Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-13 / 1180. szám
s cumi H K M L N K A a 1941 szeptember 13. Az íráson, melyet a bank az ezüstről adott, feltűnő piros betűkkel rá volt nyomtatva, hogy a bank a jelen írás előmutató- jának, bárki légyen is az, az ezüstöt minden további nélkül kiadja. Kezébe nyomtam tehát az Írást egy szolgának s elküldtem őt az ezüstért a bankba. Vártunk egy, két és három órát, a szolga nem tért vissza. Ebédre kellett volna teríteni s nem lehetett. Nem volt ezüst. Minden elfőtt és elsült — és még mindig nem volt ezüst. — A gazember megszökött az ezüstünkkel! — Lehetetlen másként. Siess a rendőrsógre, mig nem késő. Indultam — megebédeletlenül — a rendőrségre. Házunk kapujában összeütköztem egy kétségbeesetten berohanó alakkal. A szolga volt. — Megállj! Nem állt meg, hanem ijedten, mint akit üldöznek, tekintgetett hátra és nyargalt föl a lépcsőn. Utána!.... A saját lakásomon fogtam el. Ki volt kelve magából, remegett és sirt. — Az égre kérem tessék becsukni az jatókat s ha keres a rendőrség, tessék engem elbújtatni, — esengett a szerencsétlen. — Hol az ezüst nyomorult? — A bankban. — Mi történt? — Tessék mindent becsukni — és elmondom. (Befejező rész a jövőszámban) Rövid Hírek Washingtonból TÁRCA Ezüstünk a bankban Történeti regény a jelenkorból — Irta: KOZMA ANDOR — Nem igen van már a mai íróknak meseszövő fantáziájuk. Bonyodalmas, kalandos, rejtelmes, érdekfeszitő regényeket azért manapság már nem is igen írnak. Az okos regények vannak divatban, ugyannyira, hogy már várjuk, mikor kezdenek meleg jeget, szürke rózsát és keserű cukrot gyártani. Hanem az Írók agy vele je ki is fáradt már, az élet, a valóság maga, még mindig régi módi nagy regényíró. Még mindig megesik az emberrel, hogy olyan hihetetlen és csodálatos események forgatagába keveredik bele, melyek megérdemlik a vadregényes jelzőt. S a vadregényes, kalandos események oly hihetetlen módon szövődnek még néha össze-vissza, hogy az ártatlanul sodrukba került ember szédülő rettegéssel sóhajtja: Mint fog mind ez a keveredés kibonyolódni? Mi lesz ennek a vége ? Halál-e vagy házasság ? Ilyen fantasztikus regényt mondok el. Nem én szőttem érdekfeszitő bonyodalmait, hanem maga az élet. Megtörtént dolgokat irok le, azért neveztem müvemet történeti-nek hihetetlen, valószínűtlen dolgokat, —- azért nevezem müvemet re- gény-nek . I. FEJEZET Nyaralni készültünk. A bútorok kámzsába voltak bujtatva. A szekrények réseiből áradt ki a kámfor- és a naf- talin bűz. A lakatos rácsokat, keresztvasakat és angol lakatokat rakott az ajtókra, ablakokra. Hordárok vitték le a nagy koffereket a kapu előtt váró bérkocsira. Egy deszkaláda legbelső szobánk legbelső sarkában állt. Ide nem eresztettünk közel senkit, csak egy kipróbált bizalmasunkat. — Tehát mi lesz az ezüsttel? — Elviszem megőrzés végett a bankba, — felelte titkolózva bizalmasom. Halkan beszélt, nehogy hire menjen e 6 személyre szóló ezüstkészlet nyári hollétének. Ha a zsiványok megtudják, hol lesz a kincs, nem a lakást törik majd fel érte, hanem a bankot. — És mit fizet az ember a banknak a megőrzésért? — Egy csekélységet; alig néhány fillért. — Úgy hát vigye kérem el az ezüstöt a bankba. De a szállításnál legyen óvatos. Tegye a ládát kocsira s üljön rá; revolvere legyen töltve s tartsa ujját a ravaszon. Utonállóktól nappal a főváros legélénkebb részén nem kell félnie, ellenben lehet, hogy a kocsis megsejti, mit visz s esetleg rabló szándékkal eszeveszetten neki vág a Rákos mezejének. Ha ezt teszi a kocsis, lője őt le. A második lövéssel lője le a lovat. Nem szükséges külön hangsúlyoznom, hogy az ezüst szállítás komfortáblin történjék. — Igenis. Aztán elváltunk. Én a vasúti állomásnak indultam, ezüstöm a banknak vette útját. Néhány napig mitsem hallottunk egymás felől. II. FEJEZET ........... — És az ezüstöt jól eltet- ték-e ? — kérdé a napamasszony a nyaralón. — Hogyne, betettük a bankba. — Nem lesz ez drága mulatság? — Dehogy lesz. Néhány fillérbe kerül az egész. És az a kényelem! Az a biztonság!... Nem folytathattam, mert éppen belépett a postás és levelet adott át nekem. — Ah, éppen bizalmasom levele-! Azé, aki ezüstünket a bankba vitte. — Olvasd hangosan. — Nem ... nem.... mégsem az. Egészen más ügy, hivatalos.... igen hivatalos titok. Természetesen ez füllentés volt tőlem. Egyszerűen nem akartam felolvasni a bankba vitt ezüstünkről szóló levelet, nehogy az asszonyok kedvét elrontsam vele. A levél igy hangzott: “Végre nagy nehezen el tudtam az ezüstöt a bankba helyezni. Borzasztó, mennyi bajjal jár ez! Először a bankhivatalnokok azt' nyomozták, nem-e loptam a kincset ? Ebben egy fél nap telt el. Kiderülvén ártatlanságom, azt találták, hogy a láda rosszul van bepecsételve. Le kellett vinnem egy közeli boltba; ott újra lepecsételtem. Mire visszavittem, vége volt a hivatalos órának, s igy az ön ezüstje egy éjen át az én lakásomon aludt. De én nem aludtam, nehogy a féltett s rám- bizott kincsben hiba essék. Reggel ismét elvittem a bankba. Most már jó volt pecsételve, de azt mondták: hátha tegnap óta kiszedtem az ezüstöt s robbanó szert raktam a ládába ? Erre fölszakitották a ládát s megdicsértek érte, hogy csakugyan meg van még az ezüst. Jutalmul megengedték, hogy ott pecsételhessem le a ládát újból. Persze nem volt velem pecsétnyomó s igy egy ott lézengő idegen ur kölcsönözte ide a magáét. Erre nagynehezen e 1 f ogadták az ezüstöt, s mint a csatolt irás bizonyítja, nem néhány fillért, hanem 10 koronát számítottak fel abbeli szívességükért, hogy egy ládával több láda fog békésen feküdni valamelyik raktárukban. Kocsiknak, hordároknak, szolgáknak, pecsétviaszko- soknak, s , pepsétnyomósoknak s egyéb segítségemre voltaknak élfizettem ezen kívül 20 koronát. Alkalmilag majd kiegyenlítheti ön ezt is. No, legalább nem kell ezüstjéért aggódni. Híve stb.” III. FEJEZET Nyaraltunk s e mellett bizonyos büszkeséggel töltött el bennünket a tudat, hogy nekünk ezüstünk van a bankban. Beszéltünk “a mi’’ bankunkról s az aranyvaluta iránt aggodalmaink támadtak, mert azt olvastuk valahol, hogy az ezüst Részletekkel rendelkezőkre nézve az nem lesz előnyös. Ez a büszkélkedés kárpótolt bennünket a 30 koronáért, melybe addig ezüstünk bankbéli nyaralása került. Mikor kinyaraltuk magunkat s haza tértünk, szükségünk lett ezüstünkre. Roosevelt elnök kiviteli ellenőrzés alá helyezte a repülőgép fűtőanyagokat, amiket ezután csak a Nyugati Földrészre, az Angol Birodalomba és oly el nem foglalt területekre lehet szállítani, amelyek a támadó nemzeteknek ellenállnak. Hull külügyminiszter sajtókonferenciáján megjegyezte, hogy Japán bármiféle mozdulata Thailand felé az Egyesült Államok érdekkörébe ütközik. A pénzügyminiszter bejelentette, hogy a lend lease igazgatósága 10 millió yard gyapot anyagot vásárolt, amiből kínai katonáknak uniformist fognak készíteni. Az