Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-12-20 / 1194. szám

1941. december 20.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

HOGY AZOKAT A MUNKÁSSÁG SZABADON HASZNÁLHASSA ÉS ÍGY A PROFITRA VALÓ TERMELÉST FELCSERÉLJE A SZÜKSÉGLETRE VALÓ TERMELÉSSEL.

Ez az eszme nem uj dolog és®---------------------------------------~

korántsem állítjuk, hogy azt az IWW megalakitói találták ki. Már Marx Károly, a tudományos szocializmus megalakító ja aki a társadalom fejlődését figyelte, kimutatta, hogy az a termelési rendszer, amelyben élünk nem öröktől fogva létezik és nem is fog örökké tartani. Már ezt megelőzőleg is voltak más rendszerek, amelyek kifejlődtek, elvénültek és végre elhaltak, utat engedtek a következő, fejlettebb rendszernek, így ez a tőkés termelési rendszer is elvénül és el fog pusztulni. Azonban midőn egy rendszer már igen sokáig tart, midőn abban már több generáció beleszületik és abban hal el, akkor annak a rendszernek a törvényei, erkölcsei, tradíciói teljesen behálózzák az emberek gondolatvilágát és gyökereiket lenyujtják az emberek szivének legrejtettebb zugaiba is, olyannyira, hogy az ilyen rendszer megszűnte hihetetlenség számba megy az átlagos egyénnél.

Az olyan lapnak, mint a Bérmunkás, kötelessége ennek a pazarló, bűnös rendszernek a kérlelhetetlen bírálata, hogy az ahoz való észtelen ragaszkodást megtörje. A Bérmunkás három évtizeden át szigorú, de igazságos kritika tárgyává tette a tőkés termelési rendszert és nem a lapon, nem annak íróin múlt, hogy arról olyan sok rosszat és csak nagyon kevés jót mondhatott.

Az ilyen kritika azonban természetszerűleg csak romboló lehet. Nincs mit sajnálkoznunk hogy a tőkés termelési rendszer halálát siettettük éles kritikánkkal. Mégis, ha rombolunk, az csak abban az esetben igazolt, ha ugyanakkor építünk is.

Már Marx Károly rámutatott arra is, hogy a tőkés termelési rendszert egy olyan rendszer fogja követni, amelyben az iparokat maguk a munkások fogják irányítani, mert a profitra való termelést csak igy lehet a szükségletekre való' termeléssel felcserélni.. Azonban Marx azt nem mondotta meg, — mint ahogyan egy századdal ezelőtt nem is mondhatta meg, hogy miképpen fogják a munkások átvenni a termelést a munkáltatóktól?

Az IWW által képviselt forradalmi ipari szervezkedés feleletet ád erre' a fontos kérdésre Az IWW ipari szervezetei felölelik az összes társadalmilag hasznos munkát, — vagyis mindazon munkakört, amelyre a modernül berendezett, ésszerű társadalomnak szüksége van. így tehát minden hasznos munkát végző egyén helyet találhat valamely ipari szervezetben, amelyek nem zárnak ki senkit, aki dolgozni akar.

Ezen ipari szervezetek aeon- ban egyesítsék magukban az adott ipar összes fizikai és szellemi munkásait, igy azok képesek a termelést elvégezni a tulajdonosok nélkül is. Más szóval az ipari szervezetek képesek a termelő eszközök felszabadítására, képesek a termelés átvételére és folytatására, így az IWW által hirdetett forradalmi ipari unionizmus a marxizmusnak egy lépéssel való továbbvitele.

A Bérmunkás három évtized óta szüntelenül hirdeti az ipari szervezkedés elvét. Állandóan hirdette és tanította, hogy az ipari szervezetekben egyesitett munkásság folytatni tudja majd a termelést akkor, midőn a bérrendszer megszűnik. így a bérmunkás az ipari szervezetek építésével segített építeni az uj társadalom szerkezetét már most a régi társadalom keretein belül. Tehát nemcsak romboltunk, de ugyanakkor építettük is.

De a társadalmi, gazdasági és politikai problémákkal foglalkozó lapnál legfontosabb az, hogy a napi eseményeket helyesen látja-e? Tudja-e értékelni és mérlegelni az eseményeket hajtó erőket? a felszínre dobott jelszavakat? Különösen fontos ez válságos időkben, nagy átalakulások folyamata alatt, mikor a felkorbácsolt szenvedélyek nagyon könnyen elhomályosítják a tisztán látást.

Természetesen csak a jövő tudja igazolni, hogy bizonyos adott viszonyok között helyes álláspontot foglaltunk-e el. A Bérmunkás három évtizedes életében két nagy világkrizis esett, — a két világháború korszaka. Az első világháború már a múlté és büszkén mutathatunk rá, hogy a akkori állásfoglalásunkat a történelem igazolta. Imperialista háború volt az első világháború, amely a piacokért versengő tőkés csoportok között folyt és igy a munkásságnak semmi érdekközössége nem volt hozzá. Ennek megfe- lelőleg a legridegebb háború ellenes álláspontot foglaltunk el, amely mellett kitartottunk a legnagyobb üldöztetések dacára is.

A jelenlegi nagy világkrizis a fasizmus feltűnésével vette kezdetét. A Bérmunkás a fasizmus feltűnésének első pillanatától hirdeti, hogy ez az erőszakra alapított eszme első sorban is az osztálytudatos munkásság kiirtására törekszik. Látható volt ez már a fasizmus első forrásánál, a magyar- országi fehér terror kezdeténél, amikor ugyan még csak az ébredők név alatt szerepelt, a Bérmunkás a legkíméletlenebb harcot hirette ellene.

És hirdettük ezt a harcot, amikor 1923-ban Mussolini gyilkos hada vette át az uralmat. Csak megerősítettük harci készségünket tiz évvel később, amikor a német nép a náci terror uralma alá került. És kitartottunk ezen álláspontunk mellett változatlanul akkor is, amikor a szovjet kormány paktumot kötött velük; nem változtattuk meg ezt a nézetünket akkor sem, amikor a fasizmust megfékezni igyekvő erők között osztály ellenségeink is felsorakoztak. De hirdetjük a fasizmus kiirtásának szükségességet ma is, amikor annak egy újabb ága, a fanatizmussal tetézett Japán pribékek rontanak a világra. És ime, széles nagy Magyar- Amerikában a mi kis lapunk az egyetlen, amelynek nem kell frontot változtatni, amelynek nem kell letagadni azt, amit tegnap irt; amelynek nem kell csúfosan szégyelni magát az előző álláspontjáért mint a többi, ismétlen, az összes többi amerikai magyar lapoknak.

És most még egy lépéssel tovább mehetünk. Hisszük, tudjuk, hogy a történelem újból igazolni fog bennünket, midőn azt állítjuk, hogy az Egyesült Államok most szemünk előtt ment át, és megyen át — hacsak a japán támadás meg nem zavarja, — azon nagy átalakuláson, amelyeken az európai országok egy része átment az első világháborút követő első, úgynevezett OKTÓBERI forradalmakon.

Európában a tőkés termelési rendszer sehol sem szűnt meg egyszerre, hanem előbb a liberális elemek a munkássággal szövetkezve csak KORLÁTOZTÁK az addig teljesen zabolátlan kapitalizmust. Ezt láttuk Oroszországban, Magyarországon, Ausztriában és más országokban is. Az ellenforradalmi erők természetesen azonnal akcióba léptek és több helyen már az első forradalmi törekvést leverték, másütt győzött az első októberi forradalom, sőt Oroszországban és Magyarországon eljutott a második, vagy NOVEMBERI forradalomhoz, mely már megszünteti ugyan magán- tulajdon jogra alapított tőkés termelési rendszert, de az iparok irányítását nem a munkásság, hanem az intellektuellek táborából kikerült bürokrata osztály kezébe adja.

Magyarországon az éllenfor- radalom leverte ezt a rendszert, Oroszországban pedig most vívja haláltusáját az ellenforradalmi erőkből kialakult és még a régi tőkés termelést is az IPARI FEUDALIZMUSSAL felcserélni igyekvő nácizmussal.

NEM A MUNKÁSOK MÜVE

Ez a forradalmi átalakulás azonban sziikségszerüleg nem ilyen véres és rövid lefolyású mindenütt, mint az európai országokban volt. Itt, Amerikában csaknem egy évtizedet vett igénybe. Itt is a középosztályból kivált intellektuel csoport a munkásságra támaszkodva KORLÁTOZNI igyeszik a kapitalista termelési rendszert. Ennek a törekvésnek a megnyilvánulásai a szervezkedési jogot biztositó Wagner törvények; a bér és a munkaidő szabályozása; a munkanélküli és aggkori biztosítások; állami beavatkozás ipari pangások esetére; munkáslakások építése, stb. — amiket együttesen munkásjóléti intézkdésnek mondanak, és amelyek igen nagy mértékben korlátozzák a szabad kizsákmányolást.

Ne ámitsuk önmagunkat. Ismerjük be, hogy ezen előnyöket nem a munkásság vívta ki, hanem a középosztályból kivált intellektuel tábor, amely radikálisabb utakon halad, mint a politikailag és gazdaságilag elmaradt nagy amerikai munkástömegek. Az amerikai munkásság nagy többsége egyenest REAKCIÓS, — igy lett nevelve. Csak egy alig számbavehe- tő kisebbség érte el a forradalmi gondolkodás határát és ez is számos egymással harcoló csoportra oszlik, amelyek sokszor fontosabbnak tartják az egymás elleni, mint a közös ellenség a munkáltató osztály elleni harcot.

Azonban amely jogokat és előnyöket a munkásság igy, ajándékba kap, azt éppen olyan

könnyen el is veszítheti. Az ellenforradalmi erők már is szervezkednek és óriási méretű ellen propagandát fejtenek ki, amelynek első eredménye volt az a nagy készség, amivel a kongresszus alsóháza a Smith féle sztrájk ellenes törvényjavaslatot megszavazta.

AZ UTOLSÓ FORRADALOM

Le kívánom szegezni, hogy mi korántsem vagyunk megelégedve az októberi forradalommal; sőt még a novemberivel sem. A forradalmi ipari uni- noizmus végcélja az iparok irányításának a munkások kezébe való helyezése. így tehát szerintünk még a novemberi forradalom esetében is még egy harmadik forradalomra van szükség, amely a közbenálló középosztályt kiküszöböli. Csupán csak az analógia kedvéért nevezzük ezt a forradalmat DECEMBERI forradalomnak. Ez annyiban is találó, mert a december az év utolsó hónapja, és éppen úgy ezen decemberi forradalom is az utolsó, befejező forradalom lesz, mert megteremti az ipari demokráciát.

De azért mert a jelenleg folyamatban lévő októberi forradalom nem elégít ki bennünket, — noha kritizálhatjuk, — de semmi szin alatt sem csatlakozhatunk az ezen forradalmi irányt leverni törekvő ellenforradalomhoz. És miként nem csúszunk térden állva az imelyi- tő dicséretek halmazával a Roosevelt adminisztráció felé, mert a nagy tömegeket igyekszünk az októberi forradalom vívmányaival megismertetni, éppen úgy helytelenítjük az anarcho szindikalistáknak támadásait az ellenforradalmi csoportokt ó 1 kölcsönzött jelszavak hangoztatásával. Az események és az azokat hajtó erők helyes felismerése ezt az utat szabja meg számunkra. A gerinctelen hősimádók' meg az ellenforradalmi jelszavakat csacska módra hangoztatok egyformán nevetségesek.

De nekünk, amerikai magyaroknak még egy másik kérdésben is állást kellett foglalnunk. Mint ahogyan nem volt közömbös előttünk eddig is a Magyar- országban maradt munkástestvéreink sorsa, most is aggódva figyeljük, vájjon a nagy világégés mit hoz reájuk? Mi szüntelenül hirdetjük, hogy a magyar uralkodó sztály, amely hatalmát a Horthy kormányban egyesítette, a világ egyik legkegyetlenebb elnyomója a saját népének. Hogy a kizsákmányolás jogát megtarthassák szövetkeztek Hitlerrel, aki most Frankenstein módjára felülkerekedett. A magyar uralkodó osztály elleni harc, — legalább is az októberi forradalom erejéig már megindult és csak a mai »iszonyokkal magyarázható az meg, hogy ezen legutolsó magyar szabadságharc első ütközeteit itt vívják Amerikában, ahová a magyar ellenforradalmi erők is eljutottak.

HOL VAN A HELYÜNK?

Ez a forradalmi harc szemeink előtt folyik. De mert a jelen események sokat elvakita- nak, láthatjuk, hogy még olyanok is, akik azelőtt az októberi forradalom hívei voltak, nem ismervén ki magukat, az ellen- forradalmi csoporthoz csatla-