Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-13 / 1180. szám
1941 szeptember 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal Társadalmi átalakulás küszöbén (A—L) Az tmberi társadalomban történő időközönkénti kilengések, sokszor zavarokat okoznak magában a munkásmozgalomban is, amelynek célkitűzése a társadalmi forradalom, ami alatt a fennálló társadalmi rendszer teljes átformálását tartják szem előtt. A tiszta forradalmi munkásmozgalom, sohasem' adhatja fel az osztályharc egyenes útját, még akkor sem, ha a társadalom felületén kedvezőnek látszó kilendülések vannak, amelyek sok félreértésre és félre vezetésre adnak okot. Az éber szemlélő azonban ezen társadalmi kilendüléseket nem úgy könyveli el, mint azok, akik alapjában nem ösmerik a társadalom összetételét, akik azután a felületen való kilengéseknek éppen olyan fontos tulajdonságot minősítenek, mint egy tényleges társadalmi forradalomnak, amely alapjában változtatná meg a fennálló társadalmi rendszert. A különböző árnyalatú forradalmi munkásmozgalmak, taktikák használatában különbözhetnek egymástól a különböző országok belviszonyainak megfelelőleg, (Je végeredményben a forradalmi munkásmozgalom csak tényleg az lehet, amely a tényleges osztályharc utján marad és a tényleges osztályharc vívmánya eredménye képpen olyan gazdasági rendszerváltozást hoz létre, amely teh jesen különbözik az előbbi rendszerek összetételétől. Az osztályharc alapján épülő forradalmi munkásmozgalom, amely a társadalom alapjának mikénti megváltoztatására törekszik, nem kalandozhat el olyan vizekre, mint azok a felületes kilengései a munkásmozgalomnak, amelyek a jelen társadalom osztályintézményeinek átvételét tartják fontosnak és célra vezetőnek. Maguk a megtörtént események élő példaként állnak előttünk. Az elmúlt világháború, amely 1914 és 1918-as évek között játszódott le, amikor az ellenfelek végkimerülésig küzdöttek egymás ellen, aminek eredménye képpen megállapíthatjuk, hogy a gazdasági forrásoknak végletekig való kiaknázása összeomlással fenyegette a fennálló rendszert. Az akkori munkásmozgalom, amely úgyszólván teljesen letért az osztályharc útjáról azon egyszerű okoknál fogva, hogy a munkás tömegek egyenes akciója helyett a közvetett parlamenti akciót választotta, ami által magának a szervezett munkásmozgalomnak csak másodrendű szerep jutott, ami a tényleges osztályharc élét teljesen letompitotta és maga a gazdaságilag megszervezett munkásosztály nem teljesítette funkcióját abban az irányban, ahogy azt egy gazdasági szervezetnek végre kellett volna hajtani. Az orosz forradalom kitörése és győzelme futótűzként hatott az egész világ munkásmozgalmára. Ennek a forradalomnak győzelme és kialakulása arra hagyott minket következtetni, hogy a munkások egy országban teljesen átvették a társadalom irányítását és a kibontakozás gyanánt a gazdaságilag megszervezett. munkástömegek lesznek alapvető irányitói a társadalomnak. Azonban a dolgok kibontakozása révén láttuk, hogy az osztály intézmények lettek a főforumok és nem a termelők irányították a megváltozott társadalmi viszonyokat, hanem ugyan az a képviseltetési rendszer, csak más néven és más taktikával dolgozva, mint azokban az országokban, ahol az úgynevezett szociáldemokraták vették kezükbe az állam hatalmat. Amig Németországban a szociáldemokraták meghagyták a magánkapitalizmust teljes egészében, addig Oroszországban az államhatalom irányítása és ellenőrzése mellett folytatták a termelést a magánkapitalizmus kiküszöbölése révén. A bérrendszer azonban mind két esetben fennmaradt. A kettő között az a lényeges külömbség volt, amig Oroszország egy iparilag fejletlen állam és az uralmon lévő államgépezet a legtöbb súlyt arra fektette, hogy iparizálja az egész országot, ami által képes lett arra ezzel a folyamattal, hogy a munkanélküliséget megszüntesse, Németország pedig már mint egy iparilag kifejlett állam, amelynek magánkapitalizmusát az elmúlt világháború békepontjai megnyirbálták a világ piac hódításainak lehetőségeitől, igy azután a szocialista adminisztráció tehetetlenül állott a magánkápitalizmus csődbejutása révén, ami a munkanélküliek tömegét milliós számra emelte. Magában Német- orszában nem azok a tények álltak fenn, mint Oroszországban, hogy iparizálni kellett az országot, hanem Németországban a munkásmozgalomnak az lett volna a hivatása, hogy társadal- mositsa az iparokat, mert a németországi ipari viszonyok nagyban különböztek az oroszokétól. Az orosz forradalom győzelme kihatással volt a világ minden részében levő munkásszervezetekre, vagy “munkás” jelzővel ellátott politikai pártokra. Maga az a tény, hogy az oroszok a kommunista párt diktatúrája révén — meg azon sajátságos viszonyok, hogy az iparizálással megtudtak tartani többett a forradalom vívmányaiból, igy mind azok, akik az orosz forradalomért lelkesedtek, úgy vélték, hogy az egész világ munkásmozgalmát ugyan azon mederbe kell terelni. Ezek nagy tévedésbe estek akkor, amikor egy fejlett ipari állam viszonyait egy teljesen iparilag fejletlen állam viszonyaival egyeztették össze és munkásmozgalmát ugyanazon irányba próbálták terelni. A forradalmi ipari unionistákat vagy minket IWW-istákat nem tévesztett meg a társadalom felületén végbe menő jelenség. Mi akkor is meg most is azt valljuk, hogy a kapitalizmusnak minden formája ellen harcot kell folytatni, legyen az magán kapitalizmus, vagy állami, mert kitűzött célunk egy társadalTÁRSADALMI LEXIKON ÁLLAMI BEAVATKOZÁS: A legprimitívebb társadalmi közösségben, a törzsi rendszerben épp úgy találjuk nyomát az egyén életébe való beavatkozásnak, mint p. modern társadalomban. Az állam kifejlődésével azonban ez a beavatkazás is megváltozott és pedig megváltozott a beavatkozás területe, változtak a beavatkozás módjai és eszközei is. A kényszer sok tekintetben megszűnt, helyébe lépett az önkéntes engedelmesség. Ez az engedelmesség olyan arányban nő, amilyen mértékben az állam csak szabályozó szerepet tölt be az összesség érdekében. Az állami beavatkozás és kényszerszabályozás körül mindég éles harcok dúltak. A társadalom fejlődése során kialakult osztályok érdekeik szerint kerültek szembe az állami beavatkozással, szembeszálltak az ellenük irányuló beavatkozással, hogy később az érdekükben alkalmazott állami beavatkozásért harcoljanak. Soha olyan nagy mértékben nem érvényesült az állam beavatkozása polgárainak életébe, mint napjainkban. Az állami beavatkozás kétféleképpen történik. Negativ és pozitív módon. Az állam nem csak konkrét esetekben avatkozik bele polgárainak életébe, ügyeibe, hanem úgy is, hogy általános jogszabályokat alkot a számukra, szabályozza az öröklés rendjét, a forgalmat, a szerződések erejét és határát, legújabban a diktatúrák és nem diktatúrák is, a profit szabályozáson keresztül az egész társadalmi életre rányomja bélyegét. A mai állam uj ideológiai rendszert állít fel, az iskolákon keresztül és azon kívül is és valósággal idomítja az egyént és leszoktatja az önálló gondolkozásról és nem mesze az idő, mikor már csak robot-emberek lesznek. A gazdasági liberalizmus hívei vissza vágyódnak abba a korba, amikor az állam nem avatkozott be a gazdasági versenybe. Ez a benem avatkozás azonban, szintén beavatkozás volt, csakhogy az ő javukra érvényesült. Beavatkozás volt, mert védte'' őket jogszabályokkal, törvényekkel a versenytársak korlátlan cselekvési szabadsága ellen. Minél nagyobb és fejlettebb a kapitalizmus, annál nagyobb szükség van az állami beavatkozásra — az egész társadalom érdekében. A kapitalizmus elé korlátokat kell szabni, különben nem ismer határt. Állami beavatkozás demokratikus ellenőrzés mellett, állami beavatkozás ö n kormányzaton fölépült és önkormányzattal bíró közösségekkel, ez lehet a mértéke és a határa a hasznosan érvényesülő állami béavat- kozásnak. Az állami beavatkozás kétféleképpen érvényesülhet: a dolgozó nép ellen, a vagyonos osztály mellett. Az állami beavatkozás a kapitalisták javára érvényesül : a monopóliumok szervezése, a védővámok és engedélyek és tilalmak létesítésével, a kapitalistáknak kedvező adó- és pénzügyi politikával, a munkásoknak a munkáltatók ellen folyó harcbani elnyomásával. Miután az állami beavatkozást a modern társadalomban megszüntetni nem lehet, a dolgozó osztályoknak arra kell törekedniük, hogy az állami beavatkozásra befolyást nyerjenek, hogy az állam ne az egyik osztály javára, hanem az egész társadalom hasznára érvényesítse beavatkozó hatalmát. Az állami beavatkozás nem mindég elvetendő, amikor iskolára kötelez, az iskolaköteleseket eltiltja a gyári munkától, kórházba utal, ragályok ellen védekezésre kényszerit, baleset és betegség ellen védekezésre kényszerit, baleset, betegség (és már máma munkanélküliség) ellen kötelezően biztosit, veszélyes helyen fürödni eltilt és sok más téren is akaratunktól függetlenül érdekeink javára avatkozik be életünk folyásába. Rokonszenves mozgalom volt sokáig, hogy az állam a gyengébb javára avatkozzon be a gazdasági élet viszonyainak alakulásába. Az állam nem ilyen érzelgős, az államot érdeke és erős hatalmak irányítják. A gyöngék tegyenek erőre szert és akkor nem érvényesül az állami beavatkozás. Még egy területen érvényesül az állami beavatkozás. A gondolat szabadságának területén. És ez a legfontosabb. Milyen mértékben engedi az állam az eszmék hirdetését és megvalósítását, ez a haladás kérdése. A gondolat szabadsága az alapfeltétele az emberi haladásnak — ezen a területen a legveszedelmesebb az állami beavatkozás. Az amerikai orvosok hivatalos lapjában, a Medical Journalban meg azt olvassuk, hogy egy asszony a Dr. James J. Short kúrája következtében hát hónap alatt 300 fontott veszített és még mindig maradt neki 179 font és két unce. — Azt már igazán nem látjuk, hogy ilyen esetben mit számítanak az ouncok?! Ha hit nem volna, a reménység kevesebbet csalhatna. k Tele hordónak nincsen hangja. Ezt a tartalmatlanra hagyja Amely asszony verve jó, annak a férje van megverve. * A hízelgő a rozsdát patinának mondja, a patinát rozsdának a goromba. * Az universumban az elefánt és a bolha csak annyiban nem egyforma, hogy elmúlásakor az elefántnak — egy pár napra — nagyobb a szaga. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? mositott termelési rendszer, amely rendszerbe a megszervezett termlő munkások lehetnek csak a társadalom'irányítói. És ezért azt tartjuk, hogy minden ország munkássága az ország gazdasági viszonyaihoz mérten építse ki forradalmi ipari szervezeteit-
