Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-25 / 1212. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1942 április 25. jón el az orosz vagy a szerb fronton.” Én hatszor átolvastam a kiáltványt, de a fent idézett szavakat — amelynek ha egy fikarcnyi becsület is lenne az urakba bent kellene lenni — bizony nem találtam meg benne. Vagy lenézheti Himler ur az olvasóinak a szellemi képességét, ha feltételezi róluk, hogy elhiszik, hogy a fenti idézetek bent voltak a kiáltványban, amelyik ugyan abban a lapszámban jelent meg. Himler azt követeli, hogy azok, akik eddig ellenezték, azok most a kiáltvány után vegyék le a kalapot a Magyar Szövetség előtt. Mi eddig is elleneztük és lelepleztük a Szövetség hamis zászló alatti szereplését, semmi okot nem látunk a kalap leve- vésre, sőt a kiáltvány csak jobban meg győzött bennünket az eddigi álláspontunk helyességéről. Először is ez a kiáltvány mint meg irtuk, egy szóval sem említi meg a mai magyar rezsimet mint olyant, amely ellen harcolni kell, pedig az igy csak fából vaskarika. Másodszor a kiáltvány, amely négy hónapig váratott magára, nem a magyar népnek szól tulajdonképen, hanem egyrészt az amerikai kor* mány előtti alibi bizonyítás, másrészt az amerikai magyarság félrevezetését célozza. Mert hazugság az, hogy a Szövetség az amerikai kormányt kérte fel arra, hogy — amint Himler Írja — a kiáltványt egy millió példányban juttassa el Magyar- országra. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ez még jó ideig technikailag lehetetlen, mert sem az amerikai, sem az angol repülőgépek nem érik el Magyarországot, igy annak az eljuttatására nem is vállalkozhatott a kormány. Ha ez az akció komoly lett volna, akkor legalább annak bent kellett volna lenni, amit Himler bele hazudik. Akkor felkérhették volna az orosz kormányt, hogy a felhívást a fronton szórják le a magyar katonáknak. De ők arra hívják fel a magyar katonákat, hogy ne lőjenek az amerikai katonákra, amire belátható időben módjuk sem lenne, de nem teszik ezt meg az orosz és szerb katonákért, akikkel szemben nem majd valamikor a jövőévben, de ma és minden nap fog legalább félmillió magyar katona szemben állni. A “Szabadság” a kiáltvány megjelenésekor vezércikket irt, amelyben kifogásolta, hogy azt nem írták alá az összes igazgatók és főleg nem irta alá Eckhardt Tibor. Ennek a sürgős pótlását kérte. Azóta két hét telt el és a Szabadság újra vezércikkben követeli a fentiek aláírását és azt, hogy a kiáltványt ne csak az amerikai magyarságnak, hanem az illetékes magyar népnek juttassák el. Természetesen erre nem is gondoltak komolyan az óvatosabbak, köztük Eckhardt urból még a Szabadság sem tudja ki csiklandozni azt, "hogy ezt a nesze semmi fogd meg jól, valamit aláírják. Ezek előtt nem emelek kalapot. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak: Magam örvendek elsősorban, hogy abba a helyzetbe vagyok, hogy eleget tehetek kötelességemnek és ha megkésve is, de a hozzám küldött naptárak árát ($8.75) itt melléklet beküldhetem. Ugyanakkor mellékelve egy két esztendős előfizetés is. Vagyok hivük A. Pellei, Trenton .......a “Harc!” utóbbi két példánya pontosan befutott es nagyon örvendek, hogy a magyarságnak és általában az elnyomott néposztálynak még mindig vannak őszinte intellektuális exponensei és ebben az esetben olyanok, akik a forradalom