Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-04-18 / 1211. szám

1942 április 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ..CS...Ő MEGJEGYZÉSEI “DETROITI SZIMFÓNIA” Címet kerestem az alábbi Írá­somhoz és azt az öreg napila­punkban “találtam meg, amely- lyel a detroiti Hearst lap reak­ciós ténykedéseinek a leírását foglalta össze. Ez a cim nagyon megfelel ne­kem is, igy kisajátítottam, an­nál is inkább, mert az a defe- tista szellem, amely egy féltu­cat amerikai magyar heti lap­ban jelentkezik hetenként, pon­tosan Detroitból indul ki, hogy megmérgezze az amerikai ma­gyarság gondolkodását. Ma, amikor az amerikai kor­mány kénytelen lecsapni a ná­cizmus amerikai propagandis­táira, kik ma itt hol burkoltan, hol nyíltan a nácizmus győzel­méért dolgoznak, father Cough­lin lapját a Social Justist és az ezüst ingesek fejét vette először célba a kormány. Időszerű, hogy itt egy kissé bemutassuk a vö­rösfaló aknamunkás H i m 1 e r Mártonnak a ravaszul vezetett kampányát a munkásszerveze­tek, Oroszország, Kina és An­glia ellen. Ez az ur, aki közben ugyan veri a mellét, mint a ná­cizmus ellensége, mert ahhoz gyáva, hogy nyíltan kiálljon a porondra, de a horthyizmus iránti hűségét nem változtatta meg Amerikának a háborúba való belépése sem. Ez az ur, hét­ről hétre a lapjaiban angol nyel­ven irt cikkekben a Horthy ellenes magyarokat denunciál- ja, mint akik veszélyeztetik Amerika és a tengely ellenes front egységét. Elnevezi őket cseh ügynököknek, de ő maga magyar nyelven a (következő képen szolgálja az egységet.(?) (Az idézetek egyetlen lapszá­mából, a március 26-án megje­lent Magyar Bányász Lap-ból valók, de ugyanezek a cikkek megjelentek még Himler ur 5—6 más lapjában is.) Belső egység a fő uszítása a szervezett munkások ellen szól. Ismételten szabotálással vádol­ja meg a munkásságot, ugyan­akkor,amikor a termelés telj­hatalmú főnöke, Nelson, kije­lentette, hogy az ipari termelés fokozása teljesen kielégítő, a Magyar bányász Lap ilyeneket ir le: Az elnök “csak könyöröghet a munkás vezéreknek, hogy legyenek szívesek ne száz, csak har­minc-negyven sztrájkot ren­dezzenek naponta a nemzet- védelmi iparban.” “....mi említést tettünk ró­la két ízben, hogy a gyárak munkásai amerikáznak (sza- botálás) nem dolgoznak úgy, ahogy kellene és ahogy tud­nának.” “Egyre több anya fia lesz behijva, akiknek röpülőgép, tank és fegyver kell, s ezek az anyák és apák nem fogják eltűrni, hogy a sztrájkok mi­att, a slow-downok miatt a harctéren levő gyermekeik­ből sokkal többnek kelljen nieghalni.” Ez a hang vonul keresztül a Himler lapokon hetek óta. A legszemtelenebb hazugság az, hogy az amerikai munkásságot szabotálással vádolja és a ka­tona anyákat akarja ráuszíta­ni a szervezett munkásokra. így szolgálja ő a belső egységet. Éppen úgy, mint a Szabadság által felemlített Hearst lap vagy father Coughlin lapja. Nagyon is nyjlván való, hogy nem vé­letlen az hogy a fenti két lap is Detroitban jelenik meg és az amerikai magyarság kutmér- gezése is a detroiti Sloan Streetről indul ki, de nem csak a belső egység ellen, hanem a külső egység ellen is ilyen bur­kolt és hazug támadások foly­nak Amerika szövetségesei el­len is. A Hearst lapok és a So­cial Justice után, most ő is “Amerika védelmében” uszít Anglia ellen és a Szovjet ellen, hogy a szovjet azzal fenyege- tődzik, hogy külön békét köt Hitlerrel. Ezideig ennek éppen az ellenkezőjét állította a szov­jet és a vörös hadsereg nagy érdemeit a tengely elleni harc­ban és annak a nagy fontossá­gát ismeri el az elnök, hogy ugyanakkor, amikor ez a hazug cikk megjelent, az elnök pa­rancsot adott, hogy a vöröshad­sereg részére való szállítás mindennél előbbre való. Ez el­len tiltakozik'a Hearst sajtó ugyan olyan hazug alapon, mint a Sloan Street-i bölcs. De ugyan akkor gúnyolódik is az amerikai érdekekért is harcoló vörös hadsereg felől és azt Írja, hogy a nácik “akiknek a diadalmas üvöltése újra hangzik az orosz harcterek felől, főleg azt kér­dezik most hangosan, mi van a 16-ik náci hadsereggel Sztálin ur ?” Szerinte a 16-ik hadsereg be­kerítése és szisztematikus ki- pusztitása hazugság volt, mely­ről hetek óta hallgat a szovjet jelentés. Persze ez is hazugság, mert igenis időközönként újra és újra jelentés jön az ottani harcokról, de az bizonyos, líbgy a nácik “hangos” kérdése Sztá­linhoz jó hangos lehetett, hogy az a Sloan Streetre is el hallat­szott, vagy talán külön össze­köttetés van Göebels irodájának a detroiti Sloan Strettel ? De ugyan igy megvádolja a kínai­akat is, hogy azzal fenyegetőz­nek, ha kellő segítséget nem kapnak, akkor, külön békére kényszerülnek. A háborús híreknek a kedve­zőtlen csoportosítását, a fent le irt hazug defetista állításo­kat, Göebels ur sem csinálhat­ná kedvezőbben, mint azt Him­ler csinálja és ha ismerjük a náci propaganda módszereit, akkor meg kell állapitanunk azt, hogy ez a “Detroiti Szimfó­nia” úgy van hangszerelve, mintha nem a Sloan Street- en, hanem Berlinben végezték volna. Tessék csak még egyszer elolvasni a múlt heti Bérmun­kás 3-ik oldalán a “Széthúzok ellen” cimü Írást, a csuszó-má- szó suttogóktól végig a jellem­rajz tökéletesen rá illik Mr. Himlerre és társaira. Az ellen­ség megvetendő és rosszindu­latú társasága ez. EJNYE, EJNYE, de meg gyengítette a hosszú magányosság Herceg clevelan­di református lelkész emlékező­tehetségét, amikor a “Testvé­riség” cimü egyházi lapban azt írja, hogy a régi Magyar Házat az első világháború végén azért záratta le a rendőrség, mert megelégelte a bolseviki garáz­dálkodásokat. Ugyanis itt tar­tották szélsőséges gyűléseiket. Mi azt állítjuk, hogy a garáz­dálkodások és bicskázások az önök nemzetiségek elleni uszí­tásának voltak az eredményei, nem az öntudatos munkások, de az egyházak hívei részéről és nem lenne szabad megfeled­kezni, hogy ez a jelenség Her­ceg lelkész urékat elkísérte a fényes Bethlen Terembe is, ahol éppen a bicskázások miatt hosz- szuideig nem »volt szabad italt árusítani, pedig akkor a Beth­len Terembe az egyház hívei és nem a bolsevikiek jártak. MARY MAYER Nem ismerem. Minden bi­zonnyal munkás asszony, ki ro­botban töltötte el az életének 65 évét, de szeretném megszo­rítani a kérges kezét és meg­köszönni neki, nem az öt dol­lárt, amit a lapra küldött, ha­nem a lapunk iránti szeretet, aggódást és a harcunkban való feltétlen bizodalmát. Nem egy­szerű levél az ő pár sora, hanem tüzes, harcra hivó vezércikk, amely kell, hogy felrázza a tét- lenkedőket, a gáncsoskodókat és be kell állniok a harcolók sorába. Építeni kell a szerve­zetet, terjeszteni a Bérmunkást, kollektálni a hátralékosokat. Akit Mayer munkástárnő leve­le nem tesz újra aktiv harcossá az soha nem volt őszinte har­cosa a munkásosztály ügyének és most amikor nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, minden amit felhoznak tétlenségükre, csak ürügy arra, hogy kibújja­nak a felelőség alól. Mayer munkástársnőnek, a harcos, munkás asszonynak és azoknak, akik be álltak a “Női Gárdába” a példaadásukért igy egyszerű szavakkal, de sok sze­retettel küldöm el a harcos kéz- szoritásomat. $288,000 ÉS A POCKETBOOK Pár héttel ezelőtt megírtuk, hogy a perth amboyi Magyar Híradó, milyen hatalmas cikk­ben irta meg azt, hogy az Ame­rican Tobacco Co. milyen szé­pen jutalmazta meg egy ma­gyar munkásnő 40 éven keresz­tül végzett “hü és odaadó mun­káját” egy “gyönyörű szép” pocket book-ot (kézi táskát) ajándékozott neki. A cikk azzal végződött, hogy ime érdemes hűségesnek lenni, mert a juta­lom nem marad el. Ezt a kis históriát, amelyet át vettek más magyar lapok is, azért melegítem fel, mert most folyt le az American Tobacco közgyűlése ahol az ellenzék azt követelte, hogy a kompánia el­nöke 4ie kaphasson több bo­nuszt évente mint 100,000 dol­lárt, mig az alelnökök bonusza 50,000 dollár legyen. Ez a javas­lat elbukott. Most érdemes meg nézni, hogy amikor egy mun­kásnő a negyven évi robotért egy kézi táskát kapott bonusz­ként, hogy a parazita, semmi hasznos munkát nem végző el­nök olyan bonuszt vágott zseb­re, hogy az ellen a részvénye­sek egy része is fellázadt. Mr. Hill, sr., a Tobacco elnökének a fizetése évente 120 ezer dol­lár, a múlt évi bonusza viszont 168 ezer dollárt tett ki. A há­rom alelnök, köztük az elnök fiacskája is évi 50 ezer dolláros fizetésre 100 ezer dollár bo­nuszt kaptak egyenként. De téves volna azt hinni, hogy Mr. Hill-nek csak ez a kis jöve­delme van. Nem kérem, ő és az alelnök urak csak rész időt “dol­goznak” az American Tobacco- nál és igy van idejük, hogy még egy csomó más gyárat és ban­kot “igazgassanak”, amelyek szintén busásan honorálják a “tevékenységüket.” Nem is be­szélve a nagy részvénytöme­gekről, amelyeknek a coupon- jait csak túlórázva tudja le- nyirni Mr. Hill. Csodálatos, hogy a lapok, me­lyek olyan gyakran emlegetik MacArthur tábornokot, most nem számították ki, hogy hány­szor több a Tobacco elnökének a fizetése, mint MacArthuré, vagy a harcoló katonáké, ők csak a munkás fizetésénél vé­geznek ilyen számítást. A RÉGI JÁTÉK Szavak, szavak azok, amit a Magyar Szövetségék úgy hív­nak, hogy “nagy kiállás.” Fúj­ják a régi nótát. Támadják a magyar néphez szóló kiáltvá­nyukban a nácizmust, de egyet­len szavuk sincs, amely elitélné a Hitlernél semmivel sem kü- lömb Horthy rendszert. Ez új­ra csak azt igazolja, hogy az egész Magyar Szövetség és az Eckhardt féle függetlenségi mozgalomnak az ő friss náci ellenességüknek csak egy oka van; meg menteni a gentry uralmi rendszert. Valami zavaros, csendes el- lentállásra szólítják fel a ma­gyarországi népet. Nincs bátor­ságuk arra, hogy nyíltan meg mondják, ne harcoljatok az oroszok, a szerbek ellen. Nem merik felhívni a katonaságot, hogy adják meg magukat és fordítsák fegyvereiket a pa­rancsnokaik, az elnyomóik el­len. Nem mernek nyílt felhívást küldeni a magyar népnek a sza- botálásra, nem, mert ők is azok közé tartoznak, akik félnek a nácizmus és a vele egyivásu horthyizmus eltörlésétől. Négy hónap kellett, hogy ezt a vér­szegény kiáltványt meg mer­jék írni, de ezt is az angol sajtó leleplezései kényszeritették ki, A huszonhárom év óta szol­gaságba vert Magyarországot még most is, mint szabad hazát emlegetik. Milyen naiv gyere­kek ezek az urak, ha azt hiszik, hogy a szövetséges hadak, köp­tük a szovjet hadsereg az élen, ha bevonul Budapestre, akkor ott Horthyék, Eckhardték ke­rülnek uralomra. Milyen kevés­sé ismerik a magyar nép ször­nyű elnyomatását, végtelen el­keseredését, ha azt hiszik, hogy a magyar gentry ott nem kerül a magyar nép itélőszéke elé. Amilyen borzalmas az elnyoma­tás, amilyen nagy volt az áru­lás, ahhoz méltó lessz a bünte­tés is. BRIDGEPORT, Conn.-ban a Horváth gyógyszertár ujság- standjén a BÉRMUNKÁS is kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents