Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-31 / 1200. szám
b oicai ) BÉRMUNKÁS 1942 január 31. Az orosz munkásmozgalom története Hozzászólást kérünk... A “Szociáldemokrata Emberfejek” rovatunk cikksorozatára, — mint azt már jeleztük, — issza fogunk térni, hogy a magunk szemüvegén nézve is elmondjuk véleményünket úgy az emberekről, mint munkásmozgalmi tevékenységükről, amely- lyel megszerezték maguknak a jogcímet, hogy Vince Sándor kitűnő írásában a rovatba kerüljenek. Egy pillanatra sem kívánjuk a rovatvezetőt Írásában meggátolni, vagy megzavarni azzal, hogy a Bérmunkás olvasóitól hozzászólást kérünk az egyik leírásban használt azon kérdésre: “hogy joga van-e vezetőnek a nagy válság idején magukra hagyni a tömegeket?” Ezzel kapcsolatosan egy másik kérdést is felteszen a rovat írója: “hogy joga van-e a tömegeknek olyan lépésre ragadtatni magukat,, aminek következménye esetleg romokba temetheti évtizedek szorgos munkájának minden eredményét?” Bár a rovat Írója szerint még csak ezután születendő tudomány képesítheti az embert, hogy e kérdésekre a helyes választ megalkothassa, mi úgy látjuk, hogy ez események óta elmúlt huszonöt esztendő távlata nemcsak elegendő, de a világ újbóli lángban állása szükségszerűvé teszi, hogy a kérdés a munkások előtt tisztázódjék. Amikor a Bérmunkás olvasóinak hozzászólását kérjük e két kérdéshez és nem kötjük ki azok terjedelmét, csupán azt a jogot tartjuk fen a magunk részére, hogy a közlésre meg nem felelő hangú Írást nem közöljük. A LAPBIZOTTSÁG (Folytatás) A polgárság gyűléseit a kormány betiltja s ezzel a forradalom vezetése a burzsoáziától, amely mögött nem állanak tömegek, a proletáriátus kezébe megy át, amelynek mozgalma nagymértékben spontán. A szocialista pártok együttműködésre kényszerülnek. 1905 január 22-én a szentpétervári munkástömegek a később rendőrügynökké lett Gapon pópa vezetése alatt, szentképek mögött fölvonultak a cári palota elé, hogy a cári pártfogásban, a jobbágy- ókorból megőrzött hittel, helyzetük javítását kérjék. A katonaság vérfürdőt rendez közöttük s ezzel meginog a tömegeknek a cárba vetett hite. A bolsevisták kiadják az általános sztrájkkal egyesitett fegyveres fölkelés jelszavát, a mensevikek demokratikus alkotmányt követelnek. A szocialista szervezetek fölhívására az egész, országban tömegsztrájk- kok törnek ki, amelyek paraszt lázadásokba mennek át. A Potemkin hadihajó legénysége föl lázad. Októberben a kormány által tervezett alkotmány ellen — Bulygin duma — a munkások, gazdasági szervezeteik kezdeményezésére á 11 a 1 á n os sztrájkba lépnek, amelyet a polgárság is igen erőteljesen támogat. Szentpétervárott munkástanács alakul, amely magát a szocialista pártok küldötteivel • kiegészítve, ellenkormányként fordul a cárizmussal szembe. Egész tartományok a fölkelők hatalmába kerülnek. A parasztok egy része hozzá fog a földbirtokok kisajátításához, parasztszövetség alakul a közvetlencselekvés céljával, véres harcok folynak a katonasággal, itt-ott katonai fölkelések törnek ki — a feketetengeri flotta föllázad — az általános sztrájk az államaparátust teljesen megbénítja. A cár kénytelen október 30-án az alkotmányt prok- lamálni, a munkásság kivívja a pártjai legalitását, a sajtó és egyesülési szabadságot. A cárizmus az alkotmány proklamáTakarék könyvét adja Himler- nek. Amennyi repülőgép kell az USA-nak, az annyit fog orde- rolni és mi meg szépen adóban meg fogjuk fizetni. Csodálom, hogy Himler “testvér” eme