonikus együttműködést, de egyben a fejlődést és erőgyarapodást is elő fogja segíteni. Ez a szám leginkább a dunai konfederácio kérdésével foglalkozik, amelyet most már az események hatása alatt a régi, közismert amerikai magyar szélhámos vezérek is magukévá tettek, persze oly módon, hogy a jelenlegi magyar parazita uralkodó osztállyal uralhatnák az uj alakulatot. Ezzel a kérdéssel foglalkozik Vambéry Rusztem vezető cikke, amelyet alant közlünk, valamint Halasi Bélának egy hosszabb cikke is. Egy másik cikk Deák Ferencet mutatja be — nem a haza bölcsét, hanem a zsidóból lett antiszemita ébredő és Eckhardt ügynököt, aki most “ve- zéri” szerepet kapott. Beszámol azonkívül a röplap a délamerikai csoportok haladásáról, valamint a Szabad Fórum tavaszi előadás sorozatáról. Az első előadást Dr. Jászi Oszkár fogja tartani fepruár 14-én, szombaton este. Másnap pedig “Kerek asztal” konferenciát tartanak, amelyen Jászin kívül résztvesznek Vambéry, Halasi Béla dr., Halász Miklós dr. Vince Sándor és mások. Az érdeklődőknek készséggel ád további felvilágosítást Dr. John Tere- bessy, központi titkár, akinek cime 325 E. 80th St. New York. A DUNAI KONFEDERÁCIO Irta: VAMBÉRY RUSZTEM Megvallom, hogy a m. kir. kormány newyorki félhivatalosát (Amerikai Magyar Népszava) nem mindenben érheti szemrehányás, amiért, mint hallom, bennünket Benesék szenilis ügynökeinek bélyegzett. Szerényen di jazott tintakulik fantáziája ugyanis ritkán terjed odáig, hogy valaki esetleg meggyőződésből is vallhat népszerűtlen véleményt. Ami pedig a szenilitást illeti, emlékezetem valóban kezd cserbenhagyni. így nem emlékszem arra se, melyik hazafias színműben énekelték azt a gyönyörű nótát, hogy: “Legyen úgy mint régen vót, süvegei je meg a magyart oláh, vadrác meg a tót.” Ez a költői alkotás híven fejezi ki a dunai konföderáció gondolatát, már a hogyan azt m. kir. tollnokok és m. kir. miniszterelnökjelöltek elképzelik. Ezek ugyanis Hitler és a jó Isten segedelmével helyreállítják Szent István Birodalmát, azután Hull-tól és Churchill-től “kérlek kedves bátyám” alapon munkájukra megszerzik a demokráciák áldását, végül pedig valahogy majd csak kiegyeznek a süvegelő szomszédos kisebbségekkel. Lehet, hogy a tótok, rácok meg egyéb primitiv ben- szülöttek nem igy gondolják a szövetséget s húzódozni találnak az ölelő karok elől. De erre is akad kádencia Bizet dalművében, ahol 'Carmen énekli: “Ha nem szeretsz, úgy én szeretlek s ha én szeretlek — jól vigyázz!” Mi szenilis, csehszlovák ügynökök azonban úgy tudjuk, hogy az ilyen egyoldalú szerelem tragikusan szokott végződni. Egyének életében csak úgy, mint' népekében. Öngyilkossággal vagy háborúval. És azok a m. kir. tollnokok, akik suttyomban elakarják ismertetni a náci hódításokat amikor tiltakoznak Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, mint Habsburg Kossuth Otto Lajosnak konföderációs partnerei ellen, ha nem is szenilisek, de mégis feledékenyek. Elfelejtik, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia a Szövetséges hatalmakhoz tartoznak. Minthogy az Atlantic Charter megfogadta ezeknek az államoknak f e 1 s z a b a ditását, nem lehet egy szuszra angolamerikai lojalitástól csöpögni s az asztal alatt belerúgni az Egyesült Államok szövetségeseibe. Mi szenilis, csehszlovák ügynökök területi kérdésekkel azért nem foglalkozunk, mert Európának mai cseppfolyós állapotában e kérdés, enyhén szólva, időszerűtlen. Aki ma azt meri megjósolni, hogy a Szövetséges Hatalmak hogyan fogják megrajzolni a térképet, az vagy szédelgő vagy gyengeelméjű. Trianon ép úgy meghalt, mint Versailles s csak azoknak képzeletében él tovább, akik húsz év óta abból élnek, hogy Trianont támadják, de egy szavuk sincs annak a kasztnak eszeveszett, öngyilkos, nemzetiségi politikája ellen, amelyből Trianon megszületett. Mi szenilis, csehszlovák ügynökök ép oly kevéssé kívánjuk Trianont, mint ahogy nem vagyunk hajlandók a hitleri igazságtevést elismerni, amely a szomszéd nemzetek élete ellen tört. Semmiféle szövetség, tehát a dunai népeké sem kezdődhetik azzal, hogy előbb meggyilkolom azt, akivel baráti szövetségre akarok lépni. Hinni merjük Ady Endrével, hogy az “emberbarikádokon” találkozó szabad nemzetek az etnogfáfiai határokról folytatott vitában nem fognak egymás élete ellen törni. Mert abban a gazdasági érdekközösségben minden dolgos ember, akár magyar, akár román Vagy jugoszláv egyformán talál megélhetést. Legfeljebb a, “kegyelmesek”-nek, a vadászatot hivat aloskodással megszakító szolgabiráknak, a Noszty meg a Gyurkovics fiuknak, a belőlük élősködő tintakuliknak s hasonló pernahajdereknek lesz rosszabb a sora. De emiatt nem fáj a fejünk, mert a magyarság annál inkább tud megélni mentői hamarább szabadul ettől a nemzetfentartó társaságtól. Mi szenilis, csehszlovák ügynökök ugyanis arra törekszünk, hogy a magyarságnak és a magyar kultúrának életlehetőségét biztosítsuk abban az égszakadásban és földindulásban, amely a háború után aligha kerülhető el. Akiknek ez nem elég “p o z i t i v” program, azoknak nyilván fontosabb, hogy ők marad janak életben. Minden mikroba ezt a politikai felfogást szokta vallani. H i valkodva büszkélkedünk vele, hogy nemzetünk bölcsője Ázsiában ringott és éktelen dühre gerjedünk, ha rámondják, hogy meg is látszik rajtunk.
