Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-07 / 1201. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1942 FEBR. 7. NUMBER 1201. SZÁM A háborús uzsorások újabb leleplezése Már részben beszámoltunk azon vizsgálat eredményéről, melyet a szenátusi bizottság je­lentett a háborús profitolók üzérkedéséről. Most egy újabb jelentés tételei vannak előttünk melyet a Vinson Committee ho­zott nyilvánosságra. A háborús hírek mellett ezen jelentés volt a hét legnagyobb szenzációja és ha csak a munkás újságok kö­zölték volna azt, hát hihetetlen­nek hangzana. A New York Times megbízhatónak ismert hírforrása alapján jelentjük ol­vasóinknak az alábbi tételeket, melyek ismét csak újabb bizo­nyítékul s z Olgáinak aziránt, amit mi állandóan hangozta­tunk, hogy a fascizmus leveré­sére a kapitalizmus által indí­tott háború csak egyszerű üz­let és csak kizárólag a munkás- osztály forradalmi érdeke és célja a munkásmozgalmat ki­irtó fascista diktatúra kipusz- titása a föld színéről. A kapitalista uzsorások ré­szére a hitleri uralom terjesz­kedése sem jelentett olyan ve­szélyt, hogy ők a profitjuk egy részét legalább elengedték vol­na, hanem ellenkezőleg addig, mig a munkás ifjak a harctéren véreznek, ők belevetették ma­gukat a még nagyobb profit gyűjtés harácsolásába és ott ahol ezt nem tehetik meg, egy szerűen elgáncsolják a terme­lést. De nem csak a munkásnyu- zó gyáros urak nyúltak bele mé­lyen a véres profitba, de az áru­ló munkásköntösbe bujt szak- szervezeti vezérek is, akik a he- helyzetet kihasználva egyes he­lyeken száz dollárokra srófol­ták föl a beállási dijakat és olyan adókat sóztak a munkás­tagok nyakába, melyekből már eddig is milliókat harácsoltak össze. De először nézzük csak meg a vérprofitot gyűjtő gyá­ros urak fényképeit. Addig, amig a kormány a há­ború tartamára az aránylag elég magas 7 százalékos “tisz­tességes” profitot engedélyezte a General Motors Co. clevelandi Diesel Engine Division több mint 18 millió dollár rendelésen 12 százaléktól 27 százalék pro­fitot vágott zsebre. A Bath Iron Works 8-tól 29 százalékig, mig a Bendix Aviation Co. és Pio­neer Instrument Co. egyes ren­deléseken már 30 százalékon felüli profitot csinált. A Brid­geport Brass Co. 16-tól 26 szá­zalékig, mig a Brewster Aero­nautical Co. már csak 18 száza­lékos kis aprólékkal megvolt elégedve. A Weston Electrical Instrument Co. véleménye pe­dig a profit gyűjtésnél: “nincs olyan sok, ami nekik elég len­ne”, ezek a tisztelt urak egy rendelésen 247 százalékos pro­fitig operáltak. A Hamilton Standard Propel­ler Co.-nak már csak 211 szá­zalékos profit maradt, mig a szegény kis Aluminium Co. 129 százalékos profitot tudott csak nagynehezen összekaparni, de ezek a kiváló hazafiak, egyes rendeléseken 50 százalék profit morzsákkal is megvoltak elé­gedve. A Fairchild Aviation Co. 77 százalék és a Carbide and Carbon Chemical Co. 68 száza­lékos pontig emelkedtek, re­mélve, hogy a magasabb célo­kat a további rendeléseken majd elérik. A Pratt and Whit­ney Co. akik Hitleréknek vol­tak a hivatalos szállítói, még nem készültek el a jelentésük­kel. így folytathatnánk tovább a Yinson bizottság jelentési adatait, melyekből csak néhá­nyat soroltunk föl, hogy olva­sóink lássák azt, hogy saját uralkodó osztályunk oszlopai üzleti téren semmiben sem kü- lömböznek a fascista rabló ura­lom banditáitól. Belenézve a kapitalista ura­lom tükrébe, melyet saját meg­bízottaik tárnak elénk, még in­kább azon meggyőződésre kell jussunk, hegy igenis elsősorban is az az érdekünk, hogy a fas­cista uralkodási rendszert eltö­röljük, nem azért, hogy a pro- fitgyüjtő kizsákmányolási álde­mokratikus kapitalizmus meg­erősödjön és megmaradjon, ha­nem éppen ellenkezőleg, hogy a munkásosztály megerősödve és erőt gyűjtve megdönteni tudja a finánctőke uralmát. Az a rend szer, mely a fenti törvényes rablást engedélyezi, rég meg­érett a pusztulásra. A munkás- osztály forradalmi osztályérde­ke azonban nem engedheti,hogy még gyilkosabb és rablóbb fas­cista rendszer jöjjön a mostani kapitalista rendszer helyébe. Éppen ezért akik a fascizmus ellen harcolnak végeredmény­ben a munkásosztály felszaba­dulási lehetőségéért, a munkás- osztály szabad jövőjéért küzde­nek. Mi örvendünk annak, hogy a kormány a