Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-17 / 1198. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1942 január 17. Az igazság akkor is igazság ma­rad, ha egy diktátor erőszakot követ el rajta teszik ki magukat, ha radikális újságot olvasnak. Ezek az urak nem veszik azt észre, hogy ma itt nem lehet idegen vagy vö­rös üldözést rendezni. Nagyon is hivatalos szervek: az igaz­ságügyiminiszter, maga az el­nök is a legkeményebben elitéi minden olyan kísérletet, amely a múlt háború idején divó ide­gen és másnézetü egyének, vagy csoportak üldözését akar­ja megismételni. Hogy meny­nyire igy áll a helyzet azt mu- , tatja a Bridges ügy is, amikor a már elrendelt deportálást megsemmisitették és megen­gedték a kommunistasággal vá­dolt Bridgesnek a polgároso­dást. 4 hivatalos kijelentések sze­rint csak a tengely hatalmak­hoz tartozó, velük szimpatizáló egyének ellen jár el a kormány és ezen a téren Himler urnák és a Magyar Szövetségben levő elvbarátainak kell félnie, mert ott jelentették ki, hogy ők né­met barátok és a lapjainak is egyik főmunkatársa, a saját és más magyar nyelvű náci lapok­ban egész nyíltan vallott Hitler­nek szerelmet. Ezt még az a ha­zugság sem tünteti el, amelyet burkoltan hangoztatnak, mint­ha a kormány a Magyar Szövet­séget és Eckhardtot elismerte volna, mert soha semmiféle kormánynyilatkozat ezt nem tette és Himler-Darago urék vissza élnek a kormány nevével, amikor ezt állítják. Nem, jó urak, nem fog sike­rülni igy előfizetőket szerezni. A vörös mumus, amikor a szov­jet szoros szövetségben van Amerikával, már teljesen ha­tástalan és egyetlen alvasónk sem fog "éttől a naiv átlátszó hazugságtól megijedni. Kár a gázért urak. Jó lesz már abba hagyni. NEM SIKERÜLT az uj német főparancsnoknak Hitlernek sem megállítani a jól elindított orosz gőzhengert, amely borzalmas pusztítással szorítja mind hátrább a náci hordákat. A befagyott német tankok nem engedtek ki az uj főparancsnoknak a kedvéért sem, mig a szovjet repülőgépek a különleges amerikai gazolin­nal, amelyből jó cgomó hajó szállítmány érkezett, nagysze­rűen működnek. Csak most vá­lik érthetővé, hogy miért gazo­lint küldött Amerika először a petróleumban gazdag szovjet­nek, amely nem volt berendez­ve a különleges hajtóerő gyár­tására. Az orosz tankok is igy mű­ködnek és ha nem, a nagy hó elakasztja ezeket a modern szörnyetegeket, akkor előveszik a jó régi orosz tankokat — amelyek a vissza vonuló Napo­leon hadseregét is szétverték— a kozákokat, akik ma vörös ko­zákok, de éppen olyan jól, vagy még jobban értik a harcot, mint őseik, mert ők tudják, hogy miért harcolnak. Bizony ma már a verhetetlen náci hadsereg megállás nélkül kénytelen futni, amelynek a gyorsaságát gátolja az orosz tél, a hideg, a hó, no meg a vö­rös kozák. Mint az erkölcs őrei hivek az Ur szolgái, csak abban pana- máznak, hogy a saját elkölcse- ikre nem vigyáznak. A Bérmunkás december 27- iki számában megjelent nyilat­kozatunkban elmondottuk, hogy ölelte keblére a Kudlik-Petersen duett a szkebelvtársat. Persze, Kudlik érezte, hogy Írni kell va­lamit, tehát kirohant az A Mun- kás-ban és vadulásában egy- szuszra mindenkit elakart in­tézni. Minket és Kovácsot is. Kovács Ernőt személyesen mi nem ismerjük, nincs is vele összeköttetésünk, ha csak a ré­ven nem, hogy Kovácsnak ro­vata van azon lapban, ahol nyi­latkozatunknak helyet adtak. De azt hisszük, ez nem lehet ok arra, hogy Kovács Ernőt bele foglalja Kudlik az a k r o n i sztrájktörés ügybe csak azért, mert hallott róla és tudni kí­vánta Kudliktól, hogy igaz-e. Különben, ha Kudlik Kováccsal kíván vitatkozni, am tegye, de kérjük szeretettel, — ha lehet evvel a duvaddal ilyen szelíden foglalkozni — ha velünk kíván vitatkozni, ne Kovács Ernőnek szaladjon neki. Megtalálja Ko­vács a választ úgy is, ha nekünk felel. A válaszának az elbírálá­sát sem hagyjuk csupán Ko­vácsra, hanem számítunk az ér­telmes magyar SLP tagokra, de meg az olvasó közönségre is. Hiába, bátor legény ez a Kud­lik, akár “Hári János”. Bátor­sága abban nyilvánul meg, hogy ő nyilvánosan hazudik. Nézzük csak igy ir ez a bátor legény: “Azt állítják a hazugok, hogy a vádolt SLP tag azért is sztrájk­törő volt, mert nem kapott az unionban külön engedelmet a munkába menéshez.Ezzel szem­ben a tény az, hogy az union nem adott senkinek sem mun­kakártyát, de a maintenance munkákon levők az union bele­egyezésével mehettek munkába, igy az a bizonyos SLP tag is. Az illetőt tehát a saját union ja nem tartotta sztrájktörőnek. Ez a tény.” Már most tisztelt (!) Kudlik! Mi azt irtuk és most is azt mondjuk — mert mi nem hat­száz mérföldre voltunk a sztrájktól, s attól a taggyűlés­től sem, ahol- Danleyt kérdőre vonták, mint ön, hanem jelen voltunk. Most nyissa ki a süket füleit és hallja mégegyszer: Danley azt állította az üzleti- gyülésen, ahol az elvtársai kér­dőre vonták, hogy ő írásos en­gedéllyel birt a munkába me­néshez, de annyira dadogott és habozott önnek a védence, a szkeb, hogy a gyűlés kétségbe vonta az igazát. Azért a három panaszbizottsági tag, névsze- rint: Nelson, Smith és Richard­son fölmentek a CIO union iro­dára és megkérdezték igaz-e ? A kizárási gyűlésen is ott vol­tunk, ahol annak a panaszbi­zottsági tagnak kellett jelente­ni, hogy nem igaz, aki a szkeb pártolója volt egészen ez ideig. Ha úgy volna, hogy Kudlik őszintén kezeli az ügyet — amint, hogy ezt nem teszi — ezt azon elvtársaitól is megkér­dezheti, akik még most is bent maradtak a magyar csoportnál. De minek annak a tényállás, aki eleve úgy kezd az ügyhöz, hogy fehérre akarja mosni a hollót. Most mi kérdezzük Kudlikot — mi nem nevezzük “alaknak”, mint ahogy ő nevez bennünket, hiszen mi nem dühöngünk és je­gyezze meg Kudlik, aki harag­szik, annak rendesen soha sin­csen igaza — hogyan ismerték meg a picketelő munkások azt, hogy ki a maintenance munkás, ha nem kellett igazolvány a munkábamenéshez ? Miért azt az alkalmat hasz­nálta szkeb védence a munká­ba menéshez, ahol a kozákok megvédték a szkebkoponyáját a botoktól? t * Miért felelte az ön szkeb vé­dence Horváth elvtársának, aki kérdőre vonta tettéért, hogy: “you want me on soup lines?” Ha beleegyeztek is a szekció tagjai a visszahelyezésbe, mi­ért viselkedtek a szkebbel szem­ben továbbra is úgy az összejö­veteleken, mintha leprás volna? (tudni illik nembeszéltek vele.) Mi okból mondták — ha nem volt szkeb — hogy hiába he- ! lyezték vissza, mi nem beszé­lünk vele ? Mi okból mondták a magyar csoport bent maradt tagjai, hogy nem ülnek vele egy asz­talhoz ? Miért a CIO alapszabályai alá húzódik Kudlik és azzal akarja agyonvágni az osztályharcon esett sérelmet? Tudja-e Kudlik, hogy a CIO vezérei is elitélték a munkások ezen lázadását, amiért szerződé­sük ellen cselekedtek? Tudja-e Kudlik, hogy a szkeb védence is ezt tette? Tudja-e Kudlik, hogy a CIO alapszabályai nem ismerik az osztályharcot ? Tudja-e Kudlik, hogy a CIO e szabályra hivatkozik Danley mellett ? Tudja-e Kudlik, hogy szkeb védence az osztályharc elméle­tének a legelemibb részét pisz- kitotta be? Tudja-e Kudlik, hogy az osz­tályharc nem ismer még “main- tenanceséget” sem? Tudja-e Kudlik, hogy az osz­tályharc nem keresi egy sztrájk esetén azt, hogy az SLP elvei szerint folynak-e le? Tudja-e Kudlik azt, hogy azon szerencsétlen munkásokat akik csak azt tudták, hogy a mindennapi kenyerüket csorbí­tották meg ps föllázadtak, nem szabad egy szocialistának hát- batámadni még akkor sem, ha ránézve “szükségesnek találta” is ? Végül szelíden, azt kérdez­zük Kudliktól, tudja-e mi az osztály harc és tudja-e, hogy a ‘munkásosztály fölszabadítása a munkásosztály müve lehet”? Nos, most ne kotyogjon össze vissza és ne Kovács Ernőbe pró­bálja bepakolni ezt a szkeb ügyet, hanem feleljen az igaz­ság hangján ha tud, vagy hall­gasson el vele. Az “anarchizmus” szóhoz ennyit: Mi többen majdnem harminc évet töltöttünk az SLP-ben. Sok kisebb-nagyobb ügy nem helyes intézését néz­tük el, csupán azért, mert fe­gyelmet ismerők voltunk és va­gyunk is. De olyan szabály, ami a szkebelést megengedi nem tudtuk, hogy van az SLP alap­szabályaiban. Most is csak azt hisszük, hogy az csak Kudlik- Petersenek magas a t oritása nyomán jöhet létre. Mivel a többi Írása Kudliknak csak fenyegetés és káromkodás nem tartjuk érdemesnek bon­colni, csak még azt kérdezzük: a központi titkárok, illetve párt titkár hivatását magyarázva, miért nem magyarázta meg, hogy milyen alapon szegte meg a clevelandi kongresszus hatá­rozatát az előfizetők ügyében, melyre többeken már fölhábo­rodtak? És tagadja, hogy nem diktátor. Kérdezzük Kudlikot: ha Petersen nem diktátor miért mondotta Kudlik egy akroni konvenció alkalmával, hogy Ré- pási elvtárs saját hibáján lett kizárva? Ha nem fél Peterson- tól, miért nem kelt Répási vé­delmére? mint őszinte ember ette volna? Miért nézte el az igazságtalanságot? De hagyjuk a többit, nagyon sok volna föl­sorolni. Befejezésül: nem célunk vég­nélküli vitákat rendezni Rud­iikkal, ezekért is a Bérmunkás olvasóinak elnézését kérjük. Te­hát az őszinte SLP tagokra bíz­zuk, hogy meddig engedik Kud­likot a sárdobálással. Rajtuk a sor, hogy megtudják-e akadá­lyozni ezt a szerkesztőközponti ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents