Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-04-18 / 1211. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS i ■ \ 1942 április 18, BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ...........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c - Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ..............7 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879._______ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «9*42 Haladnak a náci demokraták (gb) öt hónapi kínos vajúdás után végre nekibátorodtak az évek óta Horthy-Hitler szolgálatában álló Amerikai Magyar Szövetség név alatt csoportosult amerikai magyar náci leven­ték és szózatot intéztek az óhazai magyarsághoz, öt hónap kellett ahhoz, hogy ezek a Pearl Harbor csinálta demokraták nekibátorodjanak és le merjék írni, hogy most már NÉMET ELLENESEK lettek. Készséggel nyugtázzuk az Amerikai Magyar Szövetség vezéreinek ily gyors ütemű demokratákká való fejlődését. Természetesen nem várhatjuk el, hogy ilyen bagatel ügyecske, mint ez a világháború, évtizedes meggyőződéseik alapos és gyors feladására késztetné őket. De ha a háború még sokáig tart és több Pearl Harbor eset rázza meg a világot, akkor ezek a talmi demokraták még magánál az elnöknél is demokratábbak lesznek. Egyenlőre azonban még csak a kezdet kezdetére jutottak el. Úgy vannak, mint a fürdőző, aki óvatosan csak a lábát dugja a vizbe, nehogy leforrázza magát. Mert ha ezt a kiáltványnak szánt valamit elolvassuk, AKKOR LÁTHATJUK, HOGY AB­BAN EGYETLEN SZÓVAL SEM MONDJÁK, HOGY A MA­GYAROK NE ENGEDELMESKEDJENEK A HORTHY KOR­MÁNYNAK, AMELY SZÁZEZRÉVEL KÜLDI VÁGÓHÍDRA A MAGYAR NÉP FIAIT. “Ne adjatok katonát, élelmet, muníciót a németeknek! Ma­radjatok otthon. Amit termeltek, azt fogyasszátok el ti, vagy dugjátok el, de ne adjatok semmit a németnek!” — Ugye mi­lyen jól megmondják!! Csak éppen arról hallgatnak, hogy a katonákat a Horthy kormány szedi össze és küldi a vérmezőkre; az élelmiszereket a Horthy kormány zsandárai erőszakolják ki és küldik a németeknek. És végre a német ellenes lázadást a Hotrhy kormány erőszakszervezetei nyomják el. Éppen most érkezett hire annak, HOGY MAGYARORSZÁ­GON MINDENFELÉ NAGY TÜNTETÉSEKET RENDEZNEK A HORTHY KORMÁNY ELLEN A HITLERT TÁMOGATÓ POLITIKÁJÁÉRT. De az amerikai Horthy-vigéceknek EGYET­LEN ELÍTÉLŐ SZAVUK SINCS A MAGYAR NEMZET IGAZI HÓHÉRAI ELLEN. Ezt nem lehet máskép magyarázni, mint ahogy tényleg van, HOGY EZEN EGYÉNEK TITOKBAN HORTHY ÉK AT SZOLGÁLJÁK. Sőt mitöbb, ezt bizonyítják ennek a náci-demokrata cso­portnak a lapjai is, mint azt lapunk más helyén megírjuk, mert még ma is hódoló tisztelettel Írnak Horthyról és minden alkalmat megragadnak arra, hogy feldicsérjék. Ez az Amerikai Magyar Szövetség kiáltvány tehát egészen úgy hangzik, mintha az itteni norvégok szózatot intéznének a Hitler járma alatt nyögő honfitársaikhoz és mondanák: “Támadjátok meg a né­meteket, de hűségesen engedelmeskedjetek Quislingnek!”. Mert azt már bizonyítani sem kell, hogy Horthy és hívei sokkal quislingebbek, magánál a norvég Quislingnél is, mert ez utóbbi csak akkor állt Hitler szolgálatába, amikor elfoglal­ták Norvégiát, .ellenben Horthyék támogatták Hitlert mihelyt valamennyire erőhöz jutott Németországban. Dehát náci-demokratáktól egyenlőre nem kívánhatunk többet. Politikusok demokráciája (gb) Honatyáinknak a negyven órás munkahét ellen indí­tott harcikedvét egy kicsit lehütötte az utóbbi napokban fel­színre került nagy profitharácsolások leleplezése. Most legfel­jebb azon tanakodnak, hogy miként lehetne a profitot is meg­hagyni, meg a béreket is lenyomni, mert közelednek a válasz­tások és a korteskedé^Jiez pénz kell, amit nem a munkásoktól, hanem a profitot élvező munkáltatóktól kapnak. Ezt a finan­ciális támogatást igyekeznek kiérdemelni. Miután a hivatalos hatóságok kimutatták, hogy valójában már minden háborús iparban többet dolgoznak heti 40 óránál, nyilvánvalóvá lett, hogy a nagy harc nem a rövid munkahét ellen irányult, hanem a 40 órán felüli másfélszeres fizetést akarják megszüntetni, amelyet az úgynevezett 40 órás mun­kahétről szóló törvény biztosit. így a képviselők nagy felbuzdulása valójában a munka­bérek letörésére irányul, mig a profit korlátozásáról szerényen hallgattak. A nagy leleplezések után azonban most azzal is foglalkozniok kell és se hossza, se vége a sok beszédnek. Mert a képviselők és szenátorok, — a tipikus politikusok, — csak szóáradattal szaporítják a közvagyont. Szóáradattal járulnak hozzá a háborús erőfeszítéshez is. Már pedig tudvalevő dolog, hogy egyetlen gépfegyver megfelelő ember kezében többet árthat Hitlernek, mint akármilyen kicirkalmazott képviselői kortes beszéd. „ Ebből viszont az is következik, hogy EGY FEGYVERGYÁ­RI MUNKÁS TÖBBET ÉR A TENGELYHATALMAK ELLENI KÜZDELEMBEN, MINT AKÁRMELYIK KÉPVISELŐ. Tekin­tettel azonban arra, hogy válságos időket élünk, amikor min­denkinek áldozatokat kell hozni az emberiség legnagyobb ve­szedelme, a fascizmus leverésére, igy eltekintünk attól az ér­téktől, amivel a munkás a kongressman-nél többet ér és meg­értőén azt ajánljuk, hogy a háború tartalma alatt, meg arra az időre, amig a háború adóságait kifizetik, a munkás és kon- gressman egyformán részesedjenek a termelt javakból. Másszóval, hamár honatyáink mindenáron béreket akarnak regulázni, hát szabja meg a kongresszus a munkások kerese­tének határát a képviselők fizetésével. Mert ha a mindig csak papoló képviselő megérdemel évi tízezer dollárt, — a mellék- keresetet nem is számítva, — hát legyen ez a határa a munká­sok keresetének is. Ha pedig a kedves honatyáink a munkások részére csak heti 30—40 dollárt akarnak megszabni, ám jól van, LEGYÜNK VALÓBAN DEMOKRATÁK ÉS SZABJÁK MEG A SAJÁT FIZETÉSÜKET IS UGYANANNYIRA. Végre is azt hangoztatjuk, hogy a demokráciáért harco­lunk, igy nem ártana az IGAZI DEMOKRÁCIÁBÓL egy kis kóstoló. rDe addig, amig a honatyák évi tízezer dollár rendes és csaknem annyi mellék keresetet zsebelnek be, a munkabérek letörését célzó törekvéseik mutatják, hogy nem hisznek a de­mokráciában, amelyről állandóan papolnak. AKRON, O. — A magyar nyel­vű IWW-isták a hónap el­ső vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Ma­gyar Házban. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. i . E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. _ ... ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervézettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibert, tisztességes napi munkáért” ezt "a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. OLVASÓINKHOZ! A Bérmunkásnak most nincs utazó lapkezelője, aki bejárjon a bánya és más ki­sebb plézekre. A nagyobb vá­rosokban levő lapkezelőink is legtöbb helyütt hat meg hét napokat dolgoznak, amely után fárasztó a lapolvasók megkeresése. Ezért arra kér­jük olvasóinkat, hogy akinek előfizetése lejáratban van, azt most újítsák meg és az összeget küldjék be a BÉR­MUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S. S., Cleveland, 0. cím­re. A Lapbizottság ^ "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W “Mint érdekest említjük meg — Írja az A Munkás, — hogy Kovács Ernő az anarcho-szin- dikalista és volt börleszk bol- seviki amerikai polgár kíván lenni.” — Surányi Jánossal, aki 35 vagy mennyi éve tagja a po­litikai eszközöket tanító SLP- nek, ilyesmi nem történhet meg, mert ő nem hiszi, hogy a politikai párt hangadójának polgárnak kellene lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents