Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-20 / 1181. szám
2 oldal * BÉRMUNKÁS 1941 szeptember 20. csak az, hogy az oroszok elleni háború 12-ik hetében még be- láthatatlanul messze van Moszkvától és az Uraitól, amelyet már a tél előtt el nem érhet, ahová ha sikerülne is eljutnia egy a természeti erődvonal mellett még egy hatalmas kiépített védelmi vonalat is találna, mely bői az orosz hadsereg 8—10 milliónyi, ma még "érintetlen katonája néz majd rája. Az elfoglalt területek lakossága itt is olyan ellenséges magatartást tanúsít, hogy tekintélyes hadserege van állandóan foglalkoztatva a jól megszervezett partizán Álarcosok által. De a fő csapás ott érte, hogy az orosz el- lentállásnás elpusztult egy és fél-két millió legjobban képzett katonája. A náci elitgárda elvérzett az ukrajnai mezőkön és elpusztultak a legjobb pilótái közül is sok ezren a gépekkel együtt, úgy hogy a francia, a németalföldi, a balkán kampányokat diadalmasan végig csinált elitgárda, az angliát végig söprő pilótái, ma. már a múlté. Ott pusztultak el az orosz csatatereken. Az orosz ellentállás és főleg Amerika és Anglia kemény sarokra állása, ugylátszik felbontja a tengelyt, mert Japán nem meri megreszkirozni az egyesült Angol- Amerika- Orosz-Ki- na-i és Holland-India elleni háborút és inkább kivonul a tengelyből, amely tény nagyban siettetni fogja Hitler tökéletes vereségét. Ahogy Hitler nap-nap után gyöngül, az ellenfelei erősödnek Az amerikai segítség Angliának és a Szovjetnek pótolni fogja a veszteségeiket, mig a tengely hatalmak veszteségei mind kevésbbé lesznek pótolhatók. A látszat szerint Amerika hadihajói a közel jövőben megtisztítják a tengereket a tengely bu- várhaj óitól. A tavaszra, ha előbb nem is, a nyugati front is megnyílik. Japán valószínű visszavonulása, nagy angol, orosz és amerikai erőket szabadit fel. Ezek mind együttesen ténnyé teszik Hitler vereségét és vele a nácizmus pusztulását, amely előbb-utóbb be fog következni. A Hitler tigrissel vele pusztulnak a sakáljai is, amint az angol miniszter elnök legutóbb elnevezte az olasz, magyar román, tót és a bolgár kormányokat. Az európai és az amerikai munkásosztály magatartásától függ az, hogy a nácizmus fekélyének a kiirtása után mi fog következni. Ma már a kapitalizmus kormányai is tudják és hangoztatják, hogy ez a mai rendszer igy fenn nem maradhat. Hogy nagy változások fognak bekövetkezni. Hogy ezek a változások mennyire lesznek a munkások javára, mennyire visznek közelebb bennünket a teljes felszabaduláshoz, az a világ proleta riátusának az erejétől és akció képességétől fog fügnie. Kedves állatka annak a pil langó, kinek a fáján nem volt hernyó. Ha az embernek jóakarói nem lennének, sohasem tudná meg, hogy iránta mily rossz akaratuak az emberek. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. VÉLEMÉNYEK N KRISTÁLYOSODÁSA Az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasóinak augusztus 31-én megtartott Országos Értekezlete behatóan foglalkozott a jelen világeseményekkel. A több mint öt óra hosszán át tartó mélyenszántó eszmecserében volt alkalmunk megismerni a különböző véleményeket e kérdés körül és bár távol áll tőlünk, hogy bárki részéről rosszakaratott tételeznénk fel, annyit azonban megállapíthat a figyelmes szemlélő, hogy nem minden felszólalás volt elfogultság nélküli. Bár az ott jelenlevők és a vitában résztvevők, valameny- nyien őszinte osztálytudatos forradalmárok, akik a mindennapi osztályharcban mindig kifogástalanul megállták a helyüket és kétségtelenül a jövőben is megfogják állni, a jelen világeseményekkel kapcsolatban azonban észre lehetett venni, hogy vélemény alkotásaikban bizonyos mellék motívumok befolyásolták, melyek folytán ferde világításban látják az eseményeket és helytelen következtetésre jutnak. A kérdés lényege az, hogy az osztálytudatos munkásság milyen álláspontot foglaljon el a nácizmus által megindított és folyamatban levő háborúban ? E kérdés körül két vélemény alakult ki. Az egyik: hogy az osztálytudatos munkásságnak minden eszközzel harcolni kell nemcsak a nácizmus további terjeszkedése ellen, hanem minden eszközt igénybe kell venni annak teljes megsemmisítésére. A másik: hogy az osztálytuda-- tos munkásságnak ebben a háborúban éppen úgy, mint minden előzőben, szigorúan az “osztályharc” vonalán kell maradni és állást foglalni a háború ellen úgy a támadó, mint a megtámadott országokban. Az első véleményt vallók úgy látják, hogy a nácizmus a kapitalizmusnak a legveszedelmesebb formája, amelynek győzelme végzetes veszélyt jelent a munkásosztályra. Nemcsak azon jogokat veszítené el a munkásság, melyeket nagyáldozatok árán szervezett erejével a mai napig kivívott, hanem megfosztva minden harci eszközétől, beláthatatlan időkre a legkegyetlenebb rabszolgaságra lesz ítélve a munkásosztály. Hogy ennek elejét vegyük, minden eszközzel és minden téren harcolni kell a nácizmus ellen. A másik véleményt vallók szerint ez a háború is imperialista célt szolgál és célja annak eldöntése, hogy melyik ország kapitalistái uralják bizonyos földterületek nyersanyag forrását és piacát: a Német-Olasz- Japán — tengely hatalmak — az egyik oldalon és az Angol és Egyesült Államok — demokráciák — a másik oldalon? Ezen vélemény szerint az osztálytudatos munkásság sem az egyik, ! sem a másikkal nem harcolhat az ellenfél legyőzésére, mert “közös ellenség nincsen.” Tények, melyek felett gondolkozni kell A minden téren és minden eszközzel folytatandó harc a hitlerizmus, vagy nácizmus elleni felfogás hívei nem ragaszkodnak évtizedekkel ezelőtt lerakott szabályokhoz és nem dugják a fejüket strucc módjura a homokba, hogy ne lássák a körülöttük folyó eseményeket, hanem nyílt szemmel vizsgálják azokat és aszerint alkotják véleményeiket. Aki pedig igy vizsgálja az eseményeket, lehetetlen, hogy meg ne lássa a nácizmus végzetes pusztítását. Nem állításról, vagy találgatásról van szó, hanem tényekről, amelyek önmagukért beszélnek. Amikor kilenc évvel ezelőtt Hitler megdöntötte a német köztársasági kormányt és felállította a náci diktatúrát első dolga volt a német munkásszervezeteket és pártokat feloszlatni, illetve azokat náci irányítás alá helyezni, ami egyértelmű a feloszlatással, mert azok tovább a munkásság érdekeit nem szolgálták. A szólás, sajtó és gyülekezési szabadságot megszüntették. A munkásság lapjait és intézményeit e 1 kobozták és vagy teljesen beszüntették, vagy náci propaganda intézményé alakították át és a volt tagságnak a legszigarubb büntetés terhe alatt azokat elkellett fogadni. Akik a diktatúra intézkedéseinek ellen szegültek, azokat börtönbe, koncentrációs táborokba dobták, vagy egyszerűen legyilkolták. Ilyen sorsban sok százezer munkástestvérünk részesült. Mindazon tudományos müveket, amelyek direkt, vagy indirekt a munkásosztály felszabadulási harcát szolgálták, máglyára rakták és elégették. Minden intézményt és müvet megsemmisítettek, ami a szabadság, joggal és emberiességgel volt összefüggésben. Behozták a kényszer munkát, kényszer fizetéssel. Vallás, faji és nemzeti gyűlöletet keltettek a lakosság között. Minden intézményt a nácizmus barbár eszméinek szolgálatába állítottak. A legalávalóbb kémredszert építették ki és a legborzalmasabb