Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-07-26 / 1173. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 julius 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........:.............$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre ......................'.... 100 Six Months .....................1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE ^ WORLD "<g^»42 Jutalmat a szabotálóknak (g—b) Pár hónappal ezelőtt Amerika népe nagy megbotránkozással vette tudomásul, hogy az aluminium gyárosok kapzsisága folytán az ország aluminium hiány előtt áll. Márpedig ez a fém elengedhetetlen a röpülőgépek gyártásánál és igy a védelmi felkészülést nagy veszély fenyegeti. Ezt a dolgot maga az OPM igazgatója, William Knudsen hozta nyilvánosságra és ugyanakkor kapzsisággal és rosszhiszeműséggel vádolta meg az Aluminium Company of America és még néhány vezető aluminium gyár tulajdonosait. Knudsen állítása szerint ezen kapzsi tőkések korlátozták az aluminium gyártást, hogy nagyobb árakat kapjanak. Sőt annyira mentek, hogy a védelmi iparok összeírásánál azt állították, hogy bármilyen nagy legyen is a szükséglet, képesek lesznek azt kielégíteni anélkül, hogy gyáraikat megnagyobbítanák. Most aztán kisült, hogy nem tudnak elég alumíniumot gyártani és Knudsen már elrendelte, hogy nyers alumíniumot csakis hadicélokra szabad használni. Azonkívül összeszedik az összes nélkülözhető aluminium tárgyakat, még a konyhaedényeket is, hogy azokból röpülőgépeket csináljanak. így a sza- botálás egészen nyilvánvaló volt. Legfeljebb csak annyit ismerhetünk el, hogy a szabotálok nem a názik iránti szerétéiből, hanem csupán’KAPZSISÁGBÓL, A PROFIT IRÁNTI SZERETETTŐL hajtva szabotáltak. De még igy is, úgy képzelné az átlagos ember, hogy az ilyen lelkiismeretlen kufároknak valamilyen büntetés jár. Mi azonban a demokrácia hazájában élünk és az “OUR WAY OF LIFE” szerint a szabotálok óriási jutalmat kaptak. Noha ez szinte hihetetlenül hangzik és ellenkezik a természetes és józan felfogással, mégis el kell hinnünk, mert maga ugyanaz az OPM jelenti, amelyik annak idején a szabotálásról lerántotta a leplet. W. L. Batt, Knudsen első segédje adja hírül, hogy a kormány szükség előtt .állvan, hét nagy aluminium gyár építését határozta el, amelyek rövidesen készen lesznek ÉS AZOKAT A VEZETŐ ALUMINIUM TÁRSULATOKNAK ADJÁK ÁT HASZNÁLATRA. Másszóval a kormány sok-sok millió dollár befektetéssel felépítette azon gyárakat, amelyeket az aluminium trösztnek kellett volna felépíteni, amit meg is tehetett volna tekintettel az óriási profitra, amit most arat. És mégis most Batt igazgató- helyettes azt jelenti, hogy ezen gyárakat átadják az Aluminium Company of America, az Alcola Company, az Union Carbid Co., a Reynolds Metals Company, a Bohn Aluminium and Brass Co. és az Olin Corporationak, vagyis PONTOSAN UGYANAZON CÉGEKNEK, AMELYEKET PÁR HÓVAL EZELŐTT, MINT SZABOTÁLÓKAT NEVEZTEK MEG. Valószínű, hogy ezt illetik OUR WAY OF LIFE névvel. Az osztálybiró (g—b) New York városban már jó ideje folyik a Rapp- Ciudert állami törvényhozó bizottság által megindított tanítók elleni hajsza. Ennek a hajszának az igazi lényege az úgynevezett “red baiting”, vörösfalás, — mint azt magyarul mondjuk. A máskülönben jelentéktelen kis senkik, a vörös rém elleni küzdelem álarca mögé bújva igyekszenek hírnévre szert tenni és maguknak politikai tőkét kovácsolni. Annyit elértek, hogy számos kiváló tanító és egyetemi tanárt kitúrtak állásukból, sőt egyeseket börtönbe is küldöttek azon alapon, hogy ezen tanítók állítólag nem mondottak igazat amikor a bizottság vallatta őket. Morris U. Schappes egyetemi segédtanár is igy került a bíróság elé. A több napig tartó tárgyalás után az esküdtek bűnösnek találták, mire az elnöklő Johan J. Goldstein biró 8 havi börtön büntetést szabott ki reá. Magára a pörre, meg az egész bírósági rendszerünkre nagyon jellemző a Goldstein biró által tett kijelentés: “Én nem törődöm az ön politikai felfogásával. Sem azzal, hogy a törvényhozó vizsgáló bizottság működését ellenzi-e vagy sem. ön fölött nem azért Ítélkezünk, mert kommunista, sem pedig azért, mert akadályokat gördít a vizsgálat elé.” Ily kijelentés után azt várná az ember, hogy a biró valóban az adott helyzetben pártatlan akart maradni. Ez a Goldstein biró azonban a szépenhangzó bevezetés után megjegyezte, hogy csak azért ad 8 havi büntetést, mert az ügyész ennyit javasolt, de ő hajlandó volna legalább öt évet adni. “Mindazon iskolázást, ami önnek van, ettől az államtól nyerte és ahelyett, hogy ezt az adományt A MI DEMOKRÁCIÁNK VÉDELMÉRE HASZNÁLNÁ, ön inkább összeesküdött másokkal ennek a demokráciának a megsemmisítésére,” — mondotta az ítélet kihirdetése után. Ez a Goldstein biró ugylátszik egyike ama tipikus osztály- biráknak, akik még ha erősen hozzá készülnek, akkor sem tudják eltitkolni osztályjellegüket. Az egyszer póruljárt (g—b) A “red baiting” vagy vörösfalás még mindig jó üzlet. Akármelyik haszontalan kis senki vagy jelentéktelen svindler nagy emberré lesz, ha elég teleszájjal tud kiabálni a vörösek ellen. És ha nagyon mocskos kijelentéseket tud tenni, akkor a vezető lapjaink jól megfizetett “tudományos” cikkeket hoznak tőlük. A népszerűtlen eszmék vagy embercsoportok támadása régóta iól kifizető üzlet. Nem nőttek-e igy nagyra Mussolini meg Hitler is? Itt Amerikában ezren meg ezren élnek ^bből a “business”-ból. Az Ancon nevű hajón dolgozó Joseph J. Doyle pincér is így gondolkodott. Ezt az egyéni a hajó munkások, mint delegátust küldték el a CIO-hoz tarlozó hajós szervezet clevelandi konvenciójára, ahol a megbízatásával visszaélve, vörösfaló beszédeket tartott és mindenáron zavart akart kelteni. A konvencióról természetesen kidobták. De az igazi meglepetés csak akkor érte, amikor újból a hajóra akart menni. Az Ancon hajó alkalmazottai ilyen egyhangúlag hozott határozattal fogadták: “Mi, az Ancon hajó munkásai kijelentjük, hogy az általunk delegátusnak választott Joseph J. Doyle visszaélt bizalmunkkal. Elitéljük bűnös, union-ellenes, zavart keltő viselkedését. Mi már megtanultuk a gyakorlatból, hogy a vörösek elleni izgatás csak az union elleni támadást álcázza.” A hajósok aztán kimondották, hogy az ILYEN ÁRULÓVAL NEM DOLGOZNAK EGYÜTT. A hajós társaság mást sem tehetve, menesztette ezt a gyászalakot. Anélkül, hogy ezen hajós szervezet helyessége fölött bírálatot mondanánk, annyit megállapíthatunk, hogy az Ancon hajó munkásai EZZEL A VÖRÖSFALÓVAL SZEMBEN* DICSÉRETRE MÉLTÓ ÉS KÖVETENDŐ PÉLDÁT MUTATTAK. így az egyszer a vörösfalást a valóban megérdemelt módon jutalmazták. Éhség és forradalom (Vi.) Ez a két nagyon fontos téma van és lesz napi renden egy jóidéig. Úgy az uralkodó osztály, mint a munkásosztály ezen két főtényezőtől fogja látni sorsának kialakulását. Mindkét félnek — osztálynak — a jövőbeni cselekvése ezen két sarkalatos tényezőn fog alapozni, az éhséget a forradalom ellen, viszont a forradalmat az éhség ellen fogják próbálni alkalmazni. i Amerika egész biztosan a legdöntőbb szerepet fogja játszani ezen tragédiában, nem a katonai beavatkozása folytán, amire valószínű, hogy nem is lesz szükség, hanem az által, hogy kenyeret csak azoknak adnak majd, akik nekik szót fogadnak, mig a lázadókat, a forradalomra hajlamos országokat, tömegeket éhséggel fogják büntetni a ránk következő téli hónapokban. Golyókkal lehet az éhes gyomrot elhallgattatni, de kielégíteni nem. És csak Amerika lesz azon helyzetben, hogy legalább is a nyugat európai országokban az éhségtől megmentse a tömegeket, már akiket helyesnek látnak megmenteni. Amint a világháború első fejezetének befejezése alkalmával, úgy most is Amerika a segély-bizottságokon keresztül fogja a békét diktálni, azoknak enni adni, akik nem fognak gyökeres társadalmi forradalomra vetemedni és éhséggel büntetni azokat, akik nem fognak a kapitalista zenére marsolni. Nem fogják szentnek és sérthetetlennek tartani az amerikai és más tőkebefektetéseket Európában. ' Ez az 1918—25 között kipróbált és nagyon jól bevált terv, akkor fog legjobban sikerülni, ha a Németek a Szovjetet nagyon legyengítik, szállítási eszközeiket megsemmisítik, amellett, hogy a Szovjetek maguk is megsemmisítenek inkább minden élelmet, gyárat, amit nem tudnak a náci hordák elől idejében elszállítani. Habár az egész világ munkásságának, de leginkább az európai munkásság rokonszenve a Szovjetek mellett van és lesz a nyomorúságának közepette is, de ha onnan nem várhat kenyeret, élelmet, úgy fog viselkedni, hogy ezt az amerikaiak meg ne vonják tőlük. Ez leginkább áll a Francia, Belga, Holland és Spanyolországokra, ahol már is nagy éhség, nélkülözés van, mely óriási mértékben fokozódik majd a tél beálltával. Meglehet, hogy Amerikának egyetlen katonája sem lesz az európai harctereken, mégis Amerika fogja tudni diktálni a békét, sikeresen leszerelni a forradalmakat, megvédeni a magán tulajdont, mert az éhség a legerősebb fegyver, mely megalkuvásra bírja a forradalmárt is, amint részben leszerelte a ! német forradalmat is 1918 és 20—21-es években. A Hoover bizottságnak nagyobb része volt már az azon években esedékes
