Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-07 / 1201. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

CLEVELAND, 1942 FEBR. 7.

NUMBER 1201. SZÁM

A háborús uzsorások újabb leleplezése

Már részben beszámoltunk azon vizsgálat eredményéről, melyet a szenátusi bizottság jelentett a háborús profitolók üzérkedéséről. Most egy újabb jelentés tételei vannak előttünk melyet a Vinson Committee hozott nyilvánosságra. A háborús hírek mellett ezen jelentés volt a hét legnagyobb szenzációja és ha csak a munkás újságok közölték volna azt, hát hihetetlennek hangzana. A New York Times megbízhatónak ismert hírforrása alapján jelentjük olvasóinknak az alábbi tételeket, melyek ismét csak újabb bizonyítékul s z Olgáinak aziránt, amit mi állandóan hangoztatunk, hogy a fascizmus leverésére a kapitalizmus által indított háború csak egyszerű üzlet és csak kizárólag a munkás- osztály forradalmi érdeke és célja a munkásmozgalmat kiirtó fascista diktatúra kipusz- titása a föld színéről.

A kapitalista uzsorások részére a hitleri uralom terjeszkedése sem jelentett olyan veszélyt, hogy ők a profitjuk egy részét legalább elengedték volna, hanem ellenkezőleg addig, mig a munkás ifjak a harctéren véreznek, ők belevetették magukat a még nagyobb profit gyűjtés harácsolásába és ott ahol ezt nem tehetik meg, egy szerűen elgáncsolják a termelést. De nem csak a munkásnyu- zó gyáros urak nyúltak bele mélyen a véres profitba, de az áruló munkásköntösbe bujt szak- szervezeti vezérek is, akik a he- helyzetet kihasználva egyes helyeken száz dollárokra srófolták föl a beállási dijakat és olyan adókat sóztak a munkástagok nyakába, melyekből már eddig is milliókat harácsoltak össze. De először nézzük csak meg a vérprofitot gyűjtő gyáros urak fényképeit.

Addig, amig a kormány a háború tartamára az aránylag elég magas 7 százalékos “tisztességes” profitot engedélyezte a General Motors Co. clevelandi Diesel Engine Division több mint 18 millió dollár rendelésen 12 százaléktól 27 százalék profitot vágott zsebre. A Bath Iron Works 8-tól 29 százalékig, mig a Bendix Aviation Co. és Pioneer Instrument Co. egyes rendeléseken már 30 százalékon felüli profitot csinált. A Bridgeport Brass Co. 16-tól 26 százalékig, mig a Brewster Aeronautical Co. már csak 18 százalékos kis aprólékkal megvolt

elégedve. A Weston Electrical Instrument Co. véleménye pedig a profit gyűjtésnél: “nincs olyan sok, ami nekik elég lenne”, ezek a tisztelt urak egy rendelésen 247 százalékos profitig operáltak.

A Hamilton Standard Propeller Co.-nak már csak 211 százalékos profit maradt, mig a szegény kis Aluminium Co. 129 százalékos profitot tudott csak nagynehezen összekaparni, de ezek a kiváló hazafiak, egyes rendeléseken 50 százalék profit morzsákkal is megvoltak elégedve. A Fairchild Aviation Co. 77 százalék és a Carbide and Carbon Chemical Co. 68 százalékos pontig emelkedtek, remélve, hogy a magasabb célokat a további rendeléseken majd elérik. A Pratt and Whitney Co. akik Hitleréknek voltak a hivatalos szállítói, még nem készültek el a jelentésükkel. így folytathatnánk tovább a Yinson bizottság jelentési adatait, melyekből csak néhányat soroltunk föl, hogy olvasóink lássák azt, hogy saját uralkodó osztályunk oszlopai üzleti téren semmiben sem kü- lömböznek a fascista rabló uralom banditáitól.

Belenézve a kapitalista uralom tükrébe, melyet saját megbízottaik tárnak elénk, még inkább azon meggyőződésre kell jussunk, hegy igenis elsősorban is az az érdekünk, hogy a fascista uralkodási rendszert eltöröljük, nem azért, hogy a pro- fitgyüjtő kizsákmányolási áldemokratikus kapitalizmus megerősödjön és megmaradjon, hanem éppen ellenkezőleg, hogy a munkásosztály megerősödve és erőt gyűjtve megdönteni tudja a finánctőke uralmát. Az a rend szer, mely a fenti törvényes rablást engedélyezi, rég megérett a pusztulásra. A munkás- osztály forradalmi osztályérdeke azonban nem engedheti,hogy még gyilkosabb és rablóbb fascista rendszer jöjjön a mostani kapitalista rendszer helyébe. Éppen ezért akik a fascizmus ellen harcolnak végeredményben a munkásosztály felszabadulási lehetőségéért, a munkás- osztály szabad jövőjéért küzdenek. Mi örvendünk annak, hogy a kormány a profitgyüjtést korlátozni akarja, mert azt látjuk, hogy nagyon is jó utón járunk, amikor mi nem csak korlátozni, de teljesen megszüntetni akarjuk a profit rendszert és megvédeni a népet attól, hogy egy parazita kisebbség élősködjön a nép nyakán. (f.)

A világháború okai

Ez a mostani, valójában világháború. A földet átölelő láncszemek végei egybe kapcsolódtak, midőn Japán bombazáporral lepte meg az Egyesült Államok tartományait.

Mindenesetre, ez is csak kapitalista háború. Hiszen a vi-’ lág különböző nemzetei, kapitalista uralom alatt vannak. Ororszországban van csupán más rendszer, melyet megközelítőleg államkapitalizmusnak nevezhetnénk* A többiek megtartották különböző beteges formájában a magánkapitalizmus rendszerét. Eme sajátos körülmények közt, más nem is lehet-' séges, mint a bürokrácia uralmá politikusok és állambölcsek által érvényesülő akarat, a különböző kapitalista érdekek képviseletében. Ami igaznak bizonyult a tegnap, ugyanaz marad mára.

Mi, háborúba keveredtünk Japánnal, mert Japán támadólag lépett fel az Egyesült Államokkal szemben. Ezt ugyan lehet igy is hangoztatni. Azonban tágabb értelemben, mi azért vagyunk háborúban Japánnal, mert a két fél gazdasági érdekei igen komolyan összeütköztek. De határozottabban, azok a bizonyos gazdasági érdekek, az uralkodó oáftály érdekei.

Hiszen nem a Japán-népnek van birtokában Ázsia egyrésze és nem is azok rendelték el a háborút Kina ellen, hogy még nagyobb darabot szeljenek ki belőle. Most sem a munkásnép határozta el, hogy nyakát szegi a maláji gumiért és ónért, vagy a Holland kelet-indiai olajért. Ne essünk tévedésbe eziránt. A japáni bérrabszolgák ép úgy nem tervezték a hódítást, mint ahogy nem tervezték a bérrabszolgák egyebütt. A felettük uralkodó osztály tervezte és azok osztogatják a parancsot is, készen a végrehajtásra.

A japáni jármos barom annyiban bűnös, amennyiben a többi országok dolgozói ebben osztozkodnak. A dolgozók sehol nem léptek elő jobb tervvel a világ ügyeinek intézését illetőleg, vagyis egy ilyen tervhez még nem járult hozzá nagy többségük, amely pedig feltétlenül szükséges annak érvényesítéséhez. Másszóval, a dolgozók, eltekintve a megismétlédő sztrájkok és tiltakozásoktól a tűrhetetlenné vált viszonyok ellen, megelégedettek az uralkodó osztály uralmának megszokott formájával. Vagy elfogadták az olyan változásokat és módszereket, amelyek legalkalmasabbak voltak az uralkodók uralmon maradásához.

A dolgozók megkísérelték ugyan sztrájkokkal befolyásolni az uralkodó osztályt; tiltakoztak, nyilvánosan demonstráltak a nekik nem tetsző eljárások miatt, azonban komoly kísérletet nem tettek, hogy átvegyék a világ ügyeinek intézését az uralkodó kapitalista osztálytól. Valójában, a dolgozóknak nincs meg és soha nem is volt készen a szükséges eszköz az utolsó nagy alkotás befejezésére. A dolgozóknak hiányzott és ma sem rendelkeznek a megfelelő és szükséges szervezettel, ilyen nagy horderejű alkotáshoz.

Ebben a háborúban a Japán dolgozók harcolni fognak pa- rancsolóik hatalmi dicsőségéért és tulajdonáért. Ebben a háborúban Amerika dolgozói harcolni fognak a maguk kapitalista uraik érdekei és tulajdonuk védelméért. Miért is ne? Hiszen semmit nem tettek a rendszer megváltoztatására, tehát következéskép szükséges, hogy úgy folytassák a játékot, miként a rendszer parancsolja.

Mégis ezeknek ellenére, az osztályharc megy a maga utján. A jobb világba vetett remény, soha sem hal ki, sem pedig a viszonyok javulásáért folyó küzdelem és a dolgozók igazságos ügyéért harc lesz, amig az egész munkásosztály teljesen fel szabadul. Ámbár, ma még ábrándnak tűnik fel arra gondolni, hogy eljön az idő, midőn a munkások önmaguk határozzák meg, hogy mit termeljenek és a gyárak az egész világon kinek a részére termeljenek, azonban olyan kérdések, mint magasabb munkabérek, rövidebb munkaidő és jobb munkaviszonyok, mindig felszínre vetődnek. Tehát ne tévesszük szemelől, hogy csak a mindennapi küzdelem, az úgynevezett azonnali követelésekért, neveli és képesíti a munkásosztályt gyakorlatra és az annyira szükséges szervezkedésre, hogy önmaga vezetője lehessen mindenek felett, egy osztálynélküli társadalomban.

(Industrial Worker)

VOL. XXX. ÉVFOLYAM