terrort alkalmazták mindenki ellen, akiről feltételezték, hogy nem hive a náci eszmének. Mindez nem állítás, hanem a legborzalmasabb valóság, amelyeknek sok ezer szemtanúja és sok ezer gyakorlati tapasztalja él közöttünk. És ez nemcsak a háború kezdete óta van igy, — mint sokan az elnézőek állítják, — hanem igy van amióta a náci diktatúra hatalomra került. Mindezeket látva, a munkásság nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy a munkás- osztálynak mindegy, hogy melyik háborúskodó fél kerül ki győztesen a háborúból. A munkásosztálynak jól felfogott osztályérdeke parancsolja, hogy minden eszközzel és minden téren felvegye a harcot a nácizmus ellen, tekintetnélkül hogy mely más erők vonul nak fel hasonló céllal. A megtámadott országok munkássága nem a -kapitalizmus megvédéséért harcol a nácizmus ellen, hanem, hogy megvédje azon jogokat, amelyeket sok áldozat árán kiharcolt és hogy megtarthassa azon eszközöket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a munkásosztály felszabadulási harcának befejezéséhez. Azok, akik azt állítják, hogy “ez nem a mi harcunk” elfelejtik az IWW elvinyilatkozatának azon sarkalatos pontját, hogy “egynek sérelme, valamennyi sérelmét jelenti.” Hová lett a nemzetközi szolidaritás magasztos eszméje, ha megtagadjuk a szolidaritást az angol, orosz m u n kástestvéreinktől, akik felmérhetetlen áldozatot hoznak, hogy a náci barbarizmustól megvédjék a világ munkásságát. Semmivel sem kissebiti a nácizmus veszélyét a munkásosztályra az a tény, hogy az “angol imperializmus” és az amerikai “áldemokrácia” is harcol a nácizmus ellen. Csak azért, mert ezen országok kapitalista kormányai is harcolnak a nácizmus ellen, a munkásosztály nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy “ez nem a mi harcunk.” Felvetődik az a kérdés is, hogy mi lesz, ha a “demokráciák” legyőzik a náci hatalmakat? Ez természetesen nem jelenti a munkásosztály felszabadulását. De kishitűség azt várni hogy a kapitalizmus szabadítsa fel a munkásosztályt. Amellett, hogy minden téren és minden eszközzel harcolunk a nácizmus megsemmisítéséért, a munkásosztálynak elengedhetetlenül szükséges feladata, hogy szervezkedjen a termelés szinterén a forradalmi Egy Nagy Szervezetbe és felkészüljön történelmi hivatásának teljesítésére. Mert a nácizmus elleni harc nem a szervezkedés feladását jelenti, hanem ellenkezőleg ; sokkal fokozottabb szervezkedést követel a mun kásságtól, hogy miután a gyilkos fegyverrel támadó nácizmust megsemmisítettük, az fel ne bukkanhasson más formában és más helyen. Ennek legbiztosabb ellenszere a munkás- osztály forradalmi Egy Nagy Szervezetének kiépítése. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK augusztus 23-ig: J. Kollár, Cleveland............... 1 J. Herceg, Cleveland............... 1 A. Kucher, Pittsburgh.......... 2 F. Szüch, So. Bend................. 1 J. Tomasi, Cleveland........... 1 A. Refy, Lodi....................... 1 A. Alakszay, Akron............. 1 M. Fekete, Coraopolis_______ 3 B. Baranyai, St. Louis........... 1 L. Fishbein, New York........... 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem.. 1 L. Pall, Ambridge............... 2 Wm. Berkovitz, Cleveland..... 1 L. Mihálkó, Cleveland........... 1 L. Rost, Philadelphia......... 1 M. Kaczibán, Cleveland....... 1 J. Herold, Bridgeport....... 2 St. Török, Miami.............. 1 A. Karácsonyi, Bridgeport ... 1 J. Vizi, Akron....................... 2 Mrs. J. Bercsa, Cleveland__ 1 H. Loewe, Chicago. .......... 1 A. Gross, Trenton___ 1 Paul Bécsi, Philadelphia....... 1 G. Bakos. Los Angeles........... 3
