Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-09 / 1214. szám
1:942 május 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal A radikális sajtó és a rend elemei Szabó Ervin “Társadalmi és pártharcok a 48—49-es magyar forradalomban’’ cimü könyvéből közöljük az alábbi tanulmányt, amely hiteles története és leírása a közel száz esztendős magyar forradalmi időknek. Ugy- érezzük, hogy annak gondos tanulmányozására mindazoknak a legsürgősebben szükségük van, akik nem tudják és nem akarják tétlenül nézni, hogy a magyar nemzet mikét használja ki az újabb alkalmát, hogy lerázza magáról az évszázados szolgaságát; Mint Szabó Ervin ebben az Írásában is kimutatja minden eddigi tömeg megmozdulásnak megvoltak a maga forradalmárai, akiknek azonban cselekvései éles ellentétei voltak szónoklataiknak. Ha ezt a tanulságot és megkülönböztetést a magyar nemzet, de különösen a munkásság MA végre tudja hajtani, hisszük, hogy negyedszázados golgotái szenvedései után, mint szabad ember élhet a népek nagycsaládjában. (Szerk.) (Folytatás) ' első napok heve a vidéket is magával ragadta, alig két hónappal a lelkes márciusi .napok után Hevesmegye felszólítja a többi megyéket és törvényhatóságokat, hogy tiltakozzanak a pesti fiatalság “holmi proletariátus club és egy pár lázongó litterátus és rebellis ember” uralma ellep, akik “a muszka vagy ausztriai kormány kezére akarják játszani a népet és a minisztériumot merik gáncsolni.” Kiderült, hogy a márciusi ifjúság elvesztette a kontaktust a nemzet többi részével, hogy messzebb ment, mint ameddig a nemzet őt követni hajlandó volt. így tehát nagyon is érthető, hogy a határvidékekről jövő első riasztó hírekre a radikálisok ingadozó csoportja a kizárólagos nemzeti programm hoz szegődött. “ A haza veszélyben van” felkiáltás lett a jelszó, mely a minisztérium barátait és ellenségeit kibékítette. “Az ily szavak — Írja Vasvári — rögtön egyesülést parancsolnak Veszély idején a nemzet erejének meg nem kell szakadni. Mikor Franciaországot külellenség fenyegette a nagy forradalomkor: egybeolvadt minden jó honfi és kötelességét teljesítette.... Mert minden pártkérdés felett áll a nemzetegység.” Számra csekély és erőben kicsiny volt azoknak a demokratáknak csoportja, kik a nemzeti egység apostolainál nem kevésbbé lángoló hazaszeretetükben ezt az épen olyan hőn óhajtott egységet a demokratikus követelmények teljesítésével, a feudalizmus összes maradványainak kiirtásával akaraz építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo........ 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield...... 6.00 J. Kollár, Cleveland........ 6.00 Jos. Geréb, Cleveland 12.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 4.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron................. 12.00 J. Farkas, Akron..........12.00 J. Pataky, Brooklyn........... 8.00 J. Duschek, Nutley............. 12.00 M. Danka, Cleveland .... 5.00 A. Molnár, Cleveland....... 12.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga...... 10.00 J. Horváth, Chicago........... 5.00 ták valóra váltani. A fönt említett Népelem és Radicallap voltak újságjaik, vezetőik pedig a két Madarász testvér. “Egyenlőségi Klub” néven szervezkedtek, mely clubnak állítólag több, mint ezer tagja volt, köztük vagy harminc képviselő. De sem sajtójuk elterjedése, sem föllépésük módja az országgyűlésen, sem pedig a dolgok tényleges fejlődése nem mutatnak arra, hogy a tagok legnagyobb része egyszerű “Mitlau- fer”-nél több lett volna. Az Egyenlőségi Klub programm j át Petőfi szerkesztette, egyike azon keveseknek kik hősi halálukig egyetlen pillanatig sem, ingadoztak demokratikus radikalizmusukban. Minthogy oly kevesen voltak, akik a programm követelményeinek megvalósításán munkálkodtak, úgy, hogy a nemzetgyűlés törvény- hozását alig befolyásolhatták, e programm a forradalom demokratikus eredményeinek értékeléséhez kellő mértékül szolgálhat. A programm igy hangzik: “A március 15-én kimondott nagy szavak elhangzot- tanak. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi valósággá nem lettek. Sőt inkább a külön kasztok merészebben ütik fel fejeiket napr ól-napra. A március 15-én Pesten kivívott sajtószabadságot a pozsonyi nemesi gyűlés zsarnoki sajtótörvényei által meg bukta tá.._. A március 15-én Pesten kimondott polgári egyenlőség elvét a pozsonyi nemesek gyűlése a különféle osztálykategóriák fönhagyása által paralizálta. A müveit Európa újjáalakulásának alapeszméi tehát, melyeket a francia nemzet februári forradalmakor kimondott és mi a pesti eszmeforradalomban mag unkává tettünk.... nálunk mind máig csak név, de nem valóság. Az osztályuralkodás mai napig fönnállván, a nép folyvást politikai proletariátus- ságban tengődik. Alulírtak azt hisszük, hogy március 15-én nem azért tűzte ki Magyarhon fővárosa a forradalom zászlaját ama szent elvek mellett, hogy azok valósággá ne érleltesse- nek és minden a régi állapotba visszasülyesztessék. Meg vagyunk győződve, hogy mint minden államnak ezentúl, úgy a magyarnak is csak úgy leend jövendője, ha a nép szó tiszta, fertőzetlen értelmében b e h elyeztetik azon jogaiba, melyek őt isteni és természeti törvények szerint illetik, s melyekből mind e mai napig ki van zárva.... Ezeknél fogva.... egyesültünk avégre.... hogy törvényes eszközök által.... a szabadság, egyenlőség, testvé- riség-nek életté valósulását előmozdítsuk. Egyesültünk a valódi és feltétlen, minden kauciótól ment sajtószabadság kivívására. Egyesültünk a semmi kategóriák, semmi éensus által ki nem játszott nép jog kiküzdésére. Egyesültünk az ember és ember, polgár és polgár között osztályfalakat fentartó előítéletek ostromlása- és ledöntésére. Egyesültünk a nyelvi különbözéseken alapuló idegen-1 kedések elenyésztésére, ennélfogva társulatunk bár- piily nyelvet beszélő honpol-1 gárt, a szabadságügy közös! érdekénél fogva, mely csak! kölcsönös egyesülés utján kiegyenlíthető, szívesen Iáit tagjai közt.” i A “tiszta demokrácia” ezen programmjában feltűnik a re-j publikanizmus kérdésében való állásfoglalás hiánya, tekintve, hogy a demokrácia balszárnyá-! nak, “vörös republikánusok” i elnevezése Magyarországon is széliében dívott. Egészen bizo-j nyos, hogy az Egyenlőségi Klub vezetőinek egy része őszinte ' köztársasági érzelmű volt. De az általános felháborodás, melyet Petőfinek március végén' megjelent “A királyokhoz” ci-' mü költeménye az egész or-! szágban keltett, óvatosságra intett. A választás közeledtére először Március Tizenötödike j jelenti ki, hogy “nálunk ezen eszmék csak tisztán doktrínák”, melyeket túllépni igen veszélyes volna, mert “népünknél úgy látszik a royalizmus valóságos vallás.” Röviddel utána a radikális párt hivatalos sajtószervei is a doktrínák birodalmába utasitották a köztársasági eszmét. “Az a kérdés,” — Írja