Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-09-13 / 1180. szám

1941 szeptember 13. BÉRMUNKÁS 5 oidai AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL . . .CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI AZ ÉRTEKEZLET UTÁN Már az olvasók előtt van a most lefolyt országos értekez­let tárgyalásának a menete, amelyből megállapíthatják azt, hogy a magyarnyelvű ipari uni- onisták nem fejbólintó jánosok, kiknek a vezérek szabják meg azt az irányvonalat amelyen haladni kell, még akkor is, ha ezt a vonalat a vezér urak he­tenként változtatják is. A Bérmunkás irányvonaláról több mint 5 órán keresztül folyt vitáról megállapítható, hogy az magas nívón folyt le és a dele­gátusok képesek arra, hogy a mindenkori helyzetet a munkás­ság szempontjából, helyesen analizálják és a lap irányvona­lát akként szabják meg. Az öt órás vita eredménye­ként az összes jótálló tagság­gal biró delegátusok megadták a felmentést az Írógárdának és az elfogadott javaslat ezt a he­lyes irányvonalat tükrözi visz- sza. De az irányvonal helyességét nemcsak a delegátusok, de az olvasók szavazata is igazolja. Lapunk olvasói egész évben sza­vaztak a leveleikkel, amelyek 100 százalékig helyeselték a Bérmunkás irányát, de főleg szavaztak a konvenciót meg­előző három napban amikor több mint 800 dollárt küldtek be postán és a delegátusok ut­ján a lap részére, amely — és az, hogy az elmúlt évet deficit nélkül zártuk — legjobban iga­zolja a Bérmunkás és az olva­sók szoros kapcsolatát. Ez a szoros összefogás teszi lehetővé azt, hogy — ha még az eddig nem “SZAVAZOTT” olvasók is megteszik a köteles­ségüket és beküldik a szavaza­taikat előfizetés és az 1000 dol­láros alapra való felülfizetés formájában — hogy maradan­dóan vissza térhessünk a félfi­zetéses alkalmazott rendszerre, hogy még erősebben harcolhas­sunk az Ipari Demokráciáért a förtelmes náci dögvész pusztu­lásáért. HARMADIK ÉV A meginditott v é ráradat, mely immár két éve, hogy áz­tatja a földet, ma, két év után nemcsak, hogy a végéhez nem közeledik, hanem folyton uj és uj területeket önt el és csak idő kérdése már, hogy mikor terjed szét az egész világra ez a förtelmes kórság amely már három földrészt borított el. Borzalmasan bűnös ez a mai társadalmi rendszer, amely az emberi elme minden nagy alko­tását, amely hivatva volt arra, hogy az emberiség jólétét, ké­nyelmét szolgálja, ma mind ar­ra használják fel, hogy azzal minél több ép, erős fiatal em­bert a harctéren, öreget, gyer­meket, asszonyokat, a gyárak­ban dolgozó munkásokat a harc­tértől ezer mérföldre is elpusz­títson. De amikor a két éves tömeg gyilkolás bűnöseit hívjuk te­temre, nem menthetjük fel a munkásosztályt sem, amely ma, mint minden időben legtöbbet szenved a háború folvtán. Nem menthetjük fel, mert dacára az első világháború több mint 4 éves szenvedésének, abból nem­tudta levonni a tanulságot. Újó­lag csak olyan, főleg politikai szervezeteket létesített, ame­lyek képtelenek megakadályoz­ni azt, hogy az egymással ver­senyző kapitalista csoportok újra vérözönt zúdítsanak az em­beriségre. Ezért a mulasztás­ért ma borzalmasan nagy árat fizet Európa munkássága és félő, hogy fizetni fog ennek az országnak a proletariátusa is vérben is nemcsak anyagiakban ha a nemzetközi kapitalizmus által felépített náci monstrum szét nem törik az orosz proleta­riátus harci vonalán. Ez a háború amelyet az 1918- ban letört német imperializmus indított el, amelyhez nagyban hozzá járult az angol imperia- ! lizmus kapzsisága, ma már ré­gen túlnőtte azt a keretet, mely a piacok meghódítását jelezte. Ma már nemcsak azt jelenti, hogy a meghódított