oroszok segítése. A külügyminisztérium nyilvánosságra hozta, hogy az USSR és az Egyesült Államok között létrejött kereskedelmi szerződés lejáratát (augusztus 6) 1942-ig mpghosszabbitották, hogy “ily módon a rendkívüli időszak tartama alatt kereskedelmi kapcsolatainkat a Szovjet Uuionnal biztosíthassuk az 1937-es kereskedelmi egyezmény alapián.” A minisztérium még megjegyezte, hogy az oroszok készpénzzel fognak fizetni minden általuk vásárolt anyagért. Selyem. Az Office of Production Management “zárlat” alá helyezte az országban található selyem anyagokat, mert a hadsereg és tengerészet által szükségelt selyemből készült felszerelések, mint puskapor tarsolyok és ejtőernyők, a rendelkezésre álló anyagot kimerítik. Az Árszabályozó Tanács igazgatója kijelentette, hogy ez az intézkedés nem fogja az üzletekben árusított selyemharisnya árakat fokozni. Az OPM egyébként egy külön osztályt szervezett, amely a pótanyagok kérdésével fog foglalkozni. A Federal Security adminisztrátor felszólítja az állami munkáselhelyező intézeteket, hogy lajstromozzák a közel 175 ezer selyemgyári munkást,, akiket a nyers anyag hiány tett munkanélkülivé. A Földmivelés- ügyi Minisztérium jelenti, hogy több mint 150 gyapotharisnya minta-rajz áll rendelkezésre a harisnya iparban és hogy a 16 ezer kötőgép, ép úgy köti a gyapotot, mint a selymet. A hadsereg. A Hadügyminisztérium kampányt kezdeményezett, hogy mindazon gyárakat hadianyagok készítésére állítsák' be, amelyeket lezárás fenyeget a nyersanyag hiánya miatt. Máris 500 ilyen gyár neve szerepel a jegyzékben. Anyagok. Az OPM Termelési Osztálya külön védelmi tanácsot szervezett a papír és papir- pép gyárak bevonásával és szó- vátette, hogy a védelmi berendezkedések ezekből az anyagokból az idén 2 millió tonnával igényelnek többet és ugyaneny- nyivel többet a jövő évben. Az OPM terveket dolgozott ki használt automobil anyagok felhasználására, amit évenként egy millió tonnával fognak fokozni. Megjegyzésre érdemes az a kijelentés is, mely szerint egy használt kocsi elegendő anyagot tartalmaz egy ágyu- épitésre és 20 kocsiból egy tankra való anyagot lehet ősz- szeszedni. OPM a zinc gyárosokat megkérte, hogy júniusi termelésük 27 százalékát tegyék félre augusztus havára egy közös raktárra. A repülőgépgyártás céljaira készült acél termelést az év vége előtt háromszorosára fogják emelni. Katonai szolgálat. A Szenátus elfogadta a törvényjavaslatot, amely ily módon elrendeli a behivottak, polgárőrök és re- zervisták szigálatának kiterjesztését 12 hónapról 30 hónapra és a rendes önkéntes katonák ezután 3 helyet 4 és fél évig fognak szolgálni. A törvény havi 10 dollárral emeli a fizetését a katonának minden hónapért, amelyet szolgált egy éven felül. Katonai szolgálatra halasztást kapnak — törvényes rendelkezés alapján — mindazok, akik julius 1-ig 28. életévüket betöltötték és akiknek felmentése nem hárít kárt a hadseregre. Világhelyzet. A külügyminiszter hat heti távoliét után ismét elfoglalta hivatalát és a sajtónak nyilatkozott. “Távollétem alatt még szembetűnőbb demonstrációt nyert a tény, hogy erőszakkal való terjesztés világmozgalmával állunk szemben, amely barbár és vad eszközökkel tartja fogva a legyőzött népeket.” A külügyminiszter még hozzátette: “odaadó szolgálattal és folyvást fokozott termeléssel, valamint a védelem előkészítésével, képesek leszünk e világmozgalom törekvéseit meggátolni....” Common Council.
