Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-05-16 / 1215. szám

1942 május 16.

iránt és a helyzet változásával meg van a remény annak fejlődésére.

Havel és Duschek munkástársak hasonló jelentéseket tesznek, Havel munkástárs meg említi, hogy Passaic környékén Refy munkástárs végzi az agi- tációt, aki szintén a munkakörülményei miatt nem jöhetett el az érekezletre.

New Yorkból: Nagy József, Fishbein és Feczkó munkástársak tesznek jelentést. Bejelentik, hogy egyes munkástársak kivonták magukat a mozgalmi munkákból, akik a háborúval szembeni álláspontunkat nem helyeslik. Viszont egyesek más okokat találtak a visszavonulásra. Mozgalmunk azonban hozzá van edzve az ilyen akadályokhoz és úgy a helyiségünk föntartását, valamint lapunk támogatásának nehéz munkáját eddig még sikerrel oldottuk meg. Ezen bajokhoz még hozzá járult az is, hogy egyes munkástársak vidékre mentek el, igy helyettük is nekünk kell végezni a munkát. Ez a zavaros világhelyzet is változni fog és biztos az, hogy akik igazi harcosai és megértői az IWW-nak, azok megtalálják helyeiket ismét a mozgalomban, mig azok akik csak ürügynek használták ki az adott helyzetet, úgy sem jelentettek komoly forradalmi erőt a mozgalomnak. Az előfizetések terén Feczkó munkástárs jelenti, hogy néhány kivételével az összes előfizetések rendben vannak, sajnos azonban, hogy ez nem mondható azon közeli vidékekre, ahonnét nincs jelen még küldött sem az értekezleten.

A jelentéseket még Török munkástárs egészíti ki, aki a floridai helyzetről tesz jelentést és azon reményének ad kifejezést, hogy lehetséges lesz a Bérmunkás részére kisebb összejöveteleken anyagi eredményeket is elérni.

A jelentések tudomásul vétele után a sajtó és a szervezés ügyét tárgyalta az értekezlet.

Határoztatott, hogy a Bérmunkás előfizetési ára NE emeltessék föl, hanem a drágaság folytán bekövetkezett nagyobb kiadások fedezésére egy általános gyűjtés inditassék és a Bérmunkás olvasói önkéntes adományaikkal adják össze a különbözetet. Ez a gyűjtési akció julius hónapban legyen, vagy előbb, de ne legyen ugyan azon időben, amikor az országos sorsolás lesz.

Az értekezlet tárgyalva a Bérmunkás standeken való elhelyezését, megállapítja, hogy azzal már többször próbálkoztunk New Yorkban, de nem járt eredménnyel. Határozva, hogy egyenlőre néhány standre kivisszük a Bérmunkást és ha eredményt látunk, azután minél több standen elhelyezzük a Bérmunkást.

Határozva, hogy egy sablonos levél legyen kiküldve a BérBÉRMUNKÁS

3 oldal

munkás azon olvasóinak, akik több mint hat hónappal hátralékban vannak. Ha nem válaszolnak, illetve nem rendezik előfizetésüket, a lap további küldése szüntettessék be a részükre..

A lap támogatásának tárgyalásánál felolvastatott az akroni Női Gárda üdvözlő levele, melyet az értekezlet a legnagyobb elismeréssel fogadott. Mivel azonban munkástársnőjnk nagyobb része nincs jelen, egy Női Bizottság választatott, akik házi agitációval fogják fölkeresni a New York és környéki nőket az Akroniak példájának a követésére.

Hosszasan tárgyalva a Bérmunkás szellemi iránya a háborús helyzettel szemben. Felolvasva a clevelandi kerületi értekezlet határozati javaslata, melynek egyes pontjait többen nem tartanak helyesnek. A felszólalók közül egyesek az IWW múlt háborúban elfoglalt álláspontját tartanák helyesnek a jelenben is. Egyesek viszont a Bérmunkás állásfoglalását tartják az egyedüli logikus forradalmi iránynak, annál is inkább mert az egyetemes szervezet ipari kontrollal bíró localjainak szerződéseik vannak a defense iparokban. Ha tehát a volt háborúban elfoglalt álláspontunk szerint akarnánk eljárni, úgy ezekben az iparokban tiltakozó sztrájkokat kellene elrendelni.

E kérdésben az értekezlet nem hoz határozatot, hanem az országos értekezletre bízza a döntést. Azon ideig azonban, mivel a Bérmunkás olvasóinak nagy többsége még nem tagja az IWW-nak, de nagyobb részt mégis ők tartják fenn a Bérmunkást, az értekezlet illőnek találja a, Bérmunkás olvasóit megkérdezni, hogy helyesnek, vagy helytelennek tartják a Bérmunkás irányát a háború kérdésével szemben.

Az értekezlet kimondja, hogy a Bérmunkásban egy vélemény mondó szelvény legyen közölve, melyen az olvasók mellette vagy ellene nyilatkozhatnak és közben esetleg propaganda is lehet a lapban mindkét részről. A- beérkezett megnyilatkozások arányában az országos értekezlet döntse el a Bérmunkás jövő évi irányát. Ez a legszélesebb demokratikus eljárás, egyben alkalmat is fog adni a Bérmunkás terjesztésére is.

Az értekezlet mellette van, hogy a Bérmunkás Naptár legyen kiadva az 1943. évben, minden újítást azonban mivel még akkor is van elég idő, szintén az országos értekezlet intézzen.

