Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-17 / 1198. szám
1942 január 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal “Ellenséges idegenek” állampolgárokká válhatnak Szovjetoroszország (Folytatás a 3-ik oldalról) it növeli a falvakban megindult erős osztálydifferenciálódás nagyobb gazdaságoknak bérlet utján való kifejlődése és az, hogy a gabonapiacon még mindig a magánkereskedelmen át bonyolódik le a forgalom nagyobb része. A szovjetkormány legfontosabb föladatának a nagyipar fejlesztését tekinti és ezeknek a lehetőségeknek pesszimista megítélése hozta létre a Troc- ki-féle ellenzéket. A szovjetkormány koncessziós politikájával a külföldi tőkét akarja engedmények utján bevonni és a még Lenin által kiadott elektrifiká- lási jelszóval nagyszabású elek- trifikálási programot állítottak föl. A szovjetunió federativ, a nemzetiségek autonómiáját elismerő, rendszerének közjogi viszonyait az 1923. évi alkotmány szabályozza. Az államhatalom a tanácsrendszeren épül föl. A szovjetek választásánál minden 18 éven fölüli állampoltitkárt, vagy Jbevárják, hogy a jóhiszemű olvasók tiltakozzanak az ellen, ami végeredményben azt is igazolná, hogy Rudiik folytatólagos diktátor. A kilépett SLP tagok. gárnak választójoga van. A magasabb fokú kormányzósági tanácsokba a városok minden 2000, a falvak minden 10,000 lakos után választanak egy képviselőt. A tanácskongresszus tagjainak választásánál a városok ötszörös előnyben vannak a falusi lakossággal szemben. A kongresszus választja 3000 tagjával évenként egyszer a 386 tagú központi végrehajtó bizott ságot, amely a végrehajtóbizottság 21 tagból álló elnökségét és a népbiztosok tanácsát választja. Állandóan együttlevő törvényhozó testület nincs. Legfőbb szerveiben a tanácsha-1 talom összeolvad a szovjetunió kommunista pártjával, mely a diktatúrát tulajdonképpen gyakorolja. A szovjetrendszer három, a tényleges súlyánál fogva egymás fölé rendelt szervezeten épült föl. 1) A párt, a kommunista élcsapat politikai szervezete; 2) a szakszervezetek tiszta osztályszervezetei; 3) a szovjetek, az összes pártonkivüli dolgozó kispolgári és proletártömegeket is magukba foglaló szervezetek. 1926-ban a falusi szovjetküldöttek 88, a városiak 47 százaléka sem volt kommunista. A szovjetrendszer az intézményesített politikai ellenzéket nem ismeri, (vagyis nem tűri) a több politikai párt rendszerét sem, sőt még a kommunista párton belül sem ismeri el állandó frakciók jogosultságát. Azok a német vagy olasz születésű egyéneknek helyzetét, akiknek polgárosulási eljárása folyamatban van, Biddle Francis főügyész tisztázta. Kijelentette, hogy valótlan az a háború kitörése óta széles körökben elterjedt hir, hogy azoknak az u. n. ellenséges idegeneknek a polgárosodását is betiltják, kik a háború kitörése előtt több 1 mint két éve tették meg az első lépéseket polgárosodásuk érdekében. “Bár a törvény értelmében bizonyos korlátozások alá esik a német és olasz származásúak polgárosulása, e korlátozások egyedüli célja, hogy a kormánynak módjában legyen az aránylag kisszámú felforgató elemet kizárni. Ennek jeléül rámutatok arra, hogy bár több mint egy millióra rug a német, olasz és japán idegenek száma ez országban, mindössze kb. 3000 embert tartóztattak le eddig.” “Németek és olaszok még mindig polgárosodhatnak, ha legalább két évvel, de legfeljebb hét évvel 1941. december 8-ika előtt kelt az első papirjuk; vagy jogosítva voltak második papirt kérni, első papír nélkül (mint pl. amerikai polgárnő férje) vagy ha második papír iránti kérvényük függőben volt a bíróság előtt.” A törvény megkívánja azonban, hogy a Bevándorlási és Polgárositási Szolgálat alaposan vizsgálja meg minden ellenséges idegen kérvényét és ezért van az, hogy minden ilyen ügy elintézését, amely a háború kitörésekor függőben volt, felfüggesztik. Ha a vizsgálat az idegen ellen szólna, a fenti hivatal ellenezheti a bíróságnál az illető polgárosítását és pedig ideiglenesen vagy véglegesen. Azok a németek és olaszok, akik nem esnek a fenti három osztályba, csak úgy válhatnak állampolgárokká, ha kérelmüket az Immigration és Naturalization Service-hez benyújtják és az igazságügyminiszterium körülményesen megvizsgálja az illetők ügyét. Ha a vizsgálat kedvező, az Egyesült Államok elnöke kiveheti őket az ellenséges idegenek osztályából és a rendes polgárosodási eljárás megkezdődhetik. A főügyész kijelentette, hogy a nem polgárok legnagyobb része nyugodt lehet, hogy sem az igazságügyminiszterium, sem más kormányhivatal nem fogja őket háborgatni, amig a törvényeket tiszteletben tartják. Az erény lazasága adja a leghatékonyabb fegyvert az erény ostromlására. TÁRCA i.... . Az én tűzhányóm — Irta: SIPULUSZ — Ha ezt a történetet más beszélné nekem, egyszerűen nem hinném el; de mivel én beszélem másnak, föltétlenül megkövetelem, hogy igaz voltában higyjenek. Azt előre bevallom, hogy egy nagy hibája van a történetemnek. Az, hogy se boldog szerelem, se boldogtalan szerelem nincs benne. Affelől azonban megnyugtathatom önöket, hogy ha szerelem volna benne, az, ismert jószívűségemnél fogva, mindenesetre házassággal végződnék. A történet szól Gáspárdi közeli rokonomról, aki a hitelbank pénzén Amerikába utazott. Csak az volt a baj, hogy a hitelbank erről nem tudott semmit. A bankok és a‘férjek mindig későn értesülnek. Szökése után azonnal megtettem őt távoli rokonomnak, a miben teljesen igazam volt, mert ő Amerikában volt, én meg Európában. Mikor elfogyott zsebéből a hitelbank pénze, elkezdte kigyó- büvöléssel keresni a kenyerét. De oly kevés volt ez a kenyér, hogy kénytelen volt utána, ne hogy éhen haljon, a kígyókat is megenni. Kenyérre kenve-e, vagy pedig csak úgy fölszeletelve, mint a szalámit, azt nem tudom, mert járatlan vagyok az amerikai szokásokban. De azt tudom, hogy végre a nagy Amerikában nem akadt kígyó, aki hajlandó lett volna büvöl- tetni magát, s minden kígyó j békát kiáltott rá. Ezért az öreg otthagyta a keserves pályát, vagyis a kígyók ott hagyták őt egyedül a keserves pályán, — s szegény feje beállt szerecsen- nek egy cirkuszba. Meg is tanult egy szép lovasmutatványt, de már a premieren megbukott vele. A cirkusz ugyanis födetlen volt s miközben Pali bátyám a trakhéneni csődörön lovagolt, megeredt az eső. A cirkusz közönségének a fele szerecsen volt. A fehérek fütyöltek és krumplival dobálták Pali bácsit, akit persze sze- recsennek tartottak. De csak a mutatvány közepéig. Ekkorra a zápor fehérre mosta, mire a sze recsenek kezdtek fütyölni és burgonyával dobálódzni, a fehérek ellenben tapsolni. (Mellesleg megjegyzem, hogy a krumplit, mely amerikai találmány, ott már csak színházban és nép- gyüléseken használják. Európában ipkább mint étel van elterjedve.) A direktor természetesen elbocsátotta az öreget, aki le se szállt a trakhéneni csödörről, hanem azon piszkosan elvágtatott. A többi cirkuszlóra azonnal fölkapott a közönség, hosz- szu kötelekkel s üldözőbe vette őt, abból a célból, hogy egy népies látványossággal kárpótolja magát a cirkuszi bosszúságért, még pedig az úgynevezett lincseléssel, melyet mifelénk akasztásnak mondanak. Amerikában nem oly szükkeblüek a hatóságok, mint nálunk. A vén Európában csak meghívott vendégek, előkelőségek s ezek is igen kevesen vesznek részt az akasztásban. Amerikában libe- rálisabban gondolkoznak s azt tartják, hogy az akasztás a nép számára fentartott ingyen mulatságok közé tartozik. S ha a hatóságok megfeledkeznek ebbeli kötelességeikről a nép veszi kezébe az ügyet s minden komo lyabb ok nélkül felköti valamelyik felebarátját. Ez pótolja náluk az ökörsütést. Pali bátyámat nem érték utói ő addig vágtatott mig meg nem érkezett Kaliforniába, hol akkor még a hegyek, vizek és zsebek tele voltak arannyal. — Aranyásó lett. Az aranyásók két főrészre oszlanak: akik találnak aranyat és akik nem találnak aranyat. Tisztelt rokonom az utóbbiakhoz csatlakozott. Mindennap remélte, hogy mint gazdag ember fog lefeküdni, de minden reggel mint szegény ember ébredt fel. Rövid ott tartózkodása alatt annyira megnyerte az aranyásók rokonszenvét, hogy megválasztották polgármesternek. Amerika fölfedezése óta az aranytermő földeken ezt az állást mindig a legnagyobb tolvajok és orgazdák töltötték be s tisztelt rokonomnak annyira fájt az, hogy őt méltónak ítélték e tisztességre, hogy megszökött s bemenekült Mexikóba. Belépett a mexikói hadseregbe, még pedig tábornoki ranggal, mert nagy protekciója volt. Részt vett az indiánusok ellen indított háborúban, még pedig, azt hiszem, nagy sikerrel és szép eredménnyel, mert azóta többször olvastam az újságokban, hogy az indián faj kivesző félben van. Aztán sokáig nem hallottam róla semmit, s mivel nem tartozott pénzemmel, teljesen meg is feledkeztem róla. Egy napon táviratot kaptam Hamburgból; A Szabad Hanza- város-hoz címzett fogadó tulajdonosa jelentette, hogy egy Gáspárdi nevű amerikai ur érkezett oda, az ő vendéglőjébe, s látni kíván. Én visszatávir^toztam, hogy látható vagyok Mindennap délután két és három óra között Borz-utca ötödik szám alatt balra. Bővebbet a házmesternél. Ekkor a Szabad Hanzaváros tulajdonosa v i s s z a d rótozott, hogy az öreg amerikai haldoklik és gazdag örökségéről akar rendelkezni. Ezért már érdemes kimozdulni a Borz-utca ötödik szám alól (a kapu alatt balra.) Harmadnap már ott voltam szeretett rokonom ágya mellett. Nagyon rosszul volt. Kitárta karjait és igy kiáltott: —H Gyermekem:... Mexikó.... Bumbaló.... Rataplan.... Megkértem, hogy csak beszéljen magyarul, mert az amerikai nyelvben kissé járatlan vagyok. Erre hosszasan rámszegezte tekintetét, s láttam, hogy fokonként kezd magához térni. Hátralévő napjaim már csak percekből állanak, — suttogá, — azért nem is kérdem meg tőled, hogy mi újság otthon. Csak egyenesen a dolokra térek.... Ne felejtsd el: Mexikó, Rataplan, Bumbaló.... — Mi ez, bácsi ? — Ez a te birtokod Mexikóban. Ezt szereztem s neked hagyom örökségül. — Mi az? Miféle földbirtok? Szántóföld ? Legelő ? — Két hegy. Két nagy hegy. Két óriási nagy hegy. Két óriási mexikói nagy hegy. Szóval az egyik Bumbaló, a másik Rataplan ! — Miféle hegy? — Tűzhányó hegy. A szám akkorára nyílt, mint egy vulkántorok. — Mit csinálok én két vulkánnal? — kérdém félénken. — Hja öcsém, — felelt az öreg, — vulkánt hagyhatok rád
