Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-13 / 1180. szám
1941 szeptember 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal "A Bérmunkás iránya" ZÁRA JÁNOS MUNKÁSTÁRS HOZZÁSZÓLÁSA AZ ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET NAPIRENDJÉHEZ segíteni, hanem saját jólfelfogott érdekeit védelmezi.Viszont a kapitalista osztály sem a munkásosztály érdekeit védi, amikor fegyveres erejét szembe állította a hitlerizmus mindent lehengerelő erejével. Az a tény azonban, hogy a kizsákmányoló osztály és a munkásosztály érdekei ellentétesek, még nem igazolja azon álláspontot, hogy a nazizmus és kapitalizmus harcában a forradalmi osztálytudatos munkások nem vehetnek részt. A nazizmus sokkal kegyetlenebb, sokkal gyilkosabb elnyomónak bizonyult a kapitalizmusnál és a passzivitás, vagy semlegesség minden idők legterrorisztiku- sabb rendszerének megerősödését eredményezhetné. Ezek figyelembe vételével az IWW magyar tagjainak és a Bérmunkás olvasóinak ma folyamatban levő értekezlete, ha hivatását — a munkásosztály felszabadulási harcának elősegítését — kívánja szolgálni, nem foglalhat el más álláspontot, minthogy minden téren és minden eszközzel harcol a nazizmus ellen és a legmesszebbmenő szolidaritást vállalja az angol és orosz munkássággal, akik ma ezer sebből vérezve vívják a rájuk kényszeritett háborút a történelem legaljasabb rendszerének a meghonosítása ellen. Tiszetelt Delegátusok! Tisztelt Munkástársak és Munkástársnők ! A világ elnyomottal történelmi idők óta sok vészes napoknak, sok szenvedésnek voltak részesei, de ahhoz a drámához hasonlót, amely a jelenben játszódik le a világ színpadján, borzalmasabbat, vészjóslóbbat még nem jegyzett fel a történelem. És mivel a jelen világesemények oly kimondhatatlan fontossággal bírnak a munkás- osztály jövőjére, az IWW magyar tagjainak és a Bérmunkás olvasóinak ma összeült Országos Értekezlete nem térhet ki á jelen fontos világesemények tárgyalása elől anélkül, hogy mulasztást ne követne el. Ezen szükségszerűség követeli, hogy foglalkozzunk a jelen yiPg eseményekkel és meg kell találnunk azt az utat, amelyen egységesen haladva a legsikeresebben szolgálhatjuk a munkásosztály ügyét. Nem vitás kérdés az közöttünk, hogy minden háború a munkásosztály érdekei ellen van. Abban sncs közöttünk nézeteltérés, hogy a jelen háborúnak éppen úgy, mint minden előző háborúnak, gazdasági érdekek a mozgató rugói. Ha a háború még nem lenne borzalmas. valóság, hanem most lenne kitörőben és a munkásságnak döntő szava volna abban, hogy kitörjön-e az vagy nem, kétségtelen, hogy az osztálytudatos munkások az egész világon a leghatározottabban a háború ellen döntenének. De sajnos ez a kérdés már el van döntve és pedig az osztálytudatos munkások megkérdezése nélkül és a föld jelentékeny részét osztálytársaink millióinak kiontott vére áztatja. Ma tehát már nem áll módunkban a fölött határozni, hogy hozzunk-e áldozatot, hanem, hogy a már eddig hozott és az ezután hozandó áldozat a munkásosztály fel- szabadulását e r e d m é nyezze, vagy legalább közelebb vigye a munkásosztályt a célhoz, ne pedig beláthatatlan időkre megsemmisítse e, lehetőséget. Látszólag a múlt háborúi és a jelen között nincs semmi kü- lömbség és akik a látszat után ítélkeznek úgy vélekednek,hogy az osztálytudatos munkásoknak semmi okuk nir|cs, hogy az előbbi háborúkban elfoglalt álláspontjukon v á ltoztassanak. Akik azonban nem a látszat után ítélnek, hanem a tényeket mérlegelik és figyelembe veszik e vérözön megindítóinak célját, arra a meggyőződésre jutottak, hogy a passzivitás a munkásosztály kárára van mert a jelen háborúban gymássael szemben álló erők céljai lényegesen különböznek a múlt háborús