Az ebéd és egyben vacsora délután 3 órakor történt meg, Becker és Rothberger munkástársnők készítették el, mely valóban nagyon ízletes volt.A gyü- lésvezető munkástárs megemlítette, hogy akik a költségekhez hozzá akarnak járulni tegyék azt meg és az esetleges fönmaMUNKA KÖZBEN

"(gb) ROVATA"

KÉT KIS TÖRTÉNET

Mostanában gyakran összejö-i vök két magyar munkással, — amiben ugyan semmi különös nincs, mert itt annyi a magyar, hogy az a bizonyos feldobott kő, amikor leesik, hát honfitársat talál, — de ami felemlitésre méltó az, hogy mindkettőnek életében van egy nagyon emlékezetes epizód, amit nekem elbeszéltek és amit itt meg akarok örökíteni.

Bárha az elbeszélt dolgok szinte hihetetlen számba mennek és sokan túlzásnak fogják mondani, én mindkét munkást szavahihető embernek tartom s annál inkább hitelt adok történeteiknek, mert már másoktól is eleget hallottunk hasonló dolgokról s engem inkább az lepett meg, hogy az a bizonyos epizód milyen különböző módon hatott a szóbanforgó két munkás életére.

Mindkét munkás fiatal korában belekerült a magyarországi szakszervezeti és szocialista mozgalomba. Az első világháborút végigharcolták, majd bekerültek a vörös hadseregbe is. A Magyar Tanács Köztársaság bukása után mindkettőt elfogták és.... De jobb lesz, ha itt már külön fogjuk a történeteket.

Az első munkás, akit röviden nevezzünk csak “A” betűvel, a j repülő osztagnál szolgált. A románok gyors előretöréséről már ! csak akkor értesült, amikor 1 azok Gödöllőre értek. “A” nem tudott menekülni és többed magával a románok fogságába került, akik aztán átadták őket a magyar fehéreknek.

A Horthy legények az elfo- gottaknak ezt a csoportját a Moson utcai gyűjtő fogházba vitték, ahol 33 napig tartották őket és mint “A” mondotta: “A 33 nap. alatt enni ugyan nem sokat kaptunk, de ütleget annál többet. Csaknem egész nap vertek bennünket. Mezítelenre vet- kőztetve rajcsurba fogtak, mint a lovakat és ostorral kergettek körös-körül, migcsak össze nem estünk.”

“Egyszer egy vizeskötéllel fejen vágtak, amitől a fejemen nagy daganat támadt. Ezt a daradt összeget a Bérmunkás lapunkhoz juttatjuk. Vo 11 a k egyes munkástársak, akik meglepően mélyen a zsebbe nyúltak és pár perc alatt kereken 50 dollár jött össze. Ezután a new yorkiak bejelentették, hogy az értekezlet minden költségét a csoport fedezi, igy tehát az 50 dollárt a Bérmunkás javára küldtük be.

Ezekután az értekezlet a legjobb hangulatban véget ért.

Havel Imre,

gyülésvezető.

Szigeti Ernő,

jegyző.

ganatot aztán puskatussal verték laposra, nehogy meglássák rajtam. Harmadnap már egy piszkos kis sapkát kerítettem, hogy eldugjam a fej sebeimet. De akkor meg azért vertek fejbe, mert sapkát mertem viselni.”

ÖSSZEÉGETTÉK A TESTÉT

A másik munkás esete,— akit jelöljünk “B” betűvel, any- nyira hasonlít ehhez, hogy szinte megerősiti az elbeszélés hites voltát. “B” is végig kato- náskodta az első világháborút és aztán előbb a Károlyi köztársasági, majd pedig a vörös hadseregbe került. Az összeomlás után őt is elfogták és a fehér banditák kinzótermébe vitték. Neki is kijutott a naponkénti elverés, amelyet csak akkor hagytak abba, amikor már eszméletlenül esett össze. De az ő esetében a szadista terror vitézek bizonyára a Dózsa idejére gondoltak, mert több esetben összeégették a testét. Különös kéjjel nyomták az égő szivarokat a “B” mezítelen testére, tanúskodván állati aljasságukról.

Mindkét epizód a Horthy uralom dicstelen születési évében történt. Számos ilyen történetet beszéltek él a megkinzottak, vagy szemtanuk, eskü alatt vallomások keretében. Két ilyen történettel több vagy kevesebb már nem igen számit. A mérleg már régen megtelt csordulásig.

És most jön, ami a két történet elmondását aktuálissá tette. Az elmondott történetet “A” így fejezte be: “Bizony nekem elég volt az a megverés. Azóta én nem veszek részt semmiféle munkásmozgalomban, még csak gondolni sem akarok rá. noha tudom, hogy szükséges. Én azonban mindig csak arra a szörnyű kínzásra gondolok.”

Ezzel szemben “B”, akit ösz- szeégettek és csaknem halálra vertek, éppen az ellenkezőjét mondja. Soha el nem tudja felejteni a kínzást és minden gondolata azon van, hogyan lehetne visszaadni. Ennek megfelelőig élénk részt vesz a munkás- mozgalomban, megtesz mindent ami tőle telik a Horthy pribékek letörésére.

Azt tartja, hogy akik őtet megkinozták ma is híven szolgálják a magyar uralkodó osztályt, amely szövetségre lépett Hitlerrel. így most közelgünk ahhoz az időponthoz, amikor a szadistákat az uraikkal egyetemben számon lehet kérni Jó lesz tehát nem felejteni, hanem éppen ellenkezőleg, most kell csak igazán emlékezni.

Bevallom, hogy a két munkás között nekem csak “B” imponál, mig “A” meghunyászko- dását és elbuvását gerinctelen- ségnek tartom. Ha mindenki úgy gondolkodna, akkor mindig (Folytatás a 7-ik oldalon)

IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése