Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-18 / 1211. szám
1942 április 18. BÉRMUNKÁS 7 oldal Buták vagy gonoszok AZ AMERIKAI MAGYAR NÁCI SAJTÓ MÉG MINDIG HORTHY PROPAGANDÁT FOLYTAT Az amerikai sajtó mind gyakrabban foglalkozik az amerikai magyar újdonsült, Pearl Harbor csinálta demokratákkal. Egyszer a New York Times, máskor a Clevejand Plain Dealer, majd megint a Scripps- Howard újságok mutatják be őket olvasóiknak s betetőzésül a Gabrial Lorenz szerkesztésében megjelenő “The New Democracy” egész füzetet szentel nekik. Megírják, hogy az amerikai magyarság feltolakodott vezérei éveken át milyen hűségesen szolgálták a Hitler és Mussolinira támaszkodó magyar Horthy kormányt; milyen összeköttetést tartottak fenn nemcsak a budapesti, hanem a berlini propaganda irodákkal; az itteni lapjaik szolgalelküleg leközöltek minden hazugságot, amit Budapestről vagy B e r 1 i n bői küldtek nekik. Közben természetesen verték a mellüket, hogy milyen jó amerikai hazafiak, de azért ahol csak lehetett mindig szabad folyást engedtek fascista érzelmeiknek és lapjaikban még mind a mai napig náci propagandát folytatnak. Náci érzelmeik kifejezésének legkirívóbb esete az volt, amikor a vezérek egyesülete, az Amerikai Magyar Szövetség hivatalosan bejelentette, hogy nem német ellenes, hanem csak pro-magyar. És habár óriási ellenszenvet váltott ki az amerikai magyarságból ez a gálád nyilatkozat, amely egyenest Hitlernek szólt, hogy az itteni magyar híveire számíthat, csak kimagyarázni próbálták, de soha hivatalosan vissza nem vonták a nyilatkozatot. Sőt ellenkezőleg, annak összeállítóját az igazgatótanácsba vá(lasy;ották. Náci érzelmeik kitörését ném tudták elfojtani akkor sem, midőn Horthy Miklós lemondott a kormányzói tisztségről. Egekig magasztalták azt a hitvány embert, akiről maga a budapesti rendőrség derítette ki, hogy uralma kezdetén orgyilkos módon ölette meg Somogyi Bélát és Bacsó Bélát és aki uralma végső éveiben a magyar ifjak százezreit áldozta fel, hogy uralmát biztosítsa hitvány családja és gaz cinkostársai részére. Ezen véreskezü terror banditáknak u ralmát igyekszik meghosszabbítani itteni ügynökük, Eckhardt Tibor is, aki ha soha nem lett volna az Ébredők név alatt ismert terrorbanda vezére és nem szerzett volna magának hírhedt nevet, mint a legravaszabb kétszínű magyar politikus, hanem mint a legmakulátlanabb múltú szabadsághős jelentkezett volna is, azonnal hátat kellene fordítani neki, csak azért, mert itt egyenesen az évtizedek óta ismert exponált fascista és reakciós magyarok karjaiba vetette magát. Végre is madarat tolláról, embert barátairól lehet felismerni. KÖVETIK HITLER UTASÍTÁSAIT Az amerikai sajtó, mint potenciális ötödik kolumnistákat említi az Amerikai Magyar Szövetség vezetőit és lapjaik szerkesztőit. Gabriel Lorenze egyenesen vizsgálatot követel ellenük, azért szentelt egy egész füzetet az amerikai magyar nácik leleplezésére. Ezek természetesen Hinder Mártonnal az élükön tiltakoznak, fe- nyegetődznek és üdöltenek. Közben pedig még mindig folytatják a náci propagandát. Dacára annak, hogy állítólag vizsgálat folyik ellenük, mégis arcátlanul folytatják tovább aknamunkájukat. Akár a Him- ler lapokat vesszük, avagy a bridgeporti Egyetértést, a clevelandi Jó Pásztort avagy a napilapokat, mindig