Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-16 / 1215. szám
8 oíüa 1942 május 16. ü ÉRMUNKÁS A radikális sajtó és a rend elemei--------------,---Szabó Ervin “Társadalmi és pártharcok a 48—49-es magyar forradalomban” cimü könyvéből közöljük az alabbi tanulmányt, amely hiteles története és leirása a közel száz esztendős magyar forradalmi időknek. Ugy- érezzük, hogy annak gondos tanulmányozására mindazoknak a legsürgősebben szükségük van, akik nem tudják és nem akarják tétlenül nézni, hogy a magyar nemzet mikét használja ki az újabb alkalmát, hogy lerázza magáról az évszázados szolgaságát. Mint Szabó Ervin ebben az írásában is kimutatja minden eddigi tömeg megmozdulásnak megvoltak a maga forradalmárai, akiknek azonban cselekvései éles ellentétei voltak szónoklataiknak. Ha ezt a tanulságot és megkülönböztetést a magyar nemzet, de különösen a munkásság MA végre tudja hajtani, hisszük, hogy negyedszázados golgotái szenvedései után, mint szabad ember élhet a népek nagvcsaládjában. (Szerk.) (Folytatás) Nem három év múlva, hanem j már őszre beállt a változás. A nemzetgyűlés feloszlatása és az a körülmény, hogy Magyarország parancsnokságát Jelacsics- ra ruházták, egyszeriben lángra lobbantották a köztársasági eszme parazsát és októben 11- én megjelent az első lap, mely magát már a címében is köz- társaságinak vallotta. Az események során bekövetkezett aztán a dinasztiától való teljes elszakadás és a forradalmi kormány miniszterelnöke, Szemere utján május 2-án, «magát hivatalosan “köztársasági”-nak deklarálta, a lapok tehát nyíltan igy Írhattak: “Törekvéseink programja, harcaink feladata a demokratikus köztársaság minden fajta következményeivel.” Mindez azonban általánosan ismert dolog és inkább a politikai taktika, mint a politikai meggyőződések történetéhez tartozik. A köztársasági eszme azonban a forradalom első hónapjaiban mindenesetre egy csekély kisebbségnek volt hivatalosan perhoreszkált hitvallása, mely alig merészkedett a nyilvánosság elé. Amilyen óvatosak voltak követői ebben az irányban, olyan határozottan tiltakoztak minden kísérlet ellen, mely a “tiszta” demokráciát “szociális” mederbe akarta volna terelni. Az ország társadalmi szerke-1 zete mellett nem is volt várható, hogy a magyar radikalizmus még akár legszélsőségesebb túlzásaiban- is tultegyen a francia forradalmi kor “negativ” republikanizmusának azon fejlődési fokán, mely Lorenz Stein szerint “még semmi más, mint puszta királynélküliség. Egészen tisztán tudja, hogy mit nem akar, de teljesen homályos előtte, hogy mit akar.” Pozitív kifejlődéséhez minden előfeltétel hiányzott, elsősorban az ipari proletariátusra való támaszkodás lehetősége. Párisban és Berlinben, de még Bécsben is a republikanizmus kénytelen volt teóriáinak szociális következményeit levonni; Pesten a “tiszta” teóriára szorítkozhatott, mert nem kényszeritette alólról semmi nyomás, mig a maradiak a kommunizmust az ismeretes módszer szerint itt is mumusnak használták, hogy a haladópártiakat a demokráciától elidegenitsék. Ezért siettek megtagadni az összes köztársasági lapok eleve minden közösséget a kommunizmussal. “Az emberek egyenlőségét” — írja a Reform leső számábaoi — “nem birtokaik terjedelmi egyenlőséjgében (!) helyezzük,»hanem azon jogszerű és egyenlő méltánylatban, mellyel minden embernek, mint embernek tartozunk.” Ugyanígy szól a Radicallap: “Magánjogi tekintetben a kommunizmusnak ellent mondunk, s tiszteljük a tulajdont, mint az emberi társaság talpkövét....” “Miért féltek a köztársaságtól?”