Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-31 / 1200. szám

1942 január 31.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL

___CS. . Ö MEGJEGYZÉSEI

NESZE NEKED DEMOKRÁCIA!

A logikán kívül is vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy a náci dögvész pusztulása feltétlen bekövetkezik. Nagyon sokan pártolják a demokráciát, ebben az esetben nem Csongrádi-Ta- tyura vagy a Borshi és bors nélküli Keresekekre gondolok, akik hirtelen feladták a nyilt német1 barátságukat és csak suttyomban, alattomosan mutatják azt ki. Ezt a változást a hitvány bőrüknek a védelme idézte elő. Nem volt merszük arra, hogy Uncle Sam-al újat húzzanak, igy inkább csak suba alatt végzik a dögvész iránti szolgálatukat. Még a “független” református papokra sem gondolok, akik szintén hirtelen a demokrácia győzelméért imádkoznak, sem a pittsburghi evangélikus papra, a Wolfgang Retman-ra, aki lopva Farkas Retman lett és már szabadság ünnepélyén diszszónokol. Nem, sokkal nagyobb kutyák érzik az idők fordulatát. Most már a “mi” királyfiunk Otto és fulajtárja Eckhardt után a lupescu Karol, az ismételten elkergetett román király is ide kívánkozik és álá Otto, ő is irányítani akarja a “független” Románia mozgalmat, remélve, hogy igy vissza veheti megint a fiától, a Miska gyerektől a királyi job-ot.

Egy kissé ugyan furcsán főst ezen a züllött alakon a demokrácia köpenyege, aki mig arra módja volt, éppen úgy eltiport minden szabadság jogot, mint a Hitler mostani cselédje Anto- nescu tábornok. Igaz, hogy az amerikai románok nem kérnek őfelsége irányításából, de a magyarok sem akarják a Habsburg rekvenciát, de a papjaik és a vezéreik mégis becsempészik és a románoknak is vannak papjaik is, vezéreik is. így nem legz meglepő, ha rövidesen Karol és a Magda is megjelennek Amerikába és belép a munka, illetve állásnélküli királyok Clubjába és naponta nyilvánosan fog tisztelegni a demokrácia előtt.

De mi hiszünk abban, hogy ha Hitler, Mussolini, Horthy, Antonescu urakból és cselédeikből az európai népek lámpavas díszt csinálnak, akkor nem fogják sem Karolt, sem Ottót a nyakukra venni és végül a Habsburg és Hochenzoller királyfik, fő és alhercegek követni fogják az orosz kollégáikat és belőlük is portások, pincérek, cipőzsinór árusítók, manikür kisasszonyok, vagy “üzleti” leányok lesznek. A népek, éppen úgy mint az oroszok, nagyon könnyen nélkülözni fogják őket.

.HARCI RIADÓ!

Milyen szerencse az, hogy Himler “bányász” testvér annak idején olyan könnyen kigyógyult a bányabukás által okozott torokrákjából és igy most megtudja fújni a harci riadót. No, nem a japánok, vagy az amerikának hadat üzenő Horthyék ellen, hanem a hűséges famalusa Gondos Sándor utján a jött-mentek ellen. A szerkesztőket, papokat, egyleti vezéreket szólítja harcba, mert jól látja azt, ha a jött-mentek térhez jutnak, ha eltudják érni a magyarságot, akkor azoknak, akiket ő harcba szólít befeleg- zett.

A Himler lapokon kívül, a két napilap és a Verhovayak Lapja is szörnyen fájlalja azt, hogy a magyar amerikai szerkesztőkről, papokról és vezérekről pár sorban olyan találó jellemrajzott adott a “Harc”-ban Vámbéry és Fényes, amikor ezt Írták: <

“az amerikai magyar lapok, közönséges nyomdafesték üzletek, amelyek a magyar kultúrát vicinális vágányra terelték és a helyi vezérek hiúságának a legyez getését végzik.” stb.

Az igazság fáj, már pedig, amit a szerkesztő urak nehezményeznek, az tökéletesen meg állja a helyét.

Előttem fekszik vagy egy tucat amerikai magyar lap, mindegyike ékes bizonyitéka a fenti állításoknak. Kultúrát csak a folytatólagos regények jelentenek ezekben, amelyeknek túlnyomó többsége a leggyalázatosabb ponyva irodalom.Ez nem csak a heti lapoknál áll, hanem fokozott mértékben a napilapoknál is. Hasábokat Írnak eáek a, heti és napi lapok egy-egy helyi nagyság születés napjáról Éhez nem kell más csak a “szerkesztő” urakat meghívni a vacsorára, esetleg egy-két dollá- rocska és olyan cikk kerekedik a “kiváló” honfitársról, vagy a “nagyasszonyáról, hogy az több példányban bejárja a rokonságon kivül a szülőfalut is. Mi ismerünk itt helyben is szerkesztőket, kiknél szabott ára van egy-egy dicsőítő cikknek. 5-10-15 dollárok, fényképpel még többe is kerülnek a híradások. Igaz, hogy itt is piszkos konkurencia folyik, mert az egyik helyi lap szerkesztője már egy pár virsliért is hasáler Németországában, mert mindkét helyen az unionokkal a kivül álló bürokráciából szervezett kormány rendelkezik.

De igenis meg van az eshetőség arra, hogy fascista szervezetté váljon, ha a munkásság nem őrzi éberen az eddig szerzett jogait. A New Deal adminisztráció bürokratái a munkás- osztályon kivül álló középosztályból kerülnek ki. Tény, hogy jelenleg hatalmukat a munkásságra támaszkodva tartják. De a “deal’ szó nemcsak osztást, hanem megegyezést is jelent. így mindenkor feltehető, hogy a hatalmukat mindenáron megtartani igyekvő bürokraták a reakcióval is “deal”-t, megegyezést kötnek, természetesen a munkásság rovására. <

És habár a két szervezet közötti közeledés jó befolyással lehet a munkásságra, egyben veszedelmet is rejt magában, melyet csak a folytonos éberséggel, harcikészségünk fentar- tásával tarthatunk távol.

i bokát irt és meginterjúvolt helyi nagyságokat a világpolitika kérdésekben, ha történetesen a | szerkesztő véleményét mondották el.

Nem irtunk eddig erről, de ha az urak olyan érzékenyek, akkor meg emlitjük azt a “nagy kultur” müvet, afnely aranykönyv néven most készül. Ez az “amerikai magyarság története” lesz, már azé, aki meg fizeti öt dollártól feljebb. Mindenki azt és annyit irhát magáról amennyit akar és amennyiért fizet. Ez a “történet” egyik legnagyobb vicc könyv lesz, ahol vásárra lesz állítva az emberi hiúság, amelybe pár ezer magyar tündököl. Az amerikai magyarság 90 százaléka a nyomor adtai kikergetett földmives volt, de ebben az élettörténetben egyetlen földmivest sem találunk, itt a pénzéért mind meg nemesítette magát.

Ez bizony csak üzlet és a hiúság vására, de ők “kultur” munkának nevezik. De csak hadd dühöngjenek ezek a vezérférfiak, Vámbéryék munkája tisztítani fogja az elködösödött magyar agyakat és akik megszabadultak Himleréktől azokat majd érdekelni fogja a mi igazságunk is.

Ugyancsak tiltakoznak az ellen, hogy ők a követség irányítása alatt lettek volna, pedig amióta Horthyék uralmon vannak, közvetve vagy közvetlenül onnét jött a? irányítás. Nem-e Pestről a Világszövetségtől kapták ezek a lapok a tudósításaikat, sőt egyesek (Verhovayak Lapja, Egyetértés, stb.) meg a berlini magyar kőnyomatos híreit is közölték, állandóan közölték a kormány New Yorkban levő hírszolgálatának a Magyar Távirati Irodának a közleményeit, ugyan úgy a Turista irodának és a Reference Library közleményeit és még ma is a Horthy védelem a főtevékenységük.

Személyi dolgokról nem beszélünk, nekünk az nem kenyerünk, pedig de sokat lehetne beszélni a szerkesztő urak, a tisztelendő és tiszteletes urak viselt dolgairól. De ezeknélkül is világos az, hogy nem a magyar kultúra lapjaik célja, hanem a munkanélküli megélhetés.

KIK A HAZAÁRULÓK?

