Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-31 / 1200. szám
1942 január 31. BÉRMUNKÁS 7 oldal Veszíteni valónk a Csendes óceánon Négy esztendeig a világ hatalmas nemzetei öntelten nézték, hogy Japán feldúlja és kirabolja Kínát. Persze az üzlet ki volt elégítve. Japán igen jó vevőnek bizonyult. Nagyon kielégítő háború volt az a nagy üzlet részébe. Japán, gépeket vásárolt, ócska vasat és több féle nyersanyagot, ami a muníció gyártáshoz szükséges. Ne értsük félre. Mikor a nagy nemzetek ilyetén magatartásáról beszélünk, akkor mindig a nagy üzletet, a kapitalista versengő kereskedelmet értjük alatta. A dolgozó néposztály egyáltalán nem látott örvendeni valót, a halál kereskedőinek kitünően hasznos üzleteiből. Azonban, mint ilyen esetekben szokott lenni, úgy a jelenlegiben is megtörtént, hogy a dolgozó néposztály még csak meg sem kísérelhette tiltakozó szavát emelni az emberi energia helytelen felhasználása ellen, amit pedig egyre nagyobb mennyiségben elpocsékoltak a nyersanyagok feldolgozására és elszállítására a keleti imperializmus háborús céljainak kielégítésére. Voltak ugyan kivételes esetek. Hiszen az ipari szervezkedés önzetlen harcosai úgy szóval, mint írásban minduntalan rámutattak arra a bűnös esztelenségre, amivel a Japán hadurak készlet ellátása jár, minthogy azt is elitéltük, mikor a spanyol nép vérére szomjazó Hitler- Mussolini- Franco haramiák részére szállították a készleteket. A" leghatározottabban az ipari munkások előharcosai hívták gyakran a munkásosztályt (ezután is minden bizonnyal megteszik, mert ez az IWW természetes hivatása.—ford.), hogy igyekezzen a saját lábain állani és kiálltsa világgá, hogy milyen kellékeket kíván termelni és kiknek a részére. Mind a mai napig még nem érkezett érdemleges válasz felhívásainkra, ami viszont nem a forradalmi elő- harcosok bűne. Néhány hajórakomány készlet szállításának ideiglenes feltartóztatása volt az eddigi megnyilvánulás és semmi egyéb. A háború elkerülhető volt. Általánosságban f e 1 tehető, hogy Hitler és társai elkerülhették volna a háborút. Valamint az is bizonyos, hogy a vezető országok kapitalistái határozottan megakadályozhatták volna a háborút. Azonban el kell ismerjük, hogy ezt csak abban az esetben tehették volna meg ha kapitalista ellenesen cselekednek, ami viszont több mint elvárható volna tőlük. Azonban két-három hatalmas ország dolgozóinak hely e sen szervezett ereje, egész határozottsággal megakadályozhatta volna a háború kitörését. Még csirájában megfojthatták volna az újonnan felkapaszkadó imperializmust és a régit sakkban tarthatták volna. A dolgozó nép gazdasági érdeke mindenütt a békés időket áhitozta. Demokrácia és egyenlőség, a dolgozók jóléte és az emberifaj általános megelégedése valósulhatott volna meg és a dolgozók hatásos bojkottja, békét kényszerithetett volna az újonnan feltörekvő és régen megalapozott támadó felekre egyaránt. Amig azonban a kapitalizmus igyekszik saját érdekeire való tekintettel ö s s z h armóhiában működni, addig a dolgozók még nem tanulták meg, hogy ugyanúgy cselekedjenek maguk között és önérdekükben és ez nagy szerencsétlenség nem csak a dolgozókra, hanem az egész világra. Végül bekövetkezett a bojkott Négy vagy több esztendeig, az amerikai nagy üzlet tömte az éhes Japán háborús gépezetet, pedig ez a háborús gépezet alaposan nyilvánította könyörtelen agresszivitását, melyhez hasonlót alig látunk a világ történelmében. Az amerikai üzletnek ez rendben volt. Azaz addig volt helyes, amig Kina került kard élre. Azonban a helyzet rögtön megváltozott, mihelyt a Japán hódítási étvágy Indokína és kelet india felé sandított. Ekkor hirtelen US kapitalistái szükségesnek látták, hogy végül minden kelléket elvágjanak a Japán háborús gépezettől. Ekkor már üzleti okból meg szorították az ellenállást a támadó Japán ellen. A megszorítást felidéző okokból azonban, még ekkor sem láttak félelmes összefüggést a Fülöpszigetekre vonatkozólag; látszólag a megnyilvánuló jeleknek nem volt összefüggésük a Kínaiak lemészárlásával. US tőkései csak akkor ismerték fel a Japán üzlet rondaságát, midőn az apró “sárga testvérek” kezdtek kö- zeláhb nyomulni azon nyersanyagok természeti forrásaihoz amelyek feltétlenül szükségesek az amerikai üzletérdekeltségeknek. Az Egyesült Államok kormánya kivárta, hogy Japán ragadjon fegyvert először. Ez a vitás kérdés US történelmi Íróinak ad anyagot, azonban nem változtat a képlet lényegén. A veszteni valók “Az Egyesült Álla moknak nagy kiterjedésű és fontos érdeke van a csendes óceánon”, írja a ‘Victory’, a kivételes hivatalok vezetőségének hivatalos közlönye. “Annyira fontos, — írja tovább — hogy létüfik vonalát a 'keletre feltétlenül nyitva kell tartani a lehető leg- energikusabban.” Érdeke ink oly nyersanyagokban vannak, melyeket sehol másutt beszerezni a szükséges kivánalmaknak nem lehet.” “A legáltalánosabban ismert ilyen nyersanyagok, a gumi és ón, azonban ezek semmi esetre sem az egyedüli kellékek, melyekért a föld eme távoli sarkába elmegyünk. Az acél edzéshez szükséges manganéz és tung-1 sen, életmentő övekbe szüksé- j ges kapok (gyapothoz hasonló) ! grafit a modern háborús gépezetek lubrikálásához, manila. kötélfonáshoz, mica, tea és számtalan egyéb kellékek, amelyek szükségesek nemzetünk életében és amelyeket a távol keletről kívánunk beszerezni.” Eme import közül, talán az ón a legfontosabb és azt a legnehezebb helyettesíteni. Azonban legalább 98 százaléka a gumi szükségletünknek, szintén a keletről szerezhető be. A tungsen a Burma útvonalon érkezik. Olyan civilizációban, melyben edzett acélra támaszkodnak és háborúskodásban, amikor az edzett acél any- nyira nélkülözhetetlen, a tungsen, manganéz és kromit forrásai feltétlenül fontosak. Midőn a hozzájuk való férkőzés veszélyeztetve van és azokat monopolizálni i akaró hatalom igyekszik elzárni, akkor egész határozottan bajok következhetnek. A nyersanyagok nincsennek egyenlően felosztva az egész földön. A legtöbb nép szűkölködik abból, melyből egyeseknek bőségesen van. Méltányos szükséglet csere, egyenlő értékben, lehetséges volna. Ahol a nincstelen népek szükséget szenvedFontos kérdések (Folytatás az 1-ső oldalról) tékkel fogja fizetni a háborút kamatostul.Vagy a nép nyerheti meg az által, hogy elsepri azokat, akik most is, mint a múlt háborúkban hasznot csináltak, vagyont halmoztak fel és rabszolgaságba hajtották saját népüket és igyekeztek velük meg- fizettettni minden centet, amit így elpazaroltak. Itt nem lehet helye annak az állításnak, hogy az angolok, vagy az amerikaiak nyerik meg a háborút. Hiszen ha Amerikának, vagy helyesebben mondva az amerikai népnek, vissza kell fizetni az a sok billió dollárt, melyet erre a háborúra már megszavaztak és melynek több mint fele már eddig is dúsgazdag milliomosok vagyonát szaporítja, akkor nem nyerhetjük meg mi, az amerikai nép ezt a háborút, csak azok a milliomosok, akik még jobban meggazdagodnak. Ha Angliában a királyság, hercegségek és a tőkés osztály megmarad hatalmon, akkor az angol nép elveszítette a háborút és csak újabb nyomor, munka- nélküliség lesz az osztály része, amint az első világháború megnyerése után is volt. Amig a bukott németeket dolgoztatták éhbérért és a kész árucikkeket az angoloknak szállították eladásra, addig az angol munkások milliói munkanélkül éheztek, csavarogtak, igy nem tudták elhinni, hogy ők nyerték meg a háborút. Dacára, hogy a lapok, szónokok ezt akarták velük elhitetni. Kérdés, hogy ilyen győzelmet aratnak-e az Angolok és Amerikaiak ? Ugyanakkor, a németek elvesztik-e a Tyseneket, Kruppokat is a háborúval? Ha igen, kik nyerik meg a háborút, az Angolok-e, ha megmarad nekik a császárjuk, hercegjeik, nagytőkéseik, de nem lesz munka és kenyér. Mi lesz a Balkánon ? Vissza teszik a győztes hatalmak a kiskirályokat, hogy maguknak biztosíthassák a bányákat, olajnek valamiben és nincsen csere értékük a szükséges kellékek beszerzésére, onnan elvándorolnak a bőséges anyagok területeire, vagy ellenkező esetben nélkülözniük kell azokat. Egyenlő szétosztási rendszer lehetséges volna ugyan, de nem a kapitalizmus alatt. Mi átkozhatjuk Japánt, amiért a javak monopóliumára törekszik a keleten, vagy elítélhetjük az Angolokat, mert m onopoliumot ápoltak és ahoz ragaszkadtak bizonyos szükséges vonalak felett, azonban semmi esetre sem kerülhetjük el a javak ellenőrzése feletti monopólium sokféle következményeit, amig a mai rendszert jelenlegi formájában és hatásában megtűrjük. Egyik csoport utonállót esetleg egy másik banda váltja fel és az egyik esetleg türhetőbb, mint a másik, azonban végeredményben a kapitalista redszer háborút idéz elő, a föld javainak bírásáért. A háború viszont elodázza azt a nápot, melyen a dolgozók önmaguk tudatára ébrednek. John P. Pike mezőket, só, petróleum, stb. monopóliumokat? Nem-e fogják megpróbálni vérbe folytani az esetleges munás forradalmakat, amint Magyarországon is tették az első világháború után és Spanyolországban nem is olyan régen. Csak neveket fognak-e változtatni az európai csatmezőkön, vagy a csatákat előidőző, feltétlen biztossá tett rendszert is ? Milyen álláspontot fognak elfoglalni azzal a milliós kínai hadsereggel, amely ma még együttesen harcol a japánok ellen Chang-Kia-Sheck fehér terror csapataival, de mihelyt a japánokkal meg szűnik a harc, egymás ellen fognak fordulni, bevégezni a felfüggesztett osztályharcot. Azt a harcot, mely már tizévé folyt Kínában, melyet csak egyik, vagy másik csoport osztály leverésével lehet befejezni. Mit fognak csinálni a diktátorok és királyokkal, ha majd a saját népük ismét ellenük fordul és évszázadok nyomorúságát rajtuk fogja megbosszulni. Mit fognak csinálni a német néppel, ha nemcsak Hitlert, hanem a Tysenokat, a Kruppokat is akasztófára akarja huzni, mint igazi felbujtókat? Ezek fontos kérdések, melyekre a feleletet mi is előkészíthetjük, sőt mitőlünk nagyban függ, hogy mik lesznek a válaszok. DECEMBERBEN 3,800,000 VOLT MÉG A MUNKANÉLKÜLIEK SZAMA Perkins munkaügyi miniszter jelentése szerint az év végére tizenöt millió munkást fog a hadiipar alkalmazni. Az a körülmény, hogy a hadiiparon kívül sok munkatelepet lezártak összefügg azzal a másik jelentéssel, hogy decemberben a munkanéjküliek sziáma közel négy millió volt. Ezeknek a megélhetése, család fentartá- sa a napról-napra emelkedő drágaság mellett nagy homályt vett a polgári lapokban hangoztatott prosperitásra.
