Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-04-18 / 1211. szám

6 olcal BÉRMUNKÁS 1942 április 18. Hitler titkos szövetségei v. Előző cikkeinkben rámutat­tunk futólag, hogy Hitler tit­kos szövetségesei közzé kell so­rolni számos kézzel meg nem fogható dolgokat. Talán elvont fogalmaknak lehet nevezni eze- ke. De épp oly hatásosak ezek, mint az ágyuk, repülőgépek, vagy a kémek. Az ugynevezet szabad ver­senyen alapuló gazdasági rend­szernek megfelelő politikai be­rendezkedés a polgári demok­rácia. Ennek a keretében lehet­nek olyan szervezetek, melyek­nek a célja esetleg magának a polgári demokráciának, sőt a gazdasági rendszernek az el­törlése. Például a szocialista és a kommunista pártok a balolda­lon és a fasiszták a másik olda­lon. Amennyiben a szocialisták és a kommunisták jóval előbb je­lentek meg a történelmi szín­padon, mint a fasiszták és amennyiben nyíltan hirdették a végcéljukat: a szocialista tár­sadalom megteremtését és to­vábbá, amennyiben a fasiszták mint a kapitalizmus megvédői jelentek meg és valóban annak a szolgálatában álltak, a polgá­ri demokráciák kormányai ro­konszenveztek a magyar és ké- sőbbne az olasz, német, stb. fasiszta mozgalmakkal és kor­mányokkal. Sőt a saját hatá­raikon belül többé-kevésbé szí­vesen tűrték meg a belföldi fa­siszta mozgalmakat. A külföldi . politikájukat a fasis’ztákkal szemben angolul “appeosment”-nek nevezték. A belföldi politikájukat ve­lük szemben a polgári szabad­ság köntösébe öltöztették. Akárminek nevezték is, a tény az, hogy a végeredmény­ben a polgári demokratikus kormányok rokonszenve a fa­sizmussal Hitlernek nagy se­gítségére vált. Az egymással szemben álló, versenyző' országok uralkodó osztályainak a féltékenysége és önzése szintén Hitler uralmára hajtotta a vizet. Klasszikus példája ennek Magyarország és R o mánia. Mindakettő magának akarta Erdélyt. Hitler mindakettőnek ígért belőle, vagy kárpótlással valami mást, ami viszont szin­tén más ország rovására ment volna. Néhány kivétellel, a különbö­ző országok uralkodói uralko­dók akartak maradni a saját szemétdombjaikon, mégha szol­gák lettek is Hitler sarka alatt. A kapitalizmus egyik jellem­vonása a mesterséges hiány csi- nálás. Hogy nagyobb “haszon­nal lehessen dolgozni,” föl kell égetni a kávé “fölösleget,” nem szabad termelni gabona “fölös­leget,” nem szabad előállítani cipő és ruha “fölösleget.” Még egy évvel ezelőtt a baj a túltermelés volt, annak da­cára, hogy millióknak égető szükségük volt táplálékra, ru­házatra és hajlékra. Ma egy­szerre hiány van mindenben! A profitcsinálás más módjai is Hitlert szolgálták. Például kisült, hogy a Standard Oil tár­saság egy német társaságnak a kezébe adta a mesterséges gu­mi gyártás titkát — jó haszon fejében. Magát a mesterséges gumi­gyártást nem szorgalmazták az amerikaiak, mert nagyobb ha­szonnal járt a gyarmati olcsó munkásokkal termeltetett ter­mészetes gumi. A legfontosabb árukat, mint az ócska vas, olaj, stb. idegen országoknak adták el. De még olyan fontos hadi­szert is, mint a hires “bomb sight,” aminek a segítségével most a németek pontosan bom­bázhatják az angol és amerikai hajókat. Egy másik példa: Ickes, egyik New Deal politikus azt ajánlotta, hogy az olaj szállítás céljából csöveket rakjanak le. A vasút és hajol társaságok képviselői ezt megakadályoz­ták, amennyiben a hasznuk volt veszélyeztetve. Ma hiány van az olajban az összes keleti államokban. A