Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-02 / 1174. szám

8 oldai BÉRMUNKÁS 1941 augusztus 2. TÁRCA ! Café Kedélyes — Irta: GARAI JÁNOS — A Kedélyes Kávéház “vala­hol a Terézvárosban” található Figyelem: nem holmi “csehó”, valódi, szabályszerű kávéház. Kávé habbal, vajjal és egy sü­teménnyel reggel 40, délután 54 fillér. A habot közben elfuj- ta róla a szél, de az ára megma­radt. Az ablakára pingált óriási kávépoháron is rajtmaradt a hab; a tulajdonos vagy nem akar befektetni egy levakarás- nyi költséget, vagy túl optimis­ta és azt mondja, erre a kis időre csak maradjon. Első na­pokban, ha a vendég azt kérdez­te: mit egyek? — a pincér ud­variasan mondta: talán egy szép adag habot, dupla cukor­ral? Ha valaki .kávét kért, a pincér ismét előzékenykedett: magának ipa dupla habot ho­zok! így, magának, nem önnek, vagy urasságodnak, mint aho­gyan egy körúti kávéház jólne­velt pincérétől megkövetelné az uriközönség. Egyszerűen: magának. Mert ez, amint már mondottam, igen kedélyes ká­véház. Ezzel szemben, ha valame­lyik törzsvendég behoz magá­val egy cső kukoricát, a pincér oda se megy. A vendégnek ma nincs pénze. Holnap lesz ? —- akkor majd ismét fogyaszt komplett reggelit, vagy komp­lett uzsonnát, vacsorára. Eset­leg egy joghurtot, amelytől százéves lesz, mint a bolgárok. De föltéve, hogy holnap tizdeka disznósajtot hoz magával, a pincér szó nélkül tányért ad alá- ja és kést melléje. Már amikor szolgálatban van. Mert, ha szabadnapos és nincs különö­sebb dolga, bejön a kávéházba, leül valamelyik asztalhoz, ételt hozat magának a kisegítővel és eldiskurál a vendégekkel. Itt nincs pincér és vendég, itt egy­formák valamennyien. (Nem győzöm hangoztatni: ez igen kedélyes kis kávéház.) A társaság vegyes. Nem tár­sadalmi osztályok, hanem szakmák szerint. Valaki elhozza a telefonköny­vet. Hiába kérné ugyanis; itt az a szokás, akinek szüksége van rá, az ne kényeskedjen, ha­nem álljon fel és vegye a kezé­be ! A telefonkönyv olyan, mint­ha minden vendég otthonte­nyésztett kis egeret hordana állandóan magával, amellyel vé- gigrágatja távozás előtt. — A tarhások tették igy tönkre — mondja a pincér. Ez a kijelentés éppen a tar­hások asztalánál hangzik el, de a jelzőnek nincs semmiféle sér­tő éle. Mintha azt mondaná: léknek minősítenek bennünket tanító mestereink és uraink.Va­lamint ha nem imádjuk a meny­beli urat elég szorgalommal, nem hódolunk földi helytartói előtt kellő alázatossággal. Ami már csak azért is barbár csele­kedet, mert ha a menybeli ur­nák kijáró tisztelet és imádat elmarad, akkor több mint bi­zonyos, hogy a földi uraknak sem fogjuk azt megadni és ak­kor már nem leszünk a civili­záltak közzé sorozva. a butorfényezők vagy a gom- bostüfejforrasztók tették igy tönkre. A tarhálás a Café Ke­délyesben kellemetlen, kénysze­rű, de bevett iparág, bár a szak­mában ma határozott pangás tapasztalható. Ha akad egy- egy jótétlélek, annak a neve közkinccsé lesz ennél az asztal­nál, de szigorú időbeosztással megy a munka: ma én kaptam tőle egy ötöst, maga három nap múlva menjen, maga meg csak a jövő héten, mert ha egyszer­re megy mindenki a nyakára, zabos lesz az ipse, végül egy grandot sem ad senkinek. De hol vannak már olyap arany­szívű méltóságok, vagy direk­torok, vagy arisztokraták, akik öt, tiz, húsz pengőket adtak va­lakinek, mert bevonul, vagy le­szerel, vagy külföldről jött, vagy külföldre megy», vagy eg­zisztenciát tudna alapítani (tiz pengővel!), vagy.... az érvek kifogyhatatlanok. Egy azonban fontos: a betyárbecsület. Egy­szer valaki eldicsekedett, hogy délelőtt húsz pengőt és kitűnő villásreggelit kapott a közis­mert művésznőtől. A hallgató­ságnak csurgott a nyáluk mind­addig, amig valaki fel nem fe­dezte egy délutáni lap pletyka­rovatának egyik hírét, amely szerint a szóbanforgó művész­nő immár két hete Balatonpiri- pócson nyaral.... A hazugnak nem volt maradása az asztalnál. Hiszen ez komoly dolog! És ha holnapután valaki potyára ki­kutyagol a svábhegyi villába?! Nézze meg az ember! A szomszédos asztalnál ko­moly munkaerők ülnek. Fény­csökkentő ügynökök. Kettesé­vel sétálnak az uccán; ha meg­látnak egy autót a járda szélén, megvárják, amig a gazdája elő­kerül, hogy egyik jobbról ro­hanja meg, a másik balról: — Egy pillanatra, uram! Fi­gyelmeztetjük önt a honvédel­mi miniszter ilyen és ilyen számú rendeletére, amely köte­lezővé teszi, hogy az autótu­lajdonosok záros határidőn be­lül szerezzék be lámpáikra az előírásos légoltalmi fénycsök­kentőt. A fénycsökkentő ügynökök ezelőtt kapualj hirdetésben dol­goztak : — Minden kerület minden házában kifüggesztjük táblán­kon az ön hirdetését! Minden kerületben csak kerületbeni hir­dethet! ön potom ötvenöt pen­gőt fizet, azt is három részlet­ben és teljes három hónapig fog kinn lógni a kapu alatt! Már mint a hirdetése. (Amikor a hirdetési kam­pány befejeződött, néhány hét- mulva egyik ügynök diadallal állapította meg, hogy az Árpád ucca 99. számú házban lakik a főváros egyetlen tisztességes házmestere, ő volt az egyetlen, hki — noha mint a többiek is, szintén egy fillért sem kapott — nem szakította le az öles pla­kátot, amely felölelte Budapest és környéke valamennyi, szám- szerint harminckilenc bepaliz- ható kereskedőjének hiredté- sét.) Mellettük két ujságügynök tárgyal elmélyedve. Egyik, ős­nemes család, jobb sorsra érde­mes sarja egy reggeli liberális lap felülmulhatatlanságát hir­deti. A másik, nagy orrú, vö­röshaj u zsidógyerek, szélső- jobboldali lapok ügynöke. Rajtuk kívül néhány kártyás és néhány környékbeli keres­kedőházaspár egészíti ki a Café Kedélyes közönségét. És itt van végül egy könyvügynök, akiről külön kell beszélnünk. Ez a könyvügynök, aktatás­kával a hóna alatt beállít a ve­vőjéhez: — Jó könyveket ajánlok.. . — Nem kell semmi! — Kedves uram, két pengőt keresnék az egészen és a csalá­dom.... Kedves uramnak nem kell könyv, de felajánlja a két pen­gőt. Esetleg egyet. De az ügy­nök ötven, húsz, sőt tiz fillért is elfogad. Egyszer azonban vevő akadt horogra. — No, mutassa, milyen köny­vei vannak ? — Mindenféle.... Nincs kol­lekcióm, de amit ön kér, azt el­hozom. EGOIZMUS (a latin ego, a. m. én szóból képzett mester­szó), gyakorlati erkölcstani né­zőpontból az egyén olyan maga-1 tartása, amelyben csak a maga énjének gondolata vezeti és amely igy az önfentartás ősi ösztönében gyökerezik. Az ego­izmusnak különféle formái van­nak: legkezdetlegesebb alakját a megcsontosodott egoista mu­tatja, aki csak magával törődik önmagát tartja a mindenség központjának, csak a maga hasznát és érvényesülését kere­si és nem törődik mások ügyé- vel-bajával,. ez a megcsontoso­dott egoizmus vagy naiv, mint a legtöbb állatnál, a primitiv embereknél és a gyermekeknél, vagy tudatos. Magasabb foka az egoizmus­nak, amikor az egyén a közös­ség tagjának érzi magát és ön- fentartási ösztönéből fakadó egoizmusát azzal a céllal fordít­ja a maga lehető legnagyobb tökéletesítésére, hogy ezzel az összességnek szolgálatára le­hessen. Az egoizmusnak ez a neme mindenki kötelessége kel­len, hogy legyen. Az egoizmus más fölosztása megkülönböztet egyéni, családi, osztály, nemzet és általános, az egész emberisé­get felölelő egoizmust. A nem­zetek egoizmusa, a nacionaliz­mus elkorcsosult formájában a sovinizmus, amellyel szemben áll az egész emberiség elnyo­mottjait egységbefoglaló szoci­alista internationális ideológia és legfelső fokon és ma még elérhetetlen álom gyanánt az egész emberiség olyan egoizmu­sa, amikor minden egyén a ma­ga érvényesülni akarását az egész emberiség szolgálatába állítja. ALTRUIZMUS (latin szó), az a gondolkozási mód, amely ellentétben az egoiz, m us- sal, nem a maga, hanem a más javát énzi. A pozitivista bölcse­let szerint az egoizmus az em­beriség ősi ösztöne; ezt mutatja a gyerekek egoizmusa. Az al­truizmus ősi forrása a szeretet amellyel egyes állatfajok iva­dékaikat fölnevelik és bizonyos állatfajok (egyes majomfélék, hangyák, méhek és nyilván az ősember) társadalma. Annak a fölismerése, hogy az ember csak mint társadalmasult lény lehet kultur ember, uj formát ad az altruizmus és egoizmus — Ha nincs kollekciója, mi­nek az aktatáska? Mutassa, mi van benne? Mit volt mit tenni? Az ügy­nök kinyitotta a táskáját, ahon­nan előkerült — egy pár lyu- kastalpu gyermekcipő. ő ugyanis álmában sem gon­dolt arra, hogy akad majd vala­ki, aki igazán akar könyvet venni, őt csak a jutalék vagy a jutaléktöredék érdekelte, a mese csak alkalom volt a belé­pésre. Valamikor nem volt gond számára a megélhetés, de mak­éppen úgy susztert keresett, aki megkönyörül rajta és meg­talpalja — lehetőleg ingyen — a kisleánya cipőjét. Amint mondja, ettől a “mun­kától” undorodik, de csinálja. Részint mert nem tart már so­ká, részint mert addig is élni kell valamiből.... ellentétes fogalmának: minél tökéletesebben fejlesztem ki magam, annál nagyobb haszná­ra lehetek embertársaimnak és amikor magamat társadalma- sült lénynek tekintem és a sze­rint cselekszem, részt veszek a társadalom egészének kifejlő­désében. AZ ALUMINIUM KÖRÜL Most, hogy minden repedt és összeroskadt aluminium edényt a kormány össze koldul, esedé­kes megemlíteni, hogy az alu­minium hiány mesterségesen lett felidézve, hogy az árakat felemelhessék. Amerika az alu­minium érc, “bauxite” anyag­ban rém gazdag és csak mester­ségesen lehetett hiányt előállí­tani.. Ezt akarták megvizsgál­ni, azonban belső nyomás ha­tása alatt a vizsgálatot elejtet­ték és most a repedt fazekak összekollektálásával fogják a hiányt pótolni. Angliában George Cunliffe, lett megtéve aluminium suply miniszter-titkárnak, aki egy- szersmint kontroláló főrészvé­nyese az Alliance Aluminium Co.-nak mely majdnem az egész Európában uralja a bauxite te­lepeket. Az év elején ezt az alu­minium urat azon fogták, hogy a társasága a németeknek adja el a bauxite-ot, dacára, hogy angliának is kevés van belőle. Az amerikai aluminium urak meg Japánnak adtak el nagy mennyiségű alumíniumot. az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 3.00 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 2.00 M. Stefánkó, New York.... 3.00 L. Adler, Newark ........... 3.00 J. Vizi, Akron.............. 4.00 J. Deák, Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron............. 3.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Duschek, Nutley......... 5.00 M. Vlasits, New York..... 1.00 M. Danka, Cleveland....... 2.00 TÁRSADALMI LEXIKON

Next

/
Thumbnails
Contents