Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-02 / 1213. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 május 2. A munkások hátrálása több követelésre bátorítja a munkáltatókat A TÚLÓRÁZÁSÉRT ÉS ÜNNEP NAPI MUNKÁÉRT JÁRÓ KÉTSZERES DÍJAZÁS FELADÁSA, A LEGÉRZÉKENYEBB HÁTRÁLÁS. — A VEZÉREKNEK SIKERÜLT BELEEGYEZÉST NYILVÁNÍTANI, AZONBAN A MUNKÁSOKAT KORÁNTSEM ELÉGÍTIK KI A NYILATKOZATOK. — Az Industrial Workers-ből — A folytonos nyomás alatt az autó ipar munkásai végül is beadták derekukat és feladták a keservesen kiharcolt eredményeket. Beleegyeztek, hogy ünnepnapi és egyébb hétvégi túlórázásért csak rendes fizetést kapjanak. Azonban még ezide- ig nincsen semmi látszata annak, hogy az igazgatóság nagy fejű tagjai is lemondtak volna zsíros jövedelmük egy részéről. Az utóbbiak pedig, mint ismeretes többet kapnak még most is a kelleténél. Még hozzá nagyon kétes teljesítményért honorálják őket, mig a hasznosan termelőket a legvégsőkig kiakarják szipolyozni. Tagadhatatlan, hogy a munkások végzik az ország védelmében a legmesszebbmenő hasznos munkát és mégis azoktól vonják meg verejtékes munkájukért járuló jogos díjazást. Vessünk csak egy pillantást azoknak a jövedelmére, akik a munkásoktól irigylik a néhány dollár többletet és azonnal tisztában lehetünk a “jó” hazafiak szándékaival. Például a General Motors elnöke C. E. Wilson a következő díjazásban részesült a korporációnak nyújtott szolgálataiért 1941-ben, melyet a részvényesek gyűlésén március 31-én hoztak nyilvánosságra: Tényleges munkabér és igazgatói díjazás $149,803; bonusz 4500 részvény után egyenként 40 dollárjával $180,000, vagyis összesen 229 ezer 803 dollár. Tehát több mint egy negyed millió dollár egyetGallifet vérengzései után megint az emberiség szive lett. Jön a böjtje most is a mai reakciós lakomának! 1918-ban nagyot lendült a sors kereke. Akkor nem igen értettük lendülése szándékait és a történelem hivó szavát!.... Most azért Írja a vargabetűt az egész világon, hogy jobban megértsük szándékait és saját feladatainkat. A népek sorsának kovácsai Európában a földalatti búvóhelyeken várják, hogy mikor üt az óra? Most már felkészülten várják azt a várva várt órát! Hol lesznek a germán és olasz csepürágók, amikor ütni fog az az óra?! Amikor legsötétebb az éjszaka, akkor van a legközelebb a ragyogó, világitó, melegítő, életfakasztó nap felkelte! Fel hát a proletár szivekkel május reggelén!....--------- J len egy esztendő leforgása alatt. Vagyis képletes hasonlatot említve, egy munkásnak az esztendő minden hetén pontosan kiutalványozott és el nem költött 50 dolláros fizetése közel 90 esztendőn keresztül rúgna ilyen összegre. De még ez sem volt Mr. Wilsonnak az a csekély jövedelme, amiért nincsen neki tejbe aprítani valója, hanem részvény jutalék fejében még rongyos $77,087,50-t kebelezett be, tehát összesen hozzávetőleg valami 175 munkásnak ötven dolláros heti és évi keresetét. Ezért a nyavalyás közel félmillió dollárért aztán érdemes hazafiasán követelni a nyomorgó munkástól, hogy mondjon le az őtet megillető többlet keresetről. NEM NÉLKÜLÖZIK A ROSTÉLYOST Azonban még a fenti díjazás is csak egy »savargónak dobott alamizsnához! hasonlit, ha figyelembe vesszük, hogy az igazgató-tanács elnökének Alfred P. Sloan-nak kerek kétszázezer dollárt fizettek az ő személyes követelésére ugyan, de a részvényesek meg nyugta- tására kijelentette az igazgatói tanács, hogy a- bonuszról önként lemond. De hiszen arra neki nem is volt szüksége, hogy a bonusz vályúban turkáljon, mert már előzőlég lefölezett részvény jutalék gyanánt két millió 308 ezer és 214 dollárt. kát építenek az orosz, az angol, a kínai és az amerikai dolgozók. A jó reménység és a jó ügy szolgálatában önként állnak a munkapadok mellé. Mert úgy vélik, hogy ez a háború a civilizáció háborúja — a barbárság ellen! Mert tudják, hogy a tengely- hatalmak győzelme első sorban a világ proletárságának szörnyű bukását és a legsötétebb szolgaságba való taszítását jelentené! Mert tisztán látják, hogy egy szabad és fejlődésre képes világnak első előfeltétele az emberi egyenlőség gondolata, az emberi szabadság biztosítéka és az emberi jogok sérthetetlensége. A tengelyhatalmak e nagy emberi értékek elpusztítására szövetkeztek. Együtt fognak elpusztulni abban a véres tusában, amit vakon és ostobán életre hívtak. A vörös zászlók erdeje nem úszik a tengernyi tömegek felett a mostani május elsején. .. Ezen a májusi napon száz fronton harcolnak és számlál- hatatlan munkahelyen fegyvert kovácsolnak, bombákat készítenek, repülőgépeket és hajóA romokon aztán meg fog épülni a dolgozó millióknak az a szabad világa, amiért évezredek óta élt, küzdött, dolgozott, gondolkozott, cselekedett és szenvedett minden igaz ember. .. Ezt Ígéri a dolgozók piros betűs májusi ünnepe... Az IWW New York és környékének tagjai, a Bérmunkás olvasói és barátai MÁJUS 3-ÁN, VASÁRNAP D. E. 10 ÓRAI KEZDETTEL KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Avenue, New Yorkban. A mai válságos időkben fontos kötelességünk, hogy megbeszéljük teendőinket és azokat a módozatokat, melyekkel a legsikeresebben folytathatjuk tovább az ipari unioniz- mus forradalmi eszméinek a hirdetését. Kérjük tehát munkástársaink tömeges megjelenését. Az IWW new yorki magyar tagjai. így tehát a General Motorsnál Sloan javára több mint két és fél miílió dollár van elkönyvelve. Ez aztán döfi. Ezért érdemes a munkásoknak hazafiság- ról prédikálni és azzal rágalmazni a*hasznosan termelőket, hogy a haza javát veszélyeztetik a túlórázásért követelt külön fizetéssel. Mert ugyebár nyilvánvaló, hogy ha a társulat megfizeti munkásainak igénylését, akkor kevesebb jut a Wilson-Sloan féle “hazafiaknak.” Szerintük tehát a munkások is csak úgy szolgálhatják hazafiul kötelességüket, ha még többet izzadnak ki túlórázás árán egyenes fizetésért. A munkások csak hadd izzadjanak továbbra is, adják fel vasárnapi és ünnepnapi pihenőjüket, dolgozzanak végkimerülésig a hadviseléshez szükséges munkákon, hogy a GM és hasonló nagy korporációk mikulásai többett juttassanak kétes szolgálmányokért uraiknak. Ez a megnyilvánuló terv és ezt akarják a munkáltatók a nekik kedvező hangulatban érvényesíteni. A munkások mai magatartása viszont, felbátorítja őket még több követelésre és el lehetünk készülve, hogy a háború befejezéséig minden eddigi előnytől szép csendesen megnyirbálják a szervezeteket, hacsak észhez nem térnek közben a munkások. ~~A fenti két díszes alak azonban nem egyedüliek a busás jövedelem élvezetében, mert még utánuk következik a jogtanácsos Donaldson Brown, a Wall Street-j irodájával. Habár nem nyilvánították a neki juttatott “alamizsnát” a múlt esztendőre, azonban fogalmat alkothatunk keresetéről az 1940- ben “kiérdemelt” díjazásából, így például 1940-ben nyomorult százezer és néhány száz dollárt húzott tényleges munkabér és igazgatói illeték fejében, valamint 154 ezer 367 dollárt bonusz javadalmazással mig részvény jutalékból 880 ezer és 335 dollárt. Tehát összesen vacak egy millió 134 ezer és 862 dollárt egész esztendőre. Tessék aztán ebből megélni ugyebár. NEM NAGYON TETSZIK A munkások között is vannak szerencsére olyanok, akik idejében felismerték a hazafias felbuzdulásban rejlő veszélyt, illetve meglátták, hogy a tulajdonképpeni céljuk a munkáltatóknak az, hogy legyöngitsék a szervezeteket most, amig a munkások hajlanak a hazafiul kötelességek teljesítésére és aztán mikor a nagy munkaalkalom megszűnik a háborúval egyidejűleg, véglegesen leszámoljanak velük. A nácizmus kialakulásának előzményeire tekintve, mint gondolkodó munkás előtt tisztán feltárul a jelen felbuzdulás hatása és bekövetkezhető eredménye. Azonban nem kell egészen kétségbe esni, mert habár a fizetéses túlórázás nagyrészt elfogadottnak tekinthető, de még nem mondható véglegesnek. Az autó munkások konferenciáján is elhangzott néhány józan szó és abból ítélve látjuk, hogy a dolgozók ügye még nincsen reménytelenül elveszve. Többen talpra álltak és nem féltek kinyilatkoztatni az átlagos munkás véleményét. Mér^ hiszen kétségtelen, hogy az átlagos munkásnak nem nagyon tetszik az, hogy vezéreik kutyák harmincadj ára dobják keservesen kiharcolt eredményeiket. Amint egyesek felszólalásaikban kijelentették: “hogyan remélhető, hogy a huzamosabb ideig mun- kanélkül lévő munkások lábra állhatnak, ha még a túlórázásért sem kapnak külön díjazást?” Egy másik viszont a ha- zafiságtól csepegő munkabér redukálójának beszédjére nyíltan kijelentette, hogy “bennünket egyenesen félrevezetnek, mert hiszen a kongresszus nem fog velünk jobban bánni, bármit is feladunk.” A fiinti Buick locált. reprezentáló*. McGill viszont kijelentette, hogy “mi egyáltalán nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a dupla díjazás feladása elengedhetetlenül szükséges a háború megnyeréséhez. A munkások minden téren áldozatot hoznak — mi feladjuk a sztrájk hoz való jogunkat, a mi testvéreink, fiaink véreznek a lövész árokban. Képes bárki is kimutatni, hogy azok, akik aláírják bérünk utalványait, hoztak-e egyetlen egy áldozatot?” A los angelesi küldött erre kijelentette, hogy “bármikor hozunk áldozatot, arra még többet követelnek.” Mindenesetre ez a tiszta helyzet. Amig a munkásosztály meg hátrál egyik elfoglalt terepről a másikra, addig a támadás egyre erősebb lesz és szégyenletesen növekedni fog. A munkásoktól függ, hogy a nyomás ellenük alább hagyjon. Cleveland és Kerülete PIKNIKET tartanak a Bérmunkás olvasói és a magyar nyelvű ipari unionisták á gyönyörű bed- fordi KALO farmon JUNIUS 7-én, vasárnap. A tánczenét az előnyösen ismert TAMÄ- SOVICH akroni zenekar fogja szolgálni. Belépő jegy ára 35 cent.
