Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-02 / 1213. szám
1942 május 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA" Jó GONDOLAT A’mondó vagyok, hogy a jó dologért adjuk meg az elismerést, akárkitől is kapjuk. Egy ilyen jó dologról hallottam mostanában, amely az American Federation of Laborhoz tartozó Electrical Workers’ Uniontól ered. Attól az uniontól, amelyet nem is olyan régen kipellengéreztem ebben a rovatban azért, mert zártkörű társaságot csinált az unionból, hogy nem vesz fel uj tagokat, hanem az uj embereknek csak engedélyt ad a munkára bizonyos heti adó lefizetése ellenében. Ezt az eljárást ma is éppen oly munkásellenesnek tartjuk, mint tartottuk annak «idején, amidőn említést tettünk róla és ezt a heti engedélyes adószedést ma is csak közönséges “graft”-nek minősítjük. De mindezek dacára jó gondolatnak tartjuk ennek a szervezetnek azon ajánlatát, hogy a munkásoknak is legyen beleszólásuk a foremanok kinevezésébe. Vagy, hogy a villanyszerelő union szavait használjuk: “Végére értünk annak a kornak, amelyben az előmunkás kinevezésének minden joga a munkáltatóé volt és a munkásoknak semmi beleszólást sem engedtek.” Más szóval ez kz union most azt ajánlja, hogy csak olyan munkást nevezhessen ki a munkáltató foremannak, akit az union erre az állásra előzőleg alkalmasnak tartott. Régente előmunkássá a legképzettebb segédeket nevezték ki, mert egyben ezek vezették az üzemet és tanították be a többi munkásokat is. Az iparok fejlődésével azonban beállt a munkamegosztás s a szakmatudás elértéktelenedett. Ma már még a foreínannak sem kell valami sokat tudni. Éppenazért a nagy ipartelepeken nem azokat nevez.ték ki előmunkásoknak, akik szaktudásuknál fogva arra leghivatottabbak lettek volna, hanem azokat, akik legjobban tudták hajtani a munkásokat. Szaktudás helyett a behizel- gés, az árulkodás lettek a fore- mansághoz vezető legjobb ajánlólevelek. Közismert dolog,hogy a szervezetlen ipartelepeken a faremanok és a segédforema- nok egyben kémek is a munkáltató részére, besúgják, mihelyt hallják, hogy valaki a szervezkedést meri említeni. IPARI DEMOKRÁCIÁHOZ VEZET Az említett union erre a célra azt ajánlja, hogy a szervezet nevezze meg azon union tagokat, akiket az előmunkási tisztségre alkalmasnak tart és a munkáltató választhat az így kijelölt, tehát kipróbált szervezeti munkások között. A foreman kiválasztás jogának megszerzése nagyban emelné az union tagságának a jogait, ami összhangban áll az Industrial Workers of the World által hirdetett forradalmi ipari unionizmus felfogásával is. A mai tömegprodukciós ipar minden terméke igen sok munkás rendszeres összedolgozásának az eredménye. Az ilyen munkánál a munkások csoportokba, — departmentekbe, — vannak osztva. Minden depart- mentben kell lenni valakinek, aki kiossza 'a munkát, kijelöli a gépeket, számontartja az anyagot, stb. Szóval kell valamilyen vezető, nevezzük bármilyen néven is, igy maradjunk meg a foreman szó mellett. így valóban a legkevesebb, amit a szervezett munkásság megkövetelhet, hogy olyan foremanok alatt dolgozzon, akik sem a patkány fajzathoz, sem pedig a csuszó-mászók családjához nem tartoznak, hanem aki maga is a szervezett munkások közé valónak tartja magát és nem a terror meg az elnyomás rendszerével, hanem a kooperációval igyekszik a termelést vezetni. Magától értetődő dolog, hogy a foremanoknak a munkások által való kijelölése, illetőleg a kinevezésbe való beleszólásuk egy lépés az ipari demokrácia felé. Mert mi úgy képzeljük, hogy még a legtökéletesebb ipari demokráciában isxdolgoz- ni kell, és ha hatásosan akarunk termelni, akkor bizonyos mérvű fegyelem alá kell vetnünk magunkat. Az ipari demokrácia lényege éppen abban áll, hogy a fegyelmet önmagunk szabjuk ki és a végrehajtást a saját magunk által és közülünk kiválasztott tisztviselőkre bízzuk. Nem tudóm, hogy a foremanok kiválasztásának az eszméje az említett szervezettől ered-e? Ebben a formában most hallottam először.. E 1 lenben igen sokszor hallottam már, hogy a foremanok ellen sztrájkba mentek a munkások, mert nem bírták ki a szekirozást, vagy a túlságos iramot, amit a hajcsár a bósznak beígért. Éppenezért a foremanokat eddig teljesen a munkáltatók körébe számították. Sok szervezet egyszerűen törölte tagjai soraiból azokat, akik forema- nokká lettek. Más unionok viszont “vakációt” engedélyeztek azon tagjaiknak, akik foremanok, vagy kis munkáltatók lettek és felvették a tagok közé újból, mihelyt -elvesztették előmunkási állásaikat, vagy megbuktak a kis üzlettel. Ajánlatos lenne teljesen általánossá tenni a munkások között ezt az eszmét, mert midőn a mai termelési rendszer összeomlása után maguk a munkások veszik majd ‘ át az iparok irányítását, t i s z t v iselőiket, kezdve a gyári foremannal, demokratikus utón, saját maguk fogják kiválasztani. így ebben a dologban már most nyernek bizonyos mérvű gyakorlatot és igy segítik építeni az Ipari Demokráciát. A konjuktura lovagok és az IWW Mint osztálytudatos munkás, nagy érdeklődéssel nézem a Bérmunkás nagyszerű harcát az Ipari Demokráciáért és a ma olyan végtelenül nagy veszedelmet jelentő fascizmus elleni küzdelmét. Sokszor ki kívánkozik belőlem a hozzászólás, de nem vagyok tollforgató ember és a heti 60 órai munka is kiveszi az energiámat. De most a három bus magyarnak a szégyenletes szerepe, amellyel....cs ....ő munkástárs ellen félléptek és Tomási János laplerendelése, kiváltja .belőlem a hozzászólást. Az összes szereplőket közelről ismerem és engem még Tomási Károly szereplése se lepett meg, mert az természetes folyománya annak a lecsúszásnak, amelyet ő a munkásmozgalom teréről végzett. De csodálkozom a testvéri kapcsolat dacára is, hogy Tomási János ilyen módon avatkozott be ebbe az ügybe. Tőle, ha az öccsé- nek a szereplését elitélő nyilatkozatot nem is, de hallgatást vártam volna el. Nem tudatla nság, hanem roszakarat tőle az, hogy a Bérmunkás, az IWW aktiv harcosait konjuktura lovagoknak nevezi. Talán ma az egyetlen munkásmozgalom, amelyben konjuktura lovagoknak tere nem lehet. Mert mit jelent a konjuktura lovag? Olyan embert, aki saját érdekeinek az előmozdítása, saját haszna, munka nélkül való megélhetése miatt csatlakozik egy mozgalomhoz. Nézzük meg, hogy az IWW, vagy ez esetben a Bérmunkásnál fenn áll-e ez-az eshetőség. A Bérmunkásnak van egy félfizetéses alkalmazottja, aki heti 15 dollárért legalább két ember munkáját végzi el, de azt Tomási János is tudja, hogy ezt a munkát esztendőkön keresztül, amig erre módja volt teljesen díjtalanul végezte. Rajta kívül egyetlen aktiv tag sem élvez semmi “előnyt”. Ellenben, aki előfizetőket keres fel, a lapot terjeszti, tiketet árul, stb., az a munka végzett, eme nehéz munkájára ráfizeti a gasolin költséget, a carfert és természetesen ő az, aki először nyúl a zsebébe. Ugyanez áll az írógárda tagjaira, akik mind az iparokban dolgoznak és a nehéz napi robot után írják meg a Bérmunkást. Geréb, konjuktura lovag Tomási szerint, ki jó szónok és jól beszél angolul ahhoz, hogy akármelyik másik uniónál elhelyezkedhetne, mint szervező, de ő a Bérmunkást Írja. Volt idő, amikor heti 72 órai munka után. Ez áll többé-kevésbbé minden irógárdistára. Ezt jól , tudja Tomási János, éppen úgy, mint az olvasók nagy tömege és azért nem adnak hitelt, legfeljebb kinevetik azt, aki egy aktiv IWW-istára azt állítja, hogy az érdekhaj hászásból végzi a munkáját. Ha tipikus példáját akarjuk látni á konjuktura lovagnak akkor erre nagyon alkalmas Tomási Károly, aki baloldali szocialista, atheista volt egy életen keresztül, hogy azután egyszerre tgyháztaggá válljon és a szélső reakciós pro-hunga- ristákkal fogjon kezet. Aki meg irta az “Éljen Lenin” cimü dalt és más forradalmi indulókat, amig ma egyházi dalárdát igazgat és Horthy indulókat tanít. Aki ismeri őt, az jól tudja, hogy nem meggyőződésből teszi ezt sem, mert ő ma sem hivő, hanem érdekből, hiúságból, hogy mint egyház tag, pro-hunga- rista több hurkát adhasson el és politikai ambíciói kielégülést nyerhessenek a reakciós republikánus pártban. Ezek az érdekek vitték el őt a tanuszékbe is, amelyért úgy őt, mint méltó partnereit mindenki elitéli. Ezt érzi még egy Tárcái is, aki ismételten kijelentette, hogy megbánta és — ha ez nála lehetséges — szégyenei ezt a szereplését. Csak Tomási Károly az, aki tagadással, kényszer helyzettel védekezik, pedig a tárgyalási jegyzőkönyv azt igazolja, hogy tudatosan, jól felkészülve és elkészülve ült a tanuszékbe ez a konjuktura lovag. S. Nagy AZ EPITO GARDABA BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield___ 6.00 J. Kollár, Cleveland......... 6.00 Jos. Geréb, Cleveland 12.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2,50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland:... 4.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron................. 12.00 J. Deák, Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland .... 5.00 A. Molnár, Cleveland....... 12.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga..... 10.00 J. Horváth, Chicago....... 5.00 IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