előtt és után lezajlott nyilvános tevékenységükkel bizonyították, hogy nem konjukturák. Valóban megérdemlik támogatásunkat, habár nagyon kár, hogy még mindig diplomáciai' politikával képzelik felszabadítani a dunavölgyi népeket a történelmi osztályok igájából. De hiszen még ez is megengedhető, mikor becsületes emberek, becsületes eszközzel és meggyőződéssel igyekeznek elgondolásaiknak érvényt szerezni. Azt is figyelembe kell nekünk venni, hogy akik még gyárakban, két- kezük munkájából nem voltak kénytelenek a napi szükségleteiket beszerezni, nem is igen érthetik meg valójában a mi eszmei felfogásunkat. Legközelebb foglalkozom majd a magyar problémával és igyekezni fogok a Horthy betyárok ügynökei elszólalásaiból bizonyítani, hogy sem a mai, sem elődei a magyar kormánynak, fizikai kényszerből nem cselekedtek és a mai fejleményeket ugyanazok a gazdasági okok idézték fel, amelyek a Dózsa forradalmát megindították és érvényesülését letörték. Akkor is a történelmi osztály uralmon maradásáért tizedelte meg parasztjait és századokra vetette vissza a népszerű és természetes fejlődést, mig ma ugyancsak a történelmi osztály vállalkozott önként a nemzet elsorvasztására, tudva, hogy satnya nemzedék képtelen harcra, képtelen ellenállásra gyilkosaival szemben és ha csak rövid pár évig is, de uralmuk biztosítva van. Természetesen, hogy látszatra igyekeznek olyan szint adni eljárásuknak, mintha alóla nem lett volna menekvés. Mintahogy tényleg nem is volt, mert ha Hitlerhez nem szegődnek, a magyar nép végül is juthatott volna annyi erőhöz, hogy Hitler és saját urai ellenére is előbb jutott volna emberi méltósághoz mint igy. Ezt felismerve, tényleg úgy látom, hogy a Károlyi körül csoportosuló demokratikus elemek lesznek azok, akik a háború megszűnése után emberséges rendet teremthetnek odahaza. üdvözlettel John Kozsány, Saratoga Springs HURRY UP! A huszadik század jelszava ez. Siess! Siess születni, élni és meghalni! Siess az öltözéssel, étkezéssel, ivással, alvással! Siess a borotválkozással, a há- zasodással és az elválással! Siess a meggazdagodással, tönk- remenéssel, a sirbajutással! Siess, mert csak igy juthatsz rekordsebességgel a menyekbe, esetleg a pokolba. öregapánk, öreganyánk dolga nem volt oly nagyon sietős. Nagyapánk 6 esztendeig “főzte” nagyanyánkat, mielőtt az elrebegte szemérmesen a boldogító igent. Nagyanyánk 60 esztendeig főzte nagyapánk kedvenc falatjait, mielőtt az elrebe- gé busán enyészet hivó szavára az igent. Száguldó modern társadalom otthonaiban emészthetetlenség tanyázik úgy a konyhai termékek minősége, mint a gyomor képességének szempontjából. A* múlt századok “kultúrálatlan” társadalma megemésztette az “életet.” így nevezi t. i. a magyar nyelv a búzát. A huszadik század sürgő-forgó társadalmát megemészti az élet. Egészséges táplálék helyett kimondhatatlan anyagokat nyel tiltakozó szervezetünk és a modern társadalom a robbanó szerek egész légióját ajánlja a I gyomrunkban sziklává kövesült I “élelmi” szeszek gyengéd eltá- | volitására. “Halálmi” szereknek nevezhetnők a rengeteg gyárilag konzervált kotyvalékot, melyet kulturális fejlődésünk nagyobb dicsőségére — a régi módi becsületes és természtes táplálékok helyett asztalunkra kerülnek. Konzervált leves, hús, tej, főzelék ad módot a modern gazdasszonynak, hogy a nap egy részét a “művi” rémtörténeteinek élvezetében tölthesse. Főzelék helyett “tin” kannákat vásárol, melyek garmadában hevernek a szemétdombon. A kanna tartalma ismeretlen. Az ember nem tudja, mitől hízik. De azt se, hogy mitől fogy le. E sorok írójának van egy barátja, kinek ingére egy csepp frecscsent a vendéglőben felszolgált zsíros micsodából, melyet “catchup” néven hirdet széltében-hosszában a konzerv királyok egyike. Mire haza érkezeit és a foltot eltávolítani akarta, borsónagyságu lyuk volt az inge mellén és jó, hogy idejekorán észrevette, mert talán mellén keresztül a hátán bujt volna ki a “100 per‘ént pure” cseppecske, ha el nem távolítja rögtön. Öreganyánk, sőt édesanyánk is jómaga “főzte be” a paradicsomot és Bandi legyek, ha egyebet rakott bele paradicsomnál. Azért volt paradicsom az élet még gyermekkorunkban is. Az ilyen kis ingfoltok, illetve folytonossági hiányok, csúnya foltot vetnek a mai társadalom erkölcseire. Csuda-e, hogy néha a gyomrunkra meg a beleinkre is foltot kell vetnünk. Nem is volna nagy baj ha a tálján megfoltozhatná a gyomrunkat 50 centekért. De a tálján suszter ára is felment, mióta haragban a világ. Hát még a professzor ur műtétének honoráriuma ? Vakon él az ember, nem lát a szemitől, nem csuda, ha bele megvakul.Hiszen ha a szemünkkel sem látunk, hogy látna a belünk, mely nyilvánvalóan szemtelen is, meg dróttalan is, mint a Marconi telegráf. A vakságot is úgy kezelik néha, hogy kimetszik a szemet. A vak belet is úgy gyógyítják, hogy kimetszik a vakbelet. Ez pedig drága mulatság. A gyáripar még nem szervezte az iparágat úgy, hogy “unskilled labor” is elvégezhesse a tömeggyártási bérendezés segedelmével. A professzor union munkás és nem dolgozik oly olcsón, mint polgártársaink rituális metszői. A paciensei azonban napról-napra szaporodnak és hallottam egy tanárról, ki-olyan mennyiségben vágta a vakbelet, hogy bele vakult. A csizmánk sok foltot elbír, a belünk kevesebbet. Csizmát bőven vásárolhatunk, de emberi bélésáruyal nem kereskednek még. Szerencsére mig a lábtyü ára rohamosan felfelé tör, az emberi élet értéke fordított arányban lefelé csökken. Beleink “Guzi” kenőcse: jó öreg tehénvaj, liba zsir, kimennek a divatból és mi Purgoval, Pártolóval meg nitroglicerinnel su- bickoljuk fényesre testi kanálisunk oldalfalait, a benne felhalmozott faggyú, meg taplóanyag felhasználásával. Az emberiség siet. Hova sietsz pajtás? Rohansz a földön, a vizen, a viz alatt, a levegőben. Rohansz ész nélkül lélegzetvesztetten. Nincs időd a lélegzésre, táplálkozásra, szórakozásra, pihenésre. Rohansz a napfényben, az éjszaka homályában, esőben, zivatarban, hőségben, fagyban, héjban. Állj meg pajtás! “Nincs a természetben kincs — csak az élet.” Individualista nevelésed tarolta lelked mezejét, rajta nem nőhet életképes növényzet. Élted állati ösztöne és elméd perverz gondolatvilága természet- ellenes utakra terel. Az állat romlatlan ösztöne a gyomor vágya. Az ember megmérgezett társadalmának jellemzői: a gyomor és nyomor. De közel esik a két szó magyar nyelvben! A gyomor önzésének filozófiája és a nyomor kisajátításának tünetei szinkrónikus és krónikus bántalmai a modern társadalomnak. Hová rohansz pajtás? Vesztedbe rohansz s jól vigyázz, rohanó kedved kö- vetendi temérdek szenvedés. E. G. BRIDGEPORT, Conn.-ban a Horváth gyógyszertár ujság- standjén a BÉRMUNKÁS is kapható.