például a Reform — “monarchiánk legyen-e vagy repub- likánk? úgy hisszük még nálunk nem is létezik, annyira részint megszoktuk a monarchiát részint meg vagyunk győződve annak szükségességéről.” Ez a nyilatkozat válasz volt a Radi- callapnak a Reform elleni támadására, hogy a radikalizmust azonosítja a köztársasági eszmével. Még Petőfi is kénytelen volt, mikor képviselőnek föllépett, elvi álláspontjának föntartása mellett a monarchia lét- jogosultságát Magyarországon elismerni. (Nyilatkozata jellemző úgy az általános hangulatra, mint az ő naiv becsületességére. “Ami a királyokhoz címzett versemet illeti, mely népszerűtlenségem fő oka, az a republicanizmus első nyilvános szava volt Magyarországon és határtalanul csalatkoznak azok, akik azt hiszik, hogy az utolsó is egyszersmindt. A monarchia Európában végefelé jár; a mindenható Isten sem mentheti meg többé. Ha valamely eszme világszerüvé lesz, előbb lehet magát a világot megsemmisíteni, mint belőle az eszmét kiirtani. És ilyen most a republika eszméje. Azonban a monarchiának van még jövendője nálunk, sőt mostanában elkerülhetetlen szükségünk van rá, ezért nem kiáltottam ki a re- publicát, nem lázitottam —mint rám fogják — csak megpendítettem az eszmét, hogy szokjunk hozzá. Ennél többet tennem esztelenség lett volna, eny- nyit tennem a haza és az emberszeretet kényszeritett a magam föláldozásával is....”) Mandátumhoz azonban igy sem jutott és már július 1-én, a következményekkel nem törődve megírta barátjának, Arany Jánosnak: “... hohó, három esztendő múlva egészen más lesz; most azt mondják: ez republi- cánus, ez nem kell! — a következő választásoknál majd azt fogják mondani: ez nem republikánus, tehát nem kell.” , (Folytatjuk) 18 S ZÁZALÉKKAL CSÖKKENT AZ IDEGENSZÜLETÉ- SÜ FEHÉR LAKOSSÁG A statisztikai hivatal legújabb kimutatása szerint az ide- . genszületésü fehér lakosság száma az Egyesült Államokban 1930 és 1940 között 18 százalékkal csökkent. A statisztikai hivatal szerint az idegenszületésü 1 a kosság csökkenésének két fő-oka van. Az egyik, annak tulajdonítható, hogy az elmúlt tiz esztendő alatt a bevándorlás a minimumra csökkent. Ez viszont a bevándorlási törvények megszigorítására, az európai kormányok szigorú kivándorlási redszabá- lyaira és a harmincas évek súlyos gazdasági pangására vezethetők vissza. 1940-ben a statisztika 11 millió 419 ezer 138 idegent mutat ki, mig 1930-ban 13,985,405 idegenszületésü egyén lakott az országban. Állampolgári h o v atartazás szerint az 1940-i népszámlálás jelzi, hogy az idegenben születettek közül 63.5 százalék, tehát 7,250,252 egyén honosodott, mig 825,072 egyén nem szolgáltatott adatot állampolgárságára vonatkozólag és ezek minden bizonnyal idegenek. Ily módon az 1940. fehér idegen születésűek teljes létszáma 4,168,886 egyénre tehető. A legtöbb idegen New York államban él: 820,439 s ezt követi Illinois: 699,742 idegennel, mig Pennsylvaniában az idegenek száma: 646,759. A DRÁGASÁG ELLENI KÜZDELEM (Folytatás a 3-ik oldalról) takarításai, amelyeket a hadi gépezet finanszírozására a kormánynak kölcsönöz|iek, olyan pénzben fognak visszatérittet- ni, amelyben minden dollárnak ugyanolyan vásárló ereje lesz, mint amilyen a megtakarítás idejében volt. “A ritkább árukat nemcsak azok fogják megkapni, akiknek a legtöbb pénzük van, de mindenki, gazdag és szegény egyaránt, egyforma arányban juthat hozzájuk — méltányos áron.”
