Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-27 / 1195. szám
1941. december 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÍÍL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI TAKTIKAI VISSZAVONULÁS Pár héttel ezelőtt Hitler elvesztette a nagy hangját és szerényen bejelentette, hogy a tavaszig nem lehet elfoglalni Moszkvát, amikor ezt a bejelentést megtette, akkor már a vörös hadsereg megfordította a náci hadakat Rostov-nál és irgalmatlanul kiporoita őket. Azután jött egy náci jelentés, amely hírül adta, hogy a kemény orosz télre való tekintettel semmiféle offenzivát nem folytatnak, mert a repülőgépekben, tankokban és a motorokban meg^fagy az olaj is és azért a német hadsereg téli állásokba ássa be magát. De ugy- látszik, hogy csak a német motorokba fagy meg az olaj, mert az orosz motorok nagyszerűen működnek, mert nem csak a rosztovi fronton kergetik a náci hordákat, de az egész vonalon a Fekete tengertől Murmanszk- ig miden ütt verik a “győztes” nácikat, ami után már a német hadvezetőség azt jelenti, hogy a hadvezetőség taktikai visszavonulást hajt végre. A második világháborúnak ez a legnagyobb eseménye, amely úgy szólván eldöntötte a háború sorsát a nácizmus vesztére, mert nem csak az első eset, hogy a náci hadak kikaptak, de olyan hatalmas a vereség, amilyet kiheverni többé nem tudnak. Hat hónapig folyt a német offenziva a Szovjetek ellen, nem csak a német, de a magyar és román sőt az olasz hadsereg is beleadta minden erejét ebbe a harcba, amely hihetetlen áldozatokat kívánt, életben és hadiszerben is. Kétségtelen az, hogy hatalmas területeket foglaltak el, borzalmas áron, de nem kisebb lesz az áldozat most, amikor fel kell adniok az elfoglalt területeket. A hadizsákmány, amit a vörös hadsereg elvesz óriási, a náci hadak ember vesztessége borzalmas és ami katasztrofális rájuk az orosz tél és ezt a telet jól biró orosz hadsereg nem enged pihenést, nem enged megállást a vert milliós hadseregnek. Megismétlődik Napoleon borzalmas visszavonulása azzal a külömb- séggel, hogy Hitlernek még az sem adatott meg, hogy Moszkvát elfoglalja. Számtalan német jelentés ismételte meg, hogy az orosz hadsereg tönkre van verve, csak fel kell már söpörni és ezt a jelentéseket valami titkolt és nyílt kárörömmel hozták az , amerikai magyar lapok is. Különösen a három nyílt náci lap az ‘Egyetértés’, a ‘Jó Pásztor’ és az ‘Otthon’. Most ezek a lapok hallgatnak, mint a dinnye a fűben, sőt most már Daragó újságja a Verhovayk Lapja se dicsekszik azzal, hogy a “magyar hadsereg küzdő szelleme változatlanul példás . . . fokozódik az ütőképességük stb.” Ma szerényen megismétlik a német hivatalos jelentést, hogy a csapataink taktikai visszavonulást hajtanak végre. Ez a taktikai visszavonulás éppen olyan, mint a Magyar Szövetségé, amely megérezte a veszélyt, amelyet Amerikának a beavatkozása és az orosz győzelem jelent és a náci vizekről a nyugodalmasabb demokratikus vizekre vonult vissza. Ezt teszik most beijedten a náci lapok is, féltve az irhájukat, de a Jó Pásztor és az Egyetértés a lap, belsőrészén még lehozta a már megirt náci barát cikkeket, amelyekbe még az emberiség és főleg a magyarság jobbra fordulását Hitler győzelmétől teszi függővé és megjósolják, hogy a tavasszal bár hogy ka- pálódznak is a demokratikus hatalmak, le kell ülniök Hitlerrel a béketárgyalásra “de akkor már nagyon drága lesz nekik a hitleri béke”. Ebbe a két lapba most egy uj sztár vonult be, aki a zavaros észjárásával méltó utóda lesz Birinyinek. Jellemző a magyar újságírók “liberalizmusára” hogy a náci Jó Pásztor-nak állandó munkatársa a két ’’koszorús költőnk” a detroiti Kemény György és az akroni Tarnóczy Árpád, akik a szükebb hazájukban féltéglával verik a demokratikus mellüket, de most majd ők is végre fogják hatjani a taktikai visszavonulásukat. KI FIZESSEN? A háború pénzbe kerül, ez már egy régi igazság. Hitlert megverni még nagyon sok pénzbe fog kerülni. Ma már a hitlerizmus elpusztításának az életbevágó fontosságát, leszámítva a Hitler rokonlelkeit és egy pár tucat zavaros fejű pacifistát, mindenki beismeri, hogy azt az áldozatot meghozni pénzben, munkában, vérben, elkerülhetetlen szükségesség. De határtalan szemtelenség az, hogy már most jelentkezik az az irány, amely a legtöbb áldozatot hozó osztályt, a munkásságot akarja megterhelni. A munkások gyermekei vonultak be katonának, a munkások lemondottak a sztrájk fegyveréről, a munkások emiatt fokozatosan érzik a növekvő drágaságot. De felháborító hogy óriási jövedelmekkel rendelkező egyének, most azon törik a fejüket, hogy miként lehetne a munkásoktól még többet elvenni. Két újságíró, kik a rádión is szinte álladóan szerepeltek most nagyön erős propagandát folytatnak abban az irányban, hogy minden munkás eg^, napi keresetét adja az államnak. A lapok felkarolták ezt e jelszót és verik mellette a nagy dobot és természetes az, hogy az “öreg napilapunk” is vezércikkben buzdítja a munkásokat, hogy ezt az áldozatot hozzák meg az Uncle Samnak. De ahogy az eszme felvetőinek, úgy a Szabadság cikkírójának sem jutott eszébe, hogy miért csak a munkások? Miért csak ők adják oda a keservesen megkeresett napibérüket. Miért nem tehetik ezt meg a bankárok, gyárosok, részvényesek, kereskedők. Miért csak a munkás hozzon újabb és újabb áldozatot, de a háborús profit- csipálók napibére az szentség, amelyhez nyúlni nem szabad. Különben is ostobaság az egész, ha az államnak több pénzre lesz szüksége, úgy kétségtelen, hogy megtalálja a módját annak, hogy ehhez adó formájában hozzá jusson. Semmi szükség nincs arra, hogy a társadalomnak egy osztályát és pedig a legalsó osztályát zsarolják meg ilyen “önkéntes” adakozással, amely csak arra jó, hogy az iró urak tüntessenek a hazafi- ságukkal — a munkások zsebét-e. “HAZUG DE BUTA” Irtuk Kudlik valamelyik tanítványáról, aki bődületesen buta hazugságokat irt le az én állítólagos előadásomról és állítólagos IWW-isták kijelentéséről. Természetesen Kudlik veszett módra dühöng, de nem bizonyít. Hiába oktatjuk hétről- hétre ezt a tökfej üt, nem fog rajta a tanítás és ha egyik hazugságáért fülön fogjuk, akkor vonit mint a sarokba szorított kutya és újra hazugsággal próbálja magát kivágni. Most is ahelyett, hogy bizonyítana, azt állítja, hogy én valamikor, valahol, — se idő, se hely nincs megnevezve — azt mondottam, hogy “az SLP tagok ellen minden meg van engedve még a hazugság is. Mondani se kell, hogy ezt is a ujjából szopta ki ez a Kudlik,"tehát hazudik folytatólagosan. Hogy pedig buta, még pedig annyira, hogy nem szerkesztőnek, de még szerkesztőségi söp- rögetőnek sem alkalmas, ezt nem csak állítjuk, hanem rögtön bizonyítjuk is: A kommunistákról írva, idéz a Kommunista Internationál folyóiratból, hogy az mennyire vágta 1939. októberben Chamberlaint az angol miniszterelnököt. Az idézetek után a következőket Írja: “Most ugyanezek a kommunisták dicsőítik Chamberlaint az imperialista angol miniszterelnököt és azt írják róla, hogy a háborút minden népnek felszabadításáért folytatja”. Ez a szerkesztő olyan buta, hogy azt sem tudja, hogy az a bizonyos Chamberlain nem csak, hogy már régen régen meg bukott, hanem hosszú hónapok óta meg is halt, igy ő legfeljebb a másvilágon vezetheti a harcot a nácik ellen. Aki annyira ostoba, hogy ma azt sem tudja, hogy Chamberlain nem Anglia miniszterelnöke, hogy meghalt és nem “folytatja” a háborút, avval szemben minden oktatás a falrahányt borsó. Azt viszont kénytelen beismerni, hogy az a bizonyos akroni eset megtörtént, de azt állítja, hogy a sztrájktörésért kizárt SLP tagról később a vizsgáló bizottság megállapította, hogy nem sztrájktörő és visszahelyezte a tagsági jogaiba. Miután ezt ez a betegesen hazug ember állítja, most lapunk más helyén maguk az akroni volt S.L.P. tagok bizonyítják a sztrájktörést. Kudlik .önmagához hü, akkor amikor a volt elvtársait denunciálja és elnevezi anarchistáknak, gondolva, hogy a mai időkben talán felhasználja ezt a hatóság. Csak kudliki észjárással lehet megérteni, hogy azok az SLP munkás tagok akik nem hajlandók egy sztrájktörővel együtt lenni, hogy azok miért anarchisták. Végül Pika Pál munkástárs- nak ugrik neki, mert ő beszélt a károlyisták gyűlésén és ezért természetesen “támogatja az imperialista háborút”. Én nem hallottam azt, amit Pika munkástárs mondott ott Chicagóban 500 magyar munkás előtt, de kijelentem, hogy minden szavát aláírom, mert az csak a munkásosztály végcélját szolgálhatja. Igenis mi támogatjuk azt, hogy az ő kormányra jutásuk megváltás volna az otthoni munkástestvéreinkre. Támogatjuk, mert az élén állók mindegyike többet tett a magyar munkásságnak a nevelése terén is mint az összes Kudli- kok együtt véve. De az ő programjuk mem a mi programunk és azt soha sem felejtjük el megmondani, amikor a gyűléseiken felszólalunk, de az, hogy az “A Munkás” ezekbe rúg bele folytonosan, az csak közvetett támogatása Eckhardtnak és Horthynak, amint a “háború ellenessége” is annyira forradalmi, mint az America First Committe-je, amellyel annyira együtt dolgozik az SLP. Ez a szégyen Kudlik, ez a Hitler támogatás, nem pedig a mi náci ellenes küzdelmünk és ezért nem kell most nekünk visszavonulást csinálni, mert jól látva a tényeket, megszakítás nélkül évek óta folytatjuk a harcunkat a nácizmus ellen és nem voltunk olyan őrültek, hogy hátba támadjuk a nácikkal harcban állókat. Az "Uj Rend" országaiból Osztrák tiszt szerb felkelők között. Mint megbízható forrásból értesülünk a náci hadsereg egy magasrangu tisztje, aki azelőtt az osztrák hadseregben szolgált, csatlakozott a szerb felkelőkhöz és ezidőszerint Dél- Jugoszlávia hegyei között harcol egy felkelő csapat élén Hitler ellen. Követendő példa. A königs- berger Allgemeine Zeitung porosz nácilap Írja: A Német Birodalomban uralkodó munkaerő- hiány sajnos idegen munkások foglalkoztatását teszi szükségessé. Sajnos pedig azért, mert ez idegen munkások között különösen sokan vannak, akik P betűs jelvényről ismerhetők fel, hogy lengyelek. Ezek a P betűsök néha egészen szemtelenül viselkednek, mert szabad idejükben minden parkot ellepnek s a fűre vagy a padokra telepszenek. Ez tarthatatlan helyzet ! Egy német nem ülhet ugyanarra a padra, ahol egy ilyen P betűs ülne mellette! Az tán az uccán néha egymás mellett hatosával járnak ezek a P legények és elzárják az utat más gyalogjárók elől. Meg kell dicsérnünk egy néptársunk eljárását, akinek legutóbb egy ilyen hattagú csoport akadt az útjába. Amikor ezek azt állították, hogy nem értik mit mond, lengyel nyelven vezényelte nekik, hogy kettesével meneteljenek három méternyi távolságban egymástól. Néptársainknak követendő példakép ajánljuk ezt a módszert. Ugyancsak letárgyalhatta a közvélemény azt, ki a szóbeszédre mit sem ad.
