Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-23 / 1177. szám

1941 augusztus 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI AZ ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET ELŐTT Csak pár nap választ el ben­nünket attól a naptól, amikor a magyar nyelvű ipari unionisták delegátusai összejönnek, hogy lefektessék a következő év mun­kaprogramját, kijelöljék annak végrehajtóit a- lapbizottságot. De mielőtt ezt a munkaprogra­mot megállapítanák, egy fon­tos teendője lesz az értekezlet­nek, felülbírálni az elmúlt év lapbizottságának a munkáját. Ez a felülbírálás, amely egyút­tal kialakítja az uj lapbizottság irányvonalát is, mindennél fon­tosabb és azért a delegátusok-; nak erre a pontra kell helyez­niük a fősulyát az értekezlet rövid idejének. Talán soha nehezebb helyzete nem volt a Bérmunkás lapbi­zottságának az elmúlt 30 évben, mint éppen a most lefolyt két esztendőben és különösen ez el­múlt évben. Az első világhábo­rú idején adva volt a helyzet, az IWW tiszta forradalmisága nem került válság elé, amikor minden félreértést kizárva, bát­ran, minden veszéllyel szembe­nézve foglalt állást az imperia­listák háborúja ellen. Nem volt kétséges, mert a munkásosz­tály szempontjából teljesen kö­zömbös volt az, hogy a háborús­kodó felek melyike győz. Két­ségtelen volt az, hogy csak a dolgozók osztálya lehet a vesz­tes, még akkor is ha a saját or­szága is győz. A most folyó világhágoru uj, kényes helyzet elé állította a lapbizottságot. Kétségtelen volt ugyan, hogy elindulása a hábo­rúnak az imperializmus terjesz­kedési vágya volt, ha igy csak szimplán nézzük a dolgokat, ak­kor adva volt a lapunk állásfog­lalása is, amelyet a múlt világ­háború hősies ellenzése adott meg. De a jelen esetben ez a háttér akadály volt, mert a helyzet analizálása után kétség­telen lett, hogy a most folyó háborúban a munkásosztályra nem lesz közömbös az, hogy melyik fél lesz a győztes, mert amig az egyik oldalon állt a ka­pitalizmus legbrutálisabb meg­nyilvánulása a nácizmus, amely kíméletlenül taposott el min­den emberi jogot és szabadságot amely népeket sülyesztett má­sod és harmad rendüségbe, mely a proletariátust ipari feudaliz­musba sülyesztve le, minden megmozdulást, soha einem kép­zelt brutalitással tőrt le. Kétségtelen volt az, hogy a nácizmus győzelme évszázadok­ra dobná vissza a munkásosz­tály harcát a felszabadulásért. A másik oldalon állt az úgyne­vezett demokratikus kapializ- mus, amely ma még meg adja, sőt biztosítja a szervezkedés szabadságát, amelyben még ér­vényben vannak a polgári sza­badság jogok, amely hatalmak­nak a győzelme, elsősorban is megadná a már a nácizmus alatt nyögő országoknak is az alkal­mat, hogy ezekkel a jogokkal éljen, sőt minden valószínűség amellett szólt, hogy az ő győ­zelmük esetén ezek a jogok bő­vülnek és a proletariátus köze­lebb jut a végcéljához. Ez a helyzet megismerése adta meg azt a munkás bátorságot a lap­bizottságnak, hogy megmondja azt, hogy a proletariátus érde­ke, hogy ebben a világháború­ban a nácizmus elbukjon. De ha csak odáig ment volna, akkor csak egy frázist mondott volna ki. Mint öntudatos munkások­nak lekellett ebből a megálla­pításból vonni azt a következ­tetést, hogy ha helyes a náciz­mus elleni küzdelem, ha fontos, hogy a nácizmus elbukjon, ak­kor meg kell adni ennek a lehe­tőségét is és helyeselni azt, hogy a náci ellentfrontba Ame­rika is bekapcsolódjon és min­den lehető támogatást meg ad­jon azoknak a hatalmaknak, akik a ná^jzmus ellen küzdenek. Jellemző a helyzetre az, hogy az ország különböző részein dolgozó irógárdistáinak túlnyo­mó többsége ugyan azt az állás­pontot foglalta el, mint a lap­bizottság. Megnehezítette az állásfogla­lást az is, hogy Sztalinék szoros szövetségre léptek Hitlerrel, amit az írógárda állandóan mint a munkásmozgalom történeté­nek a legnagyobb árulását osto­rozta, nem felejtve el kihang­súlyozni azt, hogy ez az erkölcs­telen szerelem, előbb-utóbb tra­gikus válással végződik a Szov­jetet illetőleg. A másik nehézség az volt, hogy több munkástársunk úgy látta a helyzetet, hogy tulajdon­képen Hitler a mi javunkra dol­gozik, amikor egyrészt “egye­síti” Európát, másrészt pedig megvalósítja az államkapitaliz­must. Sok írásába került az Író­gárdának, amig ezeket a mun­kástársakat meggyőzte e hely­telen álláspontról. Az idő, a fejlemények is a lapbizottság, illetve az írógárda álláspontját igazolták, amikor egyrészt Hitler felrúgva az orosz baráti szerződést, megtá­madta a Szovjetet. Amikor a Bérmunkás leszögezte azt, hogy ezt előre látta, de minden el­lentét dacára is jól tudva, hogy milyen sors várna az orosz pro­letariátusra, — beszüntetve a Szovjet kritizálását — a meg­támadott orosz proletariátus vé­delmére kelt és a legnagyobb támogatást követelve a megtá­madott szovjet részére. Ez az álláspont azonban nem változ­tatott az itteni Sztalin-fiukkal szembeni állásponton, mert az ők gyalázatos árulásaikra és élősdi működésűkre, nem lehet megbocsátás. A Bérmunkás anyagi helyze­tét az elmúlt évben teljesen' rendbe hoztuk, a lap megjelen­tetése soha biztosabb alapon nem állt mint ma. Ha az olvasó tábor teljesiti a kötelességét és össze adja az 1000 dolláros ala­pot, akkor az országos értekez­let olyan vonalat fektethet le, amely biztosítja azt, hogy a dolgozó munkásság irányíthatja a termelést, ha a termelő esz­közöket kiveszik a magántulajdonból és igy a javakat nem a profit érdekében, hanem azért készítik, hogy a népmilliók szükségleteit kielégíthessék. mozgalmunk erősebb, a lapunk jobb lesz, mint bármikor a múlt­ban. Ipari Unionisták, teljesítsé­tek a kötelességeteket a moz­galmunkkal, a lapunkkal szem­ben, mert a Bérmunkásra a kö­zeljövőben nagy hivatás vár. BLITZ HAZUGSÁG Hitler az őkönyvében ismé­telten leszögezte a hazugságok fontosságát és kihangsúlyozta, hogy a cél érdekében egy jó ná­ci propagandista, a legkorlátla- nabbul hazudhat. A most folyó orosz-német háborúban azután feltétlen elérték a nácik a ha- zudozási verseny rekordját. A megrekedt blitzkrieget, blitz hazugsággal pótolták az egész és félnáci sajtó orgánumok. Mint megírtuk a Himler lapok már négy hete elparentálták az egész vörös hadsereget, de a hazugságuk végül annyira nyil­vánvalók voltak, hogy ma már kénytelenek beismerni azt, hogy a vörös hadsereg még korán sincs megverve, sőt teljesen fel­borította Hitler timeplantjét, amelyben kipontozta a dátumo­kat a szovjetek megsemmisíté­sét illetőleg. Megállapítják azt is, hogy nincs fifth columnista a szovjetben. Az a sokszor beí­gért lázadás nem hogy nem kö­vetkezett be, hanem az elfoglalt területek lakossága szabályos háborút folytat a megszálló ná­cik ellen. Természetesen a Magyar Jö­vő fickói nem mondanak le a saját külön hazugság gyártá­saikban a volt szövetségeseik mögött, sőt ezen a téren a nagy- jánosok verethetetlenek. De kell a győzelmi hírek gyártása a kollektálás sikeréhez, mert a fő az, hogy minél több dollár foly- lyon be. A hazugság hadjáratra a leg­jellemzőbb az a német jelentés, amely szerint hét hét alatt há­rom millió katonát öltek meg a vörös hadseregből a hős nácik, egy milliót meg elfogtak. A katonai statisztika szerint minden megölt katonára három és fél sebesült esne, hozzá szá­mítva az egy millió foglyot, igy eszerint ezeddig a vitéz nácik közel 15 millió oroszt tettek harcképtelenné, ami annyit je­lentene, hogy ma orsz földön csak sebesült orosz katona van. Kétségtelen, hogy a történe­lem legvéresebb harcai folynak ma orosz földön. Sok a valószí­nűsége annak ,hogy az oroszl veszteség halottakban megköze­líti a milliót, de kétségtelen az is, hogy a nácik vesztesége sem­mivel sem kissebb, inkább na­gyobb, de bizonyos az is, hogy az első megrohanást követő si­kerek után a nácik borzalmas árat fizetnek minden talpalatt- nyi földért, mert az orosz pro­letariátus tudja azt, hogy mit jelentene nekik a nácizmus és azért az utolsó leheletükig har­colnak a betolakodott banditák ellen. ISMERIK EGYMÁST Úgy szép az élet ha zajlik — ha ez igaz. úgy a magyar élet nagyon szép itt Amerikában, mert alaposan zajlik. A “Jó Pásztor” cimü katho- likus lap, amely püspöki áldás­sal hirdeti a zsidó és vörös gyű­löletet, alaposan össze veszett a Magyar Szövetség szervező titkárával, Borshy Kerekes tisz- teletessel, aki a lap szerkesztő­jét Tárkányi urat egyszerűen hülyének titulálja, viszont a szerkesztő ur sem marad adós, mert a tiszteletest imigyen tisz­teli meg: “Borshy urat, aki havi 250 dollárt és költségeket húz a szervezésért, nem követjük a gorombáskodásban, amelyet ő a lelkészi munkájában is gyakorol Borshy a gyülekezetének nem lelkipásztora volt, hanem öblös hangú, kurjongató kondása.” Ilyen hangon folytatja az enyelgést egymással, amelynél durvábban csak a vén renegát Tárcái és a bánya rém Himler ismertetik egymást, most, hogy újra kiássák a csatabárdot. Ez a két ur vagy egy éve, mindent elmondott egymásról ami kri­minalitást csak a magyar szó­tár .smer. Akkor mind a két ur bejelentette, hogy törvény elé állítja a másikat. Már akkor megírtam, hogy ez nem fog megtörténni, mert egyik sem tud a másikról olyat állítani, amit a másik ne tudna bizonyí­tani. így természetesen nem men­tek a bíróság elé, hanem a jelle­müknek megfelelően kiállnak a piacra és ott öltögetik egymás­ra a nyelvüket. Amig Tárcái a bánya ügyet, a Magyar Szövet­ség üzleteit emlegeti Himler- nek, addig Himler lapja ilyen módon cseveg: “finom kis jel­lem (már mint Tárcái) egészsé­ges mint a bivaly, de ahelyet, hogy elmenne dolgozni, jóté­kony asszonyokkal kártyapar­tikat rendeztet magának ez a Tarcai-Trebits, a renegát radi­kális vezér, aki aljas denun- ciáns volt világéletében.” EZ AZ IGAZSÁG Himler egyik lapja a Buffa- loi Híradó elszólta magát egy amerikai milliomos hagyatéká­val kapcsolatban a magyar úri osztállyal, amely szerinte soha nem törődött a néppel. E mellé a nagy igazság mellé még az alanti szentenciát írja le, ame­lyet teljes egészében aláírunk, de kérdezzük Himler urékat, hogy akkor miért, vagy mennyi­ért szolgálják a magyar uralko­dó osztályt, ha szerintük is ez az osztály ilyen: “A magyar uraknak tetszik saját magukat ‘nemzetfenntartó’ osztálynak nevezni, s csak Isten tudná, hogy miféle jogon adják Sí szép címet maguknak. De ha van valahol a világon egy gazdag osztály, amely ha­szontalanabb a magyarnál, amely kevesebb felelőséget is­mer a nemzettel szemben a magyarnál, amely kevesebb szo­ciális érzéssel van fnegverve, akkor azt a helyet mi nem is­merjük.” ■ AZ 1Ö00 DOLLÁROS ALAPRA ÚJABBAN BEFIZETTEK: A. Gonda, Astoria 2.00; J. i odor, Cuyahoga Falls 10.00; F. Szüch, So. Bend 1.00; T. Sza­bó, So.Bend 50c; L.Hülber,Boyd- ton 1.00; B. Goldstein, Bruns­wick 2.00, L. Lefkovits, Cleve­land 2.00; M. Fekete, Coraopo- lis 1.00; S. Silber, Phila 2.00; B. Baranyai, St. Louis 1.00; Mrs. J. Szilvágyi, Detroit 2.00; J. Simiz, Chicago 1.00; St. Ko­ta, Triadelphia 2.00; Jos. Pika, E. Pittsburgh 10.00; Wm. Mun­kácsy, Bethlehem 5.00; J. Starr, Manayunk 2.50; L. Rost, Phila 5.00; S. Leleszi, New York 3.00; St. Török, Miami 5.00; A. Csu- ry, Akron 5.00; J. Herold, Brid­geport 10.00 és G. Vajda, Brid­geport 1.00.

Next

/
Thumbnails
Contents