Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-16 / 1215. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 május 16f BÉRMUNKÁS * (WAGE WORKER) * HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........v. 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Munkáslakásokat kérünk (gb) Az amerikai háborús erőfeszítést nagyban hátráltatja a mind nagyobb méreteket öltő lakáshiány. A háborús iparok nagy munkástömegeket vontak be a városokba a farmokról és a vidéki kisebb városokból és ez az óriási munkástömeg természetesen nem talált elegendő lakásra s igy a nagy ipartelepek környékén igazi lakásínség tapasztalható. Különösen érezhető ez a lakásínség a Detroit-Cleveland- Pittsburgh környezetben, ahol a hadiipar gyárainak százait találjuk. A megnagyobbított üzemek részére összesereglett munkások nem tudnak lakásokhoz jutni és sok helyen az autókhoz akasztott “trailer”-ekben laknak vagy pedig a depressziós világra emlékeztető “Hooverville” kunyhókból álló telepeket tá- kolnak össze. Természetesen az ilyen "lakások nélkülözik a legelemibb higéniai- felszereléseket és ez az állandósított cigány élet aláássa a munkások egészségét. Az uj lakások építése lassan halad. De nem is haladhat gyorsan mert úgy az építőanyagban, mint a munkaerőben hiány van. Ezeket lefoglalták a hadifelszerelést készítő iparok, így semmi remény nincs arra, hogy a lakásínség a háború folyamata alatt enyhüljön. Még jól emlékszünk, hogy midőn Washingtonban hasonló lakásínség állt be, Roosevelt elnök felszólította a város parazitáit, hogy adják át a helyet a kormány alkalmazottaknak. De mindenki elismeri, hogy a hadiiparok munkásai is éppen olyan, vagy még fontosabb funkciót végeznek, mint a washingtoni irodai alkalmazottak. így egész természetes volna, ha A PARAZITÁKRA VONATKOZÓ ELMÉLETET A TÖBBI VÁROSOKRA IS KITERJESZTENÉK. Mert amig a fegyvereket készítő munkások kunyhókban laknak, hat vagy nyolc személy összezsúfolva egy-egy kis szobában, addig midezen városok úgynevezett úri negyedei tele vannak olyan kastélyokkal, amelyekben 6 vagy 8 szoba jut egy- egy személyre. Eltekintve attól, hogy ez mennyire ellenkezik a demokrácia fogalmával, már csak praktikusság szempontjából is rá kellene kényszeríteni az ily háztulajdonosokat, hogy lakásaik egy részét a hadimunkásoknak engedjék át. Igaz, hogy a jelenlegi tulajdonosoknak esetleg nem igen tetszene az olajos munkásruhában járó “albérlők” jelenléte, de nem volna épen szükség arra, hogy a tulajdonosok maguk továbbra is a lakásokban maradjanak. Ha nem szívelik a munkások jelenlétét, esetleg kiköltözhetnek a garázsba, vagy akár- hová, ahol helyet találnak. VÉGRE IS MOST MUNKÁSOKRA ÉS NEM PARAZITÁKRA VAN SZÜKSÉGE AZ ORSZÁGNAK. Mert mégis csak nagyon különös az a demokrácia, amelyben a hasznos dolgot végző munkásoknak nem jut lakás, de az ingyenélők kastélyokban laknak és aztán azt követelik a lakás- talánoktól, hogy éjjel-nappal dolgozzanak, a harctereken meg életüket áldozzák azért, hogy a paraziták továbbra is megtarthassák kastélyaikat. A jövedelem korlátozása (gb) Roosevelt elnöknek azon ajánlata, hogy az Egyesült Államokban az individuális tiszta jövedelem ne lehessen nagyobb évi 25,000 dollárnál, óriási megdöbbenést váltott ki az országot eddig hraló, kizsákmányoló osztály körében és azoknál, akik ezen osztály asztalmorzsáiból éltek. Noha számítottak valami korlátozásra, de ez a drasztikus limitálás, mint villámcsapás érte őket és most látszatra szinte kábultan terültek el, De csak látszatra, mert a gondosan figyelők már