Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-23 / 1177. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1941 augusztus 23.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W.

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre .......................$2.00 *yne Year .........................$2.00

Félévre ........................... 1-00 Six Months _____ 1.00

Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ............... 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c

Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O.

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3. 1879. _____

Published Weekly by the

INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD

42

Angol-Amerikai háborús célkitűzés

(gb) Az Egyesült Államok elnöke és az angol birodalom vezetője drámai színezetű találkozásának eredménye az úgynevezett “demokrata” országok háborús célkitűzésének nyolc pontba foglalt deklarációja. Ez a deklaráció soktekintetben hasonlit azelső világháború idején Woodrow Wilson által fogalmazott 14 ponthoz, amelyet a háború végén teljesen elfelejtettek és ma is csak mint történelmi emléket emlegetnek.

Mindazonáltal a Roosevelt-Churchill nyolc pontos deklarációnak nagy jelentősége van, mert hasonlítanunk kell a totalitär államok által proklamált “Uj világrenddel”, amelynek megalapításáért azon államok harcolnak. Mint már számos esetben kimutattuk, az Uj világrend a fegyveres erőn nyugszik. Sze- rintök egyes nemzetek vagy ember fajok magasabb rendűek a másiknál és igy ezek predestinálva vannak a VEZETÉSRE. Ezt a vezetést természetesen fegvveres erővel biztosítják. így a VEZETÉS valóban ELNYOMÁS, GAZDASÁGI KIZSÁKMÁNYOLÁS.

Ezzel szemben Roosevelt-Churchill deklarációja a következőket tartalmazza:

1. Országaik (Roosevelt és Churchill) nem törekszenek erősbödésre sem területileg, sem más módon.

2. Nem kívánnak semmi olyan területi változást ,amely nem egyezne meg az érdekelt nép szabad akaratával.

3. Tiszteletben tartják minden népnek azt a jogát, hogy olyan kormányformát választanak, amilyet akarnak és vissza kívánják állítani mindazon országok szuverénitását, amelyeket erőszakos utón fosztottak meg az önkormányzatuktól.

4. Törekedni fognak arra, hogy minden állam, kicsi vagy nagy; győző vagy legyőzött ugyanazon feltételek mellett kereskedhessenek és hozzájuthassanak azon nyersanyagokhoz, amelyek szükségesek gazdasági jólétükhöz.

5. Az összes nemzetek közötti teljes kooperációt kívánják a munkásság életszínvonalának emelésére, a gazdasági élet javítására és társadalmi biztosításra.

6. A názi zsarnokság végleges elpusztítása után olyan béke megteremtését remélik, amely biztosítani fogja minden nemzet számára, hogy békében élhet saját határain belül és amely biztosítani fogja az összes országok minden lakóinak, hogy életüket szabadon, a szükség félelmétől mentesen élhetik le.

7. Ilyen béke lehetővé teszi minden ember számára, hogy a tengereken, óceánokon szabadon utazhasson.

8. Hisznek abban, hogy a nemzeteknek úgy reális, mint vallási okoknál fogva fel kell adni a fegyveres erő használatát. Miután a jövő békéjét nem lehet biztosítani mindaddig, amig a nemzetek szárazföldi, tengeri vagy légi haderőt tartanak fenn, amelyekkel határaikon túl támadhatnak, szükségesnek tartják a nemzeteknek egy olyan széles körű állandó rendszerének megalakítását, amely a támadó nemzetek lefegyverzését biztosítja. De segítenek és felbátorítanak minden olyan praktikus rendelkezést, amely a békeszerető emberiségről leveszi a fegyverkezés nyomasztó terhét.

Hogy vájjon a munkásságot kizsákmányoló tőkés osztály által kontrolált demokrata államok ezen nyolc pontból mennyit fognak megvalósítani győzelmük esetén az vita tárgyát képezheti. De mindazonáltal ha hasonlítjuk az itt kifejtett háborús célokat a názi Uj világrenddel, megállapíthatjuk:

a) Az egyik a fegyveres erőszakra, a másik a fegyver nélküli kooperációra támaszkodik, b) Az egyik a népeket egymástól elválasztja és közöttük gyűlöletet hirdet, a másik igyekszik még a jelenlegi elválasztó falakat is ledönteni, c) Az egyik a munkásság részére kényszermunka viszonyokat teremt, a másik munkásjólétet és társadalmi biztosítást igér. d) Az egyik az állandó fegyveres hatalom fentartását jelenti, a másik a lefegyverzést követeli, e) Az egyik minden más ország leigázását tűzi ki célul, a másik minden országnak a kooperációját ajánlja egyenlő jogok alapján, f) Az egyik olyan világ- szövetséget hirdet, amelyben Németország vezető, hegemon, parancsoló állam, a másik minden állam részére ígéri az önrendelkezés jogát nemcsak polilikailag, de a nyersanyagokhoz való jutás révén gazdaságilag is.

Mint mondottuk, vita tárgyát képezi, hogy győzelem esetén a demokrata győzők mennyiben váltják be ígéretüket. NEM VAGYUNK OLYAN NAIVOK HOGY FENTARTÁS NÉLKÜL ELFOGADUNK ILYEN POLITIKAI JELLEGŰ DEKLARÁCIÓKAT. De mindazon által, midőn a két egymással hadakozó fél által kifejezett és képviselt világnézetet cs végcélt hasonlítjuk össze, a választásnál egy pillanatig sem habozhatunk.

Nem habozhatunk már csak azért sem, mert amig a názi Uj Világrendben minden ut és mód el van zárva arra, hogy a munkásság valami javítást eszközöljön, a Roosevelt-Churchill által bejelentett célkitűzések nemcsak lehetővé teszik, de egyenest bátorítást nyújtanak a további javításokra.

A munkásságon, mi rajtunk függ, hogy miként tudjuk majd felhasználni az alkalmat.

A haldokló rendszer

(gb) Napról-napra újabb megrázó erővel ható meglepetések érik azokat, akik azzal hitegették magukat, hogy ez a világháború nem fogja megzavarni az amerikai életmódot. Azt tartották, hogy az amerikai kontinenset körülfogó két világtenger áttörhetetlén akadályt képez a nagy világégésnek és itt legfeljebb csak az újságokból, meg a rádió utján fogunk tudomást szerezni a háborúról.

Azonban egyszerre csak hallottuk, hogy nincs elég aluminium. összeszedték tehát az összes ócska aluminium edényeket. Ezt ugyan még nagyon könnyedén vették és inkább tréfa számba ment. De amikor hírül jött, hogy nincsen elegendő gazolin, egyszerre harminc millió automobil tulajdonos horkant fel. Ugyancsak nagyszámú fogyasztót érintett a selyemhiány is. Most meg azt halljuk, hogy hiány lesz az acélban is, ami magával hozza igen sok használati tárgy készítésének korlátozását s ezzel egyidőben a megdrágítását.

Betetőzésül, most egy régi törvény felélesztésével beakarják szüntetni, vagy legalább is minimálisra korlátozni a részletfizetésre való vásárlást, ami mostanában nagyon elterjedt az Egyesült Államokban. Ennek az intézkedésnek a célja az, hogy a néptömegek kevesebbet vásároljanak és igy több anyag maradjan a védelmi célokra.

Pár évvel ezelőtt az volt az általános felfogás, hogv mindenből nagvon sokat termelünk, vagyis TÚLTERMELÉS van és azért következett be az ipari pangás. Akkor a TERMELÉS KORLÁTOZÁSÁT hirdették, mint a jóléthez vezető egyetlen utat. Ennek megfelelőleg a tengerbe sülyesztettek temérdek élelmiszert, alászántottak értékes vetéseket, mindenféle módon igyekeztek leszállítani az ipari termelést is. Az ipari pangás azonban makacsul tovább tartott.

Később azt kezdték hirdetni, hogy azért van pangás, mert a néptömegeknek nincs vásárló képességük. Sőt még akiknek pénzük van, azok sem költekeznek, hanem félre rakják. MEGINDULT TEHÁT A HADJÁRAT A KÖLTEKEZÉS ÉRDEKÉBEN. Az ínségben lévők számára megteremtették a WPA név alatt ismert közmunkákat leginkább azért, hogy sok millió egyént vásárló képessé tegyenek. A költekezést hazafias cselekedetnek nyilvánították, mert a fogyasztás uj munkaalkalmat teremt.

És ime, most egyszerre nemcsak félredobták mindezen elméleteket, hanem éppen az ellenkezőjét hirdetik és igyekszenek a gyakorlatba bevinni, ha kell akár törvények erejével 's. Most nem azt mondják, hogy NE termeljünk, hanem követelik, hogy éjjel-nappal dolgozzunk. Ma a TÚLTERMELÉS A HAZAFIAS CSELEKEDET.

Nemzetgazdászaink és államférfiaink “zsenialitására” vall az, hogy a nagy szegénység dején, amikor nem volt kereset, a nagy költekezést hirdették, mig most, amikor nagyobb pénz- forgalom van azt tanácsolják, hogy ne vásároljunk, hanem inkább nélkülözzünk.

E zűrzavar, fejetlenség és ésszerűtlen irányelvek hirdetése mögött mi a mai tőkés termelési rendszer teljes letörését látjuk. A mai, rendkívüli kifejlesztett termelő eszközökkel nem lehet általános bőséget teremteni addig, mig ezen eszközök magán kezekben vannak és azok ésszerű irányítása helyett az egymással versengő, csak a profitot néző anarchisztikus vezetés uralkodik.

Ez a termelési rendszer csődött mondott már 1929-ben. Már akkor nyilvánvalóvá lett, hogy a termelést valami módon központosítani és tervszerűen irányítani kell. Erre az irányításra az állam politikusokból álló bürokráciát teremtett. EZ AZ IPAROKON KÍVÜL ÁLLÓ POLITIKAI TESTÜLET HOZTA AZTÁN AZ ANNYIRA KOMIKUS INTÉZKEDÉSEKET. Nemcsoda, hogy érdemleges eredményt elérni nem tudtak. A pangás, a nagy munkanélküliség, a köznyomor több mint egy évtizedig tartott.

A második világháború uj krízist teremtett. Most megint előállnak ugyanazon politikusok hasonlóan nevetséges irányelvekkel, amelyeknek célja nem annyira a termelés fokozása, m’nt inkább a szétesőben lévő termelési rendszer megmentése. Valameddig talán még ki tudják tolni az életét, de megmenteni már nemfogják többé.

KITŰNT, HOGY AZ IPAROK IGAZGATÁSÁRA AZ IPAROKON KÍVÜL ÁLLÓ POLITIKAI TESTÜLETEK KÉPTELENEK. Igazán tervszerűen és a közjó javára csak az iparokban