Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-06 / 1179. szám
1941 szeptember 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal Kodiákba és Sitkéban, az Egye sült Államok haditengerészete máris lázasan dolgozik, hogy a repülőtereket és tengeri bázisokat kiépítse és tízszer any- j nyi pénz költ védelmi berendezkedésre, mint amennyit annak idején Seward külügyminiszter fizetett az egész területért. Tekintettel Japán támadó fellépésének és mivel Oroszország és az Egyesült Államok közötti fokozottabb kooperációra szükség van, az alaskai védelmi berendezkedések kiépítése rendkivüli fontosságot nyer. Szárazföldi útvonalak, vasutak hiánya, felelős jórészt azért, hogy Alaska kifejlesztése csiga-lassúsággal halad. Számos tervet dolgoztak ki arra nézve, hogy a terület legfőbb pontjait modern országiakkal kössék össze. Sőt, nagyon könnyen lehetséges, hogy a közeljövőben megvalósul az a szinte fantasztikusnak tűnő terv, hogy Alaskát Buenos Airessel kösse össze egyetlen országút. Ez az ut Fairbanks- tól indulna ki, keresztül vágna Canadán, az Egyesült Államokon, Mexicon, Közép-Amerikán és a közben eső dél-amerikai államokon. Szakvélemény szeront a Pan-America-i országút, amely 17 ezer mérföldre terjedne, *11 ezer mérföldön át máris rendelkezésre áll. A használhatatlan útrészek éppen Alaskáhan találhatók, de bizonyosra vehetjük, hogy a védelmi intézkedések sürgőssége folytán az alaskai országutak kiépítésére hamarosan sor kerül. Érdemes áttekinteni az 1940- es statisztikai adatokat az alaskai bányászatra vonatkozólag, mert hiszen ez fényesen igazolja, mily értéket jelent ez a félig lakatlan terület. így az arany kitermelés — eltekintve az aranyláz emlékezetes korát — minden eddigit felülmúlt. 1940-ben sokkal több platinumot, ónt, mercuryt, ezüstöt és szenet bányásztak Alaskában, mint az előző években és ez a védelmi iparban most rendkivüli fontosságot nyer. Alaska katonai szempontból — mint a Csendes Oceán-i védelem előlretolt bázisa — az Aleiti szigetek sajátossága folytán, amelyek félkörben alig néhány mérföldre esnek a Szovjet területtől. Egyes szigetek alig 700 mérföldre esnek Japán északi részétől, pontosabban: Horomushiro japán tengeri bázistól. Egyébként katonai szempontból Alaska közelebb esik Európához — az északi póluson keresztül, mint az Egyesült Államok bármely más pontja. Mindent összevetve, köny- nyen megtörténhet tehát, hogy az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjet Unió kooperációja az elhanyagolt Alaskát egyszerre fellendíti. Common Council. Németország rövid történelme Bar Harbor, (Minn) városban a golf pályán sztrájkba léptek a pálcákat hordozó gyerekek, mire a vendégek, közöttük Edsel Ford, Henry Ford fia is, maguk cipelték a golfozó zsákot. Ezek a Fordék lassanként egész beletanulnak a sztrájktörésbe. 1833-ban megalakult a Zollverein (Vámegyesület), amely egységes vámpolitikát kezdeményezett és Ausztria kivételével az összes német államokat egy nagy gazdasági egységbe foglalta. A reakciót a német liberális polgárság, a munkásosztály segítségével, 1848-ban igyekezett megdönteni'. Az 1848- iki forradalom létrehozta az első német parlamentet, amely a feltörekvő polgári osztály igényeit demokratikus alkotmánnyal igyekezett kielégíteni, a német politikai egységet a porosz királynak fölajánlott szászári koronával igyekezett megvalósítani. Az 1848-as forradalom azonban megbukott és az újra felülkerekedő reakció ismét a régi szövetség tanácsát akarta helyreállítani. Ismét megindult a harc, most már Ausztria és Poroszország között a német államok fölötti hegemóniáért. Ezen harcban az erősebb gazdasági szervezetű Poroszország győzött, amely megnyerte az 1866-os porosz-osztrák háborút és azzal, hogy az 1866-iki prágai békében Ausztria ezt a győzelmet elismerte, Ausztriának a szövetségből való kilépéséhez vezetett. Ezzel Poroszország hegemóniájának minden akadálya elhárult és a megalakult észak-német szövetség, a porosz király vezetésével, valójában az 1848-as gondolot- nak volt a megvalósítása. A német egységből azonban hiányoztak a déli német államok és csak az 1870-71-iki német-francia háború járt azzal az eredménnyel, hogy a déli államok is csatlakoztak az észak-német szövetséghez és 1870 december 9-én azzal, hogy I. Vilmos porosz királyt Versaillesben németcsászárnak kiáltatták ki, teljessé tették a német egységet. Az egységessé tett német birodalom politikai élete ettől az időtől kezdve a világháború (1914) kitöréséig a munkásosztály előretörésének jegyében telt el. Az uj német császárság legelőször u. n. kultúrharcban a pápasággal vívott évszázados küzdelmét igyekezett Bismarck vezetése mellett diadalra juttatni és a küzdelem célja az volt, hogy az államnak az egyház fölött is hatalmat biztosítson. A kultúrharc azonban magával hozta a német munkástömegek megmozdulását is, amelynek előfeltételei az óriási méretekkel meginduló német iparban úgyis adva voltak. A “szocialista veszedelemnek” fölismerése Bismarckot a kultúrharc ideiglenes föladására és a pápasághoz való közeledésre vezette. Bismarck a liberális polgársággal együtt fontosabbnak tartotta a munkáskérdés erőszakos elintézését a klerikalizmus ellen való harcnál. A liberális polgárság pedig annak fejében, hogy Bismarck kormánya a liberális gazdasági politika és az igazságszolgáltatás 1 i b erális megszervezésének gondolatával indult, azonfelül azért, mert Bismarck erős kormányában biztosítékát látta a gazdasági helyzete .é r i n t e tlenségének, minden erejével támogatta a vaskancellárt munkásellenes intézkedéseiben, A kapott gazdasági előnyök a német polgárságot még politikai jogföladásra is indította. A német császárság lényegében abszolusztikus államforma volt és a birodalmi gyűlésnek szükhatárok között mozgó ellenőrzési jog jutott. A gazdasági ellentétek azután az uralkodó osztály liberális és konzervatív rétegének küzdelmében merültek ki, amely eleinte a konzervatív irányzat győzelmét hozta, de utóbb akkor, amikor a német császár külpolitikai tervének megvalósítására a német nép szélesebb rétegeire kíván támaszkodni és a munkásságnak politikai és szociálpolitikai engedményeket kíván tenne. Bismarck rendszerének bukásához vezetett. Az 1891-iki ipartörvénynovella már az uj kurzusnak volt a megnyilvánulása, amikor kiépítette a munkásbiztositási és munkavédelmet. Ezek a szociálpolitikai törvények csak a gazdasági viszonyoknak adtak törvényes kifejezést, mert a lakosság száma a porosz-francia háború befejezésétől 1910-ig 24 millióval emelkedett. Az igy megerősödött német uralkodó osztály, most már elérkezettnek látta az időt, hogy uj piacok teremtésével újabb pénzforrásokat nyisson magának. Bismarck kormánya még a német egység biztosítását szolgálta és létrehozta az Oroszországgal és Ausztriával való szövetséget. Oroszország azonban maga imperialista céljainak megvalósításában hamarosan belső ellentétbe került ezzel a szövetséggel és amikor az 1878-iki berlini kongresszuson diplomáciai vereséget szenvedett, 1879-ben osztrák-német szövetségnek adott helyet, mely 1882-ben Olaszország belépésével hármas szövetséggé bővült. A hármas szövetség papiroson hirdetett célja az európai egyensúly biztosítása volt, de magával hozta először a francia-orosz majd a francia-orosz-angol szövetséget. A két szövetség