Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-20 / 1194. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941. december 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) H UNGAR A IN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 üne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............._ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. ______ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD-^to42 Álláspontunk Most, hogy a második világháború egyre szélesbülő hullámai az Egyesült Államokat is elborították, újból megerősítjük lapunknak, a Bérmunkásnak fasizta ellenes harcias állásfoglalását. Tudván azt, hogy a fascizmus minden faja, — a magyar fehér terror uralmától kezdve a német nácizmuson át egészen a világuralomra törekvő japán fanatizmusig mind az osztálytudatos munkásság kiirtására törekszig első sorban is, ezért az ellenük folyó kérlelhetetlen harcot hirdetjük és nem gátolhatjuk semmi módon az ellenük felsorakozó erőket, noha jól tudjuk, hogy ezek soraiban osztályellenségeink is részt- vesznek. A fasizmus leverése mellett azonban az öntudatos munkásság legfontosabb feladata, hogy éberen őrködjön az eddig kivívott szabadságjogai fölött. Sőt fejleszteni kell azokat, mert csak úgy tartja meg a lehetőséget arra, hogy a mai termelési rendszer átformálása esetén az iparok irányítása a munkásság kezébe kerülhet. Lapunk álláspontját részletesen kifejtette Geréb József munkástárs a Cleveland west sidei csoportunk jubileumi ünnepélyén, amelyet itt közlünk teljes egészben és az abban adott fontos megállapításokra külön, ezúton is felhívjuk munkástársaink és olvasóink figyelmét. A BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA Három évtized határmesgyéjén Tisztelt Munkástársak: Rövid pár hét leforgása alatt az a megtiszteltetés ért, hogy immár a harmadik munkáscsoport előtt állok fel szólásra, hogy lapunk, a Bérmunkás fennállásának harminc éves évfordulóját mérlegeljem. De a két clevelandi és az akroni csoportokon kívül hasonló ünnepségeket tartottak New York, Chicago, Pittsburgh és Detroit városi csoportjaink is. Mindezen csoportokban velem együtt sokan vannak olyanok, akiknek ez az évforduló kétszeresen jubileumot jelent, mert a Bérmunkással három évtizedes múlt köt össze bennünket. Három évtized pedig igen nagy idő úgy az egyén, mint egy lap életében. Különösen olyan lap életében, mint a Bérmunkás, amelyet itt, Amerikában magyar nyelven adunk ki, tehát idegen nyelvű csoport számára, amelyet a bevándorlás megszűnte mindinkább szükebb keretekre szőrit. De korlátozta a Bérmunkás elterjedtségét maga a lap jellege is, amely a kereskedelmi hirdetésektől menten, soha olcsó szórakozás vagy a nemzeti soviniszta érzelmekre való hivatkozást igénybe nem vette, hanem csak az olvasó közönség elitje által értékelt és kedvelt komoly tárgyakkal, társadalmi és gazdasági problémákkal foglalkozott. Mindezek dacára elértük a három évtizedes határkőt, noha nem minden megpróbáltatás nélkül, hanem valóban sok és nehéz áldozatok árán. És most, ennél a határállomásnál valójában kérdezhetjük: MIT TETTÜNK A HÁROM ÉVTIZED ALATT? Nem-e csak délibáb képek után futottunk, amelyek újból meg újból eltűnnek előlünk, amikor már azt hisszük, hogy elértük őket? Vájjon most, visszatekintve a három évtizedes múltra nem-e sajnáljuk az időt, a sok anyagi áldozatot, amit a lapunkra és a lapunkkal kapcsolatos eszme hirdetésére hoztunk? Mielőtt e kérdésekre feleletet adnánk, tisztában, kell lennünk azzal, hogy a Bérmunkás PROPAGANDA lap. Bevaljuk, sőt hirdetjük ,hogy lapunk a forradalmi ipari unionizmus eszméjének propaganda lapja. A Bérmunkást és a forradalmi ipari unionizmust egymástól elválasztani nem lehet. A fönti kérdéseket tehát valójában igy kell formuláznunk: MI IS VALÓJÁBAN A FORRADALMI IPARI UNIONIZMUS ESZMÉJE, hogy azt ennyi munkáscsoport ily hosszú éveken át oly odaadással annyi áldozattal szolgálta? És vájjon milyen eredményeket értek el e nagy áldozatok révén? Mint ismeretes, nagyszerű előrelátással biró munkásemberek 1905-ben megalakították az Industrial Workers of the World nevű szervezetet, amely megalakításától kezdve mind a mai napig a forradalmi ipari unionizmus kifejezője és gyakorlati megvalósítója. E szervezet megalakitói kettős célt igyekeztek szolgálni. Egyrészről egy sokkal hatásosabb, tökéletesebb uniont alkottak a munkások részére a mindennapi előnyökért folyó harcaikban. Olyan aniont, amely nem egymással versengő, gyakran egymás ellen harcoló csoportokra osztja a munkásokat, hanem az ugyanazon műhelyben, ugyanazon gyártelepen vagy iparban dolgozó összes alkalmazottakat egy szervezetben, az IPARISZERVEZETBEN egyesíti, amelyben érvényesülhet az az elv, hogy^ egynek a sérelmét az összesség sérelmének tekintik. Az ipari szervezkedés eszméje ma már teljesen átment a köztudatba. Ma már mindenki elismeri, hogy iparilag kell szervezkedni és hogy a szakszervezkedés kora lejárt. Ma már a nagy munkástömegek mindenütt iparilag szervezkednek és a szakszervezetek vagy átalakulnak, vagy pusztulni fognak. De három évtizeddel ezelőtt ezt nem látták ilyen tisztán és igen nagy tanító munkát kellett elvégezni, amig ez igy átment a köztudatba. Büszkén említhetjük meg, hogy a Bérmunkás kivette a részét ebből a nagy tanító munkából. Három évtizeden át állandóan hirdette és magyarázta az ipari szervezkedés előnyeit és / igy valóban azt a célt szolgálta, amelyre alapították és amelyért mind máig fentartották. íme ez a munkánk egyik eredménye. A forradalmi ipari szervezkedés eszméje azonban nem merül ki abban, hogy csak tökéletesebb fegyvert ád a munkásság kezébe a mindennapi előnyökért folyó harcaikban. Ha csak ezt az egy célt szolgálná az IWW által képviselt forradalmi ipari unionizmus, akkor már lezárhatnánk könyveinket és elvonulhatnánk a jól kiérdemelt pihenésre, mert ezt az eszmét, — habár más nevek alatt is, nagy munkástömegek igyekszenek megvalósitani. A forradalmi ipari unionizmus nem merül ki a jobb munkaviszonyok és magasabb munkabérekért folyó örökös -harcban, mert végcélja is van. Ez a végcél magának a bérrendszernek a megszüntetése. Megszüntetése annak a társadalmi rendszernek, amelynél nem törődnek azzal, hogy a népmillióknak milyen dolgokra van szükségük, hanem csak azzal, hogy milyen dolgok gyártásával és szétosztásával lehet hasznot, profitot keresni. Ezért mondják, hogy ebben a rendszerben, — amit általában tőkés termelési rendszernek neveznek, — nem szükségletekre, hanem profitra termelnek. A termelésnél tehát nem a szükséglet, hanem a profit a hajtó erő. Lehetővé teszi ezt az ésszerütlenséget az, hogy a termelő eszközök, — a gyárak, a malmok, a bányák, a kereskedelmi vállalatok, stb. MAGÁNTULAJDONBA VANNAK, A tulajdonosok a termelő eszközöket zár alatt tartják, noha azokkal nem saját maguk, hanem az alkalmazott munkások termelnek, de csak akkor, ha a tulajdonosoknak profitra van kilátás és ezért megőengedik, hogy a munkások a termelő eszközöket használhatják. A forradalmi ipari unionizmus végcélja A TERMELŐ ESZKÖZÖK KIVÉTELE A MAGÁNTULAJDONBÓL ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. . , ... . ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. , ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre novekvo hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapcftot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatokkal közös érdekeik vannak. , , . . E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség serelmenek tekinti. , ... E maradi jelszó helyett“‘Tisztességes napibert, tisztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” .. A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés77 — "Nevelés77 — "Felszabadulás" ^ W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W