uj zsebvágási kísérletét nem vették észre és nem figyelmeztették az olvasókat óvatosságra.” Mi, igenis észre vettük Himler akcióját, a dolgokat ugylát- juk, mint a munkástárs, de nem akarunk szélmalom harcot folytatni, mert biztosak vagyunk abban, hogy ez a terve halva született. Nagyon régen elmúlt már az az idő, amikor az amerikai magyarság Himler Márton kezére százezreket bízott, ezt jól tudja Márton gazda is és csak kísérleti nyűiként bocsáj- totta ki a felhívását, remélve, hogy ismét a nagy egyleteket lehet meg vágni, mint a Magyar Szövetség ügyében. De a főmuftik is félnek a tagság türelmét a végsőkig feszíteni. lásával azonban csak időt akart nyerni, a kormány azonnal mozgósítja az ellenforradalmi erőket. A gazdasági célokat is — nyolc órás munkaidő — hangoztató sztrájkok által osztályérdekeiben veszélyeztetett polgárság már szembefordul a proletariátussal, de a munkástanács nyíltan felkelést készít elő s decemberben a munkásság újból általános sztrájkot prokla- mál. Ez azonban nem tud már oly méretű lenni, mint a megelőző, mert a burzsoáziával volt egységfront már fölbomlott. Az ezen fölbátorodott cárizmus a munkástanács vezetőségét, elnökével Trockyval együtt letartóztatja és a fegyveres fölkelést, amelyet Moszkvában sztrájk követett, a katonaság egy heti harc után leveri. Az ellenforradalom teljes győzelme felé való átmeneti időben (1906-7) a kormány két parlamentet hiv egybe és kerget széjjel ellenzékisége miatt. A 2-ik duma szociáldemokrata frakcióját a kormány Szibériába száműzi és a földbirtokosoknak túlsúlyt biztositó választási törvényt léptet életbe, amely- lyel a 3-ik dumában az “igazi oroszoknak” szerzi meg az irányítást. A forradalmárokat a hadbíróságok ezrével végzik ki, börtönzik be, az országban statárium van ,a büntetlen maradt progromrendezőket kitüntetik, a szocialista intellektuelek nagy része kiábrándul a forradalomból s erotikában, miszticizmusban keres menekvést. Az ellenforradalom győzelme után a bolsevisták várják az uj forradalmi hullámot, a mensevikek megállapítják, hogy a forradalom lezárult és bekövetkezett az alkotmányos monarchia korszaka. A két csoport, amely a tömegek nyomására 1906-ban egyesül — bár a bolsevisták föntartották külön szervezetüket is — a történeti perspektíva fönti eltérő beállításán kívül a legalitás kérdésé ben kerül egymással szembe. A mensevikek jobbszárnya Pot- resszovval teljesen likvidálni akarja az illegális munkát (innen a likvidátorok elnevezés) és alkalmazkodni a cári rendszerhez. A bolsevisták balszárnya, a “tozovisták”, a tejles reakcióra tekintettel, a dumát bojkot- tálni akarták, de Lenin befolyása keresztül viszi az összes legális lehetőségek— duma, szak- szervezetek — kihasználását, hogy pártja a tömegekkel a kap csolatot el ne veszítse. Trocky mindent elkövet a pártegység megőrzésére, azonban 1912-ben mégis bekövetkezik a végleges szakítás. A mensevikek most szabadság jogi reformokat követelnek. A bolsevisták kiadják a demokratikus köztársaság, a nyolcórás munkanap és földosztás hármas forradalmi jelszavát. A proletariátus többségét a bolsevisták hódítják meg, bár a 4-ik dumában a mensevikek- nek van több képviselőjük. 1912-től, a kezdődő gazdasági prosperitással, a proletariátus föléled, a sztrájkok mind sűrűbbek lesznek,' politikai jelleget öltenek s 1914 júliusában már uccai harcokba mennek át. A mozgalomnak az emelkedő vonalát szakítja félbe a világháború. A szociálforradalmárok (eszer-ek) és a mensevikek egy része Plechanovval együtt a honvédelem mellett1 foglal állási a munkások többsége őket követi. Az u. n. internacionalista mensevikek Martovval háború- ellenes pacifisták. A bolsevistái az imperialista háborúnak polgárháborúvá való átváltoztatását hirdetik, ami 1917 novemberében meg is történik és a megindult forradalmat sikeresen végre hajtottág, a cárt és hozzátartozóit kivégezték. A cárizmus össze omlott és a bol- seviki diktatúra vette át a hatalmat és az ország irányítását A zimmerwaldi és kientáli konferenciákon megkezdődik a III. Internationálé kiépítése. A HARMADIK INTERNA- TIONÁLÉ Az 1917-iki novemberi orosz forradalom a bolsevista párt nagy megerősödését mutatta és a megerősödött orosz bolsevista párt hamarosan uj, forradalmi elveken álló Internatio- nálé megalakítását kívánta. A berni kongresszus azonban, amelyben 26 állam küldöttei vettek részt és amely első találkozása volt a világháborúban egymással szemben állott munkásságnak, visszautasította az orosz bolsevista párttal való együttműködést, mire az, 1919 márciusában megalapította az uj, a Harmadik Internationálé! A megalakítást követő első időkben a német és francia független szocialisták, valamint az angol Independent Labour Par ty többször megkisérelték, hog, áthidalják az ellentéteket é amikor ez nem sikerült, meg alakították a Két és feles Inter nationálét. Kísérletük azonbai ilyen formában sem vezetet eredményhez és már 1923 ju niusában, a hamburgi kon gr°°ozn<3on a Kés és feles Inter nationálé ismét csatlakozott a Második Internationáléhoz és ettől az időtől kezdve a Második és Harmadik Inter nationálé minden kapcsolat nélkül külön működik. A két Internationálé közti legfőbb különbség a proletárdiktatúrával szemben elfoglalt álláspontjuk. A Harmadik In- ternationálé szerint a polgári demokrácia és a parlamentáriz- mus már eljátszották szerepüket, a kapitalista társadalmi rend megbukott és a proletariátus az államhatalom diktatórikus átvétele elé került. A Harmadik Internationálé szerint a szabadság és demokrácia- minden kérdése a polgári ideológiából való és ezért a munkásosztály számára értéktelen. Ezzel szemben a Második Internatio- nálé a szocializmus fokozatos megvalósítása mellett van és a demokrácia és szabadság elveinek épségben tartásával a mai társadalomnak szocialista eszmékkel való lassú telítését kívánja. A Harmadik Internatio- nálé ezért a Második Internatio- nálét elpolgáriasodással vádolja és ilyen irányban igyekszik legális és illegális eszközökkel a munkástömegeket a maga részére biztosítani. A Második In- ternationálé viszont arra hivatkozik, hogy az oroszországi bol- sevizmus minden demokratikus megmozdulást eltipor és eddig semmit sem valósított meg a szocializmus eszméiből. NÉMET SZÍNHÁZ BUDAPESTEN Pontosan ötven év előtt, 1892-ben égett le Budapesten a Gyapju-uccai német szinház és nem építették fel többet, mert a Főváros teljesen megmagya- rosodott és senkinek sem kellettek többé a német színészek. Most hire jön, hogy a nácik német színházat készülnek létesíteni, amely naponta rendszeresen tartana előadást Budapest és környéke, Budakeszi, Budaörs, Hidegkút, Solymár, Pilisvörösvár, Piliscsaba, Törökbálint és Soroksár “német” lakossága számára, amelyek részére külön színház-vonatok rendszeresítését is tervbe vették. (Talán kötelező lesz mindenki részére, hogy ezeket az előadásokat legalább hetenként látogassa.) * Nem lehet az ember olyan elhagyatott egymagában, mint társaságban.
