Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-23 / 1177. szám
e 1941 augusztus 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRÓL-MÁSRÓL ! . _____ - - -_____ _ - — ______________ Elmondja: Z. J. AZ ERŐSZAK BOSSZÚT SZÜL A kapitalista társadalmi rendszer sajátossága abban csúcsosodik ki, hogy az aránylag kisszámú uralkodó osztály, amely tulajdonul bírja a földet, a termelés és szétosztás eszközeit, valamint a termelt javakat, mindig az erőszakot tartotta a legmegfelelőbb eszköznek a nincstelenek szolgaságban tartására. Az elnyomott osztálynak, minden jottányi szabadság- jogot, emberi életmódot és a legjelentéktelenebb vívmányt is, amely az elnyomottak életét valamennyire elviselhetőbbé teszi, áldozatos harccal kellett kivívni, amely harcban szembe kellett nézni az uralkodó osztály legbarbárabb, leggyilko- sabb eszközeivel. A munkásosztály felszabadulási harcának előharcosai — az osztálytudatos munkások — tisztában voltak a kapitalizmus jellemével és tisztába voltak azzal, hogy ebben a munkában az életbiztonságukat is kockára teszik, azonban nem hátráltak meg, hainem minden veszójy dacára folytatták a harcot. És mennél jobban üldözte a kapitalista osztály az elnyomottak osztálytudatra ébredt tömegeit, azok annál nagyobb energiával dolgoztak az elnyomottak fel- ébresztésén. Az erőszak nem állította meg a harcot, még le sem lassitotta, hanem ellenkezőleg, mennél nagyobb volt az üldözés az elnyomottak annál nagyobb tömegekben sorakoztak fel, szembe szállni az elnyomók terrorjával. Ez a megállapítás nemcsak az osztályharcban állja meg a helyét, hanem a háborúban is. Pl. a német repülőgépek ezrei közel két éven át szakadatlanul bombázták anglia városait; felbecsülhetetlen károkat okoztak vagyonban és emberéletben, azonban anglia lakosságát nem tudták térdre kényszeríteni. Ellenkezőleg: a názi terror láttán anglia lakossága félre tett minden faji, vallási, politikai és elvi ellentéteket és tömör sorokban harcolnak a názi barbarizmus ellen. Nem azt jelenti ez a megnyilvánulás, hogy angliá- ban megszűnt az osztályharc és mindenki a “demokrácia” vé- delmezésére siet, hanem azt, hogy az eddigi ellenségnél egy sokkal veszedelmesebb támadta meg az elnyomottakat és ennek visszaverésé mindennél fontosabb szükségesség. Az utóbbi hetekben, amióta a názi banditák Szovjet Oroszországot megtámadták mind- hangosabban nyilvánul meg az a felfogás, hogy az antinázi országoknak most kellene minden erőt felvonultatni és Németországot rombadönteni. Ezen felfogást vallók úgy vélekednek, hogy most, amikor a názik minden erőt Oroszország ellen vezényeltek, angliának módjában lenne az összes német városokat rommá bombázni, aminek következtében Németország lakossága fellázadna és megdön- tené a názi diktatúrát. Bármennyire ás logikusnak látszik ez a felfogás nem értünk azzal egyet és tagadjuk, hogy a német városok lerombolásának az eredménye a német nép lá- ! zadása volna. Bár kétségtelen az, hogy a hitlerizmust megdöntő erőnek feltétlenül magában Németországban kell k.alakulni. Kétségesnek tartjuk, hogy ezen erőnek kinövelésére alkalmas eszköz volna a bomba és a gyilkos fegyver. Ezen eszközök alkalmazása nem hogy forradalomba zavarná a német lakosságot, hanem valószínűbb, hogy egyesítené, ami a názizmus megszilárdulását eredményezné Mert az erőszak csak bosszút szül azokban, akik ellen alkalmazzák, tekintet nélkül, hogy milyen célból alkalmazzák azt. Van azonban egy sokkal emberségesebb, sokkal civilizáltabb eszköz, amellyel a názizmus alatt szenvedő népeket fel lehet rázni és ez a: propaganda. Bármilyen terror uralkodik is Németországban ; bármennyire is igyekeznek elszigetelni a német lakosságot a külvilágtól; bármily magas fallal veszik is körül az országot, ma már megvannak az eszközök, amelyek utján ellehet juttatni a propagandát még názi Németországba is. Tegyük fel, hogy az angol repülőgépek ezrei bombák helyett a felvilágosító röplapok millióit szórnák le a német városokra és a rádió segítségével napi 24 órán át küldenék a levegő hullámain keresztül a felszólításokat a német néphez, vájjon nem-e sokkal hamarább lehetne felrázni a német lakosságot? Ez utakon küldendő propagandát még a mindent tudó názi tudósok sem képesek megakadályozni és ezen .eszközök alkalmazása nem ébresztene bosszút azokban, hanem gondolkodásra késztetné. Azt mondhatnák erre á másik vélemény propagálói, hogy az ilyen civilizált eszközök alkalmazására ma már nincs idő. Ezzel szemben a legjelesebb katonai szakértők véleménye szerint a jelen borzalmas vérözön még évekig eltarthat. Németország az elfoglalt országok kirablásával képes folytatni a támadást beláthatatlan időkig. Viszont a názizmus ellen harcolóknak Szovjet Oroszországgal az élükön kimeríthetetlen forrás áll • rendelkezésükre úgy emberanyagban, mint felszerelésben. Eszerint tehát, ha az erőszaknak kell eldönteni a jelen háborút, annak vége láthatatlan. A legbiztosabb, eszköznek egy Németországban kitörő forradalom ígérkezik és ezt leggyorsabban és legbiztosabban a szünetnélküli propagandával lehet elérni. Mert az erőszak csak bosszút szül. MEGSZÍVLELENDŐ szavak A Bérmunkás augusztus 9-iki számában egy levél másolat jelent meg, melynek írója, lapunk egy bridgeporti olvasója, D. Majlák. Bár a szerkesztő munkástársunk megjegyzése szerint e levélhez szükségtelen kommentárt fűzni, a sorok Írója más véleményen van és nagyon is szükségesnek látja. hogy bővebben foglalkozzunk e | levél tartalmával. Bár a levél csak két hete jelent meg e lapban, nem lesz értéktelen, ha ismét idézzük azt, mielőtt hozzá szólunk. íme: “Mellékelve egy t.z dolláros check, améllyel óhajtok hozzájárulni az ezer dolláros alaphoz. Remélem, hogy az olvasótábor úgy méltányolja az alap fontosságát, hogy a megjelölt összeg duplája fog megteremtődni. Nem szándékom sa"ját hátam veregetni, de őszintén bevallom, nekem ugyan több folyóirat és újság jár, mint az átlagos munkásembernek, aki az én körülményeim között van, mégis amikor a Bérmunkást a kezembe veszem — addig le sem teszem, mig át nem tanulmányozom. Olvasás közben elmélkedésbe ejtődik az ember és ha más helyen is olvas hasonló tárgyról, annak helyességét vagy helytelenségét mérlegelheti a Bérmunkásból szerzett tapasztalatok alapján. Sajnos — de ami igaz, az csak igaz. Ha a lapkezelő Munkástársak egy kicsit több energiával dolgoznának a rftagyar munkások között, vagy legalább az olvasókat gyakrabban keresnék fel, sokkal élénkebb volna az együvé tartozás tudata és a lap anyagi helyzete is más lehetne.” Két megállapítást tartalmaz e levél, amelyek felett nem térhetünk napirendre. Az egyik: “olvasás közben elmélkedésbe ejtődik az ember és ha más helyen is olvas hasonló tárgyról, annak helyességét, vagy helytelenségét mérlegelheti a Bérmunkásból szerzett tapasztalatok alapján.” Ez a megállapi- tás helyessége mellett, felbecsülhetetlen erkölcsi értéket ad a Bérmunkásnak. És ez természetes is. A Bérmunkás nem érdek újság. Bár magyarul van Írva — mert akiknek íródik igy értik meg legjobban — azonban minden nemzeti érdektől mentes. E lap szerint, a munkásságnak nincsennek nemzeti érdekeik. Egyik nemzet munkássága éppen olyan elnyomott, mint a másik és az elnyomottak nem lehetnek egymásnak ellensége:. A magyar uralkodó osztályt semmivel sem tartjuk jobbnak mint bármely más országét és más országok elleni intrikájukért éppen úgy elitéljük, mint bármely más ország uralkodóit hasonló cselekedetekért. A Bérmunkás a legkorlátlanabb nemzetköziség tanítója és ellenségnek csak azokat ismerjük el, akik a munkásosztályt rabszolgaságban tartják, bármily nyelvet beszéljenek is. Üzleti érdek sem befolyásolja a Bérmunkás elvifelfogását, mert mint olvasóink látják, abban soha egy sor fizetett hirdetés meg nem jelenik. Ez teszi lehetővé, hogy elvi tisztaságát megtarthassa. De, mivel ennek a lapnak előállítása is pénzbe kerül a szükség parancsolja, hogy időnkint felkeressük olvasóinkat és az előfizetési ösz- szegen kivül különleges támogatásra is felszólitsuk, amit olvasóink nagyszázaléka készséggel teljesít. A másik megállapítás: “Ha a lapkezelő munkástársak egy kicsit több energiával dolgoznának a magyar munkások között, vagy legalább az olvasókat gyakrabban keresnék fel, sokkal élénkebb volna az együvé tartozás tudata és a lap anyagi helyzete is más lenne.” Tökéletes igazság és ennek megszivle- lése ajánlatos nemcsak a lapkezelőknek, hanem általában a Bérmunkás olvasóinak. Bár tagadhatatlan, hogy a Bérmunkás lapkezelőitől is el lehetne várni nagyobb aktivitást, de ha figyelembe vesszük, hogy azok mind nehezen dolgozó munkásemberek, akik a bányákban és gyárakban robotolnak a megélhetés megteremtéséért és a lapkezelést csak a munkaidő után végezhetik, ha marad energiájuk, akkor nem mondhatunk tulszigoru Ítéletet ki rájuk. Egy bizonyos számú ember, csak egy bizonyos mennyiségű munkát képes elvégezni és az aktiv lapkezelők ezt elvégzik. A fenti szavakat tehát inkább azoknak kell megszívlelni, akik még ezt a keveset sem végzik el. A Bérmunkás olvasótáborának jelentékeny százaléka képes a lapkezelői funkció betöltésére. Keresés nélkül összetudnánk állítani néhány száz oly olvasót, mint a fenti levél kívánja s ha ezek havonta csak egy uj előfizetőt szereznének a Bérmunkásnak, szükségtelenné válna, hogy olvasóinkat megadóztassuk és a Bérmunkás rövid időn belül a legeltérjedtebb lap volna az Egyesült Államokban. Ne azokat rójjuk meg tehát, akik végzik a munkát — ha némelykor csüggedten is — hanem azokhoz szóljunk, akik egyáltalán nem végzik, pedig jól tudják, hogy mily fontos hivatást tölt be a Bérmunkás és mennyire szükséges volna, hogy Amerikában minden magyarul beszélő bérmunkás asztalán ott legyen. A LOPÁS JUTALMAZÁSA A múlt év egyik legnagyobb szenzációja volt az Associated Gas and Electric Company elnökének, Howard C. Hopsonnak bebörtönzése, akit öt évi fegy- házra ítéltek miután kisült, hogy a társaság közel egy billiót kitevő vagyonából 20 millió dollárt eljátszott a börzén, vagyis ellopott. Ez a Hopson tipikus példája a szegény sorsból ipari mágnássá lett kapzsi, erőszakos, jel- lemtelen amerikai financiális zseniknek s csak a véletlenen múlt, hogy börze spekulációi nem váltak be és igy rajta veszett a lopáson. A Hopson ügyben most tartották meg a végleges elszámolást és kiegyezést, amely szerint a 20 milliós zsiványnak meghagytak évi 6000 dollár jövedelmet. De meghagyták a nővéreinek ajándékozott 349,068 dollárt, valamint a két kiskorú gyermek részére tett 471,081 dollárt kitevő alapítványt is. így a 20 milliós dollár lopást most közel egy millióval jutalmazzák. Az ilyen nagyszabású lopás tehát elég jövedelmező, még ha kitudódik is. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrufál verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
