Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-17 / 1198. szám

1942 január 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL . ,CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI EGYSÉGET! Amerikának a háborúba való belépése, amit a japán gang- szterek orvtámadása siettetett, egycsapásra elhallgatatta azo­kat a csoportokat, amelyek az ideig osztályérdekből, vagy ker­ge pacifizmusból a nácizmussal való megegyezést, vagy mint az utóbbiak a nácizmus elleni harcban való semlegességet prédikálták. Bármily indoko­lással is hirdették a pacifizmu­sukat, tudva, vagy tudatlanul a nácizmusnak tettek szolgála­tot. Most az America First hangadói a Wheelerek, a Nye- ek a háború végsőkig va­ló küzdelmét hirdetik, sőt a führer jelölt Lindbergh még katonai szolgálatra is jelentke­zett, de miután a Hitlertől ka­pott érdemrendet (amit már jól megszolgált) még ma sem küldte vissza, maguk a katonák tiltakoznak az ellen, hogy Lindbergh ur közéjük kerüljön. Éppen ilyen viszakozást csinál­tak a proletár izolaciónisták is, akik ma csak halandzsáinak, össze-vissza beszélnek, hogy el­felejtessék az eddigi abszurd álláspontjukat. Ami nagy vo­nalban áll az amerikai sajtóra és szervezetekre, az áll az ame­rikai magyar szervezetekre is. A kimondottan náci lapok, most egységet kiabálnak, hogy fe­ledtessék a gyalázatos náci múl­tat, ugyan csak egység után kiabálnak a Magyar Szövetség urai is, akik egész merészen azt hirdetik, hogy ők képviselik az amerikai magyarságot. En­nek a szervezetnek a tevékeny­sége abban merül ki, hogy jobb- ra-balra táviratokat küldenek, amelyekkel alibijüket akarják igazolni. Az ultra-hazafi kom­munisták is egységet akarnak, még pedig minden áron a Ma­gyar Szövetséggel való egysé­get, “hogy a magyarság egysé­gesen álljon szemben a Hitler- izmussal” ez a jelszó mindegyik csoportnál, ezen a címen akar mindegyik csoport a magyar­ság zsebébe nyúlni. Nekünk nem kellett semmit vissza szívni, nem kellett köpe­nyeget változtatni. Mi évek óta hirdettük a nácizmus elleni har­cot és miután a nácizmus fegy­verrel igázta le a népeket, tisz­tában voltunk azzal, hogy a ná­cizmust nem határozati javas­latokkal és sürgönyökkel lehet megverni. Éppen ezért helye­seltük azt, hogy Amerika szer­számot adjon a nácizmus ellen harcolók kezeibe, de a logikus világnézetünkön vizsgálva a té­nyeket, tudatában voltunk an­nak is, hogy Amerika semmi körülmények között nem térhet ki a fegyveres beavatkozás alól. Mi Pearl Harbor után is azt ir­tuk, mint annak előtte: “harc minden eszközzel a nácizmus ellen” és főleg ez a harc folyjon a gyárakban, hogy a katonaság, amely a frontokon van kellő mennyiségű repülőgépet, tank­ot. muníciót kapjon, mert a mai háború a gyárakban dől el, mert minden a fronton levő katona mögött 15 embernek kell lennie a gyárakban. Hirdettük a ná­cizmus elleni harcosok egységét de nem együtt a nácikkal, a Himler-féle félfascistákkal, az Ha ezen összeget csupa tiz dolláros bankjegyekben adnák oda valakinek, hogy olvassa meg, akkor az illető, feltéve, hogy napi 10 órát számolná és a hét minden napján szüntelenül dol­gozna, akkor 600 év alatt érne a végére. Vagy tegyük fel, hogy ezen halmaz tizdollárost Adolf Hitler, mint szakértő papirozó, egy tiz láb magas fal bevonására hasz­nálná fel, akkor 5600 mile hosszú falat tudna bepapirozni vele. Ha pedig ezüst dollárosokból vernék ki és aztán egy nyolc láb széles utat köveznének (illetve ezüstöznének) ki vele, akkor az elég lenne 3746 milera, vagyis elérne innen Berlinbe. (Hogy mi tartaná a tengeren, azt nem árulják el.) Ez az összeg több mint kétszeresse annak, amit az Egye­sült Államok az első világháborúra költött. Nem tesz ki ekkora összeget mindaz, amit az Egyesült Államok kormánya az első 140 évben, vagyis 1776-tól — 1916-ig költött. Ez az 59 billió rekordtörő egyévi költségvetés az egész világon. Az első világháború legnagyobb egyévi költségvetése $18,297,555,224 volt. Azt a háborút megelőzőleg az Egyesült Államok csak egyszer hozott billiós költségvetést, 1865-ben, a polgárháború befejezésére. Ha az Egyesült Államok évi teljes nemzeti jövedelmét 110 billióra becsülik, akkor ez a költségvetés annak mintegy felét teszi ki. Statisztikusok szerint az Egyesült Államok összes vagyona, — a föld, a gyárak, bányák, épületek, arany, stb. stb., vagyis minden ingó és ingatlan vagyon összessége, — 320 billió dollárt tesz ki. így ez a költségvetés mintegy egyhatoda a teljes nemzeti vagyonnak. Ebből az 59 billióból minden németnek, olasznak és japán­nak (beleértve az asszonyokat és a gyermekeket is) fejenként 400 dollárt lehetne adni, hogy hagyják abba a háborút. De mert talán nem fogadnák el, igy a tengelyellenes hatalmak más formákban rakják le a tengelyekre, remélve, hogy a nagy súly alatt darabokra esnek. Ez az összeg körülbelül kétszeresse a német, — és mintegy kilencszeresse a japán teljes nemzeti jövedelemnek. Egyébként a költségvetés ilyenformán oszlik meg: , Teljes összeg: $59,027,992,300. Hadseregre: $18,618,615,000. Tengerészeti bizottság: $1,675,300,000. Lend-Lease Aid: $7,500,000,000. Más háborús célok: $18,142,912,000. Más, nem háborús kiadásokra: $6,141,806,300. Otto ért rajongó fascista papok­kal, vagy a magyar gentry ural­mat menteni akaró Eckhardtal. De semmi kedvünk nincs ahhoz sem, hogy az agyon kompromi- tált, mindenből üzletet csináló kommunistákkal e g y s égfron- . tozzunk. Az amerikai magyar- , ság túlnyomó többsége (nem a : vezérek) feltétlen náciellenes és . aki nem az, azt az államhata- , lom hallgattassa el. Tehát ame- . rikai vonatkozásban a magyar- . Ságnak, külön egységfrontra . szüksége nincs. De akcióra van szükség a magyar nép, a mi munkás és paraszt testvéreink szempont­jából. Ez az, amiről Himlerék mélységesen hallgatnak. Még ma sem hajlandók arra, hogy nyíltan kijöjjenek Horthyék el­len, hogy megmondják azt, hogy nem csak a porosz junke­rek, de a magyar gentry is ha­lálos ellensége minden szabad megmozdulásnak és az emberi­ség jövője érdekében a náciz­mussal együtt pusztulnia kell a magyar félfeudális uralomnak is, amelynek a tipikus képvise­lői nemcsak Horthyék, de Eck- hardték is. így nekünk, akik­nek faji és nemzetközi szolida­ritás alapján a szivünkhöz kö­zel áll a magyar nép, a náciz­mus elleni harccal együttesen a legkíméletlenebb harcot kell folytatnunk a Horthyizmus és annak Amerikai reprezentánsai ellen is. Miután rajtunk kívül a náciz­mus elleni harcnak ezt a for­máját, becsületesen, őszintén csak a Károlyi-Vámbéry-Jászi csoport végzi, igy a magyar nép jövője érdekében a legnagyobb szimpátiával nézzük az ő mozr í dulásaikat és csak sajnálatos­nak tartjuk azt, hogy még a liberális elemek közt is vannak olyanok, akik nem áltatják ma­gukat, hogy velük és velünk szemben Eckhardtékk;\l men­nek együtt. Ezzel árulójává! válnak a magyar nép felszaba­dulási küzdelmének, amelyet semmiféle “j ó a k a r a t” nem menthet. MEGVADULTAK Csak az lehet a magyarázata annak, hogy az A Munkás tar­talmának egy harmadába, tel­jes 8 hasábon keresztül elle­nünk és az akroni volt SLP ta­gok ellen, mint a veszett ku­tyák marnak belénk. A hat kilépett‘SLP tag nyi­latkozata és e rovat