— kérdi egy másik lap. — Nem a javak közössége.... “ép ellenkezőleg, a királyságban van a heréknek jó dolguk.” Hasonlóképen a függetlenségi nyilatkozat után: “Mi az egyenlőség alatt nem értünk anarchiát, nem értünk kommunizmust. Mi e nagy eszmét.... következőleg értelmezzük: A társasági rendben semmi szabály ne «gátolja az egyének emelkedésének mozgalmait.” A magyar köztársaságban “a lehető legszélesebb bázisra fektetett szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméiből indulva ki, az olygar- chiák uralkodása, úgy mint egyes castáké lehetetlenné tétessék és a nép legyen egyedüli s kizárólagos ura önmagának.” Legmesszebb megy a “tiszta” republikanizmus hangsúlyozásában ebben a kérdésben is a már említett Horárik János, aki nagy buzgalmában azt az állítást kockáztatja meg, hogy Magyarországon “m a j dnem qsupa” földesur lakik és akik nem azok, távQlról sem élnek oly nyomorban, hogy kommunista elvek nálunk akár csak “képzelhetők” is legyenek. Habár következtetésében iga- za is volt az uralomra jutott politikai republikanizmus ezen szóvivőiének, másrészt mégis megállapíthatjuk, hogy a harcoló republikanizmus korszakának egyes küzdői a kommunizmus minden elutasítása mellett is több szociális megértést tanúsítottak. . * Égész Európa március előtti szocializmusára jellemző az eszmék és teóriák qavarossága. Semmiképen sem volt az oly mértékben a dolgozó osztály — egy osztály — sajátos ideológiája, mint például a forradalmi harcokban vagy manapság. Sokan nevezték magukat szocialistáknak, akik egyszerűen emberbarátok, filantrópok voltak és sokan a demokraták komi kisajátítottak maguknak :gyes szociális követelményeket. Legerősebb vonzóereje' volt ebben az időben a “munka szervezése” jelszavának, melyet Ledru-Rollin is felvett volt Ré-1 | íormejának programjában. Úgy látszik, hogy ezen francia szociáldemokrata nagy hatással volt több magyar demokratára. Ezek sem fogadták el sem a kommunizmust, sem a szociális forradalmat, ellenben elismerik a szocializmust, illetőleg a “munka szervezését.” Az inditóokot e nuance-hoz a párisi májusi felkelés szolgáltatta. Március ; Tizenötödike nem mulaszthatta el, hogy Blanc, Albert és Barbe ilyen “gyalázatosságai” ellen ne tiltakozzék; annál is inkább, mert viselkedésük megingatta a cikkíró bizalmát eszméikben. “Mi a munkarendesjés kérdésének a megoldását — írja Csernátoni — nem tartjuk ábrándnak, bár felőle ép oly kevéssé* vagyunk magunkkal tisztában, mint az eszme megpenditői. Mi az indítványt, kísérletet, nagyszerűnek és nem impraktikáblis túlzásnak tekintjük.... és — csalódtunk. Az eszme melletti harc csak eszköz volt magoknak a nagy munkás osztály rokon- szenvét megnyerni.... hogy a vagyontalan, dolgos népben magoknak egy roppant fizikai erőt biztosítsanak, melynek segélyével.... kezeikbe a hatalom gyeplőit ragadhassák és magok lelhessenek elnyomói a népnek, melynek elnyomott állapot ja felett álnok könnyet hullatá- nak.” Erről a “nem impraktikáb - lis” eszméről táplált zavaros fogalmaiknak ez a naiv bevallása nyilván más demokratákra is ráillett; de olyanok is akadtak, akik minden szocializmust elvetettek. Erre mutat a Radicallap junius 16-iki vezércikke, mely igy szól: “Noha a programmunkban kimondottuk, hogy ellene vagyunk a kommunizmusnak, s csak a szocializmust pártoljuk, mégis akadtak többen, kik az utóbbi nevétől megijedtek, azért