Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-09-06 / 1179. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 szeptember 6. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI MEGTÖRT A SZUGGESZIó Már meg írtam, hogy Hitler sikerei, nem kis mértékben an­nak tudhatok be, hogy a nagy­szerűen felépített propagandá­jával bele tudta szuggerálni azt hogy az ő ténylegesen kitünő­en felszerelt, mechanizált had­seregének senki sem tud ellent állni. Minden országban meg voltak a maga ügynökei, akik ezt a szuggesziót a tömegekhez, a katonasághoz továbbították oly sikerrel, hogy a vele szembe kerülő hadseregek, már • meg­verve érezték magukat, mielőtt még össze ütköztek volna. Itt Lindbergh volt a szószó­lója ennek a propagandának, aki már egy évvel ezelőtt hir­dette azt, hogy Anglia már nem menthető meg, Hitler győzelme kétségtelen és ezért Ameriká­nak sürgősen meg kell egyez­nie a győztessel, mert a harcot vele felvenni úgy sem tudja. Lindbergh felfújt tekintélye és Hitler sikerei könnyűvé tették az öntudatlan tömegeknél, a po­litikai akarnakoknál ennek az állításnak az elhívásét. Anglia kitartása, a borzalmas bombázások dacára, megingat­ta ezt a balhiedelmet, amihez hozzájárult az is, hagy az axis pártnert csúfosan elpáholták úgy a görögök, mint az angolok. A megtört áram-kör, az utób­bi hetek eseményei hatása alatt végleg összeomlott és bebizo­nyult az, hogy egyrészt nem minden sikerül Hitlernek, más­részt, hogy meg is verhető a nagy náci ármádia. Az ezeket mutató események a következők: Anglia és a sza­bad franciák sikeres harca Irac- ban, amelyet pár heti harc után elfoglaltak és a náci barát kor­mányt elkergették. Ugyancsak sikeres volt a sziriai aktivitá­suk, ahonnét kiverték úgy a ná­ci repülőket, mint Pétain had­seregét. Tobruknál megállítot­ták a náci-olasz támadást és főleg a vörös hadsereg hősies ellentállása amely sikeresen ve­ri vissza az egész tengely had­sereget. Minden talpalatnyi föld ért, amelyet elfoglalnak, borzal­mas árakat fizetnek. A győzel­meik igazán Phiriusi győzel­mek, amelyek feltétlen meghíz­zák a pusztulását. Azóta újabb és újabb események mind Hit­ler bukását jelzik. Anglia és Amerika erélyes fellépése leg­alább is egyenlőre megállította a tengely ázsiai tagját; Japánt, aki most már tudja, hogy to­vábbi lépéseiben szembe találja magát az orosz-angol-amerikai és a kínai erőkkel. Perzsia elfoglalásával megte- r e m t ő d ött az angol-orosz együttműködés és a Szovjetek részére való hadianyag szállítás fokozása. Amióta Hitler megtámadta a Szovjetet, azóta az angol repü­lők ezrei éjjel-nappal bombáz­zák Németországot és a meg­szállt területek hadibázisait, borzalmas pusztítást okozva a nácik hadi ipar telepei között. Hogy a nácizmus verhetet- lenségének a babonája meg­szűnt, azt legjobban igazolja az elnyomott népek lázongása a legborzalmasabb terror, a tö­meg kivégzések dacára, a sza- botálás, mind nagyobb hullámo­kat ver. A német tiszteket a nyílt utcán szúrják le. Párisban a gyárak termelő képessége a minimumra csökkent a szabo- tálás folytán, a szállitás meg­bénult, vasutak, hidak, felrob­bantása által. Szerbiában, Ro­mániában, Görögországban erős partizán harcok folynak, mely­ben a megtámadott náci oszta­gokat lemészárolják, úgy annyi­ra, hogy Romániában Hitler fő­pribékje kihirdette, hogy min­den megölt náci tisztért 25 kommunista gyanús egyént vé­gezteti ki. Norvégiában hadi ál­lapotot hirdettek, de a terror csak újabb akciókat szül. Az elnyomott népek újra ébrednek, látják azt, hogy Hitler meg­verhető, a nácizmus elpusztít­ható és a legnagyobb áldozatot is meghozva, igyekeznek siet­tetni ennek a fene vadnak és a gyalázatos rendszerének a bu­kását. Vajha ez az ébredés olyan hatalmas lenne, hogy megtudná teremteni azt a tár­sadalmi rendszert, amely lehe­tetlenné tenné az ilyen egyén felülkerekedését. A KONZUL NEM .JELENT MEG A clevelandi Magyar Nap disszónokának a Horthy kor­mány konzulja volt behirdetve. Őszintén szólva, csodálkoztunk iparilag megszervezett munká­sok legyenek a tulajdonosai és irányitói az iparoknak. Soka­toknak talán túlságos nagynak tetszik ez a követelés. De hi­szen az már kitűnt, hogy a magántulajdonosok csak a pro­fit érdekében dolgoztatnak. Ha nincs kilátás profitra, ti éhen pusztulhattok. És ha ezt a názi erőszak szervezetek veszik át, akkor is csak egy nagy, henye osztályt kell eltartanotok. Az egyetlen megoldás hogy a mun­kásság maga vegye át az ipa­rok tulajdonjogát és irányí­tását. Az IWW magyarnyelvű tag­jai ebben a harcban egy rész­ről minden elvi ellentétet félre­téve a legmesszebbmenő szoli­daritást nyilvánítják a náziz- mus ellen oly hősiesen harcoló orosz munkássággal, másrész­ről a forradalmi ipari unioniz- mus eszméjének hirdetésével az uj társadalmi rendszer szer­kezetét építjük már most a ré­gi rendszer keretein belül. Fel tehát a cselekvésre ma­gyar munkástestvérek! Félre a nemtörődömséggel. Szervez­kedjetek az ipartelepeken, a bányákban és mindenütt, ahol az élet szükségleteit terme­litek és szervezett erőtöket ál­lítsátok szembe minden oly tö­rekvéssel, amely a munkásosz­tály felszabadulási harcának legelvetemültebb ellenségét tá­mogatja. Le a nazizmussal! Le a kapitalizmussal! Éljen az Ipa­ri Demokrácia! Ezt üzeni az IWW magyar tagjainak 1941 augusztus 31-én megtartott ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE azon a tapintatlanságon, hogy az Egyesült Magyar Egyletek delegátusai — kik között vagy egy tucat kommunista is van, a mai viszonyok közt, egy Ameri­kával, enyhén szólva barátság­talan viszonyban levő náci kor­mány megbízottját hívják meg egy nemzetiségű ünnepélyre.De úgy látszik a konzulban több tapintat és jóizlés volt, mert tá­vol tartotta magát az összejö­veteltől, amely különben is, na­gyon szimpla volt. A szónokok eldörögtek egy nagy csomó frázist a demokrá­ciáról, Amerika iránti hűségről, a magyar becsületről, de egyet­len, árva szót, egy tiltakozó hangot nem lehetett hallani az ellen a gyalázatos magyar kor­mányrendszer ellen, amely a magyar népet oda kergeti a;; ukrajnai mezőkre elpusztulni. Az ellen a magyar rendszer ellen nincs szavuk, amely a: elnyomott magyar népet akarja elpusztítani. Mindazt, amire a szónokok felesküdtek ott a Magyar Napon, amely tény leg­jobban igazolja a? esküjők, a fogadkozásuk “őszinteségét.’' Fencen ülnek ezek az urak. ők még nem biztosak a nácizmus bukásában, nem akarják magu­kat kompromitálni Horthy előtt de ennek a kétlakiságnak a le vét nem ők, hanem az amerika: magyarság issza meg, ha a “vezérek” után bírálják majd el az egész magyarságot. CIGARETTÁT A komik nagyon komolyan veszik a cigaretta akciót. Ügy együttesen, vagy kétszáz ezer dollárt akarnak összegyűjteni, hogy azért cigarettát és önmű­ködő borotváló készüléket ve­gyenek és azt elküldjék a front­ra, hogy azzal verjék meg Hitlert. Ezek a megkergült fickók, nem tudnak egy percig sem tisz teségesek lenni. Ezeknek mu­száj az ő rabló garázdálkodásu- kal, minden becsületes ügyei kompromitálni. Az orosz hadse­reg hősiessége lassan kiköszö­rüli azt a csorbát, amit a Hitler­rel való paktum okozott a szov­jet becsületén és mind népsze­rűbb az az álláspontja az ame rikainak, hogy minden lehető segítséget meg ad a Szovjetek­nek. Mire van ma szüksége a vö rös hadseregnek? Sok minden­re, de semmi esetre sincs szük­sége cigarettára és önborotvá­ra. Ellenben égetően sürgős szüksége van, repülőgépre, tan­kokra, szerszámgépekre, finom olajra, stb. Ezt mind hajlandó Amerika a rendelkezésére bo­csátani és már el is indították a szállítmányokat, amelyet csak az korlátoz, hogy nincsen elég hajó a szállításra. Van-e olyan bolond az elbo- londitott elvtársakon kívül, aki elhiszi azt, hogy ezek az élős- diek, tényleg meg is vennék azt, amire a pénzt összegyűjtik, hogy az amerikai kormány és a szovjet unió a szükséges ha­dianyag helyett cigarettát és önborotvát fog szállítani, ami­re a szovjetnek szüksége nincs, mert dohánya van elég és ha hiány volna is e téren, enélkül még nagyon szépen megtudnák verni Hitlert. (Talán egy kis irigység is van ebben a kritiká­ban, mert ha az angol király népszerűséget szerez a cigaret­ta mozgalmával, mért ne jelent­hetne ez a Magyar Jövő firká- szainak, néhány hetes kényel­met? — szedő) Nem, a Szovjetnek nincs szüksége ajándékra. A szovjet­nek van dohánya, ellenben min­dig és minden áron szükségük van “dohány”-ra, (ami pesti zsargonban pénzt jelent) a ko­mikus vezéreknek akiknek min­den jó arra, hogy a most éledő orosz szimpátiát egy kis zseb­metszésre felhasználják. Gondolkodni tudó m u nkás egy centet se adjon ezekre az akciókra amelyből úgy sem füs­tölne a szovjet, vagy az angol katona, hanem éppen úgy, mint minden más célra gyűjtött ősz- szeg a new yorki főhadiszállá­son tűnne el a sztilszerüség kedvéért a füstben. LABOR DAY-I VÁLLVEREGETÉS Az amerikai hivatalos körök különös súlyt helyeztek az idén a Labor Day megünneplésére. Noha a “munka napját” már 1881 óta tartják, a hivatalos Amerika jó ideig inkább scak a munka dicsőítésére foglalta le és magukról a munkásokról vajmi kevés sz.ó esett.Valahogy úgy tartották; hogy a munka nemesit, — ha azt mások vég­zik. Ebben az évben azonban a “labor” szót teljesen a “mun­kás” értelemben vették és az elnöktől lefelé az összes kor­mányzókon keresztül le a leg­kisebb politikai pártvezérig mind csak dicsérő és magasz­taló szavakkal emlékeztek meg a munkásokról, valósággal háj­jal kenegették őket. Az újságok, a rádió, a szó­szék és színház egész nap har­sogták, hogy milyen szabad em­ber az amerikai munkás és ezért mennyire kooperálnia kell neki a többi osztályokkal. Ez érthető is most, mert a fasizta támadástól megriadt demokra­ta uralkodó osztály a munkás­ságra támaszkodik. És habár a munkásosztálynak nem lehet célja a Hitler és a názizmus le- veretésének megakadályozása, ez a Labor Day-i munkásdicsé- résnek nagyon imelyitő ize volt. Nekem, ki hosszú éveken át mint farmer kerestem meg ke­nyeremet, egészen úgy tetszett ez a dicsérgetés, mint mikor én simogattam és etettem a tehe­neimet. Szinte örült a szivem, amikor láttam, hogy a tehene­im, milyen jó étvággyal esznek, mert tudtam, hogy estére tele lessz a zsétár. De azért a botot készen tartottam, hogy még a legjobb tehenemnek is az orrá­ra koppintsak, ha betört a ku­koricásba. Csak addig voltak olyan kedvesek, amig annyit fo­gyasztottak, hogy nekem profi­tot hoztak. Most is ez a dicsérgetés csak a jámbor, kooperáló, profitot biztositó munkásnak szólt, de ezek is készen lehetnek a botra, mihelyt valami oknál fogva el­marad a profit, vagy a profitra lesők 'a jelenlegi kutyaszorító­ból kikerülnek. Az én teheneim ugyan so­ha nem vették észre, hogy mi­ért simogatom és becézgetem őket, de remélem, hogy az ame­rikai munkásságnak élesebb felfogása van. (g-b)

Next

/
Thumbnails
Contents