találhatunk bennük nagyon ravaszul elrejtve, de azért hamisitlan náci propagandát. Mintha csak olvasták volna az ámerikai kormány által kiadott “Divide and Conquer” cimü kis füzetet, amelyben az “Office of Facts and Figures” iroda ismerteti, hogy a Hitler bérencek milyen gálád alattomossággal terjesztik gonosz propagandájukat. A mi amerikai magyar fasciszta lapjaink alkalmazzák mindazokat a módszereket, amelyeket Hitler kijelölt. Vegyük csak kezünkbe például az Amerikai Magyar Népszava április 3-iki számát, amely a Western edition jelzést viseli. Megismételjük a dátumot, április 3, 1942, — tehát most, az amerikai háború negyedik havának vége felé. A harmadik oldalán nagy Defense Bond hirdetést közöl. De ha fordítunk a lapon, tehát a hirdetés hátlapjára, ott fél oldalra terjedő cikkben egekig magasztalja Horthy Miklóst és csemetéjét, aki most a helyét elfoglalta. ÁTVESZIK A PROPAGANDA ANYAGOT Leírja, hogy milyen sokat köszönhet Magyarország Hort- hynak, és azért az ország népe hálából választotta meg a fiát. De van elég sok mondani »valója az ifjú csemetéről is, akiről azt állítja, hogy kiváló mérnök, mint ilyen dolgozott itt, Amerikában, aztán kiváló röpülő, stb. Szóval az ország újból jó kezekbe került. Természetesen a Népszava szerkesztője elég ravasz ahhoz, hogy ezeket most nem mint a saját írását adja le. Dehogy is kérem. Mindezeket a Párisban megjelenő “Temps” és “Journal des Debats” cimü lapokból vette át. Mintha ez a félhivatalos amerikai Horthy lap állandóan átvenné a francia lapok híreit. A két Horthyról irt émelyítő magasztalást- nem cáfolja meg, csupán, hogy az ‘átvételt” fedezzék, hát ilyen címet adtak a cikknek: Pétain sajtója a magyarországi Pétainekről.” A náci propagandáért mostanában elitéit George Sylvester Viereck alkalmazta a propaganda azon módszerét, hogy mások írásaiból és beszédeiből kiszedte az ő céljainak megfelelő részeket és azokat idézte. Azt hitte, hogy ezzel elhárítja magáról a figyelmet. Azonban az amerikai hatóságokat nem lehetett becsapni, rajtaütöttek és most ártalmatlanná tették. A Népszava meg a többi amerikai magyar náci lapok ugyanezt a módszert követik. Közben természetesen dupla hazafiság- ról üvöltenek, de azért gonosz propagandájukat tovább folytatják. Amikor az ember ezt az alakoskodást látja, önkénytelenül is arra gondol, hogy talán a mi magyar fascistáink 'is olyan szörnyű buták, mint Hamilton Fish kongressman, aki midőn a titkárát rajtacsipték, hogyl Viereckkel együttesen náci propagandát terjeszt a képviselő ur tudtával és portomentességi jogának felhasználásával, hát azzal védekezett, hogy ő nem tudta mi a náci propaganda. Szó sincs róla, akadhatnak a mi magyar “vezéreink” között is ilyenek. Ilyen lehet például Darago József, akit valószínűleg csak a szereplési vágya vitt bele az Amerikai Magyar Szövetség náci bandájába, de aki valószínűleg nem látja, hogy födözéknek használják. Azonban Himler Mártonról, vagy az Amerikai Magyar Népszava szerkesztőjéről nem hisz- szük el, hogy olyan buták volnának, mint az említett képviselő. Végre is lapszerkesztéshez ész kell, akármilyen gonosz célokra is állítják be azt a lapot, így tehát kénytelenek vagyunk számításba venni a másik lehetőséget, hogy fascista érzelmeiknek igyekszenek kifejezést adni. No meg arra is számítanak, hogy hátha, mégis csak Hitler győz, megmarad a Horthy uralom, akkor aztán lesz megint aratás. (gb) Coloradoban is az IWW megerősödése javithat a helyzeten (Folytatás az 1-ső oldalról) bizottság abban a tudatban, hogy a bányászok választották arra, hogy érdekeik felett őrködjenek, nem volt hajlandó meghunyászkodni és a sérelmes ügyet az állami ipari biztoshoz terjesztette. Legnagyobb meglepetésre, az állami ipari biztos megadta teljes támogatását a bányász tárna-bizottságnak. Ennek a támogatásnak eredményeként elhatároztatott,hogy a bányász local elnökét teszik meg éjjeli mázsáló ellenőrnek. Azonban, midőn ez a javaslat a körzeti szervezőhöz került, az visszautasította a helyben hagyását azzal a megokolással, hogy az nem törvényes, mivel a local elnöke nem dolgozik elég ideje a bányában. Ugyanis a szervezet alapszabálya kimondja, hogy csak olyan egyén választható mázsáló ellenőrnek, aT<i legalább hat hónapja dolgozik abban a bányában. Midőn a bizottság figyelmeztette a szervezőt, hogy az állami biztos is jóváhagyta a local elnökének mázsáló ellenőri funkcióját éjjelre, a szervező kijelentette, hogy “pokolba a törvénynyel. A társulat nem akarja azt az embert a mázsálásnál es igy őt nem teszik munkára.” Ebből is látható, hogy miért irtóznak annyira az IWW tagjaitól. A local elnöke is egy haladó szellemű munkás és félnek a mázsáláshoz helyezni mert kitudódna a társulat tolvajlása és kinyílna a bányászok szeme. A BÁNYÁSZOK JUTALMA Amit a bányászok kapnak mostani tisztviselőiktől, az nem egyéb, mint kérlelhetetlen tagsági illeték lefogása a pedánál és minden nekik nem tetsző nyilatkozat p é nzbirságolása. Akárcsak egyéb politikusok, ezek a tisztviselők is örökéletü- nek akarják megőrizni hivatalukat. Persze egy kicsivel több bátorság és összetartás direkt- akciójával párosulva, kiirthatná, vagy legalább is enyhíthetné a jelenlegi tűrhetetlen vér- szipolyozást. Sokan emlékeznek még az itteni bányászok közül arra, hogy mit tett az IWW az 1927-28- as években. A coloradói bányászok több eredményt kaptak az IWW harcias megnyilvánulásából, aránylag rövid idő alatt, mint a többi szervezetek évtizedes látszólagos harcaiból. Amig a munkások ragaszkodtak az IWW által tanított eszközökhöz, addig megmozdulásuk mindig eredménnyel járt. Mindenesetre sokkal több eredménnyel, mint a kötetekre terjedő törvény paragrafus. Soha nem álmodtam volna, hogy ugyanazon emberek, akik az említett esztendőkben ott voltak a harcvonal első soraiban és annak eredményét élvezhették, hogy egyszer csak hajlott térddel fognak porba hullni gazdáik előtt, de különösen a reájuk erőszakolt politikus tisztviselők akarata előtt. Jaj annak a páriának, aki megelégszik szalmával is, csakhogy gyomrát megtölthesse, így vagyunk azokkal a militáns elemekkel is, akik küzdöttek egy jobb létért és alkalmuk volt még életükben részesülni valami jobb életmódban harcaik eredményeként és aztán a hirtelen bekövetkező depresszió puhányá tette őket. Most aztán, mikor már kevesebb küzdelemmel is nagyobb eredményeket lehetne elérni és általában helyzetükön javítani, azok a szerencsétlen páriák annyira megszokták a szalma étrendet,hogy ha egy kis szénához jutnak, már gyomorrontásról panaszkodnak. Nyilván csak azért, hogy a szokott életmódtól el-