Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-03 / 1196. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1942 január 3.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W.

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre .....................$2.00 One Year ...........................$2.00

Félévre ............................. 1.00 Six Months ...................... 1.00

Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ................ 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c

Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta,

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O.

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________

Published Weekly by the

INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD-«@*>42

Szervezkedik a reakció

(gb) A nagymérvű munkás propaganda, amelyet rövid időre háttérbe szorított a japán támadás, most újból nagy erővel indult meg. Mind nyilvánvalóbbá lesz, hogy a reakciós amerikai nagy tőke elszánta magát a Wagner törvények és egyéb munkás jóléti intézkedések letörésére. Ez a nagy arányú pro^ paganda, — amelyet egész bátran nevezhetünk az amerikai ellenforradalmi erők megnyilvánulásának, minden alkalmat megragad a munkás ellenes hangulat fejlesztésére.

Sőt az is tisztán látható, hogy ezen reakciós erők mind szervezettebb formában jelentkeznek és tervszerűbben dolgoznak. A reakció fészek pontjába állították a hírhedt munkásfaló újságírót, Westbrook Peglert, AKI AZ ÖSSZES FASISZTA ÉS NÁZI SZÓLAMOKAT ISMÉTELI, CSAK ÉPPEN AMERIKAI ÍZT ÁD NEKIK. Pegler az “egyéni szabadság” nevében ront a szervezkedési szabadság ellen és az amerikai népet “védi” a szabadságot “eltipró” unionok ellen.

Ez a Pegler ravaszságban és a szavak értelmének elcsava- rásában messze felülmúlja európai kortársait és megtéveszt sokakat, akik egész komolyan azt állítják magukról, hogy munkásbarátok. De ami legrosszabb, az osztályharcot nem ismerő munkásság soraiban is igen nagy sereg hívőt szerez magának és igy szimpátiájukat az ellenforradalmi eszmék számára nyeri meg.

Mint minden ravasz szédelgő, úgy ő is olyan alkalmakat ragad meg és színez ki, amelyben talál valami alapot a támadásra. így most is a californiai hajógyárakban kitört, máskülönben egészen jelentéktelen és gyorsan elintézett sztrájkot fújta fel naggyá és igyekezett belőle tőkét kovácsolni a reakció számára. Mint ismeretes Richmond városka hajógyáraiban a forrasztó (welders) munkások kiléptek az American Federation of Labor kebeléből és a munkaalkalmak jogáért úgynevezett jurisdictional sztrájkot kezdtek.

A JURISDIGTIONAL SZTRÁJKOK MINDENKOR ELÍTÉLENDŐK, MERT NEM A MUNKÁSOSZTÁLY ÉRDEKEIT VÉDIK, HANEM CSAK A SZAKSZERVEZETI PASÁK HASZNÁT SZOLGÁLJÁK. De azonkívül osztályszolidaritás helyett az osztály gyűlöletet keltik fel s a munkásokat nem a közös ellenség, a munkáltató^ osztály elleni küzdelemre, hanem éppen ellenkezőleg, az egymás elleni harcra neveli. A jurisdictional sztrájkok valójában a munkásosztály polgárháborújának az ütközetei.

A jurisdictional sztrájkok ily bírálata teljesen az igazságon alapszik. Pegler azonban csak azt emeli ki belőle, hogy a sztrájkok a graftelő munkásvezérek javát szolgálják és ebből kiindulva azt igyekszik bizonyítani az ő igen ravasz módszerével, hogy ime, ez az eset is mutatja, milyen káros a szervezkedés és milyen nagy árulást követett el a New Deal adminisztráció, amikor a szervezkedési jagot biztositó Wagner törvényeket meghozta.

Ez igen eklatánst példa arra, hogy miként dolgozik a reakciós nagytőkének e fizetett bérence, aki körül most felsorakoznak a többi, kisebb, koncra váró ebek is.

Az öntutatos munkásság egvik legfontosabb feladata, HOGY EZEN ELLENFORRADALMI PROPAGANDÁVAL SZEMBEN FELVILÁGOSÍTÓ MUNKÁT FEJTSEN KI. Előbb- utóbb úgyis nyílt összeütközésre fog kerülni a dolog és csak a saját javunkat szolgáljuk, létérdekünket védjük, ha táborunkat már most igyekszünk megerősíteni.

Háborús milliomosok

(gb) Pár évvel ezelőtt sokszor hallottuk, hogy az Egyesült Államokban nem lesznek többé háborús milliomosok, mert ha mégegyszer háború lesz, akkor nemcsak az embert, de a vagyont is “besorozzák”, — Conscript man and wealth, — volt a jelszó. Amint azonban közelebb értek a háborús hullámok, mindinkább kevesebbet hallottunk a vagyon lefoglalásáról és noha a kötelező sorozást egy-kettőre behozták, a vagyon lefoglalása szóba sem került.

Mindössze azt hallottuk egy darabig, hogy a túlságos magas háborús profitot fogják ellenezni, illetőleg a hasznot valami módon korlátozni fogják. Mikor aztán megszavazták a billiókat, egyszerre elhallgattak azzal is. Ma már szabad a vásár, annyi hasznot csinálnak a muníció gyárosok, amennyit csak akarnak, vagy amennyit csak tudnak. És a részvényekre kifizetett osztalékokból láthatjuk, hogy egyáltalán nem szerénykednek.

És éppenugy, mint mikor á zsivány fogdmegot kiabál, hogy magáról a figyelmet elterelje, úgy háborús uzsorásaink, — pardon, háborús hazafiaink is tele ordítják az országot, hogy a munkabérek milyen magasak és az ország tönkremegy, ha a munkabéreket be nem fagyasztják.

A háborús hazafiak által kitartott sajtó prominens módon közli a nagytőkések által pénzelt GalJuo szavazás rákét jelentését, amely szerint ai munkások hajlandók hosszabb ideig dolgozni túlórái bérek nélkül is. Arról azonban sehol egy szót sem hallunk, hogy a védelmi iparok tulajdonosai is lemondanának profitjukról.

Amikor Himlerék őszinték

Ugv néz ki, hogy a karácsonyi hangulat Himleréket is megszállta és önvallomást tesznek arról, hogy az eseményeket minden hozzáértés nélkül kezelik. Ezt ugyan mi, unos-untalan kihangsúlyoztuk a Bérmunkáson keresztül azelőtt is, amiért azután a rossz fiuk vagyunk.

Többek között “közgazdasági” véleményt adtak a Himler lapok három hónappal ezelőtt azzal kapcsolatban, hogy az ország öt nagy biztositó társasága üzleti befektetéseiknél — közösen — mellőzték a közvetítő bankárokat és az ezeknek kijáró összegeket is az üzletben kamatoztatták. Ebből egy uj, egészségesebb üzleti rendszer megteremtését látták a minden lében kanál Himler újságok.

Most, hogy két biztositó társaság visszatért a bankárok közvetítéséhez üzleti befektetéseiknél, iriák a Himler lapok: “Ha egy csep eszünk lett volna, akkor előre tudjuk, hogy ezek a minden hájjal megkent bankár urak az első szélre nem poty- tyannak le rothadt alma gyanánt a fáról, nem feküsznek hasra és nem ismerik be, hogy alaposan megdöglöttek.”

Hát valóban csak ÉSZ NÉLKÜL állíthatták Himlerék, hogy a mai rendszerben az ország irányítását befolyásoló Melion, Khun-Loeb és a többi bankárok megijednek az öt biztositó társaság intézkedésétől és tudomásul veszik azok ellenük irányuló határozatát.

De szokatlan beismerés Himleréktől az a megállapítás is, hogy “ameddig ez a páratlan tudás, gyakorlat és éles észjárás

ELVINYILATKOZAT----------------- I

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikbó'l a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezetéket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetpvé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály _ érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban ——_ dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

"Szervezés" "Nevelés" — "Felszabadulás"

W ' W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W