Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-12-20 / 1194. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXX. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1941 DEC. 20.

NUMBER 1194. SZÁM

POSTÁZTUKXBÉRMUNKÁS NAPTÁRT

A Bérmunkás Naptára egy pár heti késedelem után e héten postára került, hogy gazdag tartalmával ezúttal is bizonyságot tegyen a munka értékéről, megbecsüléséről.

A Bérmunkás Naptárat az iparokban dolgozók írják és mivel Munkástársaink legtöbbje a szokottnál hosszabb időt dolgozik, nem jutottak időhöz, hogy írásaikat előbb küldjék a Naptár részére.

Nem követtük a polgári vállalatokat készülő Napátrunk fel- dicsérésében, mert hiszen lapunk olvasói és általában Magyar- Amerika minden részében hozzá vannak szokva, hogy a Bérmunkás Naptára a munkás lakásnak nem csak dísze, de egész esztendőre szórakozást, tudást terjesztő kézi könyve.

A1 papír és egyébb nyomdai cikkek korlátoltsága miatt csak kevéssel nyomattunk többet, mint az előzetes rendelések, ezért itt felszólítjuk olvasóinkat, különösen a bányavidékeken és más kisebb plézeken, hogy haladéktalanul rendeljék azt meg a 45 cent beküldésével, mert kétséges, hogy hetek múlva módjukban lesz-e azt beszerezni.

Milyen Federációs Európa?

A fasizmus fegyveres felvonulása Amerika ellen

Amióta a nácizmus világhódító imperialista szándékkal megindította a második világháborút, éles viták folynak a munkásmozgalom minden ágazataiban a háború kérdéséről. Addig mig a múltban ilyen viták a munkásmozgalom osztálytudatos részében nem kerülhettek napirendre egyszerűen azért, mert világos volt, hogy két egy- fajtáju imperialista hatalom viaskodott a piacokért és bármelyik győzelme, egyforma elnyomatást és kizsákmányolást jelentett a dolgozó osztályra, ebben a háborúban nem mindegy, hogy melyik fél fog győzni. E sorok írója különösen az elsők között volt minden kertelés nélkül megmondani és leírni, hogy igenis a munkásosztály % felszabadulási céljának szempontjából a nácizmust kell elsősorban elsöpörni a föld színéről.

Ahogyan a náci fasizmus elsöprésének hirdetői és harcosai maradtunk akkor, amikor a sokat hangoztatott egyetlen “munkáshaza” a náci fasizmus szekere mellé állt és ahogyan megmaradtunk a fasizmus elleni harc hirdetőinek azután is, amikor a “munkáshazának” vérrel kellett megkezdeni a fizetést a nagy árulásért, ugyanúgy a jelenlegi amerikai japán háborús helyzetben, nekünk nem kell álláspontot változtatt- ni. Mi a hitleri munkásirtó gyilkos rendszer ellen voltunk már akkor, amikor még az angol tőkések hozsannákat zengtek Hitleréknek, azt gondolván, hogy az ő részükre cselekszik, a munkásszervezetek kipuszti- tásával. Mi a hitleri rendszer ellen voltunk már akkor, amikor az amerikai tőkések biztos befektetési területnek gondolták Németországot azt gondolván, hogy Hitlerék a munkásszervezkedési elveknek még az utolsó irmagját- is kiirtották ottan.

Most tehát amikor Amerika háborúba keveredett a hitleri militarizmus ikertestvérével a japán militarizmussal, csak természetes, hogy továbbra is folytatjuk harcos álláspontunkat a fasizmus elleni küzdelem győzelmes befejezésére. Mi nem tehetünk arról, hogy az amerikai

tőkések gazdasági érdekei ösz- szeütközésbe kerültek a fasizta kormányzati rendszerekkel, és csak azért mert a kapitalista társadalmi rendszer elvi ellenségei vagyunk, nem állhatunk a fasizmus mellé, sőt semlegességünkkel sem szabad segítséget nyújtani a fasizta irányzatok megerősödésére. Ahogy nem tehetünk arról, hogy a napsugár mely nekünk ád éltető sugarat, rásüt a kapitalizmusra is, úgy nem tehetünk arról sem, hogy a mi vértezett ellenségünk a fasizmus, a kapitalizmus ellenségévé vállt.

Ha ötvenszer is azt fogják mondani, hogy warmongerok vagyunk, még akkor is mi azt fogjuk mondani, hogy a társadalmi fejlődésre a legsötétebb korszak következne be ha a Hit- ler-Japán militarista fasizta uralmi klikk győzne ebben a harcban. Különösen a munkás- mozgalom saját haláleseti rendeletét irná alá, Hitlerék győzelme esetén. A munkásosztálynak tehát a mostani háborús helyzetben szint kell vallani, nem úgy mint Lindberghék First Committee ja, akik most csakugyan a warmongerok soraiban ordítoznak, sem pedig úgy, mint egyes sárga munkás- mozgalmi frakciók, melyek most begyulladva kapkodva szerkesztik a kormánysegitő hűségnyilatkozatukat, hanem nyíltan, bátran és harciasán megtartani a külső és belső ellenségekkel szemben az anti- fasizta álláspontot, melynek egyik kelléke az ipari társadalmi rendszerért folytatott szervezkedés és propaganda.

Mint már többször hangoztattuk, nem enkedhetjük az itteni Hitler bérenceket erőre hatalmasodni, hogy a szervezkedési és sajtó szabadságot a háborús helyzet ürügye alatt megbénítsák vagy eltöröljék. Mi az ipari szervezkedés hívei vagyunk, mely magában foglalja a des- pota uralmi rendszerek elleni gyűlöletünket, melynek fő mintaképe a fasizmus. Ennek az első alakuló formája volt, a magyar Horthy rendszer terrorista megjelenése, mely ellen megalakulásának az első percétől kíméletlen harcot folytattunk. A mi részünkre tehát nincs kivételes háborús helyzet csak annak a harcnak a tovább folytatása, mellyel megvédeni akarjuk az emberiséget, hogy többé ne essen áldozatul, gyilkos militarista klikkek átkos céljainak.

(L)

Ezt a kérdést kellene fel tenni minden olyan emberhez, aki Federációs Európáról beszél, hiszen a náciknak is ez a legjobb propaganda fegyverük, amikor egyesitett Európát Ígérnek, még azt sem igen kérdezik, kutatják, hogy milyen volna az az egyesitett Európa. Az egyesitett, vagy federációs Európa eszméje még sok magyar ajkú munkást is megtévesztett, és azt hiszik, hogy még Hitler eszméje szerint egyesitett Európa is jobb lett volna, mint kis külön-külön szaggatott és vámtarifákkal elzárt országok. A nagytőkés osztály mely már évtizedek óta, nemzetközi méretekben működött, de az országhatárok ebben némileg korlátozták, igy örömmel látna egy olyan Federációs Európa kialakulását, melyben ők szabadon garázdálkodhatnak, és a termelést, szétosztást, sem országhatárok, sem munkásszervezetek nem zavarnák meg.

Ugyan akkor Habsburg Ottó is Dunamedencei Federációsól beszél, álmodozik, persze olyanról melyben ő lenne a fenséges császár.

Ugyancsak Benesék, akik segítették leverni a Magyar Tanácsköztársaságot, mely esetleg lehetővé tette volna egy igazi nemzetköziségen alapuló Duna- is Dunmedencei Federációról kialakulását, most egy olyan Federáció kialakulását akarják, melyben ők és a lengyelek volnának az urak, de melyhez az oroszoknak semmi közük nem volna, sőt éppen ellenük irányulna, ne hogy az oroszoknak sikerüljön a szláv népeket egy Szovjet Federációba bevonni.

Az angol Lordok is Federációs Európáról beszélnek, persze csak olyanról, mely elismerné az ő korcs demokráciájukat, királyaikkal, lordjaikkal együtt és elismerné az angol nagytőke főnökségét.

Egy Federációs Európa megszervezése égetően szükséges, igy mindenféle irányzat, még a császári Habsburgok is ezen a kapós ajánlaton akarnak a trónra visszajutni. Valamint a nácik, fasizták is ezt használják fel, mint legjobb propaganda eszközt. így szükséges, hogy mi is megvizsgáljuk, milyen Federációt is fogadhatnánk el, milyent támogathatunk, milyen lesz jó, maradandó, életképes, mely nem újabb háborúkra, a gazdasági csoportosulásokra és érdek, nemzeti és osztály csatározások folytatólagos csiráját fogja magában rejteni és újabb háborúk kitörését előidézni.

Első sorban is nem lehet, nemzeti alapon igazi egység, mert az minden lépten nyomon összeütközések, villongások, hatalomért, vezetésért folyó harcok, vagy már a hatalmon levők elnyomatásai elleni harcok, sorozatait idézné elő. Ez csak amint a németek akarják, hogy ők tartanák a fegyvert és a többi nemzetek csak az ekeszarvát, de semmi esetre sem veszedelmesebb fegyvert mint a kaszát. Ilyen esetben, meg engednék, hogy nemzeti életet éljen minden kis ország, ne hogy valaha is egyesüljön más kisebb nemzetekkel és ellene merne fordulni a német vezetésnek.

A Benesék által ajánlott, szláv federáció, a cseh és lengyel közös vezetéssel dominá- lással, még kevesebb életképességet hord magában, először is, egymás közötti harc a legfőbb poziciókért, másodszor a fő szláv országgal az oroszokkal való harc, az ukránok feletti kontrolért, de leginkább a más nem szláv szomszédos nemze-