Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-06 / 1179. szám
1941 szeptember 6. BÉRMUNKÁS 1 oldal Vichy a háborgó vulkán tetején írja: LöWY ÁRMIN a “NATION” NYOMÁN (Folytatás) 1941 május havában, a provinciális kormányokhoz benyújtott indítvány okban nem tétetett megemlékezés a németekkel való együttműködésről. Ellenkezőleg, a General du Travail (a francia országos gazdasági szervezet) a teljes fran cia függetlenséget követelte. Az indítványok mindegyike azzal zárult: Éljen a Francia Munkásság Országos Confede- rációja! (Vichy, időközben feloszlatta a francia munkásság országos konfederációját) A fraryia Szocialisták Pártja, megvádolja a nagy és kis bur- zsoá elemeket, hogy a francia köztársaság ellen konspirálnak hogy a népfront ellen, Hitlerrel paktálnak. A német invázió Oroszország ellen, teljesen megváltoztatta Európa — de különösen a francia psihológiát és a francia helyzetet. Ha kifogások is vannak az orosz rezsimmel szemben, de az oroszokkal való szövetkezés és kooperáció históriai tényező. Francia honban, már évekkel a 2-ik világháborút megelőzően a közép osztály az ötmilliót számláló GTC-val és a 200 ezer taglétszámú koo- perativákkal országos kong- ressszusaik alkalmával igazolta a Szovjetekkel szükséges együttműködést. A f r ancia kommunisták pártja követőikkel egyetemben is, ilyen határozatokban erősité meg a Szovjetekkel való kooperáció ját, minden kinálkozó alkalommal, igy a spanyol polgári harcok idején is, a nagy horderejű testedző c s o p o r tokkal együtt, a francia pénztőke orosz ellenes áramlata ellen foglalt állást a szovjetekkel való kooperáció érdekében. 1938 óta, a legnagyobb politikai egyéniségek az orosz szövetség mellett kardoskodtak. Nagy veszélynek teszi ki magát ma az a francia, aki a megszállott és nem megszállott területeken szót emelne az orosz szövetség mellett. Oly nagyságok, mint Pierre Cot (jelenleg az Egyesült Államokban él) ki két különböző minisztériumban viselt tárcát, Henry de Karrilis, egy hatalmas francia konservativ hírlap volt főszerkesztője, Henry Langler, aki a francia tudományos akadémiának volt tagja, minden ellentét dacára is hívei az Orosz Szovjetekkel való szövetkezésnek. Mindannyian megegyeznek abban a letagadhatatlan tényben, hogy fran- ciaország katonai és társadalmi érdeke megkívánja Hitleréit ellen az orosz szövetséget. A názik aggressziós támadása Orosz Szovjetek ellen, az úgynevezett fiók reakciós kormányokat a fascizmus szekértolóivá tette. A szocialista elvekkel való kacérkodások háttérbe szorultak, jégre kerültek. A teljesen megujhódott arisztokrata fasizták, az uj rend emberei a szintérre léptek. A Francia Légió hivatását képezte a bolshevizmus kiirtása. De a legnagyobb erőlködéssel sem tudott híveket toborozni a Légiónak, dacára, hogy a francia proletárság az éhhalállal néz farkasszemet. A nagy reklám és a kormány tain-tainja süket fülekre talált. Pétainék kényszerültek a kivihetetlen tervet elejteni. Semmi se igazolja jobban a Pétain reakciót, mint Pierre Bucheaurdnak a minisztériumba való kinevezése (nevezett a francia acéltröszt feje) ő ma a francia államrendőrség feje és a némei Gestapo közvetítője. A názik Oroszország elleni leírhatatlan vad akciója nagy változást szült Vichy és a német gangszterizmussal szemben. A názik kényszerültek a legjobb csapataikat, hadigépezetüket kivonni a francia meg szállott területekről. V i c hy meg Szíriában szenvedett vereséget, sőt kényszerült Indo Kínát — hála lagymatag és szüklátókörrrel rendelkező diplomáciájának — Japánnak átszolgáltatni. Az angol légiflotta megsokszorozta támadásait a francia ipari központok ellen. Az Egyesült Államok tüntetőén az angolok megsegítésével, hogy Hitlereket “sakkmattá” tehessék. Most csak az a fontos kérdés, hogy a szövetségesek kihasználják-e az alkalmat a názik rovására ?! A francia földről jövő legújabb hírek igazolják, hogy a názik elleni rezisztencia napról-napra nagy mértékben e m elkedik. Belgiumban és Hollandiában nem nagy a kommunisták be- ! folyása. Megbízható információ azonban azt ajánlja, hogy a két ország népessége türelmetlenül várja a szövetségesek sorsdöntő harcát. Ha Anglia tekintetbe veszi a megváltozott helyzetet és meginditja az elnyomott Európában az elleninváziót, a leigázott népek felsorakoznak a szövetségesek mellé. Ezt az alkalmat nem szabad az úgynevezett demokráciáknak elszalasztani. A katonai stratégiának számolnia kell ezzel a kinálkozó helyzettel Az elleninvázió — tekintve az oroszok nagyszerű ellentállá- sát— fogja a német vezérkar tervét dugába dönteni. A Szövetségek vezérkara számíthat Jugoszlávia, Görögország, Krétára. Számíthat 200 millió európai emberre, kik alig várják a Szövetségesek világraszóló akcióját. Ez az óriási embertömeg ha megmozdul akár guerilla formációkban, ellátva a modern harcászathoz szükséges eszközökkel, elsöpri utjá- ból Hitlert gengszter társaival, Horthvt a magyar gentryjei- vel, Francot a phalangisaáival, Pétaint, Lavaljával, Darlannal és Weiganddal. Szóval az egész európai gangszter csürhével együtt. Az ilyen katonai és politikai akció ideológiája, minden elfogultságot mellőzve, felborítaná a már forrongó Európában a hitleri “uj rend” tervét. Ez a szerencsés helyzet ha nem lesz kiaknázva azonnal — nem sokáig tarthat. A magukat kinevezett fran- j ciá uralkodók egészen Hitler- j hez csatoltak a rossz lábon ál- j ló kormány szekerüket. Játsz- ' máj uk, hogy a régi szoldatesz- ka fascizmussal kaotikus helyzetet teremtsenek a nácik javára. Célja elodázni a döntő harcokat, hogy uralmát fenntarthassa az európai népesség rovására. Vichy határozottan ma is azt állítja, hogy az Egyesült Államokkal és Angliával a legnagyobb egyetértés alapján működik. Nincs idő a vesztegetésre. Európa népessége rémségesen szenved! Ha a nagyszerű forradalmi múlttal rendelkező francia nép kezet szőrit a már megmozdult orosz proletár seregekkel, egész Európa követi őt és felszabadul a szenvedő emberiség. Az 1789 és 1848-as francia megmozdulás a népet a jobágy- ságtól szabadította meg! Az 1941 lefogja rombolni az öröknek vélt fasizta rendszert. A rablók rendszere Ezt a társadalmi rendszert, nemcsak nemzetközi, hanem nemzeti vonatkozásban is csak rablók rendszerének lehet nevezni. Most, hogy az erősebb nemzetek mindenéből kifosztják a leigázott, gyengébb nemzeteket, még a háború szükséglete sem tudja a rablási jelzőt eltakarni. De ugyanakkor, a háborút megelőző évek munkanélkülisége minden országban, amikor saját nemzetbeli tömegeket tettek ki az éhség és nélkülözésnek, nyomorúságnak, még csak olyan mentséget sem ád, mint a háborús viszonyok nemzetközi rablások folyamata. Bár a háború fokozza a rablási méreteket, ez által a nyomorúságot, nélkülözést és az ezekből eredő mindenféle nya7 vaják és halálozás méreteit, de nem kevésbbé súlyos amikor, saját nemzetbeli tömegek éheznek, nélkülöznek, csak azért, egy kis érdek csoportnak nem bírnak hasznot hajtani munkájukkal és ezért nem juthatnak munkához, megélhetéshez. Már az iskolákban, számtani példákkal azt szuggerálják be a gyermekeknek, hogy ha eny- nyi meg ennyi befektetésre 6 százalékos kamatot kapnak, akkor milyen nagy haszon lesz nekik. Valamint, mennyi a haszon, ha olcsón vesz és drágán ad el valamit. Az egész rablási szabályokat és\ a rablott vagyont védelmező szabályokat törvénynek m i nősifették és mint ilyen, már a gyermekekbe bele nevelik, hogy még ne is kételkedhessenek ezen rabló rendszer törvényessége és létkérdése fölött. így hitetik el a kisgazdával, hogy ha 3—4 ezer órai munka után egy évben egy ezer dollár jövedelemre teszen szert, az haszon, — nem munka bér — ezt hitetik el a kis kócerájo- sokkal is, akik ketten-hárman dolgoznak hosszú órákat, esetleg egy vagy két ezer dolláros évi jövedelemért. így sorakoztatják fel mind ■azokat a mai rablórendszer támogatására, akik remélik, hogy ők ügyesebbek, mint a többi és nem őket, hanem ők fognak másokat kirabolni, meggazdagodni és könnyen élni másoknak a rovására. Csak az igy, téves irányban elpazarolt életük vége felé látják, hogy náluknál sokkal ügyesebb rablók voltak, akik mindent elszedtek tőlük, amit öregségükre próbáltak össze kupor- gatni. Amint ma nemzetek egymás közötti harca folytán az erősebbek elszedhetnek mindent a gyengébektől, úgy történik az a nemzeti alapon is. Amig az emberiség megtűri, hogy a nemzeteken belül kialakulhasson egy osztály, mely a nagytöbbségtől mindent elszed és őket örökös szegénységben tarthatja, addig mindég lesznek nemzetek is, melyek ezt nagy mértékben igyekszenek megtenni nem kevésbbé törvényes alapon, mint Henry Ford szerezte az ő négy billió dolláros vagyonát. Az egész rendszer az erő- sebbségi jogra van alapozva. “Aki bírja, az marja” nem csak a nemzetek egymással szemben, hanem a nemzeteken belül az osztályok egymással szembeni harcokban is. És mind addig, amig a nemzeteken belül ez az erősebbségi jogalap a főtörvény, amig egyesek kirabolhatnak milliókat a saját érdekeikben, addig mindég lesznek háborúk a nemzetek között, hiszen az csak folytatása az iskolákban alapozott rablási rendszernek. Hogy ez a rablórendszer milyen simán működik, elgjobb példákat láthatjuk a napi hírekben, amikor egy-egy özvegy nénikét fosztanak ki a svihá- kok, az elhunyt férj után behajtott biztosítási összegekből. Egy teljesen kifejlesztett rendszer szerint, minden ilyen özvegy és legtöbb esetben tudatlan, hiszékeny nőket megkörnyékeznek, a rablásra jogosított, de értéktelen részvények eladásával. Mikor az iskolákban bemagolt, gazdagodási lehetőség reményében, a hirtelen kapott összeget befektetik részvényekbe, mely legtöbb esetben csak törvényes mód, az özvegyet megszabadítani a kis pénzétől. Valamint hü képét látjuk a városi, állami panamázásokban az egész rendszernek, amikor egy-egy vállalkozó 15 ezer dollárt is fizet egy-egy szavazatért, hogy a busás hasznot biztositó megrendelést megkaphassák. Michigenban egy esetben 93 ezer dollárt csinált Mc Kay politikus egy hid építésén mint kommisiót. Ilyen rablótanyák a pénzkölcsönző irodák is, ahol 32 százalékos kamatot hajtanak be a kölcsön adott összegek után. Ez mind törvényes formája a mai rabló rendszernek, melyet nemcsak a rablók, hanem a kirabolt tömegek is jogerősnek ismernek el, sőt még elitéinek bennünket, amiért ezt meg- akarjuk változtatni. Vi. Leon Henderson drágasági biztos (mert a drágaság egészen biztos) követeli, hogy mindenki rakja takarékpénztárba keresetének egy részét. Az öreg Rockefeller is ezt a tanácsot szokta adni, amikor egy-egy tizcentest ajándékozott. így az öreg tanácsa legalább megért egy fényes dájmot, de a Hen- dersoné csak annyit ér, mint a fogadatlan prókátoré.