hadsereg vezetőinek a ha- gyományos vaskalapossága szintén Hitler előnyére van. Például az egyik amerikai ge­nerális (Mitchell) erősen és erélyesen harcolt azon, hogy az amerikai hadsereg repülőgé­pekkel bővebben legyen ellátva. A -harcot Mitchell vesztette el. Megbüntették a vaskalapo­sok. Ha nem vesztette volna el a harcot Mitchell a maradi és a gondolkodáshoz lusta generáli­sokkal szembén, akkor ma nem veszítene harcot az amerikai hadsereg itt, ott és amott. Hitler — a szobafestő — nem félt uj eszközöket alkalmazni. Azután fizikai és lélektani tényezők is hozzájárultak Hit­ler sikereihez. Az ellenfelei között a legna­gyobbak elpuhultságban szen­vednek. Olyas valami az, ami a római birodalom bukásához járult. A barbár vandalok és mások ed­zett harcosok voltak. A római­ak már elvoltak puhulva. A németek a katonáikat min­dig szigorú kiképzésben tartot­ták. De különösen Hitler alatt. Velük szemben csak a görö­gök, szerbek és az oroszok — mind kemény és edzett népek — tudták megállni a helyet. Mindezek a népek kemény munkához voltak hozzá szok­va. Kényelmet nem ismertek. A gyengék elpusztultak, — az erősek erősebbek lettek. Hitler részben természetes és valódi, részben mesterséges és talmi lélektani támaszokát ad a német népnek. Például, a versaillesi béke- szerződés összetörése, a német nép fölszabadulása ez alól; a gyarmatok visszaszerzése; a német dicsőség és uralom; a né­met faj felsőbbsége; a “zsidó nemzetközi kapitalizmus” ösz- szetörése; a hazafias “nemzeti szocializmus” m e gteremtése; stb. stb. Vagyis a németek abban a lélektani állapotban vannak, mint az, akinek a verekedésben nincs mit veszíteni, de sok van nyerni. A velük szemben állók pedik féltik a tiszta, vasalt ruhájukat bepiszkolni vagy elszakítani a verekedésben. Ezért tehát a támadás takti­kai előnyeit is élvezi Hitler, amiben a modern harcieszközök természetesen kitűnőknek) bi­zonyulnak. Az ellenfelei pedig a védekezésre szorítkoznak, an­nak minden hátrányát szén vedve. Ha Hitler ellenfelei a népe­iknek tudnának adni lelkesítő elveket és célokat, amelyekben lehetne bízni és ha a háború ve­zetését olyanoknak a kezébe adnák, akik Hitler és a Hitler- izmus ellen már a háború előtt is harcoltak, akkor Hitler el­volna veszve, amennyiben az összes titkos szövetségesei, amelyeket elsoroltam, ellenné- nek söpörve. A nyílt - szövetsé­gesei összelennének törve. És egy olyan “Uj Rend” len­ne teremtve, amelyben szabad akarat és gazdasági demokrá­cia alapján nemzetközi együtt­működés keretében fognak a világ munkásai élni, tehát nem lesz alkalom életre hozni egy másik Hitlert. Jászi Oszkár dr. new yorki előadása Április 5-én a new yorki “Ma­gyar Fórum” helyiségében tö­megesen jöttek -össze a new yorki magyarok, hogy meghall­gassák Jászi Oszkár egyetemi tanár előadását a “magyar né]) jövőjéről.” Amikor azt Írjuk, hogy tömegesen voltak ott a new yorki magyarok, sajnos nem ezres tömegekről jelent­hetünk, de az aránylag kis he­lyiségben több mint kétszáz fő­nyi tömeg tolongott. Azt mond­hatjuk talán, hogy a new yorki magyarság “elitjének” nagyobb része határozottan ott volt. ezeknek nem a húsvéti ünnep jelentette az ünnepi hangulatot, hanem Jászi Oszkár személyi­sége, akit percekig tartó taps­sal és az iránta érzett tisztelet jeléül felállással üdvözöltek a jelenlévők. Jászi Oszkár több mint egy­órás előadásáról, inkább azt mondhatjuk, hogy történelmi leckét adott a múlt