ostorhegy­re vevése, amelyek tökéletes ■■képet adtak erről a lezüllött, ha­zug politikusokról. Nagyon ér­zékenyen érintete a leleplezés a főbürokrata Kudlikot, hogy se­gítségül hívta a szerencsétlen barátját, Vaszily-t és vele együtt' próbál felfalni bennün­ket. Természetesen a tudományuk csak a mocskolódásig terjed. A lapunk szorgalmas olvasása ne­kik arra jó, hogy plagizálják az értelmes szavainkat, de ar­ra már képtelenek, hogy a lé­nyeget is megértsék. Kudlik tagadni a sztrájktö­rést nem is próbálja ma már, csak dadog, amikor azt mond­ja, hogy az elvtársa, a ronda szkeb, addig a picket vonalon volt, amig “azt szükségesnek találta.” Persze azt nem írja meg, hogy akkor nem találta azt már szükségesnek, amikor j 1 a gyáros kihirdette, hogy ren- j dóri védelemmel megnyitja a gyárat a dolgozni akaróknak és Kudlik - Petersen protezsáltja “akart” vagy 30 másik ronda \ patkánnyal dolgozni. Ha ez nem j sztrájktörés, úgy Kudlik egy tisztességes forradalmár. Vaszily (akiről csak azért nincs az SLP tagoknak olyan véleményük, mint Danleyről, mert még nem került olyan helyzet elé) meg főleg nekem ront. A fő érve az, hogy én egy csúnya fiú vagyok, ki ha Wash- ongtonba menne elsötétítenék a várost. Hát én soha sem hit­tem azt, hogy én egy Clark Gable vagyok, de ezt legkevésb- bé Vaszily vetheti a szememre, mert az bizonyos, hogy öt nem egy iparművész tervezte, akire még a mamája sem mondhatta azt, hogy “csecse baba”, de et­től eltekintve még akkor értel­mes ember lehetne, de nem az. Egészen kétségtelen, hogy ahol az értelmet osztogatták, ott ő nem volt jelen, amellett union szempőntból is jellemtelen. Tudom, hogy unalmas már ezeknek a szájhősöknek a la­punkban való szerepeltetése, de kénytelenek voltunk az adott esetben ezt a jellem sorozatot bemutatni róluk, hogy minden olvasó tisztában legyen azzal, hogy aki áruló, denunciáns a munkásmozgalomban, annak a szemében a sztrájktörés nem bűn, hanem kötelesség. OTTO A new yorki Szent István templomban a múlt héten egy féltucat legitimista kotholikus pap szent misét tartott Károly király megkoronázásának 25 éves évfordulója a 1 k a 1 mából, amely eseményről nagy cikkek­ben számoltak be az amerikai magyar lapok, köztük a Sza­badság is. Két hasábon keresz­tül áradozik az öreg napilap is a szimpatikus Otto “a magyar korona jogos várományossa”- ról. A papok is, a Szabadság is a Magyar Szövetség szószólói, amelynek Eckhardtal együtt az a be nem vallott célja, hogy ezt a munkanélküli ifjút juttassák a magyar nép nyakára. Hát én nem hiszem, hogy a magyar nép, bármennyire is utálja Horthyékat, ha egyszer módjában lesz azoktól megsza­badulni, hogy akkor újra Habs­burgokat begyen a nyakába, mert ez a legnagyobb akadálya volna a szomszéd népekkel való megbékélésnek is, akik nem kérnek a Habsburg monarchia vissza állításából. De nagyon rosszul nézne ki az a demokrá­cia, amelyet ez az ifjú Mussoli­nitól és Francotól tanult. Még jól emlékszünk arra, hogy a spanyol polgárháború idején, amikor Mussolini segítségével remélt vissza kerülni a magyar trónra — tanulmány utón volt Franco főhadiszállásán és a legnagyobb elismeréssel nyilat­kozott a spanyol nép gyilkassá- ról és a rendszeréről. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az ifjú egész életét az emigrációban tölti, mert a ma­gyar nép Horthy után nem ki­rályt fog választani. Nem fog eben gubát cserélni. HAGYJÁK MÁR ABBA A magyar lapok, amelyek Himler befolyása alatt állanak, most újra elővették a vörös he- ringet és rémitgetik a magya­rokat, hogy milyen veszélynek

Next

/
Thumbnails
Contents