láthatják azt a nagymérvű előkészületet, amivel meg akarják akadályozni, hogy ebből az ajánlatból törvény legyen. Mert az tény, hogy ha Rooseveltnek ezen ajánlatát valóban törvényerőre emelik és a gyakorlatban is keresztülviszik, akkor ez nagyobb, gyökeresebb, valóban forradalmibb változást fog előidézni Amerika életében, mint akár a rabszolgaság felszabadítása, sőt nagyobbat, mint j az 1776-os gyarmati forradalom. És az is bizonyos, hogy az amerikai tőkégek, akik eddig sem kedvelték valami nagyon Rooseveltet, a közel jövőben olyan éles támadást fognak ellene indítani, aminőhöz eddig még Amerika történetében nem volt példa. Tekintettel azonban a háborúra, a támadás burkolt lesz és hazafias mezbe öltöztetik. El fogják nevezni az elnököt diktátornak, bolsevikinek, meg ki tudja minek, csakhogy befolvasát aláássák. Mert annyi bizonyos, HOGY AZ AMERIKAI TŐKÉSEKET ILYEN CSAPÁS MÉG NEM ÉRTE, MINT ÉRNÉ A JELZETT AJÁNLAT KIVITELÉVEL. Nem azért, mintha évi 25,000 dollárból nehéz lenne megélni, hanem azért, mert A TŐKÉS TERMELÉS TERMÉSZETE, HOGY A PROFIT EGY RÉSZÉT ÚJABB BEFEKTETÉSBE HELYEZIK. Ez az újabb befektetés adja meg a természetes növekedést és tartja fenn magát a rendszert. A jövedelem megszabott korlátozása azonban megszüntetné az újabb befektetésre vezető alkalmat és indító okát, — az újabb, magasabb profit harácsolási alkalom szerzését. Ugyanakkor az elnök sürgeti, hogy az adóságokat ki kell fizetni. Különösen áh ez azon munkásokra, akik házakat vettek, de nagy teher van rajtuk. Most, hogy munkaalkalomhoz jutottak, kifizethetik a mortgageokat. De ugyanakkor ezen adóságok a tőkepénzesek jövedelmét szaporítják, amelyeket viszont az állam elvesz tőlük, amint eléri az évi 25,000 dollárt. De képtelenek lesznek a tőkések olyan nagy személyi szolgasereg eltartására is. Nem igen tarthatnak nyári meg téli kastélyokat a rendes városi lakásaikon kívül. Ezzel leesik a száma azon csoportnak is, amely a gazdagok asztalmorzsáiból él és, amely csoport mindenkor erős támogatást nyújtott nekik. A nagy jövedelmek beszüntetése bezárja a paraziták hírhedt dőzsölő helyeit, végetvet a nagybani hazárdirozásnak. Mi lesz például a börzével, ahol százezreket nyertek és vesztettek? íme néhány olyan dolog, amire rámutathatunk, arra az esetre, ha a 25,000 dolláros Imitációból valóban törvény lesz és érvényesíteni is akarják. De ami még ezeknél is fontosabb, az az, hogy EZ A LIMI- TÁCIó SEBET ÜT A MAGÁNTULAJDON EDDIG SÉRTHETETLENNEK TARTOTT HAMIS ISTENSÉGÉN. Washingtoni Tükör (Folytatás az 1-ső oldalról) támogatást kap a nagy tőkésektől. Ezt biznyitja az, hogy a Detroit Industrial Bank Building 20. emeletét teljesen lefoglalta irodáinak. Azt állítja, hogy szervezetének 3 millió tagja van, ami természetesen nem igaz. Ez csak azoknak szól, akiktől pénzt harácsol ki. Az irodában a lányok egész légiója dolgozik, küldik szét a propaganda anyagot különböző postai lisztákon. Legutóbb például szétküldözték Mrs. Elizabeth Diliing “Red Network” cimü könyvét. Ebben a könyvben Mrs. Diliing úgy Rooseveltre, mint a legtöbb magasrangu kormányhivatalnokra ráfogja, hogy kommunisták. Egyébiránt Mrs. Diliing szoros összeköttetést tartott fenn az árulásért elitéit Laura Ingals röpülő nővel és George Sylvester Viereck Íróval. így lassacskán nyilvánosan leleplezik ezt az egész náci csoportot, akik éveken át szoros együttműködésben, berlini utasításra űzték itt gaz mahináció- jukat. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban •— dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
