Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-20 / 1194. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1941. december 20. koztak. Mert semmi kétség sem fér ahhoz, hogy az amerikai magyarság hírhedt vezérei, nagy egyleteknek vezetői, a laptulajdonosok és szerkesztők ellenforradalmi béren c e k k é csaptak fel, akik most minden erejüket latba veszik, hogy a valóban demokratikus csoport szabadságharcát elgáncsolják. Ellenforradalmi és náci működésükbe most villámként csapott az amerikai háborús nyilatkozat. Piszkos jellemüknek megfelelőleg most egyszerre köpönyeget fordítva üvöltenek, mert nekik két hazát adott a végzetük és igy két hazával üzérkedhetnek. Itt is a mi helyünk világos. Noha nem elégszünk meg a demokrata csoport célkitűzésével, de semmi szin alatt sem szabad engednünk, hogy a velünk szembenálló ellenforradalmi ügynökök erőre kapjanak. Az ellenük való harc forradalmi kötelességünk. Hiszen a harc nem uj dolog előttünk. Nem jártunk sima utakon eddig sem. Sőt éppen ellenkezőleg. Az elmúlt három évtized véres küzdelmekkel teli idő volt számunkra. És csak helyénvaló, hogy ennél a mértföld jelzőnél kegyelettel emlékezzünk meg a Bérmunkás első szerkesztőjéről, Rothfisher Károlyról, akit az osztálybiróság 20 évi börtönre ítélt, mert az ipari szervezkedést tanítani merészkedett és aki idegenbe menekülve rövidesen a nyomor áldozatává lett. Méltán mártírja ő a forradalmi ipari unioniz- musnak és érte, meg a többi mártírjainkért kegyelettel hajtsuk meg fejeinket. De kegyelettel emlékezünk meg az osztályharc minden mártírjáról; Mert a mi osztályszolidaritásunknak nem vethet határt az IWW vörös kártyája. A mi szolidaritásunk túl lépi a velünk szimpatizálók táborát. Akik őszintén küzdenek a munkásosztály felszabadulásáért — habár velünk nem azonos utakon is — kiérdemelték elismerésünket és midőn az elnyomókkal tényleges összeütközésbe kerülnek, a legkevesebb amit tehetünk, hogy a szolidaritás érzésével fordulunk feléjük. A szolidaritás meleg érzésével fordulunk most is az orosz proletárok felé, akik halálos tusá- jukat vívják minden idők legnagyobb kizsákmányolójával, a munkásság legnagyobb Jelenségével, a barbár korszakot visz- szaállitó nácizmussal. A forradalmi ipari unioniz- mus nem volt és ma sem valami kedvelt eszme az uralkodó osztály előtt. Minket jubileumunk alkalmából nem üdvözölnek nagynevű kiválóságok. A mi mezőnkön nem teremnek babérvirágok; a mi asztalunkra az elismerés rózsáiból is csak a tövisek jutottak. De felmelet fővel, büszke öntudattal állunk meg a három évtizedes jelzőnél, mert mindenkor hiven szolgáltuk osztályunkat, a munkásosztályt. És habár a három évtized megrit- kitotta sorainkat, akik megmaradtunk, azoknak meggörnyesz- tette vállainkat, de kielégít az a tudat, hogy hiven teljesítettük kötelességünket TANÍTOTTUK, NEVELTÜK, SZERVEZTÜK az amerikai magyar munkásokat, hogy a nagy általános felszabadító harcban méltó helyet foglaljanak el a harcoló más Ami minden az orránál tovább látó ember előtt nyilvánvaló volt, az bekövetkezett, va gyis, hogy az Egyesült Államok is bele kényszerültek a háborúba ,amely ma már ténylegesen is világháború. A Japán imperializmus a Tengelynek a harmadik tagja méltónak bizonyult a mesterhez Hitlerhez, a már szokássá vált hitleri módszerrel, a béke tárgyalások ideje alatt gondosan előkészitett meglepetési támadásba részesítette az Egyesült Államokat, amely orvtámadásával érzékeny veszteséget okoz- zott emberéletben és természetben. Hogy a béketárgyalások nem fognak eredményre vezetni, az nyilvánvaló volt, mert a világuralomra törekvő nácizmusnak, — amelynek az ázsiai szárnya Japán — a legnagyobb veszélyt jelentette Amerikának a segítése a nácizmussal szemben álló Anglia, Kína és a Szovjet mind hatásosabb segítése. Az amerikai kormány félreérthetetlenül leszögezte a tárgyalások folyamán, hogy a Pacific tengereken való béke előfeltétele az, hogy Japán mondjon le az imperialista törekvéseiről, vonuljon ki Kínából és a már megszállt területekről. Tagadja meg a Tengely hatalmakkal való szövetséget, amely az oroszok támadását követeli Japán részéről. A japán imperializmus, amely öt éve folytat háborút Kina ellen, nem volt hajlandó kiadni a kezéből az össze rabolt zsákmányt, sót olyan katonai lépéseket tett, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy a burmai utat, Kínának az élet-erét akarja elzárni. Másrészt Hitlerék is mindent elkövettek, hogy Japán támadja meg az Egyesült ^Államokat, hogy ezzel lehetetlenné tegyék az oroszok segítését Amerika részéről, mert az oroszok elleni Tengely háború csúfos kudarcai jár. Ezek az erők, amelyek előre láthatók voltak, idézték elő a Japán orvtámadást. Ez a háború sem más, mint ami eddig folyt, csak ma már az Egyesült Államok is személyesen szembe került a nácizmus világuralmi törekvéseivel. És ha eddig proletár szolidaritás és a munkásosztály szempontjából helyesebbnek tartottuk a nácizmus elbukását kívánni, most amikor már az amerikai partokon folyik a harc ma még fontosabb, hogy a nácizmus dögvésze kipusztuljon. Az izolácionisták, akár a jámbor pacifizmus, akár a nácizmusnak való szolgálattevés, vagy a rosszul értelmezett for- radalmiság volt is az indító okuk, csúfosan megbuktak azzal a közös elméletükkel, hogy Amerika a nagy távolságok nyelvű munkástestvéreink sorai között. Beismerjük, kizárólag csak a MUNKÁSOSZTÁLYT igyekeztünk szolgálni. Éppen azért, csak a munkásosztálytól várunk elismerést, csak a munkásságtól fogadunk el Ítéletet. okán veszélyen kívül van. A mai modern gépháború korszakában, nincs távolság, amit a japán gépeknek az amerikai partokon való megjelenése igazol. Tehát a felkészülés, a nácizmus ellenfeleinek a támogatása helyes volt és az események az ebbeni kérdésben elfoglalt álláspontot igazolják. A harc kimenetele nemcsak a katonák hősiességétől függ, hanem nagy részben az ország termelő képességf étől, hogy mennyi repülőgépet, tankot, hajót és ágyút tudnak előállítani. A háború kimentele nem közön- bös a munkásosztályra és azért érdeke az, hogy a termelést erejéhez képest fokozza, annál is inkább, mert minden ellenkező ténykedés Hitleréket segítené és saját magát tenné ki veszedelemnek, de ugyanakkor fokozatosan vigyáznia kell arra, hogy a meglévő jogait a kapzsi nagy tőke, háborús érdekre való hivatkozással, meg ne nyirbálja. Ma már félre tették az elfogadott sztrájk ellenes törvényeket, de holnap újra előve- hetik, ha a munkásosztály nem áll résen. Az elnök és a lapok kihangsúlyozták, hogy ezután a háború után egy uj, egy jobb, igazságosabb világnak kell jönnie, amelyben a maihoz hasonló vérözön nem fordulhat elő. öntudatos munkás jól tudja azt hogy “az igazságosabb és jobb” társadalmi rendszert nem fogják tálcán e’ébe hozni, az csak olyan lesz, amilyen erőt a munkásosztály ki tud fejteni. Az oroszproletariátus cső dálatos hősiessége, amellyel nemcsak megállította a náci hordákat, hanem megkezdte azok vissza verését is, ma már nemcsak az angol munkásokkal, de az amerikaiakkal is együtt küzd a nácizmus ellen, vajha ennek a borzalmas áldozatnak, amely ma már elkerülhetetlen, az lenne az eredménye, hogy a vérözönből egy tényleg igazságos és jobb társadalmi rendszer szülessen. Nekünk Ipari Unionisták'nak, a nácizmus halálos ellenségeinek ebben az irányban kell dolgoznunk, ennek az uj forradalmi rendszernek kell az alapjait építenünk. Hitler és Mussolini után Horthy is megszakította a diplomáciai összeköttetést Amerikával, az amerikai lapok is kihangsúlyozzák, hogy a szolga államok közt, mint mindig most is Magyarország jelentkezett talpnyalásra Hitlernél először. Ezt a sietséget, nemcsak mi, de a hivatalos körök sem felejtik el Horthyéknak. Mi, a nácizmus természetes ellenségei, mint magyar származásúak fokozott mértékben gyűlöljük a nácizmus első megnyilvánulását a Horthyizmust, amely 22 éve tartja borzalmas elnyomatásba a magyar népet. Jellemző azokra, akik ma féltéglával verik a mellüket, mint jó amerikaiak, hogy ilyenkor mindig kitűnik az, hogy még mindig nem vágták el a köldökzsinórt, amelv Horthyékhoz köti őket. Még most sincs egy elitélő szavuk sem a magyar kormány ellen, amikor az Amerika ellen támad sőt újra mentegetik a magyar nép gyilkosait, amikor azt írják “Bárdossy magyar miniszterelnök Hitler utasítására” szakította meg a diplomáciai összeköttetést Amerikával. Holott 24 órával megelőzték a másik Quizling nemzeteket — ahogy az amerikai lapok Magyarországot nevezik. A többi szolga államok, Románia, Szlovákia, Horvátország még e sorok Írásakor nem követték Horthyékat. Ez is csak azt igazolja, hogy Hort- hyék szivvel-lélekkel a náci Rend harcosai és hogy az uj demokraták “náci ellenessége” csak oportunizmus, amelybe a helyzet kényszeritette őket és amellyel akarják megmenteni a náci dögvésze pusztulása után a mai magyar uralmi rendszert. ÉBREDŐ ZSIDÓK Ne úgy tessék érteni, hogy bizonyos zsidók felébredtek, hanem, hogy vannak zsidók, akik azonosítják magukat az Ébredő Magyarokkal, vagy talán helyesebb megjelölése ennek a fajtának a jellemzésére a “fas- cizta zsidó” kifejezés. Ezt a kérdést most a magyar berkekben az tette aktuálissá, hogy az egyik newyorki zsidó hitközség ketté szakadt ezen a kérdésen. Az “Uj Fény” cimü hitközség vezetősége volt az egyedül álló testület, amely meghívta előadásra Eckhardt Tibort, hogy fejtse ki ott a véleményét a zsidókérdésről. A zsidóverő szervezetnek, az Ébredő Magyarok volt elnökének a meghívása óriási felháborodást váltott ki a jobb érzésű zsidók között és maga az előadás is botrányba fulladt. A vezetőség egy része úgy akarta leszerelni ezt a felháborodást, hogy meghívta előadásra Vámbéry Rusz- tem egyetemi tanárt, hogy igy a “semlegességet” igazolják a tagoknak, ezért a vezetőség másik része és a két rabbi kiléptek az egyházból, mert megengedhetetlennek találták azt, hogy egy olyan radikális, mint Vámbéry előadást tartson náluk. Ezek a papok bizony tiszta fascizták, illetve ennél a kérdésnél is csak a gazdasági érdekek játszanak szerepet. A gazdag zsidó szívesen megalkuszik a hatalommal, ha megnyirbálja is a jogait, csak a profit csi- nálási alkalmat ne bántsa, sőt szívesebben lát egy Horthy féle kormányzatot, amely nem veszélyezteti a magántulajdont, amely korlátozza a munkások megmozdulását, mint egy olyan rendszert, amely ugyan meghagyja az egyéni szabadságot és egyenlőséget, de valamilyen formában korlátozza a profitot és szabadságot ád a munkásnak is. A károlyi kormány nem kapott kölcsönt a nagy bankoktól, de a zsidó verő és herélő Horthyékat rögtön milliókkal segítették, mert egyrészt csak a kis zsidókat ütötték, másrészt mert biztosítékot ktaptak a munkásmozgalom összetörésére. Tudomásul vették a numerus class- ust is, mert a nagy zsidók külföldi egyetemekre küldték a fiaikat, igy ez csak pénz kérdés volt. Csak akkor kezdtek jajgatni, amikor Horthyék már az ő profitjukat is megnyirbálták és igy természetes, hogy a kapitalista zsidók és azok kiszolgálói, ma is szívesebben látnák a magyar kormányon Eckhardt AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI MEGTÖRTÉNT
