Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-07 / 1201. szám

1942 február 7. BÉRMUNKÁS 1 oldal dat emelte, hogy az előterjesz­tett jelentés pártoskodó és szo­cialista tendenciákat szolgál, ami nem tűrhető, mert az állam fizeti az intézmény költségeit. Grossmann válaszolt neki és megnyugtatta, hogy a vád igaz. A jelentés tényleg szocialista tendenciájú. Csak ott téved —. mondta Grossmann, — hogy ez nem egyeztethető össze az állam érdekeivel. Ellenkezőleg. Az ál­lam nagysága és hatalma a dol­gozó tömegek erején épül. A tömegek erejét e szocialista tendenciák gyarapítják. Ennél­fogva amig ő áll az intézmény élén, — a tendenciák ilyenek maradnak. A kritikus felszólaló a leghí­vebb embere lett. A bolgár kormány elküldte egy képviselőjét B u d a p estre, hogy a munkásbiztositási in­tézmény belső szerkezeti kérdé­seiben kérje ki a magyar intéz­mény tanácsait. Grossmann fogadta az illetőt, aki tökéletesen beszélt németül. A beszélgetés során a kor­mányküldött elmondta, hogy most van szervezés alatt a bol­gár társadalmi biztosítás és ne­kik igen nagy gondot okoz, hogy miképpen tartsák távol az in­tézménytől a szocialistákat. — És miért akarják őket tá­voltartani ? — kérdezte Gross- man. —Hát nem gondolja igazga­tó ur, hogy milyen veszedelme­sen megnövelné a magyarorszá­gi szociáldemokraták erejét, ha az ön helyén egy szociáldemok­rata ülne? — kérdezte a bolgár küldött. Amikor Grossmann közölte vele, hogy őt a szociáldemokra­ta párt tette be az intézménybe, a bolgár felugrott, kapta a ka­lapját és sietve elmenekült. Egy orvosszövetségi tárgya­láson volt Fiúméban. Az utón meghűlt. Ágynak esett és 10 nap alatt t ü d ő g y u 11 adásban meghalt. Ott voltunk ágya mellett, amikor haláltusáját vívta. Úgy harcolt az elmúlás ellen, mint- ahogy életében küzdött a ki­zsákmányolás és elnyomás erői­vel: egész szívvel, bátran, da­cosan. A hatalmas mellkas hör- gését mintha ma is hallanók. Aztán elsimultak a küzdelem redői az arcáról — ott feküdt holtan. Az apja, egy hetvenéven fe­lüli ragyogóan egészséges em­ber ott állt mellette. Még tiz évvel élte túl. Halálhírére a pesti proletárok kitódultak a gyárakból és tíz­ezres tömegek feketéitek a Baj­za uccai gyászház felé. Szocialista módon temettük el. Bokányi beszéde után a vége­láthatatlan embertömeg elön­tötte a pesti uccákat, amelyeken annyi kemény csatát vívott az ő vezetése alatt. A körúton át az embererdő a Sándor térre hullámzott át a Typographia palotája elé. A pa­lota kapujában ott állt fájda­MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA' SEGÍTSÉGET KAPTAM Már úgy volt, hogy a héten kimarad a Munkaközben rovat,' mert nem dolgoztam, hanem a hiilés következtében megdagadt manduláimat ápolgattam, ame­lyek valóban a hűtlenség meg­testesülései. Több mint félszá­zadon át hűségesen tápláltam őket és a cudarok most még a levegőt is sajnálják tőlem, meg­duzzadnak, elzárják a levegőt, csak, hogy bosszantsanak. De ha nincs munka, akkor nem lehet “munkaközben” sem, gondoltam. Véletlenül azonban kezembe akadt a Cleveland Press hétfői száma, amelyben bizonyos Gordon Meek, aki a “labor editor” címet adja ma­gának, pontosan olyasmit mond el, amiről én is írni akartam, így ezt a rovatot Mr. Meekkel iratom meg. Megjegyzem na­gyon sok hires “columnista” (rovat iró) segít ilyenformán magán, ha nincs mondanivaló­juk Persze azoknak nem a man­dulájuk dagad meg, hanem a fejük ürül ki. A fő az, hogy a rovat nem marad üresen.— (gb) JOGOT KÖVETEL A MUNKÁSSÁG — Irta Gordon Meek — “Az amerikai háborús terme­lésnek Clevelandon, — avagy akármelyik más ipari központ­ban, számba kell vennnie a szer­vezett munkásság egyre foko­zódó hatalmát. A munkásság adja az emberi erőt úgy a ter­melés, mint a hadi frontra és éppenezért jogokat követel, nem engedi meg, hogy az iparok irá­nyításánál félretolják őket. Clevelandon például úgy a CIO, mint az AFL és a vasúti brotherhoodok militáns állás­pontot foglaltak el. Rámutat­nak az angol példára, amikor követelik, hogy az 59 billiós há­borús program belső tanácsá­ban nekik is szavuk legyen. Azt állítják, hogy az ilyen óriási méretű program keretében ter­mészetesen lesznek hibák, vesz­teségek, de azokat a minimá­lisra lehet les^llitani, ha a munkásság gyakorlati tanácsa­it igénybe veszik. Ennek következtében köve­lomtól megtörtén a magyar-né­met munkásmozgalom veterán­ja, Grossmann Miksa egykori tanítómestere, az öreg Baron Ede. A Tízezrekre dagadt em­bertömeg zokogva hallgatta az öreg Baron búcsúztató szavait ... Mindenki érezte, hogy a dol­gozók ügyének Achillese esett el, ragyogó fiatalsága legszebb éveiben. Máig is gyászoljuk és amig élünk fájlalni fogjuk ko­rai halálát. A magyar proletá­rok egyik legszebb Ígéretét ra­bolta el a kegyetlen sors, amely ellen — sajnos — még lázadni se lehet.... telik, hogy a munkásság képvi­selői helyet kapjanak minden hivatalban, bizottságban, amely a háborús termelést és a polgári védelmet irányítja. A gyári igazgatóságnak (management) az union bizottságokkal együtt kell megállapítani az ipartelep leghathatósabb kihasználásá­nak módjait. Ily módon lehet leggyorsabban a háború szolgá­latába állítani a leállított gyá­rakat. Állami és szövetségi hatósá­goknak az unionokkal együtte­sen kell munkásképző tanfolya­mokat rendezni, hogy az összes munkanélkülieket bevonhassák a négy shiftes, hét napos mun­kába. Ugyanakkor kérik az uni- onok tagjait, hogy dolgozzanak annyit, amennyit az egészség- ügyi és a biztonsági követelmé­nyek megengednek. Hazugságnak bélyegzik azt az állítást, hogy az union tagok között valami, titkos megegye­zés van a termelés korlátozásá­ra. A clevelandi munkásvezérek kijelentik, hogy az itteni szer­vezett munkások h a jlandók annyit termelni, amennyit fizi­kai és szellemi képességük meg­engedi, de nem hajlandók tűrni, hogy egyes gyárakban ezt ki­használják a bérek lenyomásá­ra. Sok gyárban a fokozott ter­melés láttára leszállították a bonusz és darabszám árakat.” A KAPZSI BóSZOK “Hogy tetszene neked,” — kérdezte egy clevelandi union munkás, — “ha minél nehezeb­ben dolgoznál, többet termel­nél, annál kevesebbet keresnél? Ha látnád, hogy a munkáltató a munkások jóakaratát profit­harácsoló speed upra használja fel? ^ CIO tisztviselők beszélik el, hogy Roosevelt elnök proklamá­ció ja után az egyik helybeli gyárban a legügyesebb munká­sokat összeszedték és három napon át kipróbálták, hogy mennyit tudnak termelni. Ké­sőbb aztán az összes munkások­tól ezt a minimumot követelték és a darabszám 'árakat is igy szabták meg, noha köztudomá­sú, hogy az egy-két napi erőfe­szítést nem lehet állandóan folytatni. Az union tisztviselők azt mondják, hogy igenis, a mun­kásságnak emelni kell a terme­lést, de fokozatosan és csak annyira, hogy a munkásság egészségét ne ássa alá és ennek következtében ne kelljen visz- szaesni megint. Éppen ezért he­lyeslik a kormánynak azt az ajánlatát, hogy a gyárak heti 168 órát dolgozzanak, de négy shifttel. Sokkal előnyösebbnek tartják, ha a munkások négy shiftben öt napot dolgoznak, mint ha három shiftben egész héten munkában vannak. (Hm! Ezek nem is tudják, hogy két shiftes gyárak is vannak.—gb) Angliában rájöttek, hogy az abnormális hosszú munkaidő annyira kifárasztja a munká­sokat, hogy a költséges tévedé­sek elkerülhetlenek. Jó lesz, ha figyelembe veszik ezt azon ame­rikai munkáltatók, akik igen hosszú órákat dolgoztatnak és akiknél a munkások csak azért dolgoznak ilyen sokat, mert az alacsony órabérek következté­ben csak az “overtime”, meg a bonus segélyével tudnak eleget keresni.” (Azt hiszem, meghívom egy­szer ezt a kollégát és bemuta­tok neki egy olyan gyárat, ahol még három shiftről is csak ál­modozni mernek a munkások. De azt is láthatja, hogy az ilyen gyárakban kitűznek egy tucat zászlót és a bósz két ököllel veri a mellét, hogy milyen nagy ha­zafi.—gb) FONTOS DÖNTÉST HOZOTT A MUNKAÜGYI IGAZ­GATÓSÁG Hírrel voltunk annak idején, hogy az illinoisi bányaterülete­ken sztrájkoló munkások, mun- kátlanságuk idejére az állami munkanélküli segély kiutalásá­ért folyamodtak. Hosszú hóna­pokig tartott ennek jogi elbírá­lása. Most arról értesítenek bá­nyász olvasóink, hogy az állami munkaügyi igazgatóság a ja­vukra döntött. Eszerint több mit három ezer bányásznak fog­nak kiutalni 125 ezer dollárnyi összeget. Fontos ez a határozat a jövőre nézve is. AKIKNEK MA SEM KELL JOHN L. LEWIS A West Kentucky Coal Co. te­lepén 1500 bányász dolgozik, akik öt esztendővel ezelőtt füg­getlen uniót alakítottak a ma­guk részére, hogy ne legyen semmi összeköttetésük Lewis és gengszter bandájával. Azóta is többször megkísérelte Lewis ezt az 1500 bányászt megnyerni a saját adófizetőjének. Legu­tóbb decemberben a Labor Board utján reiídeltetett el sza­vazást, melyben a fekete cár 158 szavazatot kapott, mig a független unióra 780 bányász szavazott. Öt eszenedő után is népszerűtlen Lewis a bányá­szoknál. Hillman munkaügyi igazgató jelentette, hogy Philadelphiá­ban, Pittsburghban és Colum- busban (O.) kerületi munkás- gyűléseket fognak tartani, hogy a munkásszervezeteket — mint olyanokat — a hadi felkészülés­be kapcsolják. Munkás szerve­zeti vezetők, kormány tisztvise­lők és egyetemek képviselői fog­nak a gyűléseken résztvenni. A nő csak annyival botlik töb­bet, mint a férfi, amennyivel könnyebben teheti. A tudatlanságnak fája sem volt az Édenben, mégis, hogy bezabált belőle az ember. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents