Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-07-26 / 1173. szám

1941 Julius 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRÖL-MÁSROL Elmondja: Z. J. szerződést is, amely népeket megkérdezésük nélkül szakított szét, de jól tudjuk azt, ha az el­ső világháború “békéjét” nem Trianonban diktálták volna, ha­nem Berlinben vagy Budapes­ten, éppen olyan imperialista “béke” lett volna, mint apiaz, éppen úgy szétdarabolt volna országokat, mint Trianon. Ismételten megírtuk azt is, hogy a revízió csak megerősíti a borzalmas Horthy rendszert és minden egyes “ajándékért” borzalmas árat kell a magyar népnek fizetni, mint ahogy most Bácskáért véreznek a ma­gyar fiuk a Szovjet földön. “—ó” is felül annak a kény­szer mesének, hogy szegény Horthy csak kényszerből náci- fikálja Magyarországot. Elfe­lejti azt, hogy az a lovas-tenge­rész már akkor halomra lövette a radikális magyar munkásokat amikor még Hitlernek hire sem volt. Hogy fájdalmas a román és szerb uralkodó osztály által er­re a földrészre szorított magya­rok sorsa, azt nem vitatjuk, de mi a külömbség, hogy “—ó” munkástársat és vagy félmillió társát nem az oláh hanem a ma­gyar uralkodó osztály üldözte el a hazájából? Én is tudom, hogy “szegény” magyar ezer­holdasok birtokait felosztották romániában, de engedje meg “—ó”, hogy én inkább sajnál­jam a 3 millió magyar földnél­küli parasztot, akik a legborzal­masabb nyomorba vannak mert azoknak a felszabadítása, föld­höz juttatása volna olyan fon­tos, mint az erdélyi nagybirtok vissza állítása. \ Igaz, “—ó” testvér, a magyar kultúra sokkal magasabb mint a román vagy szerb, erre én is mindig büszke is voltam, de a magyar művészek, irók, tudó­sok legkiválóbbjai ma nem Bu­dapesten, hanem ott NEW YORKBAN, a szerencsétleneb­beket LISSABONBAN talál­hatja meg. Amerikai egyeteme­ken, Hollywoodban, nagy ame­rikai újságoknál, magazinok­nál találhat magyarokat de eze­ket mind kiüldözték, kikerget­ték Magyarországról, nem be­szélve azokról, akik odahaza munkatáborokban talicskóznak, mert Horthyék kiütötték a ke­zükből a tollat, az ecsetet. Igaz az is, hogy a megszállt területeken cenzúrázták a ma­gyar irodalmat, becsukták a re­víziós vezéreket, de még iga- zabb az, hogy Magyarországon is cenzúra van 22 éve a magyar lapokra és ott is becsukták, sőt felakasztották a magyar radi­kális munkásokat. (Lásd Fürst és Sallai esetét) Igaz, hogy a román, szerb, cseh kormányok telepítettek, földet adtak a “komitácsiknak”, de éppen ilyen földosztást és telepítést csinált a magyar kor­mány is csak ezeket a komitá- csikat “vitéz”-nek nevezik. Igaz, hogy a román vasgár­disták ma is üldözik az erdélyi magyarokat, de az is igaz, hogy a magyar hadsereg nem ezek ellen, hanem ezekkel masíroz a Szovjet proletariátus elleni Igaz az, hogy amikor a szerb királyt megölték sokat szenved­tek a bánáti magyarok, de az is igaz, hogy ezek a gyilkosok ma a “független” Horvátország urai Magyarországon a magyar kormány jóváhagyásával ter­vezték ki ezt a gyilkosságot. A cseh és a magyar viszo­DIKTATURA A GYAKORLATBAN Az eddig ismert összes kor­mányzási rendszerek között a legkegyetlenebb, a legterrorisz- tikusabb és legborzalmasabb a “nemzeti szocialista” kormány­zási rendszer, amelyet ma álta­lában “nácizmus” vagy “hitler- izmus” néven ismer a világ. Ezen kormányzási rendszer bár még csak az első évtizedét ta­possa, de már ily rövid idő alatt is több vér, több szenny és több borzalom tapad hozzá, mint a spanyol inkvizícióhoz, vagy az orosz cári kegyetlenséghez, vagy akár a Bismark féle vas­sarok uralomhoz és talán több, mint ezekhez együttesen. A náci diktatúra kegyetlen­ségeiben messze felülmúlja az eddig ismert kényuralmi kor­mányokat és csak az csodála­tos, hogy ez a minden szabad­ságszerető ember előtt gyűlöle­tes rendszer éppen a “legelőha- ladottabb” a “legműveltebb” Németországból indult ki és nem elégedett meg egy ország lakosságának leigázásával, ha­nem a modern technika, az em­beri ész minden találékonysá­gát igénybe veszi, kihasználja, hogy ezt a kegyetlen, barbár rendszert kiterjessze az gész világra. A diktatúra még liberális for­mában is ellenkezik a világ la­kosságának jelen kívánalmaival ellenkezik a civilizációval de kü­lönösen a humanizmussal. Men­nél inkább ellenkezik az ily al­jas diktatúra, mint amilyent Hitler és követői akarnak a történelem * leg borzalmasabb gyilkoló eszközeivel rákénysze­ríteni a világra, annál vissza-1 taszitóbb az. A h i tlerizmus ellenkezik mindazokkal a fogai m akkal, amelyeket az emberiség a sza­badságról, egyenlőségről é s testvériségről ismer. A hitler- izmus a szabadság fogalmát el­törölte. A szabadság csak any- nyiban létezik, hogy az aláren­delteknek szabad éhezni, nyo­nyok közti külömbségről csak annyit: Maga Himler Márton is megírta a lapjaiban, hogy a “felszabadított” magyarok *visz- sza sirták a cseh uralmat, ahol szervezkedési jogaik, munkás­védő törvényeik, munkanélküli biztosításuk és mérhetetlenül nagyobb munka terük volt, mint Magyarországon. A hazafiság, munkástársam az, amivel betakarnak minden gazságot. Én magyar vagyok, az én hazafiságom abban nyil­vánul meg, hogy szeretem az anyanyelvemet és végtelenül szeretem a magyar népet. Büsz­ke vagyok arra, hogy volt Dó­zsánk, Petőfink, Kun Bélánk, de végtelenül szégyenlem, hogy most van Horthy, Héjjas, Fran­cia Kiss és a többi munkásgyil­kos. Amilyen szeretettel va­gyok az osztályos társaim, a magyar nép iránt, éppen olyan gyűlölettel vagyok az elnyomó­ikkal szemben. Ez a hazafiság, amely nem kizárja, hanem feltételezi azt, morogni és meghalni a diktátor parancsára. Ezenkívül szabad­ság a hitlerizmus alatt nincs. Az egyenlőségről alkotott foga­lom csak a szenvedésre vonat­kozik, vagyis minden alárendelt egyformán szenved. A testvéri­séget pedig a gyűlölet váltotta fel. A hitlerizmus által uralt németországban gyűlöli a fiú az az apát, testvér a testvért, szomszéd a szomszédot, egyik valláshoz tartozók a másikat és minden emberbep a gyűlölet ég a másik ellen, ha véletlenül a másik akár a rendszerről, akár pedig bizonyos eseményekről más véleményen van. Ezen borzalmas rendszernek meghonosítása a világon oly iszonyú kháoszt tér emtene, hogy abból az emberiség évszá­zadokig ki nem lábalhatna. Ily rendszerben egy oly őrült diktá­tornak a szavára, mint Hitler, az emberiség milliói máról-hol­napra megsemmisülnek, amint azt a jelen hátborzongató ese­ményei bizonyítják. Ily rend­szerben az emberi élet egy kö­zönséges értéktelen tárgynál is kevesebbet ér és — borzalom — vannak “civilizált” emberek, akik ily rendszerért lelkesed­nek. Ily rendszer ellen minden em­bernek, akiben a humaniz­musnak a legparányibb szik­rája él, minden eszközzel har­colni kell. Amikor ily gyilkos rendszernek a gyakorlati meg­valósításáról van szó, még semlegesnek sem szabad ma­radni. A tétlenség, a hallgatás annak a megvalósításához va­ló hozzájárulást jelent, tehát senkinek sem szabad semle­gesnek lenni. Harcolni kell az I ellen szóval és tettel. Minden­kinek meg van a tér és alka­lom, csak cselekvési akaratra van szükség. A “HULLARABLÓK” Távol áll tőlünk, hogy a lé­tező rendszer, vagy rendsze­rek megmásithajtatlanságát vitatnánk, vagy pedig azok hogy éppen ügy szeressem a román, szerb, vagy a kínai sze­gényeket, az a tisztultabb, em­beribb szolidaritás, amely felé törekszünk, amely azt diktálja, hogy minden magyar voltom mellett is éppen a magyar és a világ munkásságának a jóvol­táért azt kívánjam, hogy a hullarabló (erre a kifejezésre vonatkozólag figyelmébe aján­lom Z. J. e heti cikkét) gyalá­zatos magyar kormányzatot verje meg, törje össze a szé­gyenletesen megtámadott Szov­jet proletariátus és minden ma­gyar voltom mellett is, ha en­nek fizikai gátjai nem volnának készséggel állnék szemben a Szovjet vagy anglia oldalán a támadó magyar hadsereggel. Minden nagyra becsülésem dacára is azt mondom, hogy “—ó” munkástársam letért a proletariátus útjáról és a , hep- hep nacionalizmus útjára té­vedt, amely akár akarjuk, akár nem, a nácizmus posványába vezet. Kovách Ernő. megmaradásáért e m el nénk szót.Egyetlen forradalmi szer­vezet sem hangoztatta nyíl­tabban a magántulajdon, vagy bérrendszer megdöntéséhek a szükségességét — tekintetűi­kül a közvéleményre — mint az IWW, de a rendszer meg­változtatására vonatkozó esz­közökben éppen oly homlok- egyenest ellenkező a felfogá­sunk, mint az “uj rendszer” vagy rendszerekben, amelyek­kel a jelenlegit akarják he­lyettesíteni más szervezetek, vagy pártok. / A jelen háború megindítása óta, minden esetben elitéltük azon országokat, amelyek te- rülethóditás céljából megtá­madtak más országokat, anél­kül, hogy a megtámadott or­szágokban uralkodó rendszer­rel egyetértenénk vagy azokat helyeselnénk. A mi meggyő­ződésünk szerint a jelenben lé­tező minden rendszer egyfor­mán rossz — beleértve a Szovjet Oroszországban ural­kodót is — és valamennyi meg érett, hogy egy emberiesebb, igazságosabb váltsa fel. Bár alz oroszországi rend­szer kétségtelenül lényegesen különbözik a kapitalista orszá­gokban uralkodó rendszerek­től és ha azt követnék más or­szágok a munkásosztály egy lépéssel közelebb jutna végcél­jához, mi mégis a legélesebb kritikát gyakoroltuk Oroszor­szág felett, amikor elfoglalta Lengyelország jelentős részét; amikor megszállta Besszarábi- át és különösen, amikor meg­támadta Finnországot, hogy attól egy meghatározott terü­letet elvegyen. Amikor igy kritizáltuk Oroszországot, nem keltünk mi Lengyelországban, sem Romá­niában, sem pedig Finnország­ban az uralkodó rendszer védel- * mére, hanem a felfogásunkkal teljesen ellenkező módszerek al­kalmazását ítéltük el a nevezett országok lakosságának “felsza­badítására.” Felfogásunk sze­rint ha a lengyelek, vagy a finnek nem voltak megelégedve és a szovjet rendszert jobbnak vélték, a lengyeleknek, vagy a finneknek volt joguk azt meg­változtatni, ne mpedig Oroszor­szágnak fegyveres erővel “fel­szabadítani” őket. Amit az oro­szok tettek, azt mi imperialista területhóditásnak ininősitünk és mint ilyent határozottan el­ítéltünk. Amikor Hitler banditái Szer­biát lehengerelték és a magyar kormány nemcsak utat nyitott a banditák előtt, hanem a zava­rost kihasználva a szerbek leg­veszélyesebb, súlyos óráikban támadták meg, hogy az első világháborúban Jugoszláviához csatolt magyar területet vissza­vegyék, több magyar lap — köztük a Bérmunkás néhány Írója is — a magyar kormány aljas cselekedetét “hullarablás­nak” minősítette. Nem tételeztük mi fel akkor sem, hogy a magyar kissebsé- geknek jobb dolguk volt a szerb román, vagy' cseh uralom alatt, mint a bikacsökös és herélőké- ses magyar kormány uralom alatt. Mert mind egyformán rossz volt. Mi azt a módszert és körülményt Ítéltük el, ame­lyet a magyar kormány alkal- ' mázott és amely között alkal­mazta. Ezért pedig kétségtele­(Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents