Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-07 / 1201. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 február 7. SZOCIÁLDEMOKRATA EMBERFEJEK---------------------------írja: VINCE SÁNDOR--------------------------GROSSMANN MIKSA “Ez volt ám a legény, ha kellett a gáton! Nem terem ma párja heted-hét országon” Arany János: Toldi Nem véletlen, hogy Arany Jánosnak Toldi Miklósról irt sorai tolulnak fel az emlékezés rég betemetett rétegei alól, amikor emlékezünk rá, írunk róla és visszaidézzük pompás és*va- lóban rendkívüli egyéniségét. Bizony, — ez volt a legény, ha kellett a gáton!.... Sok volt akkor a gát és jaj, igen nagyon kevés a legény! De a kevesek közül fejjel ma- gaslott ki Grossmann Miksa, aki a nyomdai szedőszekrény mellől nőtt fel a korrektori, szerkesztői, agitátori, pártvezetői tevékenységen keresztül a társadalom - biztosítási intézmény vezető állásába. Harminc éve már, hogy csaknem egész fiatalon, 41 éves korában, kiesett a sorból. Halála óta úgy rohantak az események, hogy nem is nagyon volt idő felmérni a vesztességet, ami halálával a dolgozó M%yaror- szágot érte. Halála óta a magyarországi dolgozók szakadatlanul csinálják, nem érnek hát rá, — tanulni a történelmet. De ha majd végére érünk a nagy küzdelemnek, ha megpihen és megtisztul a zaklatott, hajszolt kor, ha majd a jövendő továbbépítéséhez a múlt értékeiből válogathatjuk össze az igazi, idővel dacoló gránitot, vissza fogunk nyúlni életébe és tevékenységébe.... Abból az anyagból gyúrt ember volt, amelyről a német pro- letáriátus viziós élesztgetője, Lassalle mondta, hogy rája kell a jövendő templomát építeni. És valóban a lelkesedés melege járja át egész valónkat, amikor újból leírjuk a nevét, rágondolunk rendkívüli alakjára és megidézzük felejthetetlenül érdekes, színes egyéniségét. Harminc éve már, hogy elkísértük gyalulatlan deszkakoporsóját a Bajza-uccai lakásból a temetőbe. De harminc esztendő mindent ködbeveszejtő távolán is életes elevenséggel él bennünk minden mozdulata, hatalmas alakjának rokonszenves megjelenése, hangjának meleg zengése, derűs világszemlélete, villámló eszének, széles, mindent felölelő tudásának száz emléke és félelmet nem ismerő harcos bátorsága. A kíméletlen harcok idejében zárta le a halál okos szemeit. Nem igen volt szokásban akkor, hogy a magyar sajtó szocialista ember előtt meghajtsa az elismerés lobogóját. Mégis az akkori legnívósabb lap, a Tisza István Az Újság-ja azt irta, hogy a jövendő magyar parlamentből igen nagyon fog hiányozni Grossmann Miksa okos feje és világitó esze. Hát bizony nagyon hiányzott. Amikor az ellenforradalom idején, a paktum alapján, 25 mandátummal, a magyarországi szociáldemokrácia bevonult a dunaparti palotába, senkise érezte se az emigrációban, se a magyarországi pártmozgalomban, hogy a választójogiharcot a magyarországi proletariátus győzelmesen befejezte. Nem, ezt még a parlamenti csoport tagjai se merték mondani. Ellenben még ma is érzi mindenki, hogy ha Grossmann Miksát el nem veszítettük volna a háború előtt, a háború után a magyar proletárság álláspontjának és állásfoglalásának kialakulását az.ő államférfiul előrelátása, éles esze, igen sokban más irányba befolyásolta volna. Nem is szólva arról, hogy Kun és a többi kommunistává lett baloldali vezető félő tisztelettel és nagyrabecsüléssel vette körül. Temetésén a nagy elvi, taktikai és személyi ellentétek dacára Bokányi Dezső volt a párt szónoka. Egy ideig még csak ellenőrzés alatt tartotta indulatait, de amikor befejezte a beszédét, valami olyat mondott, hogy : “elhoztuk hozzád, ami benned kevés volt, — a szivünket.’’ Rettentően f e lháborodtunk Bokányi e szavain és mindjárt ott a koporsónál megmondtuk neki, hogy ez volt életében az első alkalom, hogy Grossmann nem szedhette izekre egy felszólalását és ime, hogy ezzel az egyetlen alkalommal is ilyen lovagiatlanul visszaélt.... A vad üldözések idején is ott állt már a küzdelem első vonalában és az elsők között volt, akiket a magyar osztálybiróság a börtönök éveivel vélt megfélemlíteni. Nemcsak mi tudtuk, az osztályuralom is tudta, hogy meddő törekvés volt ez. Később azt is megtanulhatta az úri Magyarország, hogy a magas hivatali méltóság éppen olyan keveset változtatott ennek a kemény gerincű proletárnak a világnézetén, mint a bőven porciózott börtönbüntetés. Mint fiatal kézi betűszedő kezdte el a munkásmozgalomban szocialista tevékenységét. Minthogy magyarul és németül egyformán tudott Írni és beszélni, csakhamar mindkét nyelvű mozgalomban vezető szerephez jutott. A párt németnyelvű lapjának, a Volkstimme-nek lett a szerkesztője. Magyar és német cikkeit csak igen ritkán irta meg kézzel. Olyan gyors szedő volt, hogy könnyebb volt számára, ha oda- állt a szedőszekrényhez és mindjárt kiszedte a cikket, ami igen ritkán szorult korrigálásra. A formálódás és lendületes hódítás éveit élte a párt, de persze nem volt mentes a munkás- mozgalom gyermekbetegségeitől a folytonos belső civódások- tól se. E civódások az 1907. évi párt- kongresszus előértekezletén érték el végső kifejlődésüket. Grossmann, mint az eUenzék vezére, beterjesztette hires javaslatát, hogy pártalkalmazott ne lehessen tagja a pártvezetőségnek. A szabók szakegyletében ült össze az eloértekezlet, amelyen Grossmann képviselte az ellenzéket és Garbai a pártvezetőséget. Reggel 8-ig tartott a vita, — amelyben Grossmann fölényesen győzött. Az előértekez- letről egyenesen az uj városháza közgyűlési termébe mentünk megkezdeni a nyilvános kongresszust. Egy év alatt a győzelmes javaslat a gyakorlatban megbukott, de megszűntek vele a veszekedések is. Az 1900-as évek elején a parlament tárgyalás alá vette a civillista javaslatot, amely a király fizetésének emelését tervezte. Az ellenzék nem sok vizet zavart a kérdésben. Ez volt az a korszak, amiről Ady Endre “sorsos kezekkel tépett fátyolt”, amikor az igazi géniusz tisztalátásával irta: “Piros borával megint itatott Vármegye bálján jókedvű alispán Mindenki támadt, élt és szabadult Csak a plebs maradt egyedül a listán.” Bizony csak a “plebs” pártja, a szociáldemokrata párt mozdult meg bátran és népgyülést hivott össze a kérdés ismertetésére. A népgyülés előadója a •Sí) éves Grossmann Miksa volt. A beszéd, amit sokezres hallgatóság nagy lelkesedéssel hallgatott körülbelül igy kezdődött: “A parlament, amely a király személyét a házszabályok szerint nem vonhatja be a vitába, — a király fizetését is vita nélkül akarja felemelni néhány millióval.” “Mi dolgozó proletárok, akiknek közvetett és közvetlen adófilléreiből kell ezeknek a millióknak előkerülni, — ebben a kérdésben s zociáldemokraták- hoz illően akarunk állást foglalni.” “Egész világ tudja rólunk, hogy mi a magas munkabérek őszinte előharcosai vagyunk. Azért alakítunk szakegyleteket, hogy a dolgozók összetett erejének hatalmával kényszeresük szűkmarkú munkáltatóinkat magasabb bérek fizetésére.” “Nem egyénenként, hanem szervezetten megyünk a munkáltatóhoz követeléseinkkel.” “Ezt ajánljuk a királynak is. Álljon össze az orosz cárral, a német császárral és a többi európai uralkodóval; alakítsanak szakszervezetet és nyújtsák be a követeléseiket népeiknél.” “Ha a népek a béremelést megtagadják, — mintahogy mi is megtagadjuk ma a Ferencz József magasabb bér iránti követelését, — akkor lépjenek az uralkodók sztrájkba és harcoljanak követeléseikért, ahogy ’az szervezett alkalmazottakhoz illik ....” “Megnyugtathatom ö n őket, hogy ez lesz az egyetlen sztrájk a világon, amely sehol se fog üzemzavart okozni!” A beszéd leírhatatlan hatást keltett. Ám a királyi ügyész nem méltányolta a hatást. Grossmann Miksa Zsitvay elé ■ került és onnan másfélévre — Vácra. Az ellenzék összekapott a császárral és megtagadta az adót, meg az ujoncozást. Exlexbe került az ország és a császár, hogy megtörje a magyar urakat — a mellüknek szegezte az általános választójog rémét. Ettől úgy megijjedtek a magyar urak, hogy kibékültek a császárral, akivel együttesen aztán megint elsikkasztották a trónbeszédben is megígért választójogot. A magyar urak is, az uralkodóház is még most is ennek az árulásnak a nyomorultjai. Ha lett volna Magyarországon általános választójog, — a magyar parlament az osztrákkal együtt elég erős lett volna megvédeni az országot attól, hogy a német hadigépezet cselédjévé sülyedjen. Ezekben a válságos időkben a császár és a magyar urak közötti viaskodásban Grossmann, Garami, Weltner, Bokányi és a szakszervezeti vezetők irányították a párt taktikáját. Az a 400 éves szakadék, amely Dózsa György tüzes trón- . a körül árkolta el a magyar népet a magyar nemzettől — ezekben az időkben mélyült és szélesedett akkorára, hogy e szakadékon nem ver többé hidat senki emberfia. Az áruló,' hatalomra kerülő ellenzéki kormány egyrészt a tömege két kiengesztelendő, másrészt a szükség erejétől hajtva, megcsinálta a modern magyar társadalombiztosítási intézményről szóló 1907 évi XIX. törvénycikket. A törvény végrehajtása és életbe átültetése nagy munkát igényelt. A kormány a munkában való részvételhez meghívta a szociáldemokrata pártot. Persze nem tudta, hpgy e lépésének mi lesz a következménye. A párt az egész munkás- biztositási kérdést Grossmann Miksa hatáskörébe utalta, ő készítette elő az első választásokat, amelyeken a párt jelöltjei túlnyomó többséggel győztek. Grossmann Miksa lett az uj intézmény egyik igazgatója. Ebben a munkakörében is elsőrangú szervezőnek, éleseszü politikusnak és messzelátó ál- lamférfiunak bizonyult. Adatott nekünk ott dolgozni mellette az elnöki osztályon. A keze alá beosztott jogászok, mérnökök és minisztériumi hivatalnokok rövid idő alatt valóban rajongó hódolói lettek. Azonkívül, hogy pontos és dolgát jól értő vezetője volt az intézménynek, — a legképzettebb jogászokat is állandóan bámulatba ejtette a törvény homályos paragrafusainak szellemes és eredeti magyarázatával. Az intézmény fölé rendelt állami bürokraták, a minisztérium és az Állami Hivatal maradi reakciós és antiszemita tisztviselői gyakran kerültek a zöld asztal mellé fontos kérdések eldöntése céljából Grossmann Miksával. Az első időkben megpróbáltak vele fölényeskedni. Persze igen hamar hangot és magatartást változtattak. Va 1 a mennyiüket meghódította ennek az egy darab sziklából faragott proletárnak ragyogó esze, rengeteg tudása és valóban elbűvölő egyénisége. I Egy közgyűlésen a gyáripari szövetség egyik tagja azt a vá-
