Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-09-13 / 1180. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1941 szeptember 13.

törölni a független nemzetek sorai közül.

Mi, a Világ Ipari Munkásai Szervezetének magyarajku tagjai tudatában vagyunk annak, hogy nemzeti függetlenség még nem jelent jólétet. Mi jól tudjuk, hogy lehet valamely nép szabad, sőt elnyomója más népeknek, de ugyanakkor önmaga is el van nyomva és szükségben él. Mi tehát a politikai szabadság mellett mindig a gazdasági szabadság fontosságát is hangsúlyozzuk és nincs közöttünk senki, aki forrón ne kívánná a magyar nép gazdasági egységét és függetlenségét.

De dacára ezen forró kívánságunknak, állandóan kimutattuk, hogy a Horthy kormány középkori, feudális elnyomás alatt tartja a magyar népet. A visszanyert területek n é pei egyik elnyomó helyett a másik kezébe kerültek. Sőt, ahol az elnyomatás nem volt oly súlyos, mint például Csehországban, a visszafoglalás után eltörölték azon területek munkásjóléti törvényeit is. Ezzel fizettek Horthyék a fehér ló elé dobált virágokért.

Mi nem hagytuk magunkat elámitani és nem estünk hasra Horthyék, előtt, köszönve, hogy visszaszereztek magyar területeket. Mi soha, egy pillanatra sem szűntünk meg kimutatni, hogy Horthy és környezete a fasizmus igazi ősforrása. Mussolini és Hitler tőle tanultak. Legfeljebb azt ismerjük el, hogy a tanítványok felülmúlták a mestert. Horthy volt az, akinek rendeletére orgyilkosok végeztek a demokráciát védeni próbáló Somogyi és Bacsó újságírókkal. Ezt követte Mussolini Meteotti és társai kivégeztetésével. És hogy a hasonlat teljes legyen, a nazik kivégezték Libknechtet és Rosa Luxenburgot. A magyar példa ragadós volt.

Mea Culpa

Az Amerikai Magyar Szövetség vezetői ennek a Horthynak és mindenkori képviselőinek voltak a legszolgalelkübb hívei. Hogyan képzelhető el, hogy ezen emberek most egyszerre régi uruk és mesterük ellen fordulnak. Hiszen évtizedek óta arra nevelték az amerikai magyarságot, hogy minden, ami Magyarországról nemzeti burkolatban jön, jó és nemes, amiért itt lelkesedni kell. Ebből éltek és élnek még ma is.

E sorok irója nem ismeri Darago Józsefet. Soha nem beszélt vele, soha nem látta és írásaiból sem sokat olvasott. Csupán azt tudja róla, hogy neve állandóan együtt forgott a Horthy itteni képviselőivel. Az Igazmondó szerint ez a Darago, akinek kétségkívül nagyjelentőségű pozíciója van az amerikai magyarok között, különb ember a többinél. Ha ez úgy van, álljon ki ez a Darago férfiasán, becsületesen és mellét ütve mondja: mea culpa, szánom bűnömet, beismerem, hogy nagyot vétettem, de most jóvá akarom tenni. Olyan időket élünk, amikor millió és millió ártatlan ember vére festi pirosra Európa harctereit. Ilyenkor, az ilyen férfias beismerés nem megalázó, hanem mindenkinek dicséretére válik.

Mi tudjuk, hogy a magyar nép jólétét még nem hozza meg

Hitler leverése. Annak első és elengedhetetlen fel tétele a Horthy kormány által képviselt középkori feudális rendszer teljes eltűnése.

Most, mig nem késő

Nem kívánjuk, hogy Darago, meg a többi hozzáhasonló vezető pozíciót betöltő amerikai magyarok múltúkat megtagadva, most egyszerre a magyar nép teljes gazdasági felszabadulásáért szálljanak síkra, de igenis joggal elvárhatjuk, hogy követeljék a magyar nép számára a szólás szabadságot, a szervezkedés jogát, a munkásjóléti intézkedéseket, — szóval mindazon jogokat, amelyekhez . már az Egyesült Államok népe is eljutott. Noha mi ezen jogokat nem tartjuk elegendőnek, de belátjuk, hogy azok segélyével

küzdeni lehet a további javítás- j ért és fejlődésért.Akik azonban még mindig félnek attól, hogy j a magyar nép számára ezen minimális népjóléti szabadság jogok is túlságosak, álljanak félre ne merjék mellüket verve demokratáknak nevezni magukat, hogy igy álcázva a népbutitás- ból, nép elnyomatásból éljenek.

A humbug és semmitmondó frázisok kora lejárt. A nemzeti múlt dicsőségének fátylával nem lehet és nem szabad többé eltakarni a jelen nagy problémáját. Akiben van emberi érzés, akiben van magyar érzés— ami alatt nem soviniszta szemfényvesztést, hanem a magyar | nép jövőjéért aggódó őszinte érzést értjük, azok most össze- j fognak, hogy megmentsék a halálos veszedelem előtt álló magyar népet.

Geréb József

SÍRJ és NEVESS!

Azt olvassuk az Egyleti Élet cimü valamiben, hogy gróf Károlyi Mihály nevében gróf Ló- nyai Károly bizalmas levelet irt az izé szerkesztőjéhez, Szörényi Simihez, hogy “segítse megteremteni a jövő Európában az uj magyar független népköz- társaságot.” Láttuk a levelet, amelynek utóirata igy szólt: “Simikém, te reád bízom szegény Magyarországot, de ne szólj róla náci barátaidnak!”

*

Azt írják Németországból, hogy már nemcsak a valódi, de az úgynevezett “erzatz”, vagyis pótanyagok is fogyóban vannak. A hatóságok tehát elrendelték, hogy a tudósok dolgozzanak pótlékot helyettesitő pótlék feltalálásán.

*

Az már inkább elhihető, hogy Long Beach, Californiai városban a Viley állatkertben China, az óriás kígyó, — mü- néven Boa Constrictor, — 17 kicsi óriásnak adott életet. A kedves kis csemeték átlag 12— J6 injch hosszúságúak. Szakértők szerint az óriási kígyónak átlagosan csak 4 vagy 5 kicsinye lesz. Ez az eset éppen olyan ritka, mint a canadai ötös ikrek születése és a város kereskedői remélik is, hogy itt is megindul majd a turisták óriási hada a TIZENHETES IKREK csodálására.

*

Göndör Ferenc bejelenti, hogy megduplázza az Ember nevű lapját. Tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyesmihez sok pénz kell, ami nem igen potyog mostanában. Azért egy jó tanáccsal szolgálunk a kollégának. Ne írja ki a saját nevét minden lapszámban legalább félmilliószor; ne irja önmagái'ól azt a sok émelyítő öndicséretet, — mert az úgy sem valami jószagu. Másszóval, lapjának azt a felét is, amit eddig önmagára foglalt le, használja fel közérdekű dolgok közlésére, akkor a lapja egyszerre megduplázódik, minden külön kiadás nélkül.

*

A LeRoy városba való James Sekton, aki most Houston, (Texas) városban katonáskodik, hosszú levelet kért otthoni barátaitól, akik erre EGY SORBA Írták a levelüket, amiben noha csak pár száz szó volt, mégis kitett 34 lábat, vagyis Sekton vitéz ur valóban HOSSZÚ levelet kapott, anélkül, hogy hosszú lére lett volna eresztve. *

Ezt a viccet meg Németországból csempészték ki: Meghalt Dr. Goebbels propaganda miniszter és ment reportra Szent Péterhez. Már két jelentkező volt előtte, beállt tehát harmadiknak. “Te, fiam” — szólt Péter az elsőhöz a nagy könyvet felütve — “csak egyszer hazudtál életedben. Ez nem nagy bűn és igy büntetésből vessél csak egy bukfencet, aztán mehetsz a mepyországba.”

— “Te, fiain” — szólt a másikhoz, — “úgy látszik háromszor hazudtál. Nos, még az sem valami sok. Vessél három bukfencet és jelentkezz a paradicsomban.”

Aztán felütötte a nagy könyvet a Goebbels nevénél. “Tyü!” — kiáltott fel, — “éppen szükségünk van egy léghajtóra. Neked ezer esztendeig kell forognod, hogy minden hazugságodért legalább egyet forduljál, igy mindjárt felhasználhatunk erre az időre — legyezőnek.”

*

A tűzoltóknak New Yorkban 5 láb és hat inch a minimális magasság. Szegény Gino Fran- ceschini azonban fél inchel rö- videbb volt, pedig nagyon de nagyon szeretett volna tűzoltó lenni. Mit tehetett tehát egyebet, esténként f e 1 akasztotta magát a nyakánál fogva, hogy nyúljon egy kicsit. Szerencsére volt annyi esze, hogy nem tett hurkot a kötélre és igy undertaker helyett^ csak a kórházba került/ De azért fél inchel megnyúlt és mihelyt jobban lesz, beáll tűzoltónak, föltéve, hogy a kórházi pihenés alatt vissza nem adja azt a fél inchet.

*

Türelem rózsát terem, mondja a közmondás. Mi is addig vártunk türelmesen az ötlábu borjú vagy a csoda tyuk hírre, hogy most végre be is futott, íme itt adjuk híven, miként az Associated Press (AP) hozta; “Malaaokat nevelt? tyuk, — I Decatur, 111. — Ira Weatherford egyik tyúkjának nem volt'

alkalma csibéket költeni, igy most HÉT VISÍTÓ APRÓ MALAC FELETT ANYÁSKODIK. *

New Yorkban a West 54-ik utcai rendőrállomásra beállított a négy éves Paul Ecke és követelte, hogy a rendőrök keressék meg az apját, aki séta közben valahogy ELVESZETT Pár perc múlva papa Ecke is berohant az állomásra a fiát keresve. Az ifjú legény meglátván az apját, tisztességtu- dóan megköszönte a rendőröknek, hogy az apust ilyen gyorsan megtalálták.

*

Detroit városban Millard Mc Kendree a biró elé került, de sem a biró, sem a rendőr nem tudta, hogy miért. A rendőr szerint McKendree is a kocsiban volt a többiekkel. “Tudom már”, — kiáltott fel McKendree nagy örömmel, — “amikor tegnap éjjel kijöttem a szalonból, hát benyitottam az első ajtón, ami utamba egett. És ez az ajtó a rendőr patról kocsiba vezetett. Bizonyára be lehettem csípve.”

(HOMO)

NYUGTÁZÁS

A Bérmunkás lapbizottsága által rendezett országos sorsolásban Chicago és környéki olvasóinkhoz az IWW chicagói

magyar tagjai juttatták el a kis könyvecskéket és kollektál- ták be az ebből befolyt Összegeket. Mivel az átvételkor nyugtát nem adtunk, alább nyugtázzuk a befolyt összegeket.

Chicagóban 3.25-el számoltak el:

Ch. Kotzán, E. Luksa, A. Szász, H. Varjú, J. Wagner.

2.50-el számoltak el:

Ch. Sabo, H. Burkert, Mrs. A. Török, A. Szedlák, S. Sütő,

F. Salamon, S. Fábián, J. Hol- per, L. Máté, M. Uhrin, E. Gyu- rica, J. Szimicz, J. Hovantzi.

Kisebb összegeket adtak:

J. Bacsa 30, J. Jankovics 60,

G. Szosznyák 60, Mrs. A. Köhler 80, M. Tóth 1.00, A. Nuss- baum 1.00, S. Gafrik 1.00, A. Halko 1.00, P. Kántor 1.02, P. Tóth 1.27, E. Zeichner 1.36, E. Maar 1.67, A. Miklós 2.17, E. Fischer 2.18, Mrs. I. Bokor 3.35, Mrs. B. Smith 3.37, P. Pika 3.78, E. Cutler 6.50, J. Zára 8.56.

East Chicago, Ind.-ban:

J. Kovách 2.50, L. Németh 2.50, F. Szalay 78, J. Hosszú 41.

Hammond: J. Bognár, 36;

Berwyn: R. Bukovszky 58, A. Bukovszki 2.03; E v ergreen Park: L. Földi 2.61; Cicero: S. Bukovszki 2.50; Lombard: J. King 2.50.

Chicago és környéki előfizetőink nemcsak a jegyek árusításánál végeztek elismerésre méltó munkát, hanem a húzásnál is első helyen szerepelnek, amennyiben, mint a Bérmunkás múlt heti számában megjelent kimutatásból látható két dijat Chicago és egyet Hammond ' itt el.

A jegyek árusításánál nyújtott ko-operációért, úgy az árusítóknak, mint a vásárlóknak ezúton nyilvánítják elismerésüket az

IWW chicagói magyar tagjai

Nemzetet és fejedelmet ha egymáshoz közelebb hozzák, a szijjat hozzá mindig a nemzet hátából hajítják.