céloktól. A múlt háborúk céljai, bármily cifra sallangokkal cico- mázták fel azokat az áldozatok félrevezetésére, a valóságban mindig terület hódítás volt. A fejlődő kapitalizmusnak mindig nagyobb területre volt szüksége, hogy az áru termelésből származó profitot mennél jobban növelhesse. Szüksége volt nyersanyag forrásra és szüksége volt piacra, hogy a termelt árut hasznothajtóan elhelyezhesse. Mivel azonban gazdátlan terület már úgyszólván évszázadok óta nincsen a földön, egyik ország kapitalizmusának a másik országétól kellett elvem azon területeket ahonnan a nyersanyagot vélte beszerezni és ahová a kész árut kívánta elhelyezni. Területet azonban egyik ország kapitalizmusa sem adott fel szép szóért a másiknak, hanem az erőszakhoz, a háborúhoz folyamodtak és az elnyomottakat, a munkásosztályt használták fel annak eldöntésére, hogy melyik ország kapitalizmusa aknázza ki azon földterületet és zsákmányolja ki az azon lakó munkásokat. Ily esetekben a forradalmi osztálytudatos munkásság azon állásfoglalása, hogy szembehelyezkedett úgy a támadó, mint a védő kapitalista csoporttal, helyes és szükséges volt. Mert a tény az, hogy bármely ország kapitalizmusa kerül ki győztesen, mind két ország munkássága csak áldozatot hozott emberéletben és s z e nvedésben. Amely ország munkássága másként cselekedett, az elárulta a munkásosztály nemzetközi szolidaritását, tehát testvéráruló lett és az igazi ellenség, a kapitalista osztály érdekeit szolgálta saját osztályával szemben. A jelen háborúnak azonban sokkal, súlyosabb következményei lesznek. Itt nemcsak arról van szó, hogy egy bizonyos földterület lakossága gazdát cserél, hanem ezzel a cserével megsemmisül mindaz, amit az elnyomottak évszázadokon át kivívtak. Természetesen ez a háború sem mentesiti a munkás osztályt azon áldozatoktól, amelyeket a múlt háborúk követeltek, de az egyik — a támadó — fél győzelme felmérhetetlenül súlyosabb k ö vetkezményeket, súlyosabb rabláncokat jelent az elnyomottaknak. A jelen háború megindítói uj társadalmi rendszer eljövetelét helyezték kilátásba, amely “uj rend” homlokegyenest ellentéte mindannak, amiért a munkásosztály harcolt és amelynek megvalósítása a munkásosztály végcélját képezi. A munkásosztály végcélja oly társadalmi rendszer megvalósítása, amelyben megszűnik a magántulajdon, megszűnnek a társadalmi osztályok, a föld, a termelés és szétosztás eszközei köztulajdont képeznének és a termelt javakból a társadalom minden egyes tagjai a szükséglet szerint részesül. Ily rendszer az összemberiség javát lenne hivatva szolgálni és a társadalom minden egyes tagja a legmesz- szebbmenő szabadság jogot élvezné mindaddig, amig ezen egyéni jog gyakorlása nincsen az összesség kárára. Ezen rendszer célja az emberiséget a legkényelmesebb, a legboldogabb életmódhoz juttatni s megszüntetni a nyomort, szenvedést és kizsákmányolást. Ezzel szemben a nazizmus, vagy hitlerizmus uj rendje a világ lakosságát egy kegyetlen, barbár diktatúra alá szándékozik helyezni, amelyben szabadság, egyenlőség és jog ismeretlen fogalom és az emberiség sorsát egy elfogult, kegyetlen, gyűlölet és hatalomtól ittas és a gyilkos fegyverekre támaszkodó diktátor kezébe helyezni, aki kényekedve szerint rendelkezik élet és halál felettt. Bármily széphangzásu elméletet állítanak fel a nazizmus jövőjéről annak hirdetői, az eddigi gyakorlati teljesítménye a fenti megállapítást bizonyítja. Amikor uralomra került Németországban, első ténykedése volt a munkásságot megfosztani mindazon eszközöktől, amelyekkel sikeresen harcolt fel- szabadulása érdekében. Megszüntették a szólás, sajtó és a gyülekezési szabadságot. „Feloszlatták szervezeteiket. A leggyalázatosabb kémre ndszert