profitgyüjtést kor­látozni akarja, mert azt látjuk, hogy nagyon is jó utón járunk, amikor mi nem csak korlátozni, de teljesen megszüntetni akar­juk a profit rendszert és meg­védeni a népet attól, hogy egy parazita kisebbség élősködjön a nép nyakán. (f.) A világháború okai Ez a mostani, valójában világháború. A földet átölelő láncszemek végei egybe kapcsolódtak, midőn Japán bombazá­porral lepte meg az Egyesült Államok tartományait. Mindenesetre, ez is csak kapitalista háború. Hiszen a vi-’ lág különböző nemzetei, kapitalista uralom alatt vannak. Ororszországban van csupán más rendszer, melyet megközelí­tőleg államkapitalizmusnak nevezhetnénk* A többiek megtar­tották különböző beteges formájában a magánkapitalizmus rendszerét. Eme sajátos körülmények közt, más nem is lehet-' séges, mint a bürokrácia uralmá politikusok és állambölcsek által érvényesülő akarat, a különböző kapitalista érdekek kép­viseletében. Ami igaznak bizonyult a tegnap, ugyanaz marad mára. Mi, háborúba keveredtünk Japánnal, mert Japán támadó­lag lépett fel az Egyesült Államokkal szemben. Ezt ugyan lehet igy is hangoztatni. Azonban tágabb értelemben, mi azért va­gyunk háborúban Japánnal, mert a két fél gazdasági érdekei igen komolyan összeütköztek. De határozottabban, azok a bizo­nyos gazdasági érdekek, az uralkodó oáftály érdekei. Hiszen nem a Japán-népnek van birtokában Ázsia egyrésze és nem is azok rendelték el a háborút Kina ellen, hogy még na­gyobb darabot szeljenek ki belőle. Most sem a munkásnép ha­tározta el, hogy nyakát szegi a maláji gumiért és ónért, vagy a Holland kelet-indiai olajért. Ne essünk tévedésbe eziránt. A japáni bérrabszolgák ép úgy nem tervezték a hódítást, mint ahogy nem tervezték a bérrabszolgák egyebütt. A felettük uralkodó osztály tervezte és azok osztogatják a parancsot is, készen a végrehajtásra. A japáni jármos barom annyiban bűnös, amennyiben a többi országok dolgozói ebben osztozkodnak. A dolgozók sehol nem léptek elő jobb tervvel a világ ügyeinek intézését illető­leg, vagyis egy ilyen tervhez még nem járult hozzá nagy több­ségük, amely pedig feltétlenül szükséges annak érvényesíté­séhez. Másszóval, a dolgozók, eltekintve a megismétlédő sztráj­kok és tiltakozásoktól a tűrhetetlenné vált viszonyok ellen, meg­elégedettek az uralkodó osztály uralmának megszokott formá­jával. Vagy elfogadták az olyan változásokat és módszereket, amelyek legalkalmasabbak voltak az uralkodók uralmon maradásához. A dolgozók megkísérelték ugyan sztrájkokkal befolyásolni az uralkodó osztályt; tiltakoztak, nyilvánosan demonstráltak a nekik nem tetsző eljárások miatt, azonban komoly kísérletet nem tettek, hogy átvegyék a világ ügyeinek intézését az ural­kodó kapitalista osztálytól. Valójában, a dolgozóknak nincs meg és soha nem is volt készen a szükséges eszköz az utolsó nagy alkotás befejezésére. A dolgozóknak hiányzott és ma sem ren­delkeznek a megfelelő és szükséges szervezettel, ilyen nagy horderejű alkotáshoz. Ebben a háborúban a Japán dolgozók harcolni fognak pa- rancsolóik hatalmi dicsőségéért és tulajdonáért. Ebben a hábo­rúban Amerika dolgozói harcolni fognak a maguk kapitalista uraik érdekei és tulajdonuk védelméért. Miért is ne? Hiszen semmit nem tettek a rendszer megváltoztatására, tehát követ­kezéskép szükséges, hogy úgy folytassák a játékot, miként a rendszer parancsolja. Mégis ezeknek ellenére, az osztályharc megy a maga utján. A jobb világba vetett remény, soha sem hal ki, sem pedig a vi­szonyok javulásáért folyó küzdelem és a dolgozók igazságos ügyéért harc lesz, amig az egész munkásosztály teljesen fel szabadul. Ámbár, ma még ábrándnak tűnik fel arra gondolni, hogy eljön az idő, midőn a munkások önmaguk határozzák meg, hogy mit termeljenek és a gyárak az egész világon kinek a ré­szére termeljenek, azonban olyan kérdések, mint magasabb munkabérek, rövidebb munkaidő és jobb munkaviszonyok, mindig felszínre vetődnek. Tehát ne tévesszük szemelől, hogy csak a mindennapi küzdelem, az úgynevezett azonnali követe­lésekért, neveli és képesíti a munkásosztályt gyakorlatra és az annyira szükséges szervezkedésre, hogy önmaga vezetője le­hessen mindenek felett, egy osztálynélküli társadalomban. (Industrial Worker) VOL. XXX. ÉVFOLYAM

Next

/
Thumbnails
Contents