területek uralkodó osztálya cserélődik ki, de az “uj rend” első lépése a munkásosztály teljes gúzsba kötése. A munkásság szerveze­teit szét veri, megtiltja, hogy munkaerejének áruba bocsátá­sába, munka idejébe bele szó­lása legyen. Az uj rend szabja meg a munkabért, a munka időt, sőt még a munka helyét is, úgy hogy a proletariátust tökéletesen a jobágy sorba sü- lyeszti. Egyben rögtön beszün­teti azokat az emberi jogokat, amelyeknek a kivívásáért any- nyit áldozott az emberi társa­dalom. Gyülekezési, sajtó, szó­lás és költözködési szabadság jogok teljes eltiprása teszi tö­kéletessé az uj rend ipari feu­dalizmusát, amely mamár nyíl­tan hangoztatja, hogy az egész világot a maga képére kívánja átalakítani. Az a rémesen sötét kép, ame­lyet a nácizmus által leigázott országok munkássága mutat, teszik érthetővé azt, hogy az angol munkásság a végsőkig védeni hajlandó — nem az an­gol imperiájizmust, hanem a maga által kiverekedett szabad­ság jogait, jól tudva azt, hogy az uj rend uralma alatt mindent elveszítene, amit évszázadok harcává elért. Ennek a képnek borzalma te­szi lheetővé azt, hogy a szovjet roletariátusa az egész világ bá­mulatát váltotta ki hősies ellen­állásával. Nem lehet és nem szabad az angol és adott helyzetben az amerikai munkásokat azzal vá­dolni, hogy a kapitalizmus vé­dőjévé szegődtek.. Igaz az, ha minden ország proletariátusa helyesen szervezkedett volna meg, akkor jlyen nagy áldozat­tal, az egész rendszert elseper­hetnék, de ez a szervezkedés nem történt meg, tehát ma nincs módjában, a két rossz he­lyet egy jót, a munka társadal­mát választani, de az uj rend ennek még a lehetőségét is el­venné hosszú, beláthatatlan ideig. Az angol munkásság jogai­nak a védelmét, legjobban az IWW-isták, mint a legöntuda- ■ tosabb munkások értik meg. Hisz ez a csoport volt az, ame­lyik a szólás és szervezkedési szabadság biztosítására igazán a legszebb lapokat irta be az amerikai munkásmozgalom tör- tén'etébe. Azon kívül az IWW volt az, amely legönzetlenebbül támogatta a spanyol munkások szabadság harcát, a nemzetkö­zi kapitalizmus által nyíltan és burkoltan támogatott Franco dictatura ellen, pedig ott sem az Ipari Demokrácia megterem­téséről volt szó, hanem csak egy a magán tulajdon elvén álló, a munkásságnak szabadság jogo­kat biztositó demokratikus ál­lamformáról, melyből könnyeb­ben fejlődhetett volna ki a mun­kásosztály teljes felszabadulása mint Franco terror uralma alól. Amióta a náci briganti a ka­pitalizmust megszüntető Szov­jet Oroszországot is megtámad­ta, minden elvi ellentét és a munkásmozgalom ellen elköve­tett bűnök dacára is a legna­gyobb szimpátiával néz a Szov­jetek felé minden öntudatos proletár. Most ebben a helyzetben, amelynek a megakadá­lyozására túlontúl erőtlenek voltunk, az a kötelességünk, hogy a tömegéket felvilágosít­suk a fasizmus veszedelmét il­letőleg és annak az elpusztítá­sát a proletariátus életfeltéte­lének kell beállítanunk. Óvni kell a tömegeket, hogy az Ame­rica First féle náci alakulatok, a "náci szimpatájzer Hearst és egyébb reakciós lapok, angol és Szovjet ellenes pirulákba cso­magolt náci propagandával ne mérgezhessék meg a gondolko­dását, még akkor sem, ha azt tetszetős kapitalista e 1 lenes csomagolásba akarják a tuda­tába becsempészni. Ugyan akkor hirdetni kell szüntelenül azt is, hogy Hitler és bandájának a leverése még nem jelent biztosítékot, sem egy uj háború, sem egy ameri­kai kiadású Hitler ellen. Ez el­len csak egy biztosítéka van és lehet a sokat szenvedett prole­tariátusnak. Az általunk hirde­tett uj rend, az Ipari Demok­rácia. A nácizmus elleni harc hirdetésével és annak elpusztí­tásának a szükségességével egy­idejűleg fel kell készíteni a mun kásosztályt arra is, hogy a vér- özön megállásával képes legyen arra, hogy a termelés csődjébe jutott profit rendszert a prole­tariátus megváltója, az Ipari Demokrácia váltsa fel. KÖVETKEZETES Valahol Pennsylvaniában egy megzavarodott agyú, vagy náci érzelmű munkás, állítólag sza- botálást követett el, amellyel most kéjes élvezettel foglalko­zik az SLP kudlikja. Dacára art nak,^ hogy a hatóságok is, mint egyéni akciót kezelik az ügyet —eszük-ágában sincs, hogy va­lamelyik munkás szervezetet tegyék ezért felelőssé — nem így a “Munkás”, amelyik követ­kezetes marad önmagához és a következő képen fejezi be a híradását: “Van-e mostan olyan IWW- ista, aki tanácsot tudna adni, ennek a szabotázs vitéznek, hogy mit csináljon, amikor most bajba került?” Éhez nem kell kommentár, csak meg kell állapítani, hogy kudlik egy pimasz hazug denun- ciáns, aki önkéntesen, nem pénzért, hanem meggyőződés­ből végzi a legaljasabb munkát, a denunciálást egy munkás szervezet ellen, dacára annak, hogy minden butasága ellenére is jól tudja, hogy az IWW-nak annyi köze van a szóban forgó . esethez, mint neki a munkás- mozgalmi tiszteséghez, vagyis semmi. MRS. ALAKSZAY Nem igen szoktunk a mun­kástársainkkal egyénileg fog­lalkozni, ez nem a Bérmunkás hivatása. Hogy most mégis ki­vételt teszünk, annak kettős oka van. Az egyik az az öröm, hogy az akroni Alakszay mun­kástársnőnk a kilenc hónappal ezelőtt történt súlyos autóbale­setből felépülőben van. Ez nagy örömet jelent mindazoknak a munkástársaknak, akik a moz­galmunknak oly aktiv tagjait, az Alakszay házaspárt ismerik. Ha a súlyos szerencsétlenség hosszú hónapokra ágyhoz is kö­tötte a munkástárnőnket, ez idő alatt sem szűnt meg az ér­deklődése a lapunk és a mozgal­munk iránt, amelyet az is iga­zol, hogy a kényszerű mozdu­latlanságát arra használta fel, hogy egy gyönyörű kézimunkát csinált, amelyet lapja, a Bér­munkás javára ajánlott fel, re­mélve, hogy egy tekintélyes összeggel tudja segíteni a la­punkat. Kérem a lapunk olva­sóit, kikhez eljut a sorsolási jegy erről a művészi kézi mun­káról, gondoljanak ^szeretettel a közénk visszatérő készítőjére és vegyék meg a sorsolási jegye­ket. A lapbizottság ezúton is örö­mét fejezi ki Alakszay munkás­társnő felépülése alkalmából és köszönetét mond a szép ado­mányért. A NEMZETVÉDELEM KÖLT­SÉGE MEGHALADTA AZ ÖTVEN BILLIÓT Az Office of Production Ma­nagement (OPM) statisztikai osztálya közleményéből látjuk, hogy julius havában a nemzet- védelem költségvetése 50,785 millió dollárt ért el. Ebből mint­egy három és fél billió dollárt az angolok számára készített felszerelések emésztettek fel, amelyeket júniusig leszállítot­tak. Ez az óriási összeg a követ­kezőkép oszlott meg: közel 12 billió dollárt költöttek repülő­gépekre, 8 billiót hadihajókra, kereskedelmi teherszállító ha­jókra és más szállítási eszkö­zökre, 8 billió dollárba kerülnek a munka alatt levő ágyuk és muníciók, az ipari felszerelések 5 és fél billiót emésztenek fel, 4 billiót költenek táborokra és más hadi építkezésekre, 4 bil­liót más felszerelésre, a véde­lem más céljaira 8 billió dollárt használtak fel. A szót egyszer is alig rágja meg az ember. De ha valamit a begyébe vett, azon elrágódik esztendőkig. BUFFALOI OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A buffaloi Modern Színkör rendezésében MOST SZOM­BATON, szeptember 13-án, este a BEMö PARKBAN TÁRSAS VACSORA lesz, amelyen a helyi vendégeken kívül Cleveland és más vá­rosokból is megjelennek a Kör barátai. Vacsora jegy ára 50 cent. iafer-

Next

/
Thumbnails
Contents