léptették életbe. Behozták a kényszer munkát és kényszer béreket, amelyek korántsem elégségesek az emberi életmód fedezésére. Felégettek minden irodalmat, amely a szabadság és emberszeretet fogalmával volt összefüggésben. Vallás, faj és a nemzetgyülöletet a legmagasabb fokra emelték és a leg- gyilkosabb terroruralmat léptették életbe. Mind ez és sok más — amelyek felsorolása e meghatározott időhöz kötött előadás keretében lehetetlen — volt a nazizmus teljesítménye a jelen háború kitöréséig. A két év előtt megindult és a jelenben is folyamatban levő háború célja, hogy ezt a barbár gyilkos rabszolga rendszert kiterjesszék egészEurópára és fokozatosan az egész világra. A logikusan gondolkozó forradalmi osztálytudatos munkástömegek előtt alig lehet kétséges, hogy ily törekvésekkel szemben milyen állást foglaljon el? Természetesen minden téren és minden eszközzel harcolni kell a nazizmus törekvései ellen. Bár a munkásosztály harci eszközei nem a gyilkos fegyverek és haláltszóró bombák ma nincs módunkban válogatni, mert az egész világ munkásságának a legkegyetlenebb ellensége a nazizmus, ezen eszközökkel támad. Semmit sem változtat az a tény a munkásosztály ily állás- foglalásának s z ü kségességén, hogy egyes országok kapitalizmusa is szembe helyezkedett a nazizmus kegye tlenségével. Tisztában vagyunk mi azzal, hogy a kapitalizmus nem a munkásosztály érdekeit védelmezi, amikor a nazizmus törekvései ellen felvette a harcot, de ha másként cselekedett volna az sokkal károsabb lett volna a munkásságra. A francia kapitalizmus térdet hajtott a hitlerizmus előtt és mi az eredmény? Nem találok elég súlyos szavakat annak kihangsulyozására hogy mily rendkívül fontos a munkásosztályra nézve, hogy a nazizmust ne csak megállítsuk további terjeszkedésében, hanem teljesen megsemmisítsük azt. Megbocsáthatatlan bűnt követne el a munkásosztály ha a passzivitás álláspontjára helyezkedne a nazizmus által meg indított háborúban, csak azért, mert egyes országok kapitalista osztályai is szembeszálltak a nazi banditák gyűlölt hadaival. A munkásosztály, amikor minden erejével és minden eszközzel harcol a nazizmus ellen, nem a kapitalista osztályt igyekszik LAKBÉRSZABÁLYOZÓ BIZOTTSÁGOKAT SZERVEZNEK TÍZ ÁLLAMBAN Számos helyen, — különösen gyárvidékeken, — ahol a védelem számára dolgoznak, egyes háziurak hallatlak összegeket követelnek a kiadó lakásokért. Ezek ellen vetette fel a harcot most egy mozgalom, amely ugy- látszik rohamosan terjed. Tiz államban (21 városban) alakítottak úgynevezett Fair Rent Committee-kat, másszóval: lakbérszabályozó bizottságokat, amelyek az oktalan házbéremelésnek igyekeznek elejét venni. A kormány Office of Price Administration hivatala szintén támogatja az ilyen irányú törekvéseket, amennyiben kapcsolatot létesít a szervezetek között és helyi tisztviselői segítséget nyújtanak az érdekelt feleknek az illető vidékeken. Eziidő^zerint ilyen bizottságok találhatók: South Bend, Ind; San Diego, Cal; Ravenna ks Warren, Orio; Pontiac,Mich; Hartford, New London, Groton, Waterbury és Bristol, Conn; valamint védelmi cikkek gyártásában specializáló gyártelepeken North Carolinában, Virginiában, Louisianában, Georgiában és Alabamában. Amidőn a bizottság az esetet megvizsgálva, úgy találják, hogy a háztulajdonos valóban tulmagas házbért követel s nem hajlandó azt leengedni a bizottság széles körzetben igyekszik ismertetni az ügyet és egyben értesíti a Division of Defense Housing washingtoni irodáját, ahol azonnal törlik a címet a listáról, amely ismerteti a környéken rendelkezésre álló lakásokat és szobákat. Soha einem múló emléket senki sem állíthat magának. Legfölebb olyat, amelyen a hálás utókor egydarabig elrágódhat.