szükségesnek látjuk, e fontos két kérdések iránt világosan nyilatkozni. Mi a kommunizmus ? Proudhon, a rendszeres kommunisták legújabbika, megfelel erre ezen alapelv felállításával, hogy a tulajdon lopás.... azaz minden vagyonnak a földön egy arányban kell felosztva lennie és ezt nevezik egyenlőségnek. Mi az egyenlőséget csak törvényes értelemben vesszük ... csak törvény előtti egyenlőséget követelünk, minél fogva helyeseljük, sőt magunkévá tesszük Dumas Sándornak mondását, ki kér- deztetvép, mi a kommunizmus? azt felelte: lopás! Miután tehát a kommunizmus nem egyébb, mint néhány ingyen élősdi imádsága, felőle annál kevesebbet szólunk ez alkalommal, miután ezt a magyar ész kellő megvetéssel fogadván, mellette nyíltan ki sem mert - még fellépni. A szocializmus alatt nem értünk egyebet, mint szabad összeszövetkezletet bizonyos célokra, mely által a szövetkezetek szükségei könnyeb ben és olcsóbban pótolhatók.’ Nincs semmi köze a munká ra való jog uj eszméjéhez az óriási költséggel felépítek nagy nemzeti dolgozóházak hoz, stb. “A status arra ren desen kötelezett nem lehet hogy mindenkinek munkát HALÁL A MUNKÁN Szallay Ambrus munkástársunknak, aki lapunk dívasója volt, igazi munkás halál jutott ki részéül. A munkán halt meg szivbántalmak következtében. 60 éves korában. Sopron megye, Fertő Szépiákon született. Hosszú éveket élt Amerikában és leginkább a betegsegélyzőben vett részt, azonban, mint öntudatos munkás sóvárgott egy jobb társadalmi rendszer után és saját belátása szerint igyekezett is tenni, fáradozni annak az érdekében. Egy 16 éves fiút hagyott hátra, akit vele együtt nővére, Mária gondozott sok éveken keresztül. Szallay József fivére és családja, valamint So. Benden lakó unokanővérei voltak legközelebbi rokonai, de a munkás betegsegélyzőben végzett munkálkodása sok barátot szerzett, akik között legközelebb állt hozzá Kovács Gábor, mint barátja és elvtársa. Az Ínséges évek őt is súlyosan érintették és az utóbbi években a városnak dolgozott,, ottan érte utói a halál is. Temetését igazi munkás szellemben intéztük el, ámbár a háborús munka miatt, nehéz volt szónokot kapni. Visi munkástárs búcsúztatta el a halottat úgy a temetkezési intézetben, mint a temetőben. Visi munkástárs a neki felajánlott idővesztességért a tiz dollárt ezúttal is a Bérmunkásnak juttatja. Detroit, 1942. május. Tudósitó. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. A. Alakszay, Akron 2.00 Mrs. J. Bischoff, Akron 2.00 Mrs. J. Deák, Akron....... 2.00 Mrs. L. Decsi, Akron..... 2.00 jMrs.özv. I. Farkas, Akron 2.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 2.00 Mrs. Wm. Fay, Akron ... 2.00 Mrs. P. Kern, Akron....... 2.00 Mrs. G. Rauch, Akron.... 2.00 Mrs. J. Schwindt, Akron.. 2.00 Mrs. J. Vizi, Akron....... 2.0C Mrs. J. Fodor, C. Falls 2.0C Mrs. Mary Mayer, Phila 2.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 2.00 Mrs. St. Török, Atl. City 2.00 Mrs. E. Kovách, Clev.... 2.00 Cleveland és Kerülete PIKNIKET tartanak a Bérmunkás olvasói és a magyar nyelvű ipari unionisták a gyönyörű bed- fordi KALO farmon JUNIUS 7-én, vasárnap. A tánczenét az előnyösen ismert TAMÁ- SOVICH akroni zenekar fogja szolgálni. Belépő jegy ára 35 cent. szerezzen, hanem kötelessége megszüntetni minden oly intézkedést, mely a munkához jutást gátolhatná, igy ezelőtt a legénynek ugyanazon városban egy mestertől a másikhoz menni nem volt szabad! ez önkény, ez zsarnokság, le vele....! (Folytatjuk)