Amerika hivatalos feje, az elnök jól látta azt, hogy a megvadult fascista imperializmussal a leszámolás elkerülhettelen és azért kérte a Kongresszustól a felkészülés megszavazását, de a hitlerizmust nem nagyon gyűlölő honatyák elszabotálták azt. Csak akkor szavazták meg a költségeket, amikor már Európa lángokban állt. De akkor meg a nagytőke kezdte el az ülősztrájkot, mindaddig nem .volt hajlandó elkezdeni a hadirendelések gyártását, amig minden profit korlátozást meg nem szüntettek, amig a rendelések felett az ő emberük nem rendelkezett.

Ez a nyilt, szemérmetlen sza- botálás minden nagy rendelésnek a megkaparintása eredményezte azt, hogy a Japán imperializmus támadása nem talált megfelelő fogadtatásra és igy azok egy nehezen behozható előnyhöz jutottak, amel^ sok pénzbe és vérbe fog kerülni Amerikának.

Nagyon elkésve az elnök elő-1

vette a nagy söprűt és megtisztította az egy dolláros fizetésű uraktól a védelmi ipart. A kongresszus vizsgáló bizottsága megdöbbentő adatokat sorol fel arról a rablásról, amelyet a nagytőke az állammal szemben elkövet a hadirendeléseknél. Olyan profitot vágnak zsebre, amely megdöbbenti a polgárságot.

A szabotálás, a mérhetetlen profit harácsolás, a mai nehéz időkben egyenlő a hazaárulással Amerikának le kell számolnia a fascizmussal, ehez óriási felkészülésre van szüksége. A gyárak urai beigazolták, hogy megbízhatatlanok. Nem lehet rájuk bízni a termelés irányítását, amely ma a legfontosabb. Ezért nem elégséges az elnök nagy seprűje az ország biztonsága, a nácizmus ellen. A harc sikere megköveteli a gyárak lefoglalását és szakemberek, mérnökök és a gyárban dolgozó munkások igazgatása, felügyelete alá való helyezését.

Ez az intézkedés zárhatja ki a profitot a háborús termelésből és fokozhatja fel a termelést a legmagasabb fokra, amely előfeltétele annak, hogy Amerika ezt a harcot győzelmesen fejezhesse be.

MÉRT NE JÖJJÖN HOZZÁM

IS EGY LEVÉL?!

Egy pennsylvaniai munkástárs hosszabb levelet irt hozzám, amelyből mint közérdekűt közlöm az alábbiakat:

“A foremanom nagyon jó kollektor, az a fajta ember, aki a búr jut is kibeszéli a tehénből. Az idén először jött á community fund, egy napi ^munkabér “önkéntes” adománya, azután jött az USO, ez a katonák szórakozó helyeiknek a felépítésére szólt. Azt mondja a földi foreman, tudod pajtás, hogy milyen gyalázatos volt a mi katona életünk odahaza. Hadd legyen a mi fiainkká jobb és szebb. Rendben van, mondom és leszurkoltam 5 dollárt. Azután jött a Vörös Kereszt, itt már beszélnie sem kellett, nem csak a napibért, de egy pint vért is felajánlottam. Igaz, hogy ha szívesen adtam is, azért arra gondoltam, hogy ha annyi billiót már megszavazlak a háborúra, miért nem csaptak még hozzá egyet és akkor nem kellene koldulni egy olyán intézmény részére, mint a Vörös Kereszt.

Eddig csak simán ment minden, de a múlt héten mégis csak kihozott a sodromból a földim, oda jön hozzám, a kezében a Bányász Lap, amelyben Himler Márton arra hívja fel a magyarságot, hogy 300,000 dollárt gyűjtsön és azon vegyen egy repülőgépet az USA-nak.

Nem, ezt már nem! Én nemcsak a múlt háborús gyűjtésekre emlékszek vissza, amelyből semmi sem jutott el az illetékesekhez, de én még — csak mint emléket — őrzök 4 Himler bánya részvényt. Meg van még a Himler bankjában befagyott bankkönyvem is, ezt oda adom Himler és társai kezére, de egy árva centet sem, mert nem bízok bennük. Mert ezt ha meg is valósítanák, csak a saját és a Horthyék hasznára csinálnák.

— A földi is elgondolkozott és azután elnevetve magát azt mondja, hogy hát ő is csak a Himler részvényeket, meg a magyar hadikölcsön kötvényeket és a Magyar Királyi Posta