Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-13 / 1180. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 szeptember 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 ^ne Year ........................$2.00 Félévre .............................. LOO Six Months ....................... 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Lapunkért A forradalmi ipari unionizmus eszméjét hirdető munkások tudatában vannak annak, hogy a mai gigászi méretű véres harc valóban az iparok tulajdonjogáért, az iparok fölötti kontrolért folyik. Ez a világháború azt fogja eldönteni, hogy vájjon az iparokat egy arra nevelt és csupán e célból tartott élősdi erőszakszervezet uralja-e, avagy a középosztály rétegeiből kikerült, jelenleg a munkásosztályhoz apelláló, de valójában a munkáltató és a munkásosztály között álló bürokrata hivatalnok osztály. Mi azt tartjuk, HOGY A DOLGOZÓ MILLIÓKNAK, MAGUKNAK A MUNKÁSOKNAK KELL AZ IPAROK IRÁNYÍTÁSÁT ÁTVENNI.Ennek az eszmének a szolgálatában áll lapunk, a BÉRMUNKÁS. A Bérmunkás minden sorával a forradalmi ipari unionizmust igyekszik szolgálni. És ezen eszme hirdetésére, tanítására még soha olyan égető nagy szükség nem volt, mint ma. Éppen ezért a forradalmi ipari unionizmus magyarajku híveinek országos értekezlete elhatározta, hogy lapunk megerősítésére, félfizetéses alkalmazottat állít be az ingyenes írógárda munkájának kiegészítésére. Lapunkat ez nemcsak biztosítja, de egyben megerősíti, jobbá és hathatósabbá is teszi. Az ipari unionizmus hívei már eddig is számottevő módon siettek lapjuk támogatására. Most arra kérjük lapunk minden olvasóját, akik még nem tették, JÖJJENEK TÁMOGATÁSUNKRA ÉS JÁRULJANAK HOZZÁ AZ 1000 DOLLÁR ÖSSZEHOZÁSÁHOZ. Hisszük, hogy felhívásunk olvasóinknál meleg visszhangra talál és hozzájárulásukkal hamarosan együtt lesz az ezer dolláros alap, a mi lapunk egy évi zavartalan megjelenését biztosítani fogja. A BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA Idejétmúlt gazdaságtan! nézetek Lapunk e vezető helyén számos Ízben irtunk arról, hogy a különböző nagy címekkel és tisztségekkel biró gazdaságtani tudósaink elmaradtak korunk mindennapi életétől és gazdaságtani nézeteik már odejét múlta, nem állnak összhangban a jelen gyakorlati problémáival. Most maga Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke erősiti meg ezen állításunkat, aki az egyik havi folyóiratban hosszas cikkben tárgyalja a New Deal adminisztráció fontosabb intézkedéseit. Roosevelt ismerteti ebben a cikkében, hogy 1933-ban, az országot az igen nagymérvű pangás következtében kétségbeesett helyzetben találta. Ez a helyzet leginkább azért következett be, mert az előző (Hoover) adminisztráció a “do nothing” (semmit nem csináló) elv alapjára helyezkedett és midőn az uj kormány megkezdte a népjóléti törvények hozását és életbeléptetését, a legfőbb bíróság, az United States Supreme Court egymásután semmisítette meg az ily célra hozott törvényeket, azt állitván, hogy azok alkotmány-ellenesek voltak. Pedig nem az alkotmányban volt a hiba, — írja Mr. Roosevelt, — “hanem, mint most már kiderült, abban, hogy az alkotmány értelmét félremagyarázták, kicsavarták, CSAK HOGY ÖSSZHANGBA TUDJÁK HOZNI RÉGEN IDEJÉTMÚLT GAZDASÁGTANI NÉZETEIKKEL.” Nézzük csak a lényegét ennek az idejétmúlt gazdasági felfogásnak. Ez az volt, hogy midőn az élethez szükséges javakat a magántulajdonban levő termelőeszközökkel állítsuk elő, A TERMELŐESZKÖZÖK TULAJDONOSAI ÉS A TÉNYLEGES TERMELÉST VÉGZŐ MUNKÁSOK KÖZÖTTI VISZONYT AZ ÁLLAMHATALOMNAK -NEM SZABAD BEFOLYÁSOLNI, MERT EZ MINDKÉT FÉL SZABADSÁGÁT KORLÁTOZNÁ. Ennek a gazdasági elvnek gyakorlati kivitele természetesen a munkásság korlátlan kizsákmányolását jelenti. De jelenti ugyanakkor a tervszerűtlen, anarchisztikus termelést, amely a szerszámok fejlődésével mindsürübben és mind nagyobb méretekben jelentkező ipari pangásokhoz vezetett. Ezen ipari pangásokat nemcsak a munkásság, de a közép- osztály is igen erősen érezte. A TELJES LETÖRÉS ÉS ZÜLÉS ELKERÜLÉSÉRE SZÜKSÉGESSÉ VÁLT AZ IPAROK VALAMILYEN KORLÁTOZÁSA. így született meg a New Deal eszméje, amely a nyomorba sújtott munkástömegek és középosztályra támaszkodva óriási méretű állami segélyezéssel majd meg az úgynevezett népjóléti törvények hozásával igyekezett javítani. Tüzetesebben vizsgálva azonban a New Deal intézkedéseit rájövünk, hogy ma már azok éppen olyan idejétmúlt gazdasági elveket képviselnek, mint annak előtte a Hoover “do nothing” adminisztrációja. Amig a Hoover korszakban az irányadó elv az volt, hogy a munkáltató és a munka közötti viszonyba az államnak semmi szin alatt sem szabad beavatkozni, A MAI IRÁNYELV SZERINT IGEN IS BE KELL AVATKOZNI. Az államnak korlátozni kell a munkáltatók jogait és ezzel korlátozni kell magát a termelést. De ki, vagy kik azok, akik ezt a termelés korlátozást valóban intézik? A legfelületesebb vizsgálat megmutatja, HOGY A KÖZÉPOSZTÁLY TAGJAIBÓL KIVÁLOGATOTT ÉS POLITIKAI SZOLGÁLATOKÉRT JUTALMAZOTT BÜROKRATA CSOPORT, amely most a munkáltatók és a munkások közzé állva, mindkét csoport érdekeit szolgálva igyekszik tovább vinni a magántulajdon jogra alapított termelést, de erre nem képes. A háború nagy ipari fellendülést hozott, láthatóvá lett, hogy ez az iparokon kívül álló bürokrata csoport NEM ALKALMAS AZ IPAROK IRÁNYÍTÁSÁRA, óriási méretű zűrzavart találunk mindenfelé. Két éves erőfeszítés után a termelés még mindig a kezdet stódiumában van. Az állam neve alá rejtőzött bürokrata csoport hol bünteti, hol meg milliókkal. sőt billiókkal jutalmazza a munkáltatókat, hogy a termelést valami módon emelni tudja. Ezért láttuk azt, hogy egyik nap vád alá fogták az aluminium trust urait, másnap pedig már milliókat érő gyárakat ajándékoztak nekik. Hasonló dolgokat látunk az acél és egyéb fontosabb iparokban, amelyeket időről-időre leszegeztünk lapunkban. Igen, idejétmulta az a gazdasági felfogás, amit Hooverék képviseltek. De időközben idejétmulta az is, amit ma Roosevelt és a New Deal adminisztráció hirdet. Mindinkább nyilvánvalóvá lesz, hogy az iparok tervszerű és hatásos irányítására csak maguk, a termelést végző munkások képesek. Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele, hogy a termelőeszközökkel korlátlanul rendelkezzenek azok, akik ezen eszközöket hosználják. És az idejétmúlt gazdaságtani nézetekkel együtt az idejétmúlt termelési rendszer is elfog múlni, hogy helyét átadja az IPARI DEMOKRÁCIÁNAK. (g—b) AZ 1000 DOLLÁROS ALAPRA ÚJABBAN BEFIZETTEK: Akron: J. Vízi 5.00, I. Farkas 1.00, A. Alakszay 5.00, P. Kern 2.0Ö, özv. I. Farkas 1.00, IWW csoport 50.00, G. Rauch 5.00, L. D. 5.00; Buffalo: A. Bolla 5.00, P. Hering 5.00; Bethlehem ; A. Remenár 2,00; Bay City: J. Kancsár 5.00; Carolina: L. Gánch 10.00; Chicago: L. Máté 5.00, Z. Wesselle 1.00, J. Dojcsák 1.00, J. Horváth 1.00 J. Németh 1.00, J. Pásztor 2.00, F. Szalay 1.00, J. Hosszú 1.00, A. Kecse 1.00; Cicero: St. Bu- kovszky 3.00; Cleveland: A. Molnár 10.00, E. Kovách 2.00, J. Szilágyi 5.00, J. Varga 3.00, t. Birtalan 3.00, J. Kollár 5.00, J. Munczy 5.00, J. Nehéz 5.00, A. Székely 4.00; Detroit: Sam Ellis 3.00, V. Sike 5.00, J. Szalay 3.00, J. Mácsay 5.00. Los Angeles: M. K. 1.00, Z. Révész 10.00; New York: F. Pelárgus 1.00, St. Károly 2.00, L. Jager 2.00, Mrs. F. Haas 3.00 A. Ács 5.00, J. P. 5.00, J. Nagy 5.00, G. Wiener 1.00, V. Kris- tyán 2.00, D. Roskovits 2.00; Newark: S. Regensburger 1.00; Manayunk: J. Zsámár 2.00; Philadelphia: Paul Bécsi 3.00, J. Asztalos 5.00; Pittsburgh: J. Gabriellis 1.00, M. Simkó 1.00 B. Varga 1.00; St. Louis: J. I.engyel 5.00; Saratoga Springs E. Nagy 1.00. Scharpsville:V. Pompor 2.00; Trenton: A. Gross 5.00; Toledo: A. Gergely 5.00; Triadelp- hia: J. Policsányo* 2.50; Thorm vilié: J. Gyurcsek 2.00; Zeig- ler: J. Z. Hunter 50 cent. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igaz íratásának mind kevesebb és keve sebb kezekbeni összcontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmává' felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérhar« esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogv a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a? egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót irtuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása hogy megszüntesse a hérrend •*->ert. \ termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogv folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ioari szervezkedéssel az ni társadalom •tí>rJr/»7r*ó( Ánitif«*r i ró<pi j,á”on»Í9'!pir KpIdÍ