eseményei­ről és tévedéseiről és a saját elvi elgondolása szerint bizo­nyította, hogy mit és miért nem szabad a múltból megismételni ha egy harmadik és még borzal­masabb világháborútól meg­menteni akarjuk az emberisé­get. Habár egyes megállapítá­sai vita tárgyát képezhetik, de határozottan azt a tényt tük­rözték a hallgatóság elé, hogy csak az igazi szabadság, csak az igazi demokrácia alapján le­het megalapozni a jövő békéjét, melyben a nagyhatalmú orszá­gok mellett a kis országok is meg kell kapják egyenjogú he­lyüket. A Federációs eszmék alapján magyarázta a mai vér­rel áztatott világhelyzet békés megoldását, de nem úgy, hogy a különböző országok kormány klikkjei a ' saját uralkodásuk szempontjából üljenek a tár­gyaló asztalhoz, hasiem való­ban a nép politikai és gazdasá­gi jóléte kell legyen a mérték adó. A magyar nép sorsának a tárgyalásánál érdekes megálla­pításai voltak úgy az itteni, mint az óhazai helyzetet illető­leg. A több mint 20 évi ameri­kai tartózkodása óta csendes figyelője az amerikai magyar közéletnek, melyről azt állapí­totta meg, hogy még sokkal re- akciósabb mint az óhazai köz­vélemény. Az amerikai magyar­ság értelmes és liberális kibon­takozását a papok és a lapok akadályozták meg. A komoly és igazán a nép érdekét szolgá­ló amerikai magyar mozgal­maktól ezek tartják távol a ma­gyar tömegeket. Hogy milyen fokon áll az amerikai magyar­ság a reakciós gondolkodás te­rén, a Verhovay egylet nevével bizonyította. Mig odahaza Ver­hovay, mint egy tehetségtelen senki, rég a feledés homályába merült, itt. a magyarság tízez­reit a Verhovay neve alatt tö­mörítik össze. Ehhez hasonló eset az Eck­hardt féle jelenlegi megmozdu­lás, ahol ismét egy tehetségte­len akarnok vezéreskedése mö­gé akarják terelni a magyarság tömegeit, amelynek még szo­morúbb jelenségé, hogy volt marxisták is mögéje csatlakoz­tak. Az amerikai magyar emig­rációnak az ilyen tévedéseit ok­vetlen ki kell küszöbölni és nem szabad megengedni, hogy egyes egyének magánérdekei szerint intézzék a magyar mozgalma­kat. Sokan az emigránsok közül gyorsan szeretnének vissza ke­rülni az óhazai kávéházi aszta­lok mellé, ezek készek bármi­lyen paktumra, hogy csak a vá­gyaik minél előbb valóra váll- janak. Az előadást értelmes vita követte és igazán kár, hogy egy ilyen eseményt nincs mó­dunkban gyorsírói jegyzetekkel szószerint megörökíteni azok részére, akik nem voltak ott jelen, mert bizony igy néhány soros beszámolóban nagyon ne­héz arról az előadás értékéhez méltó beszámolót adni. Vám- bérty Rusztem dr. volt a gyű­lés elnöke, aki igyekezett a leg­szélesebb parlamentáris szabá­lyok szerint mindenkinek szót adnf. Jgy történt meg, hogy bi­zonyos kérdések is szóba kerül­tek, melyek egyáltalán nem tar­toztak a tárgyhoz. A Bérmun­kás számos jelenlevő olvasójá­nak jóleső érzést jelentett ami­dőn Vámbéry elsősorban a Bér­munkást említette meg, mint önzetlen harcos újságot. Jászi alőadása hosszú időkre tanul­ságos emléket hagyott a jelen­levőkre, de azért, reméljük, hogy nem fog kelleni ismét 20 évet várni, mig Jászi Oszkárt viszontláthatjuk, mint előadót a new yorki magyarság előtt. Fishbein László. Szerkesztői üzenetek ST. W., Hollywood, Cal. — Az ön neve alatt olyan irás ka­pott nyomdafestéket, mely sze­rint Somló Lipót-ot önnek Fish­bein mutatta be, mint TWW előharcost. Amig ön ilyesmit irhát le, addig nem használhat­ja a Bérmunkás hasábjait.

Next

/
Thumbnails
Contents