egymás ellenére akarta imperialista céljait megvalósítani és ezzel az 1914—18-iki világháború elkerülhetetlenné vált. A világháború a német-osztrák szövetség, az u. n. központi hatalmak vereségével járt, aminek az volt a közvetlen eredménye, hogy 1918 november 9-én, amikor a német seregek veresége már nyilvánvalóvá vált, Bádeni Miksa herceg kancellár prokla- málta II. Vilmos császár és a trónörökös lemondását és ezzel a vértelen forradalom megteremtette a német köztársaságot. A kormányt a többségi szocialisták és a béke kérdése miatt már előbb kivált független szocialisták 3—3 taggal vették át, akik mint “népbiztosok tanácsa” igyekeztek a forradalmat lehetőleg nagyobb megrázkódtatások nélkül levezetni és az uj államformát megszilárdítani. Á többségi független szocialisták ideiglenes egyezsége azonban a forradalom tempójának kérdésében csakhamar fölbomlott. A független szocialista tagok lemondtak és elveiket a tömegek fölvonultatásával akarták megvalósítani, (vagyis a spartakus forradalomban jutott kifejezésre, amit Liebknecht Károly és Rosa Luxenburg-gal csinálták meg az 1919-es berlini fölkelést. 1919-ben egyidőben Rosa Luxemburg elfogatásával Liebknecht-et is elfogták.) És ezzel a baloldali szocialisták forradalma leveréssel végződött. Ezután a szocialistákból, valamint baloldali és mérsékelt polgári pártokból alakítottak a szociáldemokrata Scheidemann vezetése alatt kormányt és köz- társasági elnökké Ebertet választották. A német birodalom történetét ettől az időtől kezdve legelső sorban a jóvátételi kérdés irányította. A győztes hatalmakkal, elsőnek Frajnciaor- szággal, nem sikerült békésen rendezni a jóvátétel kérdését, mire 1922 januárjában a győztes hatalmak megszállták a Ruhr-vidéket. A R u hr-vidék megszállása egyrészt a márka teljes elértéktelenedéséhez vezetett, másrészt a nemzeti ellenállás gondolatának védelme alatt megerősítette a polgári reakciót, amelyet a köztisztviselők is teljes mértékben támogattak és amely 1923 augusztusában, Stressemann kancellár vezetése alatt, tiszta polgári kormány megalakulását eredményezte. A Ruhr-kérdést azonban a polgári kormány sem tudta megoldani és akkor, amikor ebben a kérdésben föladta a nemzeti ellenállást és a gazdasági viszonyokat sem sikerült rendezni, újra lehetővé tette a szociáldemokraták előretörését. 1924 májusában Marx kancellár már a szocialista képviselőkre támaszkodva alak itott kormányt. A jóvátétel kérdése nagy léptekkel haladt előre a londoni konferencián, de mert a birodalmi gyűlés munkaképtelennek bizonyult, újra választatnia kellett. 1925 januárjában Luther lett a kancellár és Ebert halála után Hindenburg tábornagy a köztársasági elnök. Az 1928 májusi választások újra visszatérítették a német politikai helyzetet az 1918-as alapra, a szociáldemokraták győzelmesen törtek előre és Müller már, mint szocialista kancellár vette át a birodalom ügyeinek intézését. Ezek után egy uj történelmi fordulat jött, a világ arénájában egy uj jelszó, egy uj párt látott napvilágot. A nazi párt. Megalakult 1920-ban Münchenben. 1923-ban csinálták meg Gen. von Ludendorf segítségével az úgynevezett “Beer Hall Rutch”-ot, amikor lépésről lépésre nyomultak előre, végre 1933 február 6-án, teljhatalmú uraivá váltak a német birodalomnak és azóta szemtanúi lehetünk, hogy a diktatórikus állapot mi jót fog hozni az emberiségnek. A küzdelem még nem dőlt el és igy nem mondhatunk végleges véleményt a jelen helyzetről. Jövő számunkban ismertetni fogjug a németországi munkás- mozgalmat